A Felébredés Doktrínája – a Bauddha-váda – átfogó és eredeti értelemben: a buddhizmus. Ezt a kezdetben vallásfeletti metafizikai és beavatási tradíciót a jelen műben a nagy tradicionális gondolkozó és szerző, Julius Evola döntően a theraváda – az „öregek” és a „tapasztaltak útja” – maga is teljesség, és közvetett módon magában foglalja mindazt, amit a buddhizmus további nagy „hordozói”, a maháyána és a varjayána képviselnek. Amit különösen fontosnak tart, és gyakorta hangsúlyoz, az nem az elmélet, hanem a megvalósítás. Ez a könyv ebben a szellemiségben íródott.
A felébredés doktrínája 10 csillagozás
Enciklopédia 4
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 8
Most olvassa 2
Várólistára tette 8
Kívánságlistára tette 25
Kiemelt értékelések
Népszerű idézetek
Aki jól érzi magát a társadalomban, az nem lelheti örömét a magányos elszakadásban. Aki nem leli örömét a magányos elszakadásban, nem tud megfelelően a szellemi dolgokra koncentrálni; aki nem rendelkezik koncentrációs erővel, nem érheti el maradéktalanul a tökéletes tudást – és azt, ami ebből következik.
145. oldal
Nagyon elterjedt vélemény az, hogy a buddhizmus „prédikációi” "mindenkihez szólóak" voltak. Ez tévedés, ami csak a külsőségekre, avagy a doktrína késői és zavaros formáira vonatkoztatható. Lényegét tekintve a buddhizmus kiemelkedően arisztoktratikus volt. Ez már a kánon szövegének azon nagyszerű elbeszéléséből is kitűnik, amelyben Brahma Sahampati istenség, buzdítván Siddharta herceget, hogy ne tartsa vissza az elért tudását, arra emlékeztet, hogy vannak „nemesebb fajtájú lények”, akik képesek lesznek a tant megérteni. Erre maga Buddha is elismeri ezt, és eképpen szól: „És felébredett szemmel végigtekintve a világon, láttam nemes fajtájú és közönséges fajtájú lényeket, éles elméjűeket és tompa elméjűeket, jó adottságokkal és rossz adottságokkal rendelkezőket, gyors felfogásúakat, és sokakat, akik elítélik a más világokért való lelkesedést”. Ezt egy hasonlat követi: ahogy a lótuszvirágok közül némelyik a legalsó, iszapos rétegben nő, mások felérnek a víz felszínéig, megint mások viszont „kiemelkednek a vízből, és ott fent maradnak, a víztől érintetlenül” – ugyanígy vannak a másmilyenek tömegével szemben nemesebb fajtájú lények. (*) Azt lehet mondani, hogy azok állnak szilárdan, akiket a „nem-tudás” nem tudott teljesen elhomályosítani, mert megőrizték a kezdetek emlékét. A víz egyébként az alsóbbrendű, a szenvedélyességhez és a létesüléshez kötött természet általános tradicionális szimbóluma – mellékesen megjegyezzük, hogy innen származik a buddhizmus által is használt, azzal kapcsolatos szimbolizmus, aki a „vizeken” jár anélkül, hogy elsüllyedne, vagy aki átkel a vizeken.
* Majjhima-nikayo XXVI, (250-51); Mahavagga I, V, 2-10; Anguttara-nikayo IV, 36, ahol ezt a képet magára a Felébredettre alkalmazzák, és tovább fokozzák a következő hozzáfűzésével: „Így én is, aki a világban születtem, a világban nőttem fel, meghaladtam a világot és a világtól érintetlen vagyok”.
106-107. oldal
Először is a buddhista aszkézis tudatos, abban az értelemben, hogy amíg az aszkétizmus sok formájában – és a keresztény aszkétizmusban szinte kivétel nélkül – a járulékos elem kibogozhatatlanul osszeszövődött a lényegessel, és így az aszkétikus megvalósítás mondhatni közvetett, mivel sugallatok vagy vallásos elragadtatások által meghatározott impulzusok és tudati mozgások eredményeképp valósul meg, addig ezzel szemben a buddhizmusban közvetlen akcióról beszélgetünk, ami a tudásra alapozott, tudatában van céljainak, és elejétől a végéig uralt állapotokon keresztül bontakozik ki.
11. oldal
Sőt, mi több, akár egy „ördögi aszkézis" is elképzelhető, minthogy azok az úgymond technikai feltételek, amelyek az „ördögi" irányba eső bárminemű tényleges eredmény eléréséhez szükségesek, egyáltalán nem más jellegűek azokhoz képest, amelyek történetesen a szentség eléréséhez szükségesek.
10. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ananda K. Coomaraswamy: Akimcanna ·
Összehasonlítás - Baranyi Tibor Imre – Horváth Róbert (szerk.): Tradíció MMV ·
Összehasonlítás - René Guénon: Szellemi tekintély és időbeli hatalom 98% ·
Összehasonlítás - Tenigl-Takács László (szerk.): India bölcsessége ·
Összehasonlítás - Ekhardt Júlia: Karmikus India ·
Összehasonlítás - René Guénon: Spirituális tekintély és világi hatalom ·
Összehasonlítás - Benkes Mihály (szerk.): Civilizációk és vallások ·
Összehasonlítás - Friedemann Bedürftig: A nagy világvallások ·
Összehasonlítás - Ananda Kentish Coomaraswamy: Hinduizmus és buddhizmus ·
Összehasonlítás - Puskás Ildikó: Istenek tánca ·
Összehasonlítás