Az ​összefüggő parkok 96% 17 csillagozás

Elolvastam ennek a Cortazar kiadásnak azon novelláit(összesen sajna csak vagy 4-5 darabot), amellyel több, mint az Európa kiadó korábbi Nagyítás c. kötete. Nem csalódtam Cortazárban, s ezekben az írásokban sem. Legjobban a Mint egy fekete kismacska nyaka című tetszett – egy játékosnak induló történet a metrón utazó fiú és leány ismerkedéséről. Ahogy a metrón, a kapaszkodón találkozó – szinte önálló életre kelő ujjaik segítségével –, amely kapcsolat rövid úton fordul abszurd tragédiába…Olvassatok Cortazart, megéri!

Ez lényegében a „Nagyítás” c. 1977-es Európa-zsebkönyv romániai utánközlése, kiegészítve egy-két máshonnan átemelt fordítással. Nekem ez volt meg, imádtam. Fantasztikummal telítette érdektelen diákéveimet. Ezek a novellák úgy egyformák, hogy mindegyik más. Valahol valami meghibásodik a valóság gépezetében, és jeges borzalom fénye árad a megnyíló réseken. De mindig változik a nézőpont, és vele együtt az írói eszköztár. Cortázar tobzódik az elbeszélés formabontási lehetőségeiben: nincs olyan nevetséges szemantikai kiindulópont, amiből elő ne tudna vezetni egy ütős lételméleti horrort. Azaz játékosság ide vagy oda, ez nem holmi posztmodern vizenyő. Itt minden egyes szó egy irányba lökdös: ahhoz a ponthoz, ahonnan nézve fókuszba rándul minden: a svábbogár a szájban, az őrült gyilkos a konyhában és az olvasó a szövegben.

megmagyarázni a hajnalokat

Novellák sora, amit először egymás után olvastam, később össze-vissza, mivel alig tudtam kivárni a következő történetet. Olyan absztrakt világokba kalauzol el az író, ami a szokványos mindennapokból indul, de aztán kifordul a sarkából. Először bosszankodik az ember, hogy miért nem ragadhatunk meg a realitásnál, később, amikor még mindig racionális ésszel olvastam, hitetlenkedtem, hogy ilyen nem létezik. Akkor ragadnak magával a történetek, amikor mindent elengedsz amit eddig tudtál, gondoltál, éreztél és megnyitod magad a lehetetlennek. Akkor viszont nem lehet letenni.

A szerző első, szélesebb válogatása magyar nyelven. Sok klasszikus nagy írással, kiváló fordításokban. Érdekes, hogy a részletes életműkiadás nem tudta lényegesen árnyalni a képet. Azaz: itt minden megvan, ami miatt szeretni lehet.

Áltlagosnak induló, a végén hátborzongató sztori.