Armstrong: ​Egy legenda bukása 72% 15 csillagozás

A könyv címe Egy legenda bukása, nagyon találó, nekem Ő tényleg az volt, egy Legenda, egy Hős, aki legyőzte a rákot és nyert, mindig csak nyert. Talán ezért tartott évekig, hogy megvegyem ezt a könyvet, és utána még sokáig, hogy belefogjak. Nem akartam, hogy teljesen lerombolják, amit erről az emberről és a Tour de France-ról gondoltam, annak ellenére, hogy az újságokból és a tv-ből tudtam mi történt.
Nehéz értékelést írni a könyvről, nehéz csillagosan értékelni. Alapvetően egy jól és nagyon alaposan összerakott „tanulmány”, rengeteg tömény ténnyel és adattal, ami egyben egy lejárató kampány is. Az írónő mérhetetlenül utálja Armstrongot. Tény, hogy mindenkit becsapott, tény, hogy sok-sok millió ember felnézett rá (köztük én is), nagyon sokan pénzt áldoztak arra, hogy megvegyék a könyvét (köztük én is) vagy akár a Livestrong-os karkötőjét (köztük én is). Ettől függetlenül ezt a doppingot sohasem egyedül csinálta, szinte mindenki tudott róla, éppen ezért csak részben tudom elítélni, az a részem, aki úgy gondolja, hogy igen is lehet tisztán is versenyeket nyerni (talán naiv vagyok, de így gondolom). Aztán ott vannak azok az emberek, akik belőle csináltak pénz, nem is keveset, és nem csak Neki, hanem maguknak is. Másrészt viszont a könyvben megismert Lance nem szimpatikus, átgázol embereken, semmibe veszi őket, és nagyon egocentrikus, ez már az Ő „érdeme”, az Ő gyengesége, ezért már Őt lehet elítélni. Aztán persze ki tudja, hogy mennyire túlzott az írónő, amikor Armstrong személyiségére vonatkozó részeket leírta.
Már nem látom én se a Legendát, inkább a csalódottságom megtestesítőjét, mert én is elhittem az amerikai álmot, amit be akartak nekünk adni….

Ha az írónak célja volt, hogy a földbe döngölje Armstrongot, akkor, azt hiszem sikerült. Pocskondiázás 450 oldalon keresztül. Szívből gyűlölheti Armstrongot, és valahol meg is értem. Erkölcstelen viselkedésével arcátlanul fityiszt mutatott sok százezernyi, milliónyi rajongójának. Köztük nekem is. Én is ámulva figyeltem, ahogy ’mindent lehet, csak akarni kell’ típusú történetével, megvalósítja az „amerikai álmot”! A rák, a gyógyulás, majd a 7 Tour de France győzelem, mennyei magasságokba repítette. Ahonnan sikerült neki pokoli mélységbe zuhannia.
Olvasás közben az az érzésem támadt, hogy Armstrong felmentve érzi magát, hiszen mások is doppingoltak. Tipikus csordaszellem. Én nem mentem fel, mert attól, hogy más is csinálja, az még nem jogosítja fel őt is e tettre. És nem menti fel a könyv írója sem – szerencsére!
A sok ismétléssel tarkított könyv mindenesetre megér egy olvasást, annak, aki bele akar látni a kerékpársport sötét világába.

Utalok ertekelest irni ritkan szoktam csak ugy, leginkabb ha egy kihivasnal kovetelmeny. Most viszont dobbenten ulok es nem ertem. Nem tudom hova tenni ezt a konyvet. Nem tudom hany csillagot adjak. Nem ertem az ironot, olyan, mintha utalna Armstrongot.
Nem ertettem mikor elkezdtem olvasni a konyvet miert csak ilyen keves szazalekon all, hat mar ertem (direkt nem olvastam el a velemenyeket). Ulok es nem tudom mit irjak, nem ertem, nem tudom megnezzem e masok miket irtak velemenykent? Azt hiszem ez az elso alkalom, hogy igy jartam. Megirni egy konyvet, hogy a foszereplot pocskondiazzuk? Valaki komolyan elmagyarazhatna mi tortent!
Hatalmas szerencsemre kaptam tobb sportrol, sportolokrol szolo konyvet kolcson amiket eddig villamgyors tempoban kezdtem el „kivegezni” . Orulnek ha az osszes kolcsonykonyv meglenne a sajat kis konyvtaramban.
Tovabbra is csak ulok ertetlenul….

Ez már a harmadik könyvem ebben a témában, lehet ezért is, ez már nem tartogatott annyi újdonságot. Főleg, hogy nem is olyan rég volt, amikor a Titkos versenyt olvastam. Azért más szemmel nézem ezek után a Tourt, a Girot és a Vueltát is a tévében… nehéz elhinni, hogy most „tiszta” lehet a verseny, mert ez azért tényleg emberfeletti erőt és folyamatos teljesítményt kíván. Lehet rövidebb szakaszokkal, kevesebb emelkedővel, heggyel és rövidebb versennyel minden szer nélkül teljesíthetőek lennének a versenyek, na de az már nem lenne az, ami. Meg persze a nézőknek kell a szenzáció, szeretjük látni, ha szenvednek!?

Hosszú és nagyon részletes. Elképesztő mennyit nyomozott az írónő Armstrong után. Kettősek az érzéseim: csalt, de akkor is ember feletti erővel küzdött a győzelemért. Hazudott, folyamatosan, mégse érzem, hogy ezt érdemelte.
Mindenesetre a könyv nagyon jó. Aki szereti a témát, mindenképp ajánlom. De tömény, rengeteg infóval, aminek a felét sem tudnám visszaadni.