A ​remény (Marianne VI.) 19 csillagozás

Juliette Benzoni: A remény

A Napóleon korában játszódó nagy regényfolyam utolsó kötetében Marianne – a maga módján – részt vesz az 1912-es nagy oroszországi hadjáratban, végigutazza a hatalmas orosz sztyeppéket a Fekete-tengertől egészen az Északi-tengerig, látja lángokban Moszkvát, közben megszüli gyermekét, akit rögtön el is vesznek tőle, ahogy Jasont, a nagy szerelmét is újra szem elől téveszti – talán örökre. Rátalál-e újra a kisfiúra, rátalál-e újra a szerelemre, mi várja Itáliában, abban a kastélyban ahol a férje él – immár maszk nélkül – , s akihez kényszerűségből ment hozzá? Minden rejtélyre választ kapunk, miközben hihetetlen kalandokon és viszontagságokon át kísérhetjük végig hősnőnket a tűz és jég, kétségbeesés és remény között…

Eredeti megjelenés éve: 1974

Tartalomjegyzék

>!
Geopen, Budapest, 2005
458 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639574473 · Fordította: Till Katalin

Kedvencelte 5

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Csoszi>!
Juliette Benzoni: A remény

Az elmúlt egy hónapot Marianne, Jason Beaufort, Arcadius de Jolival, Napóleon és a többiek társaságában töltöttem. Kicsit sajnálom, hogy vége a sorozatnak, vége a sok-sok kalandnak, izgalomnak, mesebeli fordulatnak, hiszen több szereplő is a szívemhez nőtt. A befejező részben Moszkvában jártunk, az oroszországi hadjárat idején. Belekóstolhattunk az orosz télbe, amely az orosz sereggel egyetemben a Grande Armée ellensége lett. Megmondom őszintén, hogy az orosz részek kevésbé nyerték el a tetszésemet. Azért adok rá négy csillagot, mert a történet tökéletes befejezést kapott.

>!
Geopen, Budapest, 2005
458 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639574473 · Fordította: Till Katalin
Habók P>!
Juliette Benzoni: A remény

Ezért a befejezésért jár az öt csillag. Ez már olyan valószínűtlen, hogy ilyent nehéz lehetett kitalálni!

amanda888 P>!
Juliette Benzoni: A remény

Legszívesebben felsóhajtanék, hogy „na végre”, sikerült befejeznem a sorozatot majd egy évtized alatt! Abszolút illeszkedik ez a kötet a többihez: megannyi váratlan fordulat, mindig van egy helyzet, ahonnan ki kell menteni a főhősnőt, és az ő naivitása is töretlen. Persze nem volt ez rossz könyv (a csillagozást most szigorúbbra vettem), egész hamar át is rágtam magam rajta, unni sem untam, csak… Csak már olyan meseszerű, és valószínű már nem szeretem annyira az ilyet. Hiába volt benne háború, nem szorongatta a torkomat semmi… Hiába volt benne nagy a szerelem, egyik félért sem tudtam már rajongani. És nem vagyok csalódott sem, ami talán egy fokkal jobb lenne, mert akkor valamiféle érzelmi reakciót kiváltott volna belőlem a könyv…


Népszerű idézetek

Csoszi>!

Aki azt mondja nekem, hogy az ember elmenekülhet a sorsa elől, annak én azt felelem, hogy ne ringassa ostoba álmokba magát. A hibák alól, melyeket elkövettünk sohasem kapunk fölmentést. Hordoznunk kell azok terhét, mivel Isten így akarja.

440. oldal

Csoszi>!

Tudja, én már régóta megtanultam, hogy az elkerülhetetlen ellen nincs értelme lázadozni.

335. oldal

Csoszi>!

Azt hiszem, abban is örömöt találhatunk, ha másokat boldoggá teszünk.

449. oldal

Csoszi>!

Tudom, hogy most szenvedsz, tudom, hogy most úgy gondolod, hogy én csak összevissza locsogok, de eljön az idő, amikor majd igazat adsz nekem.

189. oldal

Csoszi>!

Mindig is tudtam, hogy a földön semmilyen örömöt, semmilyen boldogságot nem adnak ingyen. Előbb vagy utóbb meg kell fizetni az árát.

28. oldal

Csoszi>!

Ne akard a kút mélyén fénylő csillagot kihalászni! Ne hagyd a körülötted lévő rózsákat elhervadni! Ígérd meg ezt nekem!

189. oldal

Csoszi>!

Kedves barátom, az az érzésem, hogy már évek óta mást sem teszek, mint a sorsom ellen hadakozom. Az élet olyan volt hozzám, mint egy kókuszpálma – adott bőven kókuszdiót… csak sajnos mindig a fejemre estek.

330. oldal

amanda888 P>!

A nagy prèri végtelennek tűnt a nyári nap fényében: hatalmas, ezüstszürke felületét enyhe szél borzolta, mint amikor egy tó nyugodt vize hullámzik-fodrozódik szelíden, egészen a látóhatár széléig.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Émile Zola: Az összeomlás
Gill Paul: A titkos feleség
Mary Nichols: Az ékszer
Colin Falconer: Anasztázia
Alexandre Dumas: Ascanio
Sébastien Japrisot: Hosszú jegyesség
Joanne Harris: Ötnegyed narancs
Robert Merle: A bálvány
Alexandre Dumas: A vérnász
Shan Sa: A gójátékos