Oscar ​Wao rövid, de csodálatos élete 42 csillagozás

Junot Díaz: Oscar Wao rövid, de csodálatos élete

Oscar aranyos, de súlyos személyiség: egy elhízott, sci-fi imádó, könyvmoly fiú. Ráadásul New Jersey-i gettóba szakadt dominikai család sarja, ami hátrányos helyzet a köbön. Az álma, hogy a dominikai Tolkien legyen, és persze, hogy megtalálja az igaz szerelmet.
Sajnos Oscarnak a saját egyéniségén kívül egy komoly akadály állja útját: a fukú, vagyis az átok, amely nemzedékek óta sújtja családját, azóta, hogy nagyapja nemet mondott Trujillónak, a véreskezű és véresszájú diktátronak, amiért súlyos árat fizetett.

A regény több idősíkon és több mesélőn keresztül követi nemcsak egy család történetét, de Dominika modern történelmét is, érdekes és megkapó szereplőkön keresztül ábrázolja az életet egy olyan véres diktatúrában, amely embertelen és emberellenes volt. Junot Díaz regénye egyedi hangjával, az irodalmi stílusok ötvözésével derűsen előadott, de szívszorító történetével rengeteg díjat és elismerést begyűjtött, többek között a Pulitzer-díjat is.

Eredeti mű: Junot Díaz: The Brief Wondrous Life of Oscar Wao

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Cor Leonis, 2013
330 oldal · ISBN: 9789638957283 · Fordította: Pék Zoltán

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 84

Kívánságlistára tette 68

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Junot Díaz: Oscar Wao rövid, de csodálatos élete

Kiváló könyv, igazi érzelmi hullámvasútba ültet a szó nemesebbik értelmében. Junot Diaz mind a szereplők jellemét, mint a szöveg dinamikáját remekül kidolgozta, az elbeszélő fifikás és szemtelen, és egyébként is: pont annyi és pont olyan információt találni benne a XX. századi Dominikáról, amitől icipicit szakértőnek érezhetjük magunkat. Amit a kiadó talán jobban átgondolhatott volna: 1.) egy alapos jegyzet a szövegben található sci-fi és fantasztikus könyves/fimes/képregényes utalásokhoz, mert lényeges elemei a könyvek 2.) a karibi-spanyol kifejezések üde színfoltjai voltak a könyvnek, de talán egy részüket mégis lefordíthatták volna, mert oldalanként 3szor hátralapozni a szószedethez kicsit fárasztó…

7 hozzászólás
>!
sophie P
Junot Díaz: Oscar Wao rövid, de csodálatos élete

Nagyon kedvemre való, ahogy Junot Díaz történetet mesél, nagy játékos. Egyszerű szóval, olyan derűvel veti oda a legnyomorultabb dolgokat is, amitől az ember nem hiszi, hogy bármi baj is történhetne. Persze attól történik, nem is kevés. És viseli, akire tartozik, valahogy.

Először is egy családregényről van szó: anyuka és két gyerek, valamint a hozzájuk tartozók. A címből egyértelműnek kellene lennie, hogy Oscar a főszereplő, és az élete rövid, és csodálatos, de ebből lényegében semmi sem igaz, vagyis nem úgy, ahogy máskor lenni szokott.

A főszereplő a család, és főleg a gyökerek: Dominika. A Truillo-diktatúra nehezen elmesélhető, szörnyű, véres. Nem kell túlságosan mélyreható elemzés, hogy a lényeget fel lehessen fogni: hogy alakulhat így egy ország sorsa, miért tartott ilyen sokáig, és miért maradt ott, aki ott maradt, és miért nem jött, aki jöhetett volna. Egyszerű dolgok ezek, emberi sorsok, pici ragaszkodás, pici mágia, pici bizakodás, pici tehetetlenség, és még sok más, ebben az esetben legalábbis.

Más olvasatban mégis csak Oscarnál a mese fonala. Az a fő kérdés, hogy egy olyan kiskrapeknak, mint Oscar, miért nem sikerült, miért nem sikerülhetett, mitől lett az egész olyan, amilyen. Már nem úgy, hogy volt-e esélye egy másmilyen életre, hanem hogy megérthetőek-e a döntések. A lépések. A való életben haragudni szoktam arra, aki önmaga ellen cselekszik. Junot Díaz ráadásul sarkít, ez a dolga. Hogy haragszom-e Oscar Wao-ra? Persze hogy nem, alaposan el van magyarázva: azt tette, amit jónak látott, ami őbelőle következett. Hogy Oscar élete csodálatos volt-e? Hááát … igen. Talán. Végül is.

1 hozzászólás
>!
csillagka P
Junot Díaz: Oscar Wao rövid, de csodálatos élete

„Mondd, jó barát, és lépj be” (J. R. R. Tolkien)
Nagyon régen mozgatta ez a könyv a fantáziámat, párocskám ajándéka Valentin napra, eddig nem mertem belefogni, vonzott és taszított egyszerre. Szinte semmit nem tudtam eddig Dominikáról és még azt is rosszul. (azt gondoltam sok-sok olimpia atlétika éremmel rendelkezni, pedig csak kettővel abból is csak egyik futás)
Diktatúrákról viszont annál több tény dereng, iszonyú adatok jelennek meg a fejemben, azért hogy ott 45% körül volt a besúgok aránya a lakosságon belül az valami elképesztő és Trujillo személyes rossz szelleme, fukú segítsége se mindennapi. Cabral család hetedíziglen lett megátkozva „bűneik” miatt. Oscár unoka se kerülheti el a sorsát, pedig nem csak dominikai Tolkiene hanem Emanuelle is szeretne lenni, ehhez képest szűz és íróasztalfióknak alkotó fazon. Jobban tetszenek Yunior gondolatai, ő kézjegyeit jelzi a könyv. (mesélő na) pont olyan mintha a szomszéd kölyök próbálná elmesélni tehetséges, de zárkózott sógorának keserű naplóját.
Érdekes, egyedi, hiánypótló olvasmány, a bevándorló sorsról és a latin világ iszonyú sorsa ellenére feltörő életerejéről. A fantasy hasonlatok sokak szívét megdobogtatják.
Oscar megértettelek, kár hogy nem harcolni tanultál a tündéktől.

>!
Csoszi
Junot Díaz: Oscar Wao rövid, de csodálatos élete

Egy picit nehéz értékelést írnom a könyvről, mert nem tudom egyértelműen kijelenteni, hogy nem tetszett, illetve az ellenkezőjét sem. Na, ezt jól megmondtam. Mindenesetre furcsa volt, és időnként nehezen tudtam követni. A szerző ugrál az időben, és váltogatja a nézőpontokat, ami rendesen megzavart, mert csak egy bizonyos idő után esett le, hogy éppen miről / kiről van szó. Az eleje elkapott, majd a későbbiek során, ahogy a múltba és Dominikába, a Trujillo-rezsimbe csöppentünk lanyhult az érdeklődésem. Külön részek szóltak Oscar-ról, amik elszomorítottak. Fájt olvasni, hogy mennyire magányos volt, mennyire nem szerette őt senki, talán csak a nővére, Lola kivételével. Aztán olvashattunk Loláról, valamint az anyjuk, Beli fiatalkoráról, a nagyapjukról, Abelard-ról, aki sikeres orvos volt, és az élete utolsó 14 évét börtönben töltötte durva megaláztatások között, a család tragédiájáról, valamint a diktatúra embertelenségéről, és kiszolgálóinak gátlástalanságáról.
A szöveg tele van lábjegyzetekkel, és az olvasást nehezítette a rengeteg spanyol kifejezés. Igaz, hogy a könyv végén található egy szószedet, viszont bosszantó volt pár percenként lapozgatni.

>!
makitra P
Junot Díaz: Oscar Wao rövid, de csodálatos élete

Kevés olyan könyv van, ami képes egy-két oldal után tényleg bevonni a világába. Oscar Waonak ez sikerült – rögtön megszólította a benne élő geeket…

„[…] az alapanyagból egy több kötetes családregényt is ki lehetne hozni, Diaz azonban jól fókuszál és érdekes epizódokat jelenít meg rengeteg összefonódó szereplő helyett. Minden karakterről pont annyit tudunk meg, amennyi lényeges, nincsenek sallangok és felesleges szálak. A szerző remekül vezeti a különböző történeteket, mindegyik izgalmas a maga módján, legyen szó az opportunista nagyapa csalódásáról, a zárkózott anya férfijairól vagy Oscar és nővére, Lola két világ közti életéről. A nagy összekötő kapocs az országon túl a fukú, az átok, amely mindig megtalálja a családot.”

Bővebben: http://tubicacezar.blogspot.com/2015/09/junot-diaz-osca…

>!
entropic P
Junot Díaz: Oscar Wao rövid, de csodálatos élete

Úgy két éve már az Így veszíted el is nagyon bejött, és most ez is.

Az alkotóelemek ebben a könyvben is kb. ugyanazok: dominikai-szexmániásság; kivándorló-/bevándorlólét és a soha nem múló vonzalom Dominika iránt, ami lehet, hogy nem is vonzalom, hanem honvágy, vagy visszahúzó átok, s ami mintha egyetlen Dominikáról elvándorló reménybeli USA-állampolgárt sem hagyna soha nyugodni; családi drámák, nyomások és elvárások a háttérben, amelyek hatása generációkon keresztül öröklődik és fejti ki hatását.

Az arányok azonban mások ebben a regényben – a szexmániát itt aztán mindenki kiéli, kivéve a címszereplő, az örök-lúzer Oscar, aki azzal a gondolattal biztatja magát tökéletesen csajmentes életében, hogy állítólag még soha egyetlen dominikai férfi sem halt meg szűzen. Mindenesetre mivel itt mindenki szexel, csak épp az nem, aki mindenkinél jobban imádja a nőket, a szex (na jó, meg az intimitás, meg mindenféle) itt valami misztikus jelentőségre tesz szert Oscar szemében, s abban látja minden problémája megoldását.

Közben persze itt van Yunior is, aki talán ugyanaz, mint az Így veszíted el-ben – az ő példája, meg még több más szereplő példája is azt bizonyítja, hogy a szex nemhogy nem old meg semmit – hanem az minden probléma forrása.

Sőt – ez a dominikaiakat üldöző átok forrása, történelmi és családtörténeti szinten is. Hiszen ha a kedvesen Faszfejnek becézett dominikai diktátor, Trujillo nem lett volna az ország első számú szuperkanja, akitől egyetlen nő sem érezhette magát biztonságban, akkor az örök csajhiányos Oscar egynémely felmenői talán sosem kerültek volna bajba és nem vontak volna átkot az egész családra; s ha Oscar más felmenője nem esett volna újra meg újra reménytelen szerelembe arra tökéletesen érdemtelen kisbetűs faszfejekkel, akkor is minden másként alakult volna; stb. De lám – a dominikai kórság senkit sem kímél, s Díaz itt is hol szarkasztikusan, hol melankolikusan, hol gyengéden, hol szenvedélyesen, hol egészen felemelően mesél erről.

4 hozzászólás
>!
gb_
Junot Díaz: Oscar Wao rövid, de csodálatos élete

Száz év magány + Egy különc srác feljegyzései = Oscar Wao… .

Jó könyv, nagyon olvastatja magát és a sok nézőpontváltásnak köszönhetően nem lesz unalmas egy percig se. Mire lapossá válna Oscar története, ugrik a szöveg és következik valaki más. Kissé furcsa, hogy egy regényen belül olvashatunk a Dominikai Köztársaság véres diktatúrájáról és egy kamaszodó srác traumáiról, bár a történetek a családi átok motívumával össze vannak kapcsolva.. de attól még fura. Mindenesetre egyszerre humoros és megrázó a regény: Oscar egy szimpatikus (bár sokszor idegesítően önfejű) srác, akinek borzasztó nyomorúságos a sorsa és nem igazán szereti senki, de azért próbálkozik megtalálni a boldogságot, ismerkedik a csajokkal, falja a képregényeket és írja a regényeit.

Nagy köszönet a fordítónak, nagy munka lehetett ennek a szlenges stílusnak megtalálni a magyar megfelelőjét. Bár aki belevág a magyar kiadásba, annak számolnia kell azzal, hogy elég sűrűn kell majd hátralapozni, mivel rengeteg spanyol kifejezés van a szövegben, ezeknek a fordítását pedig leghátul találjuk. Lábjegyzetelve vagy inkább szövegközben még jobb lett volna, így kissé kényelmetlen.

És a sztori ugyancsak sok utalást tartalmaz különböző képregényekre, fantasy-és sci-fi-könyvekre (Fantasztikus Négyes, Watchmen, A gyűrűk ura stb.), ezek megfejtése nélkül is élvezhető a történet, de az élmény fokozása érdekében nem árt minimális szinten ismerni őket.

>!
Ditta P
Junot Díaz: Oscar Wao rövid, de csodálatos élete

Nagy fába vágta a fejszéjét az író, amikor egy család történetén keresztül szeretné bemutatni egyrészt magát Dominikát a Trujillo rezsim alatt, másrészt a dominikai embereket, a kivándorló dominikaiakat és az életüket otthon és a diaszpórában. Ez a kettősség jellemzi a könyvet és emiatt vannak bennem is kettős érzelmek.
Egyrészt: Dominikáról – szégyen, nem szégyen – gyakorlatilag nem tudtam semmit, azon kívül, hogy egy közép-amerikai szigetország. Ez nem túl sok, így nagyon érdekeltek azok a részek, amik általánosságban Dominikáról, a történelméről, vagy a dominikai emberek életéről szóltak.
Másrészt: a kiválasztott család számomra nem, hogy érdektelen, de egyenesen antipatikus volt. Egyáltalán nem tudott érdekelni a sorsuk, és így Díaz nem tudta szimpatikussá tenni velük a dominikaiakat sem számomra. Egyáltalán nem érzem azt, hogy húúú, egyszer Dominikát látnom kell!.
Még két dolgot kell megemlítenem a könyvvel kapcsolatban. Az egyik az a stílus, amit Díaz a könyvben használ. Mivel nem olvastam más könyveit, így nem tudom, hogy ezt a vulgáris stílust kifejezetten csak ennek a könyvnek tartogatta, vagy más könyveiben is így ír, de nekem ez nagyon nem jött be, és eléggé visszatart attól, hogy még egy próbát tegyek az íróval.
A másik a magyar kiadáshoz kapcsolódik. Kifejezetten idegesítő volt a sok le nem fordított szó, mondat, és az, hogy emiatt állandóan hátra kellett lapozni. Igen kényelmetlenné és nehézkessé tette az olvasást, ami ennél a könyvnél nekem amúgy is elég döcögősen ment.

>!
Cor Leonis, 2013
330 oldal · ISBN: 9789638957283 · Fordította: Pék Zoltán
2 hozzászólás
>!
Profundus_Librum
Junot Díaz: Oscar Wao rövid, de csodálatos élete

A szerző rendkívül szuggesztív, jó humorú, és könnyű felvenni az európai tempóhoz mérten igencsak gyors dominikai ritmust, a vulgáris kifejezések használatát lassan stíluselemként jegyezheti, de mégis… az elbeszélést leginkább úgy jellemezhetném, hogy erős kezdés utáni gyors visszaesés. A könyv első negyede zseniális, szinte faltam az oldalakat, minden elem megvolt benne ahhoz, hogy egy epikus történet kerekedjen ki a végén, összességében mégis közepes lett. Ennek oka valószínűleg az, hogy olyan hiteles, izgalmas és érdekfeszítő leírást adott Dominika történelméről, majd Oscar jelleméről, hogy a később felvonultatott szereplők érdekessége már nem volt képes felülmúlni a könyv elejét.
Nem jött be a váltott narratíva. Díaz stílusa annyira rányomja a bélyegét a szereplőkre, hogy váltáskor időnként fel sem lehetett ismerni a karaktereket, ráadásul gyengítette a cselekmény vezetését és a párbeszédjelek hiányával ötvözve melegágya lett az itt-ott felbukkanó bakiknak…

Dicsérni is szeretnék végül, mert a fordítás ezúttal remekül sikeredett, és a stílust érzékeltető spanglish kifejezések szószedettje nagyban segítette az szöveg értelmezését. Ez a könyv nem a kortárs szépirodalom gyöngyszeme, nem is Pulitzer-díjas alkotás, de remek lehetőség arra, hogy egy autentikus hangú, fiatalos stílusú szerző tollából ismerkedhessünk meg a bevándorló dominikai szubkultúra gyökereivel.

>!
moa
Junot Díaz: Oscar Wao rövid, de csodálatos élete

Nekem nagyon tetszett. Betekintest enged egy olyan vilagba ami nagyon ismeretlen volt szamomra. Tortenelmi szempontbol is sok informacioval gazdagodtam. Ami az idegen kifejezeseket illeti szerintem az egy kulon hangulatot kolcsonzott a munek. De nagyon durva hogy az ember mekkora allat es a kegyetlenseg mennyire hatartalan tud lenni. Tenyleg minden van a lapok kozott szerelem eroszak emberi sorsok fanyar humor csalad megbocsajtas es meg sorolhatnam de itt kene ulnom napestig. A vicc az egeszben hogy nagy kepregeny kedvelo vagyok es mielott belekezdtem ebbe a konyvbe dontottem ugy hogy belefogok egy Comics maratonba amit kb egy honaposra terveztem. A sors fintora van ebben is :)


Népszerű idézetek

>!
Csoszi

Úgy álmodom a feledésről, mint más a jó szexről.

185. oldal

>!
sophie P

(…) és senki nem tudta nála jobban elfojtani a röhögést, amikor El Jefe 103 százalékkal nyerte a választást!

211. oldal

5 hozzászólás
>!
sophie P

[…] –, a nő leült az asztalához és azt kérdezte: Mit olvas? Oscar először nem értette, mi történik, aztán rájött: Aztakurva! Egy nő szólította le őt!

270. oldal

>!
sophie P

Mi, posztmodern banánzabálók hajlamosak vagyunk atavisztikusnak bélyegezni viejánk katolikus ájtatosságát, régi idők kínos maradványának tekinteni, de az imának pontosan ilyenkor van tere, amikor minden remény odalett, amikor közel a vég.

147. oldal

1 hozzászólás
>!
SupSup

Összefoglalva: a disszertációról tudomást szerezve El Jefe először megpróbálta megvenni azt, és amikor ez nem sikerült, útnak indította fő Nazgulát (a sírvilági Felix Bernardinót) NYC-be, és Galíndez pár nap múlva La Capitalban találta magát, és a legenda úgy tartja, hogy amikor magához tért a kloroformálomból, a lábánál fogva meztelenül lógott egy üst fortyogó olaj fölött, El Jefe pedig a közelben állt kezében az ominózus disszertációval. (És még azt hittétek, a ti vizsgabizottságotok kemény.)

103. oldal

1 hozzászólás
>!
sophie P

Néhányan talán közületek is tudják, hogy a cukornádföld kurvára nem vicc, […]

152. oldal

>!
sophie P

Úgy viselte a nördségét, akár egy Jedi a fénykardját. Akkor se tudta volna elhitetni magáról, hogy Normális, ha akarja.
    Oscar társasági sün volt, […]

31. oldal

>!
sophie P

Azt írta: Szóval erről beszél állandóan mindenki. Diablo! Bárcsak tudtam volna. Az a szépség! Az a szépség!

320. oldal (utolsó mondat)

>!
sophie P

Széles körben élt az a hiedelem, hogy bármely adott időben a dominikai lakosság negyvenkét és nyolcvanhét százaléka közé tehetők azok, akiket a titkosrendőrség fizet.

221. oldal

>!
Ditta P

… az elrobogó buszok annyira tele utasokkal, hogy oldalról úgy festettek, mintha tartalék végtagokat vinnének valami távoli háborúba, és annyi de annyira lerobbant épület, mintha Santo Domingo lenne az a hely, ahová ez a sok búvatag béna betonburok meghalni jön …

264. oldal, (Cor Leonis, 2013)


Hasonló könyvek címkék alapján

Isabel Allende: Kísértetház
Isabel Allende: Szerelem és árnyak
John Irving: Árvák hercege
Carol Shields: Kőbe vésett történet
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
Donna Tartt: Az Aranypinty
E. Annie Proulx: Kikötői hírek
Alice Walker: Bíborszín
Michael Cunningham: Az órák
Edith Wharton: Az ártatlanság kora