Japán ​szeretők 94 csillagozás

Junicsi Vatanabe: Japán szeretők

Házasságtörés, ​végzetes szenvedély… Egy különleges erejű regény az „Érzékek birodalmából” – Japánból. Hogyan éget fel minden hidat maga mögött, hogyan adja át testét és lelkét a mindent elsöprő szerelemnek két olyan ember, aki évtizedekig élte az átlagemberek átlagéletét? A Japán szeretők bepillantást enged egy távoli, különleges ország életébe, filozófiájába. Kendőzetlenül beszél a testi szerelem és a gyönyör ősi titkairól, praktikáiról, szabályairól, egy nagyon is mai pár szenvedélyes viszonyán keresztül. Mintha egy különleges, egzotikus film jelenetei peregnének szemünk előtt: modern irodaházak képei keverednek a cseresznyevirágzást, hófödte japán hegycsúcsokat csodáló alakok képeivel, s közben két egymásnak teremtett ember keresi és találja meg a szerelmet akkor, amikor már egyik sem remélte. A Madison megye hídjai-hoz hasonlítható regény közel négymillió eladott példánnyal az elmúlt évek legnagyobb sikere volt Japánban. Vatanabe művének különleges erotikája, stílusa,… (tovább)

Eredeti cím: Junicsi Vatanabe: A Lost Paradise

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
378 oldal · ISBN: 9789639752863 · Fordította: Tótisz András
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2005
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639602256 · Fordította: Tótisz András
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2004
392 oldal · ISBN: 9639602256 · Fordította: Tótisz András

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 17

Most olvassa 2

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Futóhomok P
Junicsi Vatanabe: Japán szeretők

Sokféleképpen megítélhető történet, ráadásul az európaiság itt mindenképpen nehezített olvasói pozíció. Ha valaki a japán kultúrát akarja jobban megismerni, talán nem ez a megfelelő könyv, mert itt inkább érintőlegesen, vékony szeletekben kaphatsz benyomásokat a japán tradíciókról. Viszont, ha a japánokat akarod megismerni, lehet, mégis ez a megfelelő könyv, mert gondolkodásmódjuk mozgatóiról sokat elárul ez a regény. Japánban több, mint négymillió példányban megvásárolták és nem godolnám, hogy pusztán az erotikus tartalmak miatt volt ekkora könyvsiker, sokkal inkább a szereplők hagyományokkal szemben menő magatartása miatt: két kiégett házasságban élő ember, Kouki és Rinko szenvedélyesen egymásba szeretnek és minden külső és belső tényezőt ennek az érzelemnek rendelnek alá. Vatanabe pedig nem kevésre vállalkozik: minden leírhatót és leírhatatlant szövegez a főszereplők testi szereleméről; férfiként szavakba foglalja a nő által átélhető gyönyör legapróbb részleteit is.
És itt most egy hosszabb idézet következik. No nem Vatanabe tollából, hanem a görög mitológiából, mert ezerszer eszembe jutott olvasás közben a jó öreg Teiresias megvakulása:
„ Teiresias (…) olyasmit pillantott meg, amit nem lett volna szabad. Azt mesélték, mint ifjú pásztor, egy útkereszteződésnél (…) látott két kígyót párzani. Ennek a kalandnak, melyről azt hinné az ember: nincs semmi rendkívüli Görögország pásztorainak életében, úgy látszik, különös jelentősége volt a régi időkben, mert egy igazi istentréfa kiindulópontjává vált. Teiresias a hagyomány szerint megölte a párzó nősténykígyót, s abban a szempillantásban maga is nővé változott. Asszonyként élt ezután hét esztendeig, s megtapasztalta a férfi szerelmét. Hét év múltán ismét megpillantott egy szeretkező kígyópárt. Most a hímet ütötte agyon, s nyomban visszaváltozott férfivá. Épp akkor vitatkozott Zeusz és Héra arról, hogy a férfi vagy női nemnek jelent-e többet a szerelem. Teiresiast kérték fel döntőbírónak. „Csupán egy tizedrészét élvezi a férfi – így hangzott a döntése – tízszer annyi gyönyörrel telik el az asszony, örvendezve lelkében.” Héra megharagudott azért, hogy ezt így kimondta, és vaksággal büntette.” *
Vatanabe regénye kicsit részletesebben kifejti a teiresiasi választ és mivel Őt nem sújtja vakság, bevezet minket a sokkoló sűrűbe, ahol aztán az (ön)emésztő szerelem lassan sivárságba torkolló tarományait is megnézhetjük. Határvidék, ahova átlépni nem biztos, hogy szabad, viszont történetben érdemes elolvasni.
*Kerényi Károly: Görög mitológia. 251. o.
spoiler

>!
Stone
Junicsi Vatanabe: Japán szeretők

Nehezen hagyom ott a két szerelmes ember puha, nedves, súlyos, szétomló mégis zárt világát. Tetszett, amibe az író bevont, érzelemfolyam, ráadásul egy férfi szemszögéből. Egy Rák és egy Vízöntő dance macabre-ja, olyan kultúrában és társadalomban, ahol kötik a lelket a hagyományok, a tisztelet a legnagyobb dolog és a nők csak mellékszereplők. Végre egy szerető, aki abban leli örömét, hogy a másikat eljuttatja olyan tartományaiba az érzékeknek, amikbe addig még senki. Igen, elfogult vagyok, pardon me, de tetszett ez a végzet a két ember között…

24 hozzászólás
>!
Coralie 
Junicsi Vatanabe: Japán szeretők

Azzal kezdeném, hogy megköszönöm Tótisz Andrásnak a fordítást, ami szerintem tökéletes lett. Az erotikus részeknél a megfogalmazás nagyon szépen sikerült, érzéki és mégis szenvedélyes tudott maradni, a stílus illett a mondanivalóhoz. (Feltételezem az eredeti műnek is hasonló lehetett a hangulata és minősége, de a fordítás is sokat számít.)
Maga a mű engem teljesen magával ragadott. Nem gondoltam volna, hogy érzelmek ilyen mélységét lehet ennyire képszerűen megjeleníteni, hogy egy házasságtörés története szinte valósággá válik a fejemben olvasás közben. Egy pillanatig sem éreztem, hogy csak kitalált karakterekről lenne szó, ők éltek, éreztek és néha szenvedtek a döntéseik súlya alatt (és velük együtt én is). Történetüket még különlegesebbé teszi az elevenen megjelenített japán kultúra, a szokások és társadalmi szabályok szigorú rendszere. Ugyanakkor csodálatosan mutatja be a szépséget, a lágyságot, a kifinomult vonásokat is. Voltak részek, ahol el kellett volna borzadnom, ami egy átlagos ember számára meghökkentőnek kellett volna lennie, de valahol mélyen mégis értelme volt benne még az őrületnek is. Ami a végét illeti, spoiler Nekem sokat adott ez a könyv.

>!
Srác_a_tizedikről
Junicsi Vatanabe: Japán szeretők

Nehéz beszélni a könyvről, megfogalmazni azt amit bennem hagyott, átalakított.
Minden ember életében eljön az az idő amikor, megjárják a szerelmesek érzéseit, gondolok itt, mindkét házasság szélsőségeire és kettejük szerelmére.
Tele a könyv nyers és túlfűtött érzésekkel. Valóságosabbak a reakciók mint, a valóságban. Tisztábbak, szebbek, őszintébbek, emberközelibbek.
Ha pár évvel hamarabb olvastam volna a könyvet, viszonylag egyszerűbbé tette volna felcseperedő életem néhány szakaszait, megválaszolja az akkor megválaszolatlan kérdéseket. Talán nem ott tartanék, ahol.
Nehéz szabadulni a világától. Mintha egy szimbiózis vége lenne, amikor becsukom a könyvet. Fáj. Kellemesen és igazi szívszaggatóan is. Szem előtt kell lenni, meg kell hogy fogjam. Muszáj belelapoznom és ismét elolvasni néhány sort.

>!
Annamarie P
Junicsi Vatanabe: Japán szeretők

Csak most, a könyv elolvasása után olvastam el a véleményeket, és megdöbbentett, hogy mennyire különbözően értékeljük ezt a történetet (is). Persze miért ne? Annyira különböző életállapotban vagyunk, és ennek a könyvek sarokköve, hogy mit éltél át, mit tapasztaltál meg.
Kouki (53) és Rinko (38) mindketten egy kiégett házasságban élnek, amikor megismerkednek, és szerelmi viszonyba keverednek egymással. Ahogy múlik az idő kiderül, hogy sokkal többről van itt szó, mint egy szimpla szeretői viszonyról, mindketten megtalálják egymásban azt, amit mindig is kerestek. Szerelmük fantasztikus magaslatokban emelik egymást, kiteljesednek, feloldódnak egymásban. Rinko megismeri és megszereti tulajdon testét, amikor a férfi bevezeti őt a testi szerelem mélységeibe. A könyv bővelkedik ezeknek az erotikus jeleneteknek az ábrázolásával, így aki nem szeret ilyeneket olvasni, az hanyagolja a könyvet. Viszont az a mód, ahogyan Vatanabe ezt bemutatja és Tótisz András ezt lefordította, az nagyon szép. Számomra nagyon visszatetsző, amikor egy író képtelen szépen leírni egy erotikus aktust úgy, hogy az ne legyen bántó vagy közönséges. Kivéve, ha az a cél. Visszatérve a történetre, azért bőven van min kiakadni annak is, akit a fentiek nem is zavarnak -így megértem azokat, akiknek ez így sok(k) volt. Mégis érdemes kézbe venni, és hagyni magunkat elvarázsolni, mert a bemutatott Japán varázslatos. A helyszínek, a szokások és az elvárt viselkedési normák bemutatása teljesen körülölelik az olvasót. Nekem nagyon tetszett ez az írói stílus, ami hol teljesen nagyvonalú, és kihagy jeleneteket, időszakokat és akár fontos magyarázatokat, aztán teljes részletességgel elmerül az étel bemutatásában, elbíbelődik egy látszólag mellékes nó színdarab ecsetelésével.
Természetesen egyáltalán nem értek egyet a szereplők erkölcsi rendjével és, ha képes is vagyok megérteni a szerelmüket azt, amit egymással tettek, és ahová egymást vezették – látszólag a szerelem zászlója alatt- az teljesen elfogadhatatlan, ezt senki nem magyarázza be nekem, kultúra ide vagy oda.

>!
Szimirza P
Junicsi Vatanabe: Japán szeretők

Nagy reményekkel indultam neki , de sajnos ez most nem jött össze. Sok helyen vontatottnak éreztem, fölösleges aggodalmak, értelmetlen vívódások.

>!
Sheeana P
Junicsi Vatanabe: Japán szeretők

Lepkék tánca a villanyfény körül. A miértet érteni vélem, de az ilyen fokú szenvedély és végletesség idegen tőlem, így nem érintett meg a történet, csak messziről sajnálom őket, és mindenki mást a környezetükben.

>!
Coffee IP
Junicsi Vatanabe: Japán szeretők

Nem gondoltam, hogy fogok írni ilyesmit egy könyvről, de ez szörnyű volt. Borzasztó. Örülök, hogy – nehezen, de – a végére értem.
Mivel ajándékba kaptam, elolvastam. Ciki, ha megkérdezik, hogy mit szólok hozzá, és nem tudok semmit mondani, de azt hiszem, hogy jó mélyre lesz elrakva a polcomon, és többet nem akarom elolvasni.
Végig ugyanaz, csak egyre betegesebb… Soha nem olvastam még ilyen rossz könyvet.

9 hozzászólás
>!
yumechan
Junicsi Vatanabe: Japán szeretők

A könyv eleje nagyon tetszett. Igazából utálom a hűtlen embereket, mégis ők ketten… szurkoltam nekik. Viszont úgy az utolsó 100 oldalnál kicsit untam, úgy véltem, a történet vége már semmi újat nem fog nyújtani, ezért egy időre hanyagoltam is a könyvet, de megszenvedtem pár oldallal, aztán ismét kicsit érdekesebb lett. Kicsit viszont túlzásnak tartottam, amit néha az asszony csinált, és néha úgy tűnt, hogy a nagy szavak mögött más rejlik. Összességében tetszett, és nem bánom, hogy időt szántam rá.

>!
dpart
Junicsi Vatanabe: Japán szeretők

Nagyon egzotikus helyen játszódó szerelmi dráma. Dráma? Vagy lehet, hogy igazuk van? Mi van, ha tényleg? Mi van, ha valóban az az élet legszebb pillanata? Mi van, ha onnan tényleg már nincs feljebb?
Elgondolkoztató. Mély. És nagyon szép az érzés ábrázolása. Átélhető.
Megfogott. És mivel a japán cseresznye virágzása a tavasz egyik legszebb eseménye, bele tudtam élni magam.
Csak ajánlani tudom.


Népszerű idézetek

>!
Bélabá P

Lehet, hogy amikor az út végére érve visszanézünk, még a legmozgalmasabb élet is köznapinak tűnik? Mindegy, merre indul az ember, csak az elszalasztott lehetőségeken kesereg?

>!
Bélabá P

Az ember azért hajt, hogy a végén találjon magának egy megfelelő nőt, és a magáévá tegye. Ezt látod a természetben is. A hímek mindent elkövetnek, hogy élelmet találjanak, és legyőzzék a vetélytársaikat, és a végén egy nőstény teste és némi szeretet a jutalmuk. Ez hajtja a férfiakat újra meg újra halálos küzdelemre.

>!
Bélabá P

– Csakugyan képes volnál meghalni?
– Bármikor – felelte Rinko habozás nélkül.
– A szeretkezésbe nem lehet belehalni.
– Akkor fojts meg.
– Ezt akarod?
– Igen.
– Aztán teljesen tárgyilagos hangon visszakérdezett: – És te? Meghalnál értem?
– Képes volnék rá. – Eszébe jutott, milyen érzés volt az előbb, amikor Rinko ujjai a torkára fonódtak.
– De ha megfojtalak, én életben maradok.
– Nem, együtt kell csinálnunk.
– Akkor fojtsuk meg egymást.

6 hozzászólás
>!
robinson P

Na, itt álljunk csak meg! – Kouki Rinko vállára tette a kezét. – A testi szerelemnek semmi köze a korhoz vagy a megjelenéshez. Sok ilyen korú asszony lehet hihetetlenül erotikus, és rengeteg fiatal csinos nő akad, aki fikarcnyit se ér. Semmi nem lehet olyan egyéni, személyre szabott, mint hogy ki kivel érzi jól magát az ágyban. Egyszerűen nem ítélhetsz a külső megjelenés alapján.

>!
Kek P

Az emberek nagyon szívtelenek tudnak lenni, ha valaki már nem lehet a hasznukra.

282. oldal

1 hozzászólás
>!
Bélabá P

Harmincéves koráig csak az járt az eszében, hogy minden erejével és életerejével uralja a nőt. A negyvenes éveiben egy kicsit lazított, gyengédebb lett, és most, az ötvenes éveiben végre volt már annyi erő benne, hogy türelmes legyen, ne szenvedélyes és heves, hanem szakítson rá időt, hogy megmutassa, mennyire gyengéd. Részben fizikai erejének természetes csökkenését jelezte a változás, de azt is, hogy rájött, a nők szenvedélyesebben válaszolnak, ha így közeledik hozzájuk. Nem minden az izomzat és az erő. Jobb fokozatosan, lágyan haladni, néha szinte mozdulatlanul, alig-alig érintve a nőt. Igaz, jó húsz évébe került, míg megtanulta a leckét.

>!
Bélabá P

– Gondoltam rá, hogy rendelek neked egy születésnapi tortát ma estére, de nem örülnél neki itt, ugye? Koukit egyáltalán nem vonzotta a gondolat, hogy mások szeme láttára ünnepeljen.
– Sokáig tart ötvenöt gyertyát elfújni – jegyezte meg.
– De olyan fiatal vagy, egyáltalán nem öreg.
– Úgy érted az ágyban? – kérdezte Kouki hangját leeresztve huncutul.
– Igen, ott is – morcogott Rinko –, de arra gondoltam, hogy nem lettél vaskalapos, mint legtöbb férfi a te korodban.

1 hozzászólás
>!
rockdoki

Milyen szörnyű, hogy egy idő után elmúlik a szerelem.

>!
Bélabá P

– A férfiak mérföldekről megérzik, ha egy nőből sugárzik az erotika.
– Akkor is te tettél ilyenné – csattant fel Rinko, már megint csak őt hibáztatva.
– Rendben, akkor mostantól, ha elmegyünk valahová, pórázon vezetlek – nevetett a férfi. De nevethetett bármennyit, kettőjük közül rajta volt a póráz.


Hasonló könyvek címkék alapján

Itó Projekt: </Harmónia>
Jodi Picoult: Sorsfordítók
Pat Conroy: Hullámok hercege
Sylvia Plath: Az üvegbura
Vardkesz Petroszjan: Elmulasztott esztendők
N. H. Kleinbaum: Holt Költők Társasága
Kertész Imre: Felszámolás
Jeffrey Eugenides: Öngyilkos szüzek
Paulo Coelho: Veronika meg akar halni
Sladana Bukovac: Szellemmajom