A ​remény (Marianne VI.) 90% 19 csillagozás

Az elmúlt egy hónapot Marianne, Jason Beaufort, Arcadius de Jolival, Napóleon és a többiek társaságában töltöttem. Kicsit sajnálom, hogy vége a sorozatnak, vége a sok-sok kalandnak, izgalomnak, mesebeli fordulatnak, hiszen több szereplő is a szívemhez nőtt. A befejező részben Moszkvában jártunk, az oroszországi hadjárat idején. Belekóstolhattunk az orosz télbe, amely az orosz sereggel egyetemben a Grande Armée ellensége lett. Megmondom őszintén, hogy az orosz részek kevésbé nyerték el a tetszésemet. Azért adok rá négy csillagot, mert a történet tökéletes befejezést kapott.

Ezért a befejezésért jár az öt csillag. Ez már olyan valószínűtlen, hogy ilyent nehéz lehetett kitalálni!

Legszívesebben felsóhajtanék, hogy „na végre”, sikerült befejeznem a sorozatot majd egy évtized alatt! Abszolút illeszkedik ez a kötet a többihez: megannyi váratlan fordulat, mindig van egy helyzet, ahonnan ki kell menteni a főhősnőt, és az ő naivitása is töretlen. Persze nem volt ez rossz könyv (a csillagozást most szigorúbbra vettem), egész hamar át is rágtam magam rajta, unni sem untam, csak… Csak már olyan meseszerű, és valószínű már nem szeretem annyira az ilyet. Hiába volt benne háború, nem szorongatta a torkomat semmi… Hiába volt benne nagy a szerelem, egyik félért sem tudtam már rajongani. És nem vagyok csalódott sem, ami talán egy fokkal jobb lenne, mert akkor valamiféle érzelmi reakciót kiváltott volna belőlem a könyv…