A dél-amerikai írók történelmük folyamán először mernek írók lenni… Hinni mertünk önmagunkban, le mertünk rázni minden béklyót…
Gabriel Garcia Márquez
Az összefüggő parkok 21 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion
Kedvencelte 3
Most olvassa 7
Várólistára tette 26
Kívánságlistára tette 21
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


Amint világossá vált számomra, hogy a kötet elbeszélései döntően már a Nagyításból ismerősek nekem, tudatosan komótosra fogtam az olvasást. A mesterműveket ki kell élvezni. Cortazár a huszadik századi próza, azon belül is főként az elbeszélések legnagyobb mestere. Számomra legalábbis. Egyik pillanatban hűvös realista, aprólékos lélekboncoló. A másikban már átmenetet keres valóság és képzelet között, s az illékonyság filozófiáját is szinte atomi pontossággal vési kőtáblára, vagy éppen az olvasó tudatába. Szubjektív vagyok, elfogult meg főként, s talán csak emiatt érzem sokkal közvetlenebbnek, mint hasonlóan remek pályatársait. Persze lehet, hogy tévedek, s objektív mércével is annak minősül. Etalon.


Egy novelláskötetet sohasem egyszerű értékelni. Különösen akkor nem, ha egy adott író életművének reprezentatív válogatásáról van szó. Ilyenkor egy kicsit mindig inkább az írót értékeljünk, úgy en bloc, mintsem az egyes írásokat. Úgyhogy most én is megdobom egy csillaggal az átlagot, mivel úgy döntöttem, Cortázar számomra egy kiváló író. Nem csupán azért, mert egy kezem is elég lenne megszámlálni, hogy hány novella volt a kötetben, mely egyáltalán nem tetszett, vagy nem érintett meg, hanem azért is, mert igazából szinte mindegyik tetszett, sőt, az írások többsége a különösen tetszett közelében mozgott. S azért is, mert e novellák igen sokrétűek voltak; nem csupán témáik, hanem stílusuk, írói megoldásaik tekintetében is. Volt itt két hasonló, de egymástól kétezer évnyi távolságra levő történetet egymásba ágyazva elmesélő novella, a nézőpontokat akár mondaton belül is megváltoztató történetmesélés, vagy abszurd, néha kissé horrorisztikus történet, máskor szívet melengető alkotás, de egy mindegyikben közös volt: Cortázar jól elkapja a novellák hangulatát. Szinte mindegyik magával ragad, még ha a témája nem is áll éppen annyira közel hozzám.
Persze a jók között is vannak legjobbak, így nekem is lettek kedvenceim e kötetben. A legjobban az A játék vége c. novella tetszett, de kiemelhetném az Ebéd után, A déli autópálya, Egy zsebben talált kézirat c. írásokat, vagy akár Az elfoglalt ház, Autóbuszon, A mennyország kapuja, A rejtett ajtó, Az összefüggő parkok, Titkos fegyverek, Mama levelei, Cora kisasszony, A sziget délben, Nyár, Liliana sír c. történeteket is. Nagyon örülök, hogy Julio Cortázar a kezembe akadt, nem csalódtam benne. Mert nem teljesen véletlen, hogy éppen őt (is) választottam egy dél-amerikai kihíváshoz: a Huszadik századi latin-amerikai novellák c. kötetben megejtett találkozásaink során eldöntöttem már, hogy tőle biztosan fogok még olvasni.


Elolvastam ennek a Cortazar kiadásnak azon novelláit(összesen sajna csak vagy 4-5 darabot), amellyel több, mint az Európa kiadó korábbi Nagyítás c. kötete. Nem csalódtam Cortazárban, s ezekben az írásokban sem. Legjobban a Mint egy fekete kismacska nyaka című tetszett – egy játékosnak induló történet a metrón utazó fiú és leány ismerkedéséről. Ahogy a metrón, a kapaszkodón találkozó – szinte önálló életre kelő ujjaik segítségével –, amely kapcsolat rövid úton fordul abszurd tragédiába…Olvassatok Cortazart, megéri!


Ez lényegében a „Nagyítás” c. 1977-es Európa-zsebkönyv romániai utánközlése, kiegészítve egy-két máshonnan átemelt fordítással. Nekem ez volt meg, imádtam. Fantasztikummal telítette érdektelen diákéveimet. Ezek a novellák úgy egyformák, hogy mindegyik más. Valahol valami meghibásodik a valóság gépezetében, és jeges borzalom fénye árad a megnyíló réseken. De mindig változik a nézőpont, és vele együtt az írói eszköztár. Cortázar tobzódik az elbeszélés formabontási lehetőségeiben: nincs olyan nevetséges szemantikai kiindulópont, amiből elő ne tudna vezetni egy ütős lételméleti horrort. Azaz játékosság ide vagy oda, ez nem holmi posztmodern vizenyő. Itt minden egyes szó egy irányba lökdös: ahhoz a ponthoz, ahonnan nézve fókuszba rándul minden: a svábbogár a szájban, az őrült gyilkos a konyhában és az olvasó a szövegben.


A szerző első, szélesebb válogatása magyar nyelven. Sok klasszikus nagy írással, kiváló fordításokban. Érdekes, hogy a részletes életműkiadás nem tudta lényegesen árnyalni a képet. Azaz: itt minden megvan, ami miatt szeretni lehet.


Novellák sora, amit először egymás után olvastam, később össze-vissza, mivel alig tudtam kivárni a következő történetet. Olyan absztrakt világokba kalauzol el az író, ami a szokványos mindennapokból indul, de aztán kifordul a sarkából. Először bosszankodik az ember, hogy miért nem ragadhatunk meg a realitásnál, később, amikor még mindig racionális ésszel olvastam, hitetlenkedtem, hogy ilyen nem létezik. Akkor ragadnak magával a történetek, amikor mindent elengedsz amit eddig tudtál, gondoltál, éreztél és megnyitod magad a lehetetlennek. Akkor viszont nem lehet letenni.
Népszerű idézetek




Bátornak lenni mindig könnyebb, mint embernek lenni – mondja Babette.
165. oldal, Titkos fegyverek




Tényleg megnyugtat az írás egy időre, nyilván ezért irkálnak annyi levelet a halálraítéltek, bár ki tudja.
435. oldal, Liliana sír




Tréfának tűnik, de halhatatlanok vagyunk. Az ellenkezőjéről tudom, onnét tudom, hogy ismerem az egyetlen halandót.
Egy sárga virág, 92. oldal




Tréfának tűnik, de halhatatlanok vagyunk. Az ellenkezőjéről tudom, onnét tudom, hogy ismerem az egyetlen halandót. A rue Cambronne egyik csapszékében mesélte el a történetét, olyan részegen, hogy cseppet sem esett nehezére elmondani az igazat, bár a tulajdonos meg a törzsvendégek a söntésnél annyit röhögtek, hogy már a szemükön jött ki a bor.
92. oldal, Egy sárga virág




Életem egyik legrosszabb szaxija volt.; meglátszott, hogy Doc Rodriguez játszott rajta, teljesen elvesztette a formáját a lelki oldalon. Maga a szerkezet nem volt rossz, csak hát Rodriguez már a hangolással is tönkre tud tenni egy Stradivarit.
203. oldal, Az üldöző




Montest aljas módon ölték meg, egy augusztusi éjszakán. Lehet, hogy Montes tényleg molesztálta azt a nőt, a hapsi meg aztán kamatostul hajtotta be rajta a számlát. Én csak annyit tudok, hogy Montest orvul lőtték főbe, hátulról, ez pedig piszkos egy dolog. Montes meg én marha cimborák voltunk, mindig együtt jártunk zsugázni, meg a néger Padilla krimójába, de maguk már biztos nem is emlékeznek a négerre. Azt is megölték: ha akarják egyszer elmesélem.
109. oldal, Az indíték




A beidegzések olyanok, mint a nagy herbáriumok, egy nyolcvanszor hatvanas nagyítás pedig felfogható egy képernyőnek is, amire filmet vetítenek, melyben egy sziget csücskén, egy nő egy kölyökkel beszélget, s a fejük felett egy fa rázza száraz leveleit.
179. oldal, Titkos fegyverek 1959 - Nagyítás(Kriterion, 1983)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Pablo de Santis: Párizsi rejtély 66% ·
Összehasonlítás - Manuel Rojas: Tolvaj volt az apám ·
Összehasonlítás - Osvaldo Soriano: Nem lesz többé gyötrelem, sem feledés ·
Összehasonlítás - Eduardo Sacheri: Szemekbe zárt titkok 81% ·
Összehasonlítás - Ricardo Piglia: Éjjeli vadászat 74% ·
Összehasonlítás - Jorge Luis Borges: A halál és az iránytű 95% ·
Összehasonlítás - Jorge Luis Borges: Bábeli könyvtár 91% ·
Összehasonlítás - Jorge Luis Borges: Az első magyar költőhöz ·
Összehasonlítás - Kepes András (szerk.): Könyvjelző – Kepes András válogatása a XX. századi világirodalomból 92% ·
Összehasonlítás - Karig Sára (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1975 ·
Összehasonlítás