Királyné ​lettem (Mária Antónia 1.) 85% 36 csillagozás

Kicsit össze-vissza olvastam a trilógia részeit, hisz először a második kötet került a kezeim közé, majd a harmadik és legutoljára ez, az első rész.
Mindegyik kötet elvarázsolt, de ez sajnos nem mondható el az első részről. Ha ezzel kezdtem volna az ismerkedést, előfordulhat, hogy nem is folytattam volna a trilógia olvasását.

Nekem tetszett a regény, az eleje egy kicsit vontatottabb, igazából a fordulópont a 200. oldal környékén van, amikor végre találkoznak egymással (mármint Lajos Ágost és Marie A., ma már annyiszor írtam le a nevét…). A következő részt nagyon várom, egyrészt kíváncsi vagyok, hogy ebből a Mária Antónia képből (csak azért sem írom le még egyszer :P) hogyan fogja azt a képet kihozni, ami a bukásához vezet, másrészt az érdekel belerakja-e a Fersen szálat (nagyon úgy néz ki hogy igen) és hogy hogyan oldja meg a dolgokat az írónő.

Legközelebb több Fersen grófot kérek! És kevesebb XVI. Lajost!

Bővebben: http://muveszetnyelve.blogspot.hu/2013/03/kiralyne-lettem.html

Nem mondom, nehéz lehet történelmi személyekről jó regényt írni, valóság és szórakoztatás között egyensúlyozni, pont úgy keverni ki a kettőt, hogy eléggé valósághű, de közben élvezhető is legyen. Igazán sajnáltam, hogy a könyv végén nem volt egy szerzői jegyzet vagy megjegyzés arról, hogy mi pusztán fikció és mi nem az, de nyilván ez nem követelmény egy történelmi regénynél.
A könyv története legelnézőbb szemmel is csak folydogál, nagyon lassan halad előre. Mármint tényleg, nagyon lassan. De szerintem összességében elérte célját: valamikor el akarom olvasni a második kötetet és igazán megsajnáltam Marie Antoinette-t, akinek nyilván tudjuk első pillanattól fogva tudjuk mi lesz a vége, nagyon emberi lett számomra az alakja. (És utána mindenképpen szeretnék olvasni a nővéréről, Karolináról is, mert az ő története is nagyon érdekesnek hangzik.)

Ez az első könyv, amit Mária Antóniáról olvastam, örülök, hogy ezzel kezdtem. Érdekes volt betekintést nyerni a gyeremekkorába, aztán pedig megismerni a házas évei elejét. Ugyanakkor néha unalmas, vontatott volt a történet, olyan részletekbe ment bele az írónő, ami számomra kissé megnehezítette a haladást, viszont voltak olyan szakaszok, amiket szabályosan faltam. Mindent egybevetve 4 csillagot megérdemel :)

Először olvastam Juliet Greytől egy könyvet, de szerintem méltó vetélytársa C.W. Gortner-nek, aki szintén ebben a kategóriában remekel történelmi regényeivel.

Annak ellenére, hogy még csak az első részét sikerült elolvasni a regénynek, már most tetszik a szerző stílusa, a részletes, körülíró és lassan kibontakozó vonal, ami által egy mindent átfogó, teljes képet kapunk Marie Antoinette életéről. Amúgy is nagy rajongója vagyok ennek a történelmi kornak, főleg Mária Terézia életéről olvastam eddig többet, de legfiatalabb lányának élete, legalább olyan izgalmas és intrikákkal teli, mint az édesanyjáé. Nagy öröm volt számomra a Habsburg uralkodói udvar mellett a francia udvart is megismerni, amelyek között nagy különbségeket fedeztem fel.

Bővebben a blogomon: https://konyvmoly.com/juliet-grey-kiralyne-lettem/

Valóban elég aprólékos írás nagyon sok részlettel Marie Antoinette ifjúkorából, én mégsem éreztem vontatottnak, minden sorát élveztem. A 18. század amúgy is nagy kedvencem és szeretek uralkodók, királyi udvarok életéről is olvasni. A főhősnő életéről eddig egy színházi előadást láttam és két filmet, ez szerintem verte mindkettőt. Még száz oldal hátravolt a könyvből, amikor elmentem a könyvtárba és elhoztam a következő részt, hogy kéznél legyen.

Érdekes „kis” könyv. Habár nekem már túl aprólékos, mondhatni a kevesebb néha több. Értem én, hogy az írónő Marie Antoinette életének minden valós és kitalált részletébe be szeretné vonni az olvasót, sőt azt is, hogy ez a bevezető kötet, de nekem valami hiányzott…Nem érzem a késztetést a továbbolvasására, pedig nagyon akartam ezt a könyvet.:(

Nekem nagyon tetszik, hogy kislányszemszögből kezdődik a történet! Már elővettem a folytatást! A fél csillag levonás: egy-két helyen úgy éreztem túlírt, néhol pedig rövid időn belül ismétli önmagát az írónő! De a történet, a karakterfejlődés nagyon jó. Vagyis nekem most tetszik! :)

Nagyon szerettem ahogy az írónő a korhűseget vegyitette a regényben, mintegy észrevétlenül hozzaadva. Kicsit nyúlósra sikerült a vége de imádtam a hangulatat.

Mária Antónia története mindig vonzott, de a 2006-os film megnézése után kíváncsi voltam, hogy mi is lehet igaz a túlzó, Sofia Coppola-féle történetből. Grey könyve rendkívül izgalmas, színes, emiatt letehetetlen és szinte játszi könnyedséggel kalauzol minket Toinette első évein át a francia királynői korszakig. A könyv segítségével megtudhatjuk, hogy a királyi családok tagjainak élete nem csak fényűzésből és szórakozásból áll, de minden percüket és cselekedetüket köti az etikett, mintezt a ridegség, a nyomás, az intrika, a cselszövés és pletyka világában. A történetetet a beszúrt levelek, naplóbejegyzések színesítik, így az unalom szóba sem jöhet, ám ha ellaposodik kissé a történet, a vontatott mesélés csakis arra szolgál, hogy átérezzük Mária Antónia napjainak egyhangúságát, a szüzességének elhúzodó terhét. A történelmi ismeretek megszerzése mellett szerelmi regénynek is beillik a könyv, mely nem csak a fürdésadagról, a korabeli tisztasági és erkölcsi viszonyokról, illetve a fekete himlőről nyújt átfogó képet, de mesés leírásaival, jelképeivel még élvezetesebbé teszi az olvasát. Mert mi is lehetne találóbb hasonlat, mint egy törékeny, ám pompás pillangó…