Átjárók 11 csillagozás

Julio Cortázar: Átjárók

Átjárók. Korunk egyik meghatározó írójának, a nagy argentin elbeszélőnek egész életművét jelképesen átszövő köztes létállapotra utal ez a cím. Cortázar egész művészete – akárcsak Az üldöző főhősének, egy zseniális jazz-zenésznek a muzsikája – állandó keresés, nekifeszülés. A teljesség olthatatlan vágyával törekszik, hogy átjusson a „túloldalra”, ahol a köznapi látszatvalóság mögött megbújó valódi világot és tudást sejti, ahol igazi emberi kapcsolatokat remél. Cortázarnál többnyire mégis kudarc, csak kivételes pillanatok adománya, ihlet, megvilágosodás mulandó csodája lehet az átjutás vagy betekintés. Eszközei pedig a művészet – főleg a zene –, a játék, a humor, a megérzés, a szerelem, a nemiségben megtestesülő ösztönlét. Cortázar mégsem mond le a tökéletességről, az emberállapot eredendő egységéről és a létünk önellentmondásait összerendező harmóniáról. Ezt keresi lankadatlanul, és nekünk, olvasóinak is ezt kínálja: kutassuk a lehetetlenben ott rejlő lehetőséget. Mindhalálig.


Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
akire MP
Julio Cortázar: Átjárók

Az úgy kezdődött, hogy reggel felraktam karcban a leghosszabb magyar anagrammát és palindromát, majd utánanéztem ebben a kötetben a Lejana (A távoli társ) című novellának, mert olvastam róla, hogy kötődik Magyarországhoz. Hát persze hogy a főhősnő anagrammák és palindromák kitalálásával szórakozik, hogy aztán Budapestre látogasson, hogy egy híd közepén megölelhessen valakit (nem lövöm le a poént a személyt illetően). Szóval igazad van, mint mindig, Julio – az Átjárókkal kapcsolatban is. (Ha magyarosan vesszük, akkor ki is lehet rakni a nevedből ezt a szót. Én meg akire-erika palindroma vagyok.) …és nem kell hozzá NAGYÍTÁS, hogy ezt belássam. S tudod azt is, hogy az ÜLDÖZŐ önmagát kergeti. Szóval még az is lehetséges, hogy egyszer összefutunk, talán egy híd közepén…

>!
Piintyő
Julio Cortázar: Átjárók

Ez a Cortázar engem teljesen ledózerolt, ledarált, majd kiköpött, hogy aztán holmi rongycsomó-tudattal nézzek vissza ezekre a novellákra, enmagamra.

El lehet-e mondani az elmondhatatlant?
Az Átjárókban ezt próbálja… ajtót, átjárót nyit, vagy csak egy rést mutat, hogy átláthassunk abba a másik világba

Már a kötet harmadik novellájával – Möbius-szalag – leforrázott…
Mit ki nem hozott abból az erőszaktevés-történetből?!?
Bűn és bűnhődés argentin módra… Az egész kötetből számomra ez a legnehezebben emészthető, ugyanakkor legkiemelkedőbb történet.

Négy történetet már korábbról ismertem, a Huszadik századi latin-amerikai novellák kötetben olvastam hármat, a Nagyítást meg a filmből ismertem – bár nem teljesen ugyanaz, mint a novella. Ezeken kívül még 12 novellát tartalmaz.

Nem mondom, hogy mind egyformán tetszett (tetszett? nem tudom helyénvaló-e ezzel a szóval illetni), mindenesetre nagy hatással voltak rám, még sokáig foglalkoztatott, gondolkodásra késztetett a legtöbb novella. A már említett Möbius-szalagon kívül Az üldöző, Titkos fegyverek, A találkozás, A sziget délben pl.

Így utólag megértem Borges ajánlását – bár Cortázar „hősei” hétköznapi emberek, hétköznapi körülmények között, mégis van bennük valami titkos csoda, de nem Borgesi értelemben vagy inkább csodavárás, csodakeresés – de ne holmi tündéri csodatevésre gondoljatok – inkább olyan boldogulás, boldogságkeresés…, amely boldogság viszont nem adatik meg hősei számára…

Igen, átjáró keresés… hisz ezt keressük valamennyien, több-kevesebb sikerrel…

>!
kaporszakall
Julio Cortázar: Átjárók

A Cortázar válogatta novellagyűjtemények harmadik kötete, a címlapfotó alapján talán a későbbi (érettebb?) darabok…

Míg a ’Rítusok’ meglepett sokszínűségével és a számomra a klasszikus ’Nagyítás’-hoz (Európa Zsebkönyvek, 1977) képest zömmel új novelláival, az ’Átjárók’ kevesebb újdonságot hozott.

Egyrészt nagy az átfedés a ’Nagyítás’-sal: 16 novellából 10 azonos (köztük olyan klasszikusok, mint ’A távoli társ’, ’A betegek egészsége’, a ’Titkos fegyverek’, a ’Nagyítás’ vagy ’Az üldöző’), másrészt a ’többlet’ nem annyira ütős, vannak köztük – érzésem szerint – fáradtabb darabok.

A kötet címéhez (’Átjárók’) szellemében és tartalmában leginkább passzoló történet (’Egy másik égbolt’) már-már túlságosan is szellemesen és könnyedén csusszan át a különböző helyszínek és időszakok között (úgy látszik, jóból is megárt a sok…): a technikai bravúr itt egy picit öncélúnak tűnik. A ’Möbius-szalag’ és ’Az érem két oldala’ viszont különösebb mutatványok nélkül, szerény eszközökkel mutatja be a férfi és nő kapcsolatának tragikumát, szimmetrikus szerkezettel, mind a férfi és a nő látószöge, mind a két novella alapszituációja szempontjából (ha homályosan fogalmazok, csak azért, hogy ne spoilerezzek). ’A bárka vagy Újabb látogatás Velencében’ önkorrekciója érdekes, mindemellett inkább műhelymunkának, mint kiforrott novellának érzem.

Az egykor fő attrakciónak számító ’Az üldöző’, amivel Cortázar – saját bevallása szerint – megtalálta a saját egyéni hangját, engem kevésbé izgatott. Egyrészt nem vagyok jazz-rajongó, másrészt a zeneesztétikai szövegeket általában sem kedvelem, márpedig ebben a novellában jócskán akad efféle. Ez – kissé igazságtalanul – a csillagozásomon is meglátszik.

A ’régi’, patinás darabok, valamint a ’Möbius-szalag’ és ’Az érem két oldala’ miatt újdonsült Cortázar-olvasóknak feltétlenül ajánlott, de szerintem a ’Rítusok’-nál heterogénebb színvonalú.

>!
Francesco
Julio Cortázar: Átjárók

Sorra olvasva az összes novellát,nekem egy olyan maratoni, selejtező futóverseny ugrott be,ahol a 16 benevezett sportoló közül, csak hárman szakítják át a célszalagot,a többiek menet közben kitikkadva lemaradnak, számukra a nemes küzdelem véget ért. Pár novella a tizenhatból, a Möbius-szalag, A sziget délben, Az üldöző, még édeskevés ahhoz, hogy egy íróról kategorikusan kijelentsük : irodalmi nagysága megkérdőjelezhetetlen. Az írások zöme zavaros.Mintha Cortázar ,húsz csésze méregerős mate-tea és néhány liter száraz nádpálinka ledöntése után, véreres szemmel megtámadta volna írógépe billentyűit. Talán görcs állt a kezébe, vagy depressziós hallucinációk vezérelték gondolatait ? Mindenesetre, aki, netán azt fontolgatja, hogy a közeljövőben kútba fog ugrani,ne nagyon olvasgasson Cortázartól, mert a végén még megteszi.

>!
Gutmann
Julio Cortázar: Átjárók

Nekem ez a novelláskötet kiábrándító volt. Van egy megfáradt stílusa, ami nem megy.


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

… sokszor hajlamos az ember a másik felelősségének föltüntetni a saját gyávaságát…

A bárka vagy Újabb látogatás Velencében, 61.o.

>!
Piintyő

– Bátornak lenni mindig könnyebb, mint embernek lenni – mondja Babett.

Titkos fegyverek 151. oldal

>!
Chöpp 

Oly sok mindent tudunk, tudjuk, hogy becsapós a számtan, hogy egy meg egy az nem mindig egy, hanem kettő vagy semennyi…

Az érem két oldala, 188.o.

>!
Chöpp 

Sosem beszéltünk erről, ma épp oly bizonytalan kapocs köztünk a képzelet, mint annak idején a valóság.

Az érem két oldala, 191.o.

>!
zanni

… (itt vagy bennem, középen, mint egy fa)…

138. oldal

>!
Chöpp 

… azon az estén úgy képzeltem, hogy a dolgok mint a virágok egy füzérben, úgy fonódnak egymásba…

Egy másik égbolt, 27.o.

>!
Chöpp 

Az egyik ágyás szélén virított, egyszerű, sárga virág volt. Megálltam, hogy cigarettára gyújtsak, és magára vonta a tekintetemet. Egy kissé olyan volt, mintha a virág is engem nézne, ezek a kapcsolatok néha… Tudja, ezt mindenki érzi, ez az, amit szépségnek neveznek. Pontosan ez, mert szép volt a virág, gyönyörű virág volt. És rám kimondták az ítéletet, egy nap örökre meghalok. Egyszeriben megértettem, hogy mi az a semmi, amiről azt hittem, hogy a béke, a lánc vége.

Egy sárga virág, 94.o.

>!
Chöpp 

Elégedetten foglaltunk helyet két száraz nádpálinka társaságában; Mauro egy hörpintéssel kiitta a magáét.
– Ez lenyomja a sört.

A mennyország kapuja, 200. oldal

3 hozzászólás
>!
Chöpp 

… a gyermekszerelmek a zúzódások és a mellhártyagyulladások elkerülhetetlen kiegészítői.

Egy sárga virág, 91.o.

>!
zanni

Az első CERN-es szerződés akkor futott be, amikor már semmi mondanivalójuk sem maradt egymás számára, de még ott volt az Earl's Court-i lakás, a szokásos reggeli teendők, a szerelmeskedés, ami lassan olyanná vált, mint a déli leves, a Times vagy Rosa néni meg a szülinapi partija Bath-ban a birtokon, a gázszámlák.

179. oldal, Az érem két oldala


Hasonló könyvek címkék alapján

Jorge Luis Borges: Körkörös romok
Jorge Luis Borges: Az első magyar költőhöz
Benyhe János (szerk.): Latin-amerikai elbeszélők
Jorge Luis Borges: Bábeli könyvtár
Jorge Luis Borges: Az idő újabb cáfolata
Francis Kálnay: Chúcaro
Jorge Luis Borges: A holdbéli nyúl
Jorge Luis Borges: Az örökkévalóság története
José Chudnovsky: Zöld volt az Isten
Jorge Luis Borges: Képzelt lények könyve