Roncsok 4 csillagozás

Az arc életkora a szem derűjén múlik.

97. oldal

Napjában százszor is elhaladnak az életünk mellett idegen életek, izgató titkukba nem tudunk behatolni. Ezeket fürkésznénk, holott saját titokterhes életünk is csupa talány, bőven kielégíthetné sóvár kíváncsiságunkat.

11. oldal

A dolgok sokszor csak a kimondástól válnak veszélyessé.

21. oldal

Philippe, neked van a világon a legszebb szemed, de te vagy a földkerekség leggyarlóbb, legfölöslegesebb embere. Hadd ismételjem meg ezt: a legfölöslegesebb, érted? Holnap meghalsz és semmi jel nem marad utánad. Egyetlen nő lesz csak, aki szétloccsantja az agyát kétségbeesésében, én; és egy másik, aki sírdogál vagy egy negyedórát az ijedtségtől, a feleséged. Hosszú időn át felnéztem rád. Szerelmes voltam beléd, szerelmes vagyok most is, de már nem félemlítesz meg. Hogy miért nem? Nem tudom. Nézz hát rám, és merd megérteni végre, ha egyáltalán képes vagy rá, a gondolatot a homlokom mögött; szegény Philippe-em, nem vagy te más, csak egy felszarvazott férj, olyan, mint a többiek, csak egy kicsit talán nevetségesebb, mint ők, hisz neked a kezedben van a bizonyíték, és még csak fel sem mered panaszolni a feleségednek. Akkor pedig hogy is akarhatnád, hogy féljek tőled, hogy tiszteljelek? Nem tisztellek, szeretlek.

270-280. oldal

Hogy is remélhetné, hogy ne legyen magányos, mikor maga is idegen önmaga számára? Ebben a világban, melyben az élet értelme megfejthetetlen marad, ki-ki sötétben botorkál egy titkos sors útján, melyet talán soha nem fog megismerni. Néha súrolja egymást két gondolat, ahogy a madarak röpte is keresztezheti egymást a levegőben, de aztán mindenkire újra visszacsukódik kérlelhetetlen magánya. Minden ember király egy pusztaságban.