A ​felébredés doktrínája 10 csillagozás

Julius Evola: A felébredés doktrínája Julius Evola: A felébredés doktrínája

A Felébredés Doktrínája – a Bauddha-váda – átfogó és eredeti értelemben: a buddhizmus. Ezt a kezdetben vallásfeletti metafizikai és beavatási tradíciót a jelen műben a nagy tradicionális gondolkozó és szerző, Julius Evola döntően a theraváda – az „öregek” és a „tapasztaltak útja” – maga is teljesség, és közvetett módon magában foglalja mindazt, amit a buddhizmus további nagy „hordozói”, a maháyána és a varjayána képviselnek. Amit különösen fontosnak tart, és gyakorta hangsúlyoz, az nem az elmélet, hanem a megvalósítás. Ez a könyv ebben a szellemiségben íródott.

Tartalomjegyzék

>!
342 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638602732 · Fordította: Dávid Andrea

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Buddha


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Julius Evola: A felébredés doktrínája

Embervolta kötelékét maga mögött hagyta, istenvolta kötelékét meghaladta, minden köteléktől megszabadult: senki a világon nem győzheti le, világa végtelen, útját nem ismerik sem istenek, sem angyalok, sem emberek…


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Aki jól érzi magát a társadalomban, az nem lelheti örömét a magányos elszakadásban. Aki nem leli örömét a magányos elszakadásban, nem tud megfelelően a szellemi dolgokra koncentrálni; aki nem rendelkezik koncentrációs erővel, nem érheti el maradéktalanul a tökéletes tudást – és azt, ami ebből következik.

145. oldal

Lunemorte P>!

Akár jönnek hozzá tanítványok, akár nem, akár követik aszketikus előírásait, akár nem, „ő ugyanaz marad".

28. oldal

Lunemorte P>!

… semmilyen vezeklő vagy pap, sem isten vagy ördög, angyal – a világon senki nem tudja megrendíteni.

30. oldal

cassiesdream>!

Nagyon elterjedt vélemény az, hogy a buddhizmus „prédikációi” "mindenkihez szólóak" voltak. Ez tévedés, ami csak a külsőségekre, avagy a doktrína késői és zavaros formáira vonatkoztatható. Lényegét tekintve a buddhizmus kiemelkedően arisztoktratikus volt. Ez már a kánon szövegének azon nagyszerű elbeszéléséből is kitűnik, amelyben Brahma Sahampati istenség, buzdítván Siddharta herceget, hogy ne tartsa vissza az elért tudását, arra emlékeztet, hogy vannak „nemesebb fajtájú lények”, akik képesek lesznek a tant megérteni. Erre maga Buddha is elismeri ezt, és eképpen szól: „És felébredett szemmel végigtekintve a világon, láttam nemes fajtájú és közönséges fajtájú lényeket, éles elméjűeket és tompa elméjűeket, jó adottságokkal és rossz adottságokkal rendelkezőket, gyors felfogásúakat, és sokakat, akik elítélik a más világokért való lelkesedést”. Ezt egy hasonlat követi: ahogy a lótuszvirágok közül némelyik a legalsó, iszapos rétegben nő, mások felérnek a víz felszínéig, megint mások viszont „kiemelkednek a vízből, és ott fent maradnak, a víztől érintetlenül” – ugyanígy vannak a másmilyenek tömegével szemben nemesebb fajtájú lények. (*) Azt lehet mondani, hogy azok állnak szilárdan, akiket a „nem-tudás” nem tudott teljesen elhomályosítani, mert megőrizték a kezdetek emlékét. A víz egyébként az alsóbbrendű, a szenvedélyességhez és a létesüléshez kötött természet általános tradicionális szimbóluma – mellékesen megjegyezzük, hogy innen származik a buddhizmus által is használt, azzal kapcsolatos szimbolizmus, aki a „vizeken” jár anélkül, hogy elsüllyedne, vagy aki átkel a vizeken.

* Majjhima-nikayo XXVI, (250-51); Mahavagga I, V, 2-10; Anguttara-nikayo IV, 36, ahol ezt a képet magára a Felébredettre alkalmazzák, és tovább fokozzák a következő hozzáfűzésével: „Így én is, aki a világban születtem, a világban nőttem fel, meghaladtam a világot és a világtól érintetlen vagyok”.

106-107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Buddha · buddhizmus
Kkatja>!

Először is a buddhista aszkézis tudatos, abban az értelemben, hogy amíg az aszkétizmus sok formájában – és a keresztény aszkétizmusban szinte kivétel nélkül – a járulékos elem kibogozhatatlanul osszeszövődött a lényegessel, és így az aszkétikus megvalósítás mondhatni közvetett, mivel sugallatok vagy vallásos elragadtatások által meghatározott impulzusok és tudati mozgások eredményeképp valósul meg, addig ezzel szemben a buddhizmusban közvetlen akcióról beszélgetünk, ami a tudásra alapozott, tudatában van céljainak, és elejétől a végéig uralt állapotokon keresztül bontakozik ki.

11. oldal

Lunemorte P>!

Sőt, mi több, akár egy „ördögi aszkézis" is elképzelhető, minthogy azok az úgymond technikai feltételek, amelyek az „ördögi" irányba eső bárminemű tényleges eredmény eléréséhez szükségesek, egyáltalán nem más jellegűek azokhoz képest, amelyek történetesen a szentség eléréséhez szükségesek.

10. oldal

Lunemorte P>!

Ma kell síkra szállni – holnap talán már nem is leszünk.

128. oldal

Lunemorte P>!

Az alvás szükséglete természetes módon jelentős mértékben csökkenhet a megvilágosodás útján előrehaladva, anélkül, hogy ennek káros következménye lenne.

202. oldal

Lunemorte P>!

Felismerni, hogy valahányszor egy kívánság egy tárgy felé hajtja az embert, akkor nem az ember birtokolja azt a dolgot, hanem a dolog birtokolja őt.

321. oldal

Kapcsolódó szócikkek: birtoklás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ananda K. Coomaraswamy: Akimcanna
Baranyi Tibor Imre – Horváth Róbert (szerk.): Tradíció MMV
René Guénon: Szellemi tekintély és időbeli hatalom
Tenigl-Takács László (szerk.): India bölcsessége
Ekhardt Júlia: Karmikus India
René Guénon: Spirituális tekintély és világi hatalom
Benkes Mihály (szerk.): Civilizációk és vallások
Friedemann Bedürftig: A nagy világvallások
Ananda Kentish Coomaraswamy: Hinduizmus és buddhizmus
Puskás Ildikó: Istenek tánca