Meglovagolni ​a tigrist 96% 10 csillagozás

Egy ideje a nyugati emberiség jó része természetesnek tekinti, hogy a létezésnek semmiféle igazi jelentősége sincs, hogy a létezést nem kell semmiféle magasabb princípium alá rendelni; ezért hozzászokott ahhoz, hogy az életét a lehető legelviselhetőbb, a lehető legkevésbé kellemetlen módon élje. Mindazonáltal ennek velejárója és elkerülhetetlen következménye az egyre fokozottabb, alaktalanabb, labilisabb és tünékenyebb élet, minden becsület és jellembeli minőség növekvő felbomlása.

42-43.

Az utolsó idők egész váltságának a problémája így foglalható össze: szabad akart lenni egy olyan ember, akinek egy felszabadult élet csak romlást jelenthetett. […] A Zarathustrában, annak egy ismert szakaszában megtalálható a válság hátterének legnyomatékosabb megfogalmazása: „Azt mondod, szabad vagy? Meg akarom ismerni a benned uralkodó gondolatokat. Számomra nem az a fontos, hogy megmenekültél-e egy igától, hanem az, vajon azok egyike vagy-e, akiknek joguk van lerázni az igát? Sokan vannak, akik elvetik legutolsó értéküket, amikor megszűnnek szolgálni. Mitől vagy szabad? Mit számít ez Zarathustrának? Szemednek derűsen ezt kell hirdetni:szabad vagy, de mire vagy szabad?” És Zarathustra figyelmeztetett arra, hogy borzalmas lesz egyedül lenned, valamilyen feletted álló törvény nélkül, saját szabadságoddal egy elhagyott területen és jeges levegőben, saját normád bírájaként és megtorlójaként. Aki csak szolgálva tud értékre szert tenni, akit a bilincsei nem megbénítottak, hanem megtámasztottak, annak a bátorsága meggyengül, kezdeti gőgje meghátrál. Vannak olyan érzelmek – folytatja Zarathustra –, amelyek ekkor megrohanják a szabad embert, és megölik, ha ő nem öli meg őket. Pontosan szólva magasabb nézőpontból itt meg van adva a modern ember nyomorúságának a lényegi alapja.

58-59. oldal, 6. fejezet - Az aktív nihilizmus. Nietzsche. (Persica, Budapest, 2013)

Milyen az az Isten, akinek bejelentették a halálát?

77. oldal (Túl a teizmuson és az ateizmuson)

Nem annyira a lélekből szemléljük a világot, hanem inkább a világból szemléljük a lelket.

142. oldal , Rombolások és felszabadulások az új realizmusban

Mindazonáltal van néhány olyan ember, aki – hogy úgy mondjuk – talpon maradt a romok és a felbomlás közepette; aki – többé vagy kevésbé tudatosan – ehhez a másik világhoz tartozik. Úgy tűnik, egy kis csapat hajlandó arra, hogy elveszett pozíciókért is harcoljon, és tanúságtétele érvényes, ha nem hajlik meg, ha nem tesz engedményeket, engedvén olyan csábításoknak, amelyek valamilyen sikerrel kecsegtetnének. Mások számára viszont arról van szó, hogy teljességgel elszigeteljék magukat, ez azonban olyan belső hajlamokat és kiváltságos anyagi körülményeket tételez fel, amelyek napról napra ritkábbak. Mindazonáltal ez a második lehetséges megoldás. Vegyük számításba még ama nagyon keveseket, akik intellektuális síkon minden közvetlen cél nélkül még ki tudnak állni a „tradicionális" értékek mellett, és így a „jelenlét akcióját" fejthetik ki: olyan akciót, amely kétségtelenül hasznos, mivel megakadályozza, hogy a jelenlegi valóság ne csak materiálisan, hanem ideálisan is bezárjon minden horizontot, és ne engedjen felmerülni bármilyen, az övétől különböző mértéket. E személyek révén fennmaradhatnak a távolságok : más lehetséges dimenziók, az élet más jelentései, amelyek azok számára mutatkoznak meg, akik képesek elszakadni, képesek nem csupán a jelenlevő és közeli dolgokra nézni.

25-26. oldal, A modern világ és a tradíció emberei

Egy keleti mondás szerint: „A földi élet éjszakai utazás.” Ennek világosan kifejthetjük a pozitív tartalmát, ha éppenséggel (az emberi létezésre való tekintettel) egy „előbb” és egy „utóbb” élményére utalunk. Metafizikailag a születés állapotváltozás, a halál pedig egy másik állapotváltozás; az emberi állapotban eltöltött földi létezés csupán egy kontinuum, egy sokszoros állapotokon áthaladó áramlat korlátozott szakasza.

249. oldal, 30. fejezet - A halál. Az élethez való jog (Persica, 2009)

Többé-kevésbé azon a szinten, amelyet Nietzsche az „utolsó embernek” jósolt meg, a jelenkori fogyasztói társadalom egyéneinek nagy tömege immár túl nagy árnak és képtelenségnek tekintené, hogy lemondjon a kényelemről, a fejlett fogyasztói civilizáció nyújtotta jólétről azért, hogy egy absztrakt szabadságot követeljen vissza. Így ténylegesen nagyrészt elfogadja a rendszerben működő valamennyi feltételt.

53.

…az anyagi nyomorúság és a spirituális nyomorúság között semmiféle kapcsolat sincs. Csak a társadalom legalacsonyabb és legkorlátoltabb rétegeivel lehet elhitetni, hogy minden emberi boldogság és teljesség formulája az, amit joggal neveznek „állati eszménynek”, a szinte szarvasmarhaszerű jólétnek.

51.

…Nietzschében az örökkévalóság iránt zavaros szomjúság kígyózik…

63.

…van néhány olyan ember, aki – hogy úgy mondjuk talpon maradt a romok és a felbomlás közepette; aki – többé vagy kevésbé tudatosan – ehhez a másik világhoz tartozik. Úgy tűnik, egy kis csapat hajlandó arra, hogy elvesztett pozíciókért is harcoljon, és tanúságtétele érvényes, ha nem hajlik meg, ha nem tesz engedményeket, engedvén olyan csábításoknak, amelyek valamilyen sikerrel kecsegtetnek. Mások számára viszont arról van szó, hogy teljességgel elszigeteljék magukat, ez azonban olyan belső hajlamokat és kiváltságos anyagi körülményeket tételez fel, melyek napról napra ritkábbak.

25.