Veszélyes ​játszma (Einarinn legendája 1.) 79% 35 csillagozás

Tetszett-tetszett, de valahogy mégsem volt az igazi.
Talán az volt a baj, hogy ez is egy olyan könyv, amivel 12-13 éve rengeteget szemeztem könyvtárban – illetve szemeztem volna, ha nem a harmadik rész lett volna bent állandóan – és időről időre eszembe jutott azóta is, hogy csak meg kéne már ismerkedni. Talán emiatt nagyobbak voltak az elvárásaim, mint ami egészséges lett volna. Talán nem is érdemes ezen töprengenem… :P

Klasszikus fantasy világban barangolunk, szó szerint, mert rengeteg az utazás, gyalog, kocsin, vagy éppen lóháton. Változatos vidékeken, változatos városokban változatos népekkel találkozunk. Érezhetően átgondolt, jól kitalált világról van szó, kifejezetten jól jött a könyv elején található térkép, amin néha-néha megnézhettem, éppen merre járnak hőseink. És persze van mágia is, ami ugyan elvileg csak kevesek kiváltsága, de lévén, hogy a mágusok főbb szerepet töltenek be, azért nem kettővel találkozunk közülük.

Adott egy alapvetően szokványosnak nevezhető csapat: a mágus, a harcos, a tudós, meg a tolvaj/szerencsejátékos lány. Természetükből adódóan részükről előtérben a csoport dinamikája vérszívástól a romantikáig.
Adott egy nem túl eredeti kutatás: letűnt birodalom bukása, némi – a megszokottól jelentősen eltérő – mágiával fűszerezve. spoiler.
És adott jó adag áskálódás, intrika, meg szervezkedés, főleg a mágusok részéről.

Mindezek jó arányban – tán kissé kiszámítottan keverednek egymással. A történet nagyrészt érdekes, bár voltak pillanatok, amikor kicsit soknak éreztem, hogy már megint „megyünk és megyünk”… A stílus jobbára kellemes, de helyenként kissé terjengős. Livak pedig, aki főhősnőként E/1-ben prezentálja a sztori nagyját – értsd: azokat a jeleneteket, ahol ott van – jó karakter, de elképesztően sokat és hihetetlenül terjengősen képes magyarázni.

Összességében átlagos klasszikus fantasy-nak érzem, semmi többnek, bár lenne benne potenciál többre is. Apránként azért kíváncsi vagyok azért, hogy mi lesz itt később, de tényleg csak apránként.

A régebbi klasszikus fantasynak egy jól sikerült példánya. A manapság eluralkodó dark vonal mellett jó volt olvasni egy könnyedebbet. Nem jellemzőek rá a hirtelen elhulló szereplők csonkítások erőszakok, de bemutatja a világot, méghozzá úgy, hogy egy részét bebarangoljuk. A mágia nem csöpög minden csapból, csak kevés ember birtokolja, viszont sejthető, hogy ez megváltozik, vagy megváltozhat.
Tetszett.

Ez a könyv, olyan volt, mint a borító: közepesen unalmas, izgalmat ígérő, de giccses betűtípussal. Lehetett volna jó is, ha nem egy baráti társaság kalandos szerepjátékának leírására emlékeztetett volna olyan belső poénokkal, amit csak a résztvevők értenek. A többi részt nem fogom elolvasni.

A könyv a megszokott fantasy toposzokra épül, de azt jól csinálja. McKenna karakterei és világa egyértelműen élnek, és a sztori sem rossz, csak kicsit lassú. Ebben az amúgy átlagos világban a varázslókat nem istenítik és nem üldözik, inkább figyelmen kívül hagyják őket, mint afféle csodabogarakat. De felbukkan egy másik, ősi formája a varázslásnak, amelynek gyakorlói sokkal hatalomvágyóbbak. A történet sejthető módon tele van varázslókkal, de ők mind jól megrajzolt mellékszereplők. A főhős és narrátor egy fiatal szélhámos, jópofa és kiegyensúlyozott karakter, aki garantáltan beleférne a kedvenc öt női fantasy hősöm listájába.

Nem hagyott mély nyomokat bennem a könyv. A történet olvasmányos volt, de nem mozgatott meg egyáltalán, a folytatásokat sem volt kedvem elolvasni.

Elég jó fantázia világot teremtett az írónő. Szépen megalapozta a történelmét a fejezetek elején lévő bevezetőkkel. Látszik, hogy sokat foglalkozott vele. A női főszereplőnek nagyon örűltem, és Livak elég jó főhős ék bizonyult. A cselekmény érdekes volt és maradt még bőven mesélni való a következő könyvekre is. A kétféle mágia is tetszett. Összességében nem bánom,hogy rátaláltam erre a sorozatra.

Rettentően kicsi betűk, vastag könyv, olvasmányos történet, igazi moly-csemege! kegyetlenül kidolgozott világ, amiért egyszerűen imádom!

Livak a tolvajlány az elbeszélő, pontosabban nézőpontkarakter, ezért a helyzetekhez illő hasonlatok is szerencsejátékos vagy tolvaj-szituációkhoz illőek, ami nagyon személyessé tette az olvasmányt.
Izgalmas, eseménydús fantasy, de a kép ne tévesszen meg senkit, sárkány éppen csak pár oldal erejéig szerepel benne.
A mágia 4 aspektusra épül, az elemekre, viszont felbukkan egy furcsa, másfajta mágia is. Ami sokkal inkább a közösség hitéből táplálkozó energiára alapul, és az elme a központja, nem pedig az elemek.
Elveszett földrész újra-megtalálása és tisztára Amerika felfedezése hangulata van, csak ez még jobb, mert varázslat is van.:D A fejezetek elején régi kereskedelmi nemesi levelezések és értekezések szerepelnek, amiknek eleinte nem sok közük van a történethez, csak idővel veszi észre az ember, hogy akikről a levelek szólnak, vagy említés van róluk a levelekben, azoknak az embereknek ad öntései milyen nagy hatással voltak a földrész sorsának alakulására.

Klasszikus giccsfantasy: csilivili borító, nagy felhajtás, megtolt recenziók, aztán az üresség. Persze, történnek a dolgok, a szereplők csinálnak ezt-azt, de minek. :(

Nem olvasom el a folytatásokat. :(

szeretem az ilyen egyszerűbb fantasy regényeket nincs nagyon túl bonyolítva ne hal meg minden oldalon egy kedvenc szereplő /ami azért nem rossz de ez nem olyan/
erős női karakterek nem kell rájuk vigyázni megoldják maguk is a dolgokat ,van saját véleményük .kicst akaratosak vagy néha nagyon .

abszolút kötelező darab aki fantasyt olvas..