Nagyítás 94 csillagozás

Julio Cortázar: Nagyítás

Egy argentin asszony megérkezik vágyai távoli városába, Budapestre, átmegy a Duna egyik behavazott hídján, s a híd közepén összetalálkozik önmagával.
Egy római arénába egy gladiátor élethalálharcot vív ellenfelével, ezzel egyidejűleg egy párizsi fiatalember telefonon szakít kedvesével.
Több példányban élő emberek, távoli, mégis egymásba fonódó események, feloldhatatlan félelemérzés, a társadalmi gyökerű szorongás iszonyú béklyói: megannyi meghökkentő eleme annak a sziporkázóan gazdag és az örökös várakozás izgalmától feszített cortázari világnak, amely – akár a köznapi valóság apró, egyhangú tényeiből szikrázik fel a fantasztikum fénycsóvája, akár a fantasztikumig bonyolított intellektuális tűzijátékból kristályosodik ki valami köznapiságával lenyűgöző ítélet – mindig az élet és a lélek legmélyebb titkait kutatja.
Cortázar napjaink egyik legnagyobb hatású elbeszélője és regényírója. Kötetünk címadó novellájából készült Antonioni nálunk is nagy sikerrel játszott filmje, a Nagyítás.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek


Enciklopédia 3


Kedvencelte 22

Most olvassa 17

Várólistára tette 104

Kívánságlistára tette 51

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Csabi P>!
Julio Cortázar: Nagyítás

Cortázar, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl, akarom mondani író.
Mivel ez egy amolyan életmű válogatás, ezért nehéz róla állítani bármit is, ami vonatkozna minden elemére. Ami a legtöbb novellára áll, hogy a szerző egy olyan szemszögből vizsgál hétköznapi történeteket, amire az emberek 99% nem is gondolna soha. Persze itt nem csak egyszerűen a meghökkentésről van szó, a váratlanról, mert akkor Cserna-Szabót is hívhatnánk a magyar Cortázarnak. Cortázar valami olyan ajtót nyit meg az olvasó előtt, ami mögé az a legtöbbször nem szeretne belátni, esze ágában sem lenne oda belépni, de az argentin író betaszajtja oda, rávágja az ajtót, és nem mondja meg, hogy hol a villanykapcsoló. Sok novella végződik ilyen látszólag szorongató és nyitva hagyott zárlattal, amit persze az író már elmondott, körülírt, de az olvasónak megmarad a munka, hogy maga mondja ki a végén a konklúziót. Néha sikerül, néha nem.
Két novellát emelnék ki. Az egyik a Déli autópálya. Ebben egy teljesen hétköznapi szituációból indul ki, mint általában, beáll az autópálya, araszolás, ácsorgás. Telik az idő, és csak nem történik semmi, az autósok magukra maradnak, pontosabban abban a mikrokörnyezetben, amit a körülöttük lévő autók utasai jelentenek. Hetek telnek el, kialakulnak a kapcsolatok, szövetségek, szinte az őskori közösségek megszületésének tanúi leszünk, ahogy az egymás melletti kis mini államok segítik, vagy épp becsapják egymást. A főszereplőnek is intim kapcsolata alakul ki egy lánnyal. Aztán egyszer csak, váratlanul elkezd vánszorogni a kocsisor, mindenki beugrik az autójába, és ahogy a dolgok visszatérnek a normális kerékvágásba, úgy hullik elemeire ez a kis társadalom, és mindenki nyomja a gázt.
Ennél sokkal különösebb és nyugtalanítóbb a Nyár című novella. Van egy házaspár, akik rutinszerűen élnek egymás mellett, minden izgalom nélkül. Váratlanul rájuk bízzák a szomszéd kislányt, aki ott is alszik aznap. Estefelé megjelenik egy dühös ló, aki be akar törni a házba, és rettegésbe dönti a bentieket. Reggelre minden megnyugszik, és visszaáll a rendes kerékvágásba. Akkor mégis mi volt ez? Csak annyi lenne az egész, hogy minden látszólagos megállapodottság mögött ott van egy törékeny egyensúly, ami bármikor felborulhat? Biztos, hogy ennél sokrétűbb ez a novella, bár nem tudom, hogy mit jelent/jelent-e valamit Cortázarnál a ló szimbolikája, persze lehet, hogy inkább a gyerek felől kell megközelíteni, akinek a megjelenése egy gyermektelen házaspárnál felszabadít valamiféle elfojtott indulatot, amit a veszett ló jelképez.
Éppen ezért eleve úgy álltam neki ennek a kötetnek, hogy csak kis adagokban veszem magamhoz, nektek is csak ezt tudom ajánlani.

1 hozzászólás
mbazsa>!
Julio Cortázar: Nagyítás

Julio Cortázar, Esterházy szavaival élve, nem csinál mást, mint amit egy igazi író tesz, a lét titkait fürkészi. Tisztában van vele, hogy hol vannak a stoptáblák, ahol a titkok kezdődnek, és ott megáll, innentől kezdve már az ismeretlen, a megfejthetetlen következik. A titok persze ezért titok. Tkp. ugyanezt csinálja a novelláiban is. Kedves Olvasó, itt a titok következik, fejtsd meg, ha akarod, de úgy sem fogod, mert senkinek sem sikerült eddig, pedig egy csomó okos elme próbálkozott már vele. Cortázar elbeszélései titokzatosak, rejtélyesek, megfejthetetlenek. Többször próbálkoztam, de szinte mindig bele törött a bicskám. Aztán feladtam, és hagytam, hogy a szövegek magukkal ragadjanak, elvarázsoljanak, oda repítsenek el, ahol már az emberi elme határai vannak, ahol a képzelet kezdődik. Nincsenek kérdések, nincsenek miértek, nincsenek válaszok, csak a titok, az örök rejtély, a megfejthetetlenség. Olyan, mint az élet.

entropic P>!
Julio Cortázar: Nagyítás

Nemtom, miért tartott ez a könyv több mint egy hónapig nekem. De azért sejtem: gondolom, az önvédelmi ösztön miatt, ami automatikusan bekapcsol olyankor, amikor úgy érzem, valami alapjaiban fenyegeti hétköznapi és egészen kellemes és sokszor egyenesen élvezetes kis létemet. Mert hát jó ez a lét – és minek akarnám akkor, hogy hülye megvadult lovak törjenek be a lakásomba, meg minek akarnám megnézni, mi van a kinagyított fényképen, meg minek akarnék találkozni a másik önmagammal, meg miért játszanék inkább játékokat életre-halálra, ha egyszer elvileg már megvan minden.
(Sokszor nem akarok semmi ilyesmit. [Igazából viszont akarok. Ne ringassanak – inkább töröljenek képen – kételyekkel, félelmekkel, a megmagyarázhatatlannal, az értelmetlennel, az esetlegessel, a véletlennel, az egyszerivel, a mulandóval.])
(A fényképeken azért sokat gondolkodok, főleg mióta ilyen egyszerű fényképezni, telefonnal meg minden. Néha nem tudok ellenállni, és bár szégyellem magam, hogy megörökítem [csak magamnak] azt, amit senki nem akart megörökíteni, azért titokban mégis lefényképezek embereket utcákon és tereken, akik nem hiszem, hogy pont akkor szeretnének lefényképeződve lenni. [Ha nagy leszek, Julio Cortázar leszek. Vagy valamelyik mániákus szereplője, inkább.])

Hoacin>!
Julio Cortázar: Nagyítás

Nyugtalanító pillanatok, kényelmetlen élethelyzetek, megalvad a csönd, ólompelyhekként lep be a nyomasztó hangulat. Möbiuszként összeérő dimenziók, több példányban élő emberek, be-, ki-, szét-, és magába forduló világok tragédiái. A feszültségtől borzolt kedéllyel megsejtett végkifejlet általában hatványozottan szurokfeketébb a vártnál, de ha mégsem, a fullasztó légkör azért megbízhatóan garantált. Bár az elszánt búsongás célközönsége biztos nem én vagyok, némely novella egészen tetszett, pl. A játék vége, Egy zsebben talált kézirat, A betegek egészsége. Akadt még néhány, ami többé-kevésbé beszippantott, ahol minden pillanat úgy borulhat rám, mint a magnólia. Viszont a Bakkhánsnők, és a Kirké hajmeresztő, komolyan mintha valami zs kategóriás thrillert figyelnék egy elfeledett tévéadón hajnali háromkor. De a könyv abból is sportot űz, hogy egyes novellák végét precizen széttorpedózza, pedig éppen ráörültem volna, hogy ó, hát ez de jó, erre ott füstölög előttem.
Miközben az üldöző-t olvastam, világosodtam meg, hogy a nyomasztásnak is különböző árnyalatai vannak: itt speciel képtelen módon elviselhetetlen volt a tény, hogy 55 oldalon keresztül egy drogos ipse bizarr gondolatait kell befogadnom. Úgy hittem, mély barátságban állok az értelmetlen szürrealizmus elvont absztrakcióival, de eljött az a pont, mikor úgy éreztem, immár történelem előtti idők óta arról filozofálunk, létezik-e a kenyér, ha nem érünk hozzá. (Vajon a székek léteznek akkor, ha nem ül rajtuk senki?)
"- A kenyérben nappal vanmotyogja Johnny, miközben eltakarja az arcát.És én meg merem érinteni, kettévágom, a számba veszem. Tudom, semmi sem történik: éppen ez a rettenetes. Felfogod, hogy milyen rettenetes, hogy semmi se történik? Elvágod a kenyeret, belemélyeszted a kést, és minden marad a régiben. Bruno, én ezt nem értem.
A címadó novellának kíváncsian fogtam neki, valamiért úgy gondoltam, ha már ez alapján készült a film, nyilván lesz valami köze hozzá. Nos, valójában semmi, leszámítva, hogy egy fotós készít egy felvételt, amit kinagyít otthon. A cselekmény és a végkifejlet teljesen más, de… érdekes, érdekes. Nem akarok komplett lehúzást írni, Cortázar tud írni, és Johnny vízióit leszámítva sehol nem untam a könyvet. Szofisztikált thrillerbe hajlás… vagy nem, de akkor is kicsit rád vicsorít. Merjem jobban szidni? Még a végén átfordulnék egy másik dimenzióba, és a saját könyvpéldányommá válnék, várva az aktuális pillanatot, amikor jól a fejemre eshetek a polcról, minek törted meg a gerincem, sajnálom, biztos rosszul kötöttek bele a borítóba, nem igaz, Johhny beteges gondolatait olvasva törtél meg akaratlanul, te mit szólnál, ha mindjárt megtörném a gerinced? Lakásában találták meg a 28 éves lányt, nem tudni, mi végzett vele, de egy könyv volt a hátán, Cortázar Nagyítása, nyilván nagyon szerette, csak hogy került rá? Ki tehette oda? *x-aktás zene elindul a háttérben*
…szóval gyorsan hozzáteszem, hogy igen, jó stílusban írt, érdekes könyv, és a dilimanós novellák mind kifejezetten tetszettek a végén. El is járnék menten egy csüccsös vagy hadorzót, de semmiképpen sem üzlet előtt. A vízvezetékben élő mackó meséje egészen elképesztően hatott a novellafüzér végén, akárcsak kedves, enyhítő hír egy véresebb híradó után. Halál, járvány, robbanás, kispanda született az állatkertben. Mindenki meghalt, és most időjárás.
Nehéz lenne objektíven értékelnem a könyvet. „Ez tetszett nekem, ezt lehetségesnek és rettenetesen ostobának találtam.” Vagy mint kb. Pierre álláspontja az egyik novellában:
"- Tetszik a ház?
Nemmondja Pierre.Sötét, és kibírhatatlanul kispolgári, tele förtelmes bútorokkal. De itt vagy benne te, ebben a rémes nadrágban.
Igyekeztem reálisan csillagozni. Bár nem az én világom, de.

Lehetetlen, hogy csak így elváljunk, még mielőtt találkoztunk volna.”

Frank_Spielmann I>!
Julio Cortázar: Nagyítás

Cortázar novelláinak jellegzetes hangulatuk van. Nem mindnek ugyanolyan, hanem mindegyiknek saját, különböző, mégis összetéveszthetetlenül cortázaros. Nem lehet skatulyákba gyömöszölni, mégis egyedi – talán ez a jó író jellemzése.

Van benne humor, groteszk, félelem, szerelem, zene, férfiak, nők, gyerekek, fotóművészet, felhők, kéklő ég, sötét éjszaka, halál, élet, merő pesszimizmus, merő optimizmus, merő kanál, vonzó elegancia, vonzó lomposság, alkohol, dohányfüst, Budapest, Lánchídon találkozó gazdag nő és koldus (és persze a magyar nő a koldus), dulimanók, fámák, használati utasítás, irónia dögivel, izgalom szívrohamig, utcasarki költészet, elefántcsonttorony, stb. stb.

Fantasztikus novellák. Fantasztikus novellák!

3 hozzászólás
vargarockzsolt>!
Julio Cortázar: Nagyítás

HÉTKÖZNAPI AZ ÉLETED. CORTÁZAR MAJD MEGMUTATJA, MITŐL KELL FÉLNED.

Zárójeles megjegyzések (vagy lábjegyzet vagy ilyesmi):
Cortázart először valamikor az 1980-as években, egy fantasztikus novellákat közlő antológiában olvastam. Kilógott belőle, akkor még nem tudtam, hogy fölfelé, csak azt éreztem, hogy furcsa. Mindenesetre megjegyeztem a nevét. Most, 2011-ben, elhatároztam, hogy elolvasom minden magyarul fellelhető szövegét, a regényein ( Nyertesek, Sántaiskola, 62/Kirakós játék ) és a novelláinak a többségén ( Bestiárium, Nagyítás, Kronópiók és fámák története, Itt és most ) már túl vagyok (az Átjárók , a Játékok , és a Rítusok című kötetei még hátra vannak).

A Nagyítás cím alatt 1977-ben kiadott elbeszéléskötet szinte felöleli Cortázar teljes pályáját, és az 1951 és 1974 között keletkezett legjobb novelláit tartalmazza.

Cortázar novelláiról Imrei Andrea: Álomfejtés. Julio Cortázar novelláinak szimbólumelemzése címmel írt könyvet, amelynek lényegét egy esszében András Orsolya foglalja össze, Álmok között rejtezel címmel, amely a philolibri oldalán olvasható itt: http://philolibri.ujnautilus.info/almok-kozott-rejtezel/
Az első ciklus a Bestiárium (1951) címet viseli, nemrégen külön kötetben is megjelent, írtam róla, itt: http://moly.hu/ertekelesek/820956
Az utolsó novellafüzér, a Dulimanók és fámák (1962) is olvasható új kiadásban, Kronópiók és fámák története címmel, arról meg itt írtam: http://moly.hu/ertekelesek/820532
A maradék háromszázötven oldal huszonnégy elbeszélést tartalmaz, öt fejezetben: A játék vége (1956), Titkos fegyverek (1959), Minden tűz: tűz (1966), Utolsó menet (1969) , és Oktaéder (1974) címek alatt.

_natalie_néven_ IP>!
Julio Cortázar: Nagyítás

néhány napja befejeztem ( már ez is milyen?), de nem enged. konkrétan, meg is jelöltem, hogy vége, de mégis aktuális. ez sem véletlen, olyan nincs is. viszem magammal, magamon, bennem. van. a történeteibe burkolózom, mint egy nehéz, ódivatú télikabátba. kapaszkodnom sem kell, megtart, ha túl erős a szél akkor is. sőt. eltakar a vásári forgatagban az élet piacán. behúzott a réseibe, és én mentem, hajtott a kíváncsiság. arcokba nézhettem, tekintetekbe, álmokba láthattam az ő szemén keresztül. sokszor a legváratlanabb helyzetekben, a legkülönösebb helyeken hagyott magamra. megértettem, oda senki nem jöhet velem, azok már az én képeim. amit láttam vele, vagy általa, amit megmutatott, az különös borzongással töltött el, néha szinte kifordított, vagy el, magamtól, másoktól, tőle…
és volt amit nem értettem, csak éreztem, de akkor is felemelt, akkor magam fölé.
ez is egy kedvemre való utazás volt.
(néhány centivel a föld felett)

Belle_Maundrell >!
Julio Cortázar: Nagyítás

Korábban nem ismertem az írót, de szerintem ezzel a novelláskötettel az egész életművét behabzsoltam. Kellemes csalódás volt, a legtöbb novella tetszett, bár voltak olyanok, amiket legszívesebben átlapoztam volna, mert vagy unalmasak voltak, vagy csak nem tetszettek. Tetszik az a feszült, baljós és szomorkás hangulat, ami szinte mindegyik történetben megjelenik, a sok elhallgatás és ki nem mondott dolog, ami ködként burkolja be a szereplőket. Ilyen bő választékból nehéz lenne kedvencet avatni, de a címadó történet mindenképpen emlékezetes. Most hirtelen a házas jut még eszembe, de lehet, hogy olvasás közben volt olyan, ami jobban tetszett. Szép volt, jó volt, sok volt. A rosszabbakat meg gyorsan elfelejtem.

mcborzaska>!
Julio Cortázar: Nagyítás

Naaagyon hosszú volt. A filmet tavaly kötelező volt megnézni, most kötelező volt a könyv. Hát, bennem nem hagyott mély nyomot, sőt, inkább kihagyható lett volna.

anesz P>!
Julio Cortázar: Nagyítás

Ez az első ismerkedésem az íróval, és az első döbbenet után már vártam a következő novellát. Mindig van valami csavar a történetekben, amitől szinte szürreális lesz az egész. Kétségkívül fantasztikus író nem mindennapi képzelettel megáldva. Aki szereti a mágikus realizmust, az nem csalódik a szerzőben.
Nehéz egy novelláskötetet értékelni, de szinte mindegyik története tetszett. Ha ki kellene emelni néhányat, akkor talán a Minden Tűz: Tűz lenne. Többször játszódnak más-más idősíkon a történetek, van amikor nem tudjuk, kiről szól az adott novella, előfordul, hogy a történet végén van a csavar.
Latin-Amerika irodalmának különös színfoltja Cortázar, kár lett volna kihagyni az ismerkedést vele.


Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

A lépcsőket szemből másszuk meg, mivel hátrálva vagy oldalazva igen kényelmetlen volna.

Utasítások a lépcső megmászásához

Csabi P>!

Lassan-lassan belecsúszott a karosszékbe, s hagyta, hogy az arca magára öltse két összeillesztett keze hiábavaló álarcát.

197. oldal

csillagka P>!

Mindig arra gondolok, hogy amíg egy doboz nescaféja van valakinek, még nem lehet a nyomor legmélyén; még bírja egy darabig.

204. oldal (Az üldöző)

Mafia I>!

Egy skóciai faluban olyan könyveket árusítanak, amelyekben valahol egy üres oldal rejtőzik. Ha az olvasó pontban délután háromkor ehhez az oldalhoz ér, meghal.

Utasítások, példák a félelem formáihoz (Dulimanók és fámák)

Mafia I>!

…szórakozottan isszák a kávét, mint valami örökre egymáshoz fűző bájitalt.

Titkos fegyverek

Kapcsolódó szócikkek: kávé
csillagka P>!

Bárcsak szakítani lehetne a múlttal, és el lehetne hajítani, mint egy levél vagy egy könyv piszkozatát. De mindig itt marad, bemocskolja a tisztázatot, én azt hiszem, hogy tulajdonképpen ez a jövő.

185. oldal (Mama levelei)

csillagka P>!

És akkor egy szórakozott mozdulattal végighúzom a kezem az arcomon, és az ujjaimon érződő dohányillat ismét elhoz téged, hogy kiszakítson engem ebből a megszokott jelenből, és antilopnak rajzol ki téged annak az ágynak a mozivásznán, ahol egy futó találkozás végtelen hajóútjait éltük át.

372. (A te mélyebb bőröd)

csillagka P>!

Még csak arra sem volt szükség, hogy kinyissa a száját, és azt mondja, hogy szerintem a te forradalmad nem egyéb, mint… Egyáltalán nem volt rá szükség, hogy kinyissa a száját, de ez így is van rendjén, az ilyen emberek nem tudják elfogadni a változást, mely felfedné könnyű, órarendhez igazodó irgalmasságuk, agyonszabályozott, dekoltált jótékonykodásuk, a hasonszőrűek közt szokásos szívélyeskedésük, és szalon fajelméletellenességük (hogy mehet hozzá az a kislány egy mulatthoz!) valódi okait, pőrére vetkőztetné évi osztalékkal, hazafias ünneplésekkel elegy katolicizmusukat, limonádé irodalmukat, számozott példányokkal, és ezüst mate-szívókával flancoló népieskedésüket, hajbókoló külügyminiszteri estélyeiket, egyszóval ezt az előbb vagy utóbb, de egyszer mindenképp bekövetkező hülye haldoklásukat.

348-349. oldal (A találkozás)

Frank_Spielmann I>!

Csapott evőkanállal

Egy fáma felfedezte, hogy az erény egy gömbölyű, soklábú mikroba. Tüstént beadott az anyósának egy nagy kanál erényt. Az eredmény elrettentő volt: a hölgy felhagyott a csípős megjegyzéseivel, egyesületet alapított eltévedt hegymászók megsegítésére, és alig két hónap múltán olyan példásan viselkedett, hogy a leánya hibái, amelyek addig észrevétlenek voltak, a fáma nagy megdöbbenésére és elképedésére most határozottan szembetűnőek lettek. Nem volt mit tennie, beadott egy evőkanál erényt a feleségének is, aki még aznap este elhagyta, mert faragatlannak, jelentéktelennek és minden különbözőnek találta azoktól a tündöklő eszményképektől, amelyek a szeme előtt lebegtek.
A fáma jól meggondolta a dolgot, és végül felhajtott egy üveg erényt. De továbbra is egyedül és szomorúan él. Amikor az utcán összetalálkozik az anyósával vagy a feleségével, tisztelettel és távolról üdvözlik egymást. Még beszélgetni sem mernek, annyira tökéletesek valamennyien, és annyira félnek, hogy megfertőzik egymást.

Dulimanók és fámák kötet, 1962

csillagka P>!

Hadd mentse meg a zene az este hátralevő részét, teljesítse híven az egyik leghitványabb feladatát: állítson spanyolfalat a tükör elé, töröljön le bennünket néhány órára a térképről.

223. oldal (Az üldöző)

Kapcsolódó szócikkek: zene

Hasonló könyvek címkék alapján

Jorge Luis Borges: Körkörös romok
Samanta Schweblin: A madárevő
Jorge Luis Borges: A halál és az iránytű
Jorge Luis Borges: A titokban végbement csoda
Jorge Luis Borges: Az első magyar költőhöz
Gy. Horváth László (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1980
Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I-II.
Jorge Luis Borges: Bábeli könyvtár
Jorge Luis Borges: Jól fésült mennydörgés
Borbély Sándor (szerk.): Huszonöt nagyon fontos novella