Adrienne ​Mesurat 8 csillagozás

Julien Green: Adrienne Mesurat

„ – Mért akarsz szerencsétlenné tenni? – kérdezte Adrienne.
– Szerencsétlenné! – rikoltotta Germaine. – Hát én, azt hiszed, én nem vagyok szerencsétlen?”
Szerencsétlen áldozatok Green hősnői. Áldozatok, akiket a nyomasztó és ellenséges kisváros, a zsarnok szülői ház és saját magányuk kétségbeesett tettekre sarkall. Andrienne félig akart, félig véletlen gyilkosság árán próbál szabadulni a ránehezdő nyomás alól, de bűnéért iszonyatosan bűnhődik.

Adrienne címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1927

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Athenaeum Könyvtár · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1983
294 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631524272 · Fordította: Sárközi György

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

imma P>!
Julien Green: Adrienne Mesurat

eleinte rettentően tetszett, hogy megint Green-t olvasok. remek, sötét hangulat, szép, választékos írás, hihetetlen, mennyivel arisztokratábbnak érzi magát tőle az ember. én szeretem ezt az érzést. jópofa.
aztán ahogy jobban belemélyedtem a kisasszony életébe, elkezdtek zavarni a megmagyarázatlanul hagyott hangulatok, érzések, történések. olyan az egész, mint egy lélektani regény, de alig van kifejtve, melyik szereplő miért úgy viselkedik, vagy érez, ahogy. olyan, mintha kívülről néznél egy érthetetlen, rémálomszerű életet, ahol a tehetetlenség fojtogató, de éppen az a fajta tehetetlenség, ami csak az álmokra jellemző, és amiből az ember a végén mindig felébred. sokáig gondolkodtam rajta, talán csak azért látom ennyire nevetségesnek a problémáit, mert annyira régi korról ír… de attól tartok, itt sokkal inkább az emberi hülyeség az, ami első sorban okolható. Adrienne Mesurat egyszerűen hülye.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

imma P>!

Nézni kellett őt egy ideig, hogy észrevegyük, hogy szép.

8. oldal

imma P>!

Férfiak és nők a jó lelkiismeret csaknem kihívó tekintetével meredtek maguk elé. Mintha ezt mondták volna: „Tudjátok-e, mit jelent a békés szív, amelynek dobogása mindig egyenletes, amely nem ismeri sem a félelmet, sem a nyugtalanságot, de megzabolázza örömét és elcsitítja bánatát, mert nem érheti vád semmiért?”

5. oldal

Újra>!

Az emberi szív azonban már csak ilyen. Hosszú évek folynak el s egy pillanatig sem gondol rá, hogy sorsa ellen föllázadjon, aztán jön egy perc, amikor egyszerre úgy érzi, hogy nem bírja tovább, s azon nyomban meg kell változnia mindennek s fél, hogy minden elveszik, ha egyetlen nappal is halogatja szándékát, amelyről tegnap még nem is álmodott.

90. oldal

2 hozzászólás
imma P>!

Adrienne háta mögé kulcsolt kézzel álldogált és a temetőt nézte.

(első mondat)

Újra>!

Sohasem szebb az ember, mint amikor még nem tud róla…

120. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah Jio: Párizs összes virága
Kate Quinn: Alice hálózata
John Dos Passos: Három katona
Kristin Hannah: Fülemüle
Ariel Lawhon: Fedőneve Hélène
Leila Meacham: Szitakötő
Valérie Perrin: Másodvirágzás
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Valérie Perrin: A vasárnap koldusai
Pearl S. Buck: Az édes anyaföld