Királyné ​lettem (Mária Antónia 1.) 86% 39 csillagozás

Juliet Grey: Királyné lettem
A Mária Antónia-trilógia első kötete. Rendkívül magával ragadó volt ez a regény. Bevallom, a könyv első felében még nem hittem, hogy tetszeni fog, de ahogy Brandon Sanderson Elantrisa, úgy ez a regény is eleinte nem váltott ki belőlem mindig pozitív érzéseket, csak, amikor már bőven a kötet közepén jártam. Lassan építkezik és nagyon részletes. Mindennek megvan az oka. A regény második felében minden érthetőbbé. átélhetőbbé válik.
Minden tekintetben részletes a könyv. Pontos képet kapunk mind a Habsburg, mind a Bourbon-udvarról. Etikett, öltözködés, szokások, mindennapi élet, és persze a politika világa is megelevenedik. 1766. májusától egészen 1774. májusáig követhetjük az eseményeket elsősorban Mária Antónia szemszögéből, de bepillantást nyerhetünk a korszak diplomatáinak, uralkodóinak levelezésébe is.
Mária Antónia figurája nagyrészt pozitív és szerethető, de azért a korszakra jellemző uralkodói, hercegnői gőg is megtalálható benne. Ez izgalmas elegyet alkot. Már gyerekkorában is egy kedves, szeretetre méltó és érzékeny kislány volt. Bele kellett simulnia az udvari életbe és abba a szerepbe, amit édesanyja, Mária Terézia szánt neki. Feleségül kell mennie XV. Lajos, unokájához, Lajos Ágosthoz. Kvázi ez Mária Antónia életének egyetlen rendeltetése, és e mögött természetesen politikai okok vannak. Szegény lány sohasem lehetett igazán szabad. Életének legfőbb célja a Habsburg Birodalom és Franciaország céljainak összehangolása, a két birodalom szoros szövetsége. A könyv első fele a lány felkészítéséről szól. Már tizenegy éves korától készítik a leendő francia királyné szerepére. A könyv második fele pedig a házasságról, az esküvő utáni első évekről szól. Ezekben a fejezetekben ismerhetjük meg a Versailles-i élet ellentmondásos természetét, melyben jelen van a pompa és a pöcegödör egyaránt. A lány folyamatosan igyekszik bizonyítani és hazája politikáját tartja elsősorban szem előtt. Viszont szeretné, ha férjében, Lajos Ágost dauphin-ben is romantikus érzelmek ébrednének. Vágyik ifjú férje szerelmére, melyet Lajos Ágost sokáig nem mutat ki. Lassú az a folyamat, amíg elfogadtatja magát a trónörökössel és összecsiszolódnak. Nagyon sok drámai pillanat, mély érzelmek ábrázolása teszi élénkké ezeket a fejezeteket. Az egész regény egy fejlődéstörténet is. Nyomon követhetjük, hogyan lett a gyermek Mária Antóniából, a felnőtt Marie Antoinette, hogyan erősítette meg pozícióját az udvarban. Alapvetően ott van a lány kedves természete is ¬ alamizsnát oszt, leégett kórházat hozat helyre, sajnálja a szegény embereket, imádja az állatokat, nem bírja elviselni még egy egyszerű kis pillangó halálát sem – de a büszkeség és egy kisebbfajta gőg is jelen van az ifjú dauphine-ben. Nem engedi, hogy Madame du Barry a király papa szeretője kitúrja őt pozíciójából és meg akarja mutatni a hatalmát is. Férje Lajos Ágost is érdekes személyiség. Egyszerű és visszahúzódó, sokszor nagyon tesze-tosza. De neki is helyén van a szíve, csupán a szívtelen francia neveltetésétől kell egy kissé szabadulnia.
Érdekes volt látni, ahogy gyülekeznek a felhők a francia nép körében. Az öreg királyt már nem szeretik, de az ifjú párban még reménykednek. A regényben már vannak olyan cselekményszálak, melyek előrevetítik a forradalmi hevületet. A könyv 1774-gyel ér véget XVI. Lajos trónra lépésével.
Nagyon megható és mély dráma bontakozott ki a regény lapjain. A folytatások is ígéretesnek tűnnek, főleg a közelgő forradalom tükrében.

Kicsit össze-vissza olvastam a trilógia részeit, hisz először a második kötet került a kezeim közé, majd a harmadik és legutoljára ez, az első rész.
Mindegyik kötet elvarázsolt, de ez sajnos nem mondható el az első részről. Ha ezzel kezdtem volna az ismerkedést, előfordulhat, hogy nem is folytattam volna a trilógia olvasását.

Nekem tetszett a regény, az eleje egy kicsit vontatottabb, igazából a fordulópont a 200. oldal környékén van, amikor végre találkoznak egymással (mármint Lajos Ágost és Marie A., ma már annyiszor írtam le a nevét…). A következő részt nagyon várom, egyrészt kíváncsi vagyok, hogy ebből a Mária Antónia képből (csak azért sem írom le még egyszer :P) hogyan fogja azt a képet kihozni, ami a bukásához vezet, másrészt az érdekel belerakja-e a Fersen szálat (nagyon úgy néz ki hogy igen) és hogy hogyan oldja meg a dolgokat az írónő.

Legközelebb több Fersen grófot kérek! És kevesebb XVI. Lajost!

Bővebben: http://muveszetnyelve.blogspot.hu/2013/03/kiralyne-lettem.html

Nem mondom, nehéz lehet történelmi személyekről jó regényt írni, valóság és szórakoztatás között egyensúlyozni, pont úgy keverni ki a kettőt, hogy eléggé valósághű, de közben élvezhető is legyen. Igazán sajnáltam, hogy a könyv végén nem volt egy szerzői jegyzet vagy megjegyzés arról, hogy mi pusztán fikció és mi nem az, de nyilván ez nem követelmény egy történelmi regénynél.
A könyv története legelnézőbb szemmel is csak folydogál, nagyon lassan halad előre. Mármint tényleg, nagyon lassan. De szerintem összességében elérte célját: valamikor el akarom olvasni a második kötetet és igazán megsajnáltam Marie Antoinette-t, akinek nyilván tudjuk első pillanattól fogva tudjuk mi lesz a vége, nagyon emberi lett számomra az alakja. (És utána mindenképpen szeretnék olvasni a nővéréről, Karolináról is, mert az ő története is nagyon érdekesnek hangzik.)

Ez az első könyv, amit Mária Antóniáról olvastam, örülök, hogy ezzel kezdtem. Érdekes volt betekintést nyerni a gyeremekkorába, aztán pedig megismerni a házas évei elejét. Ugyanakkor néha unalmas, vontatott volt a történet, olyan részletekbe ment bele az írónő, ami számomra kissé megnehezítette a haladást, viszont voltak olyan szakaszok, amiket szabályosan faltam. Mindent egybevetve 4 csillagot megérdemel :)

Először olvastam Juliet Greytől egy könyvet, de szerintem méltó vetélytársa C.W. Gortner-nek, aki szintén ebben a kategóriában remekel történelmi regényeivel.

Annak ellenére, hogy még csak az első részét sikerült elolvasni a regénynek, már most tetszik a szerző stílusa, a részletes, körülíró és lassan kibontakozó vonal, ami által egy mindent átfogó, teljes képet kapunk Marie Antoinette életéről. Amúgy is nagy rajongója vagyok ennek a történelmi kornak, főleg Mária Terézia életéről olvastam eddig többet, de legfiatalabb lányának élete, legalább olyan izgalmas és intrikákkal teli, mint az édesanyjáé. Nagy öröm volt számomra a Habsburg uralkodói udvar mellett a francia udvart is megismerni, amelyek között nagy különbségeket fedeztem fel.

Bővebben a blogomon: https://konyvmoly.com/juliet-grey-kiralyne-lettem/

Valóban elég aprólékos írás nagyon sok részlettel Marie Antoinette ifjúkorából, én mégsem éreztem vontatottnak, minden sorát élveztem. A 18. század amúgy is nagy kedvencem és szeretek uralkodók, királyi udvarok életéről is olvasni. A főhősnő életéről eddig egy színházi előadást láttam és két filmet, ez szerintem verte mindkettőt. Még száz oldal hátravolt a könyvből, amikor elmentem a könyvtárba és elhoztam a következő részt, hogy kéznél legyen.

Érdekes „kis” könyv. Habár nekem már túl aprólékos, mondhatni a kevesebb néha több. Értem én, hogy az írónő Marie Antoinette életének minden valós és kitalált részletébe be szeretné vonni az olvasót, sőt azt is, hogy ez a bevezető kötet, de nekem valami hiányzott…Nem érzem a késztetést a továbbolvasására, pedig nagyon akartam ezt a könyvet.:(

Nagyon szerettem ahogy az írónő a korhűseget vegyitette a regényben, mintegy észrevétlenül hozzaadva. Kicsit nyúlósra sikerült a vége de imádtam a hangulatat.

Mária Antónia története mindig vonzott, de a 2006-os film megnézése után kíváncsi voltam, hogy mi is lehet igaz a túlzó, Sofia Coppola-féle történetből. Grey könyve rendkívül izgalmas, színes, emiatt letehetetlen és szinte játszi könnyedséggel kalauzol minket Toinette első évein át a francia királynői korszakig. A könyv segítségével megtudhatjuk, hogy a királyi családok tagjainak élete nem csak fényűzésből és szórakozásból áll, de minden percüket és cselekedetüket köti az etikett, mintezt a ridegség, a nyomás, az intrika, a cselszövés és pletyka világában. A történetetet a beszúrt levelek, naplóbejegyzések színesítik, így az unalom szóba sem jöhet, ám ha ellaposodik kissé a történet, a vontatott mesélés csakis arra szolgál, hogy átérezzük Mária Antónia napjainak egyhangúságát, a szüzességének elhúzodó terhét. A történelmi ismeretek megszerzése mellett szerelmi regénynek is beillik a könyv, mely nem csak a fürdésadagról, a korabeli tisztasági és erkölcsi viszonyokról, illetve a fekete himlőről nyújt átfogó képet, de mesés leírásaival, jelképeivel még élvezetesebbé teszi az olvasát. Mert mi is lehetne találóbb hasonlat, mint egy törékeny, ám pompás pillangó…