Lola iskolájában mindenki máshonnan jött. Az ő iskolája a távoli helyek iskolája volt. Ezért aztán amikor Lola tanítónője azt kéri a gyerekektől, hogy mindenki rajzolja le, hogy honnan emigrált a családja, minden gyerek izgatottan néz a feladat elé. Kivéve Lolát. Ő nem emlékszik a Szigetre – még bébi volt, amikor eljöttek. De a család és a barátok segítségével – és az ő emlékeik révén – melyek között bőven akadt vidám, fantasztikus, szívszorító és ijesztő – Lolát elképesztő utazásra repíti a képzelete – vissza a Szigetre. Amint jobban megismeri a családja valódi történetét, Lola megérti abuelája által mondottak értelmét: „Csak mert nem emlékszel egy helyre, nem jelenti azt, hogy nem él ott benned."
A Pulitzer-díjas és New York Times sikerlistás Junot Díaz lírai hangnemben megírt, és Leo Espinosa által gyönyörűen illusztrált könyve a kreativitás, különbözőség, és képzeletünk azon képességének dícsérete, hogy összekötnek bennünket – a családunkkal, a múltunkkal, és önmagunkkal.
