A kötet kamasz hősnői nincsenek könnyű helyzetben: alá kell merülniük a világ kezdete óta korosztályukat sújtó, megúszhatatlan problémák mélyére. Csak magukra hagyatkozhatnak. Vagy mert nincsenek szüleik, vagy mert súlyosan beteg az édesanyjuk, vagy mert az imádott-gyűlölt testvérük nehezíti az életüket. Esetleg az iskolai közösség veszedelmes viszonyai közt kell helytállniuk. Nem csoda, ha úgy érzik: fuldokolnak.
Julie Orringer számos díjjal kitüntettet könyvének lebilincselő történetei kamasz tragédiákon és komédiákon, győzelmeken és megaláztatásokon vezetik keresztül olvasójukat.
Julie Orringer 1973-ban született Miamiban. Magyar nagyszülei élményeit feldolgozó első regénye Láthatatlan híd címmel jelent meg a Libri Kiadónál.
„Ma este életemben először megtapasztalom, amit a halaim egész életükben tudtak: hogyan kell lélegezni víz alatt."
Légzőgyakorlat fuldoklóknak 64 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2003
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 1
Kedvencelte 1
Várólistára tette 60
Kívánságlistára tette 21
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
A kamasz hősnőkhöz hasonlóan én sem vagyok könnyű helyzetben, amikor értékelnem kell ezt a könyvet. Nem egybefüggő regény, hanem rövidebb történetekből áll.
Már az első történet után abba akartam hagyni. Megrázó volt és lehangoló. Gyerekek, súlyosan beteg anya, és mellé még egy szörnyűség. Olyan hirtelen támadtak ezek a dolgok, hogy az sokkolóan hatott. Valószínűleg ezért olvastam mégis tovább. A másik történet már nem volt ennyi szörnyűséggel tele, viszont nem teljesen értettem meg a mondanivalóját. Ekkor még bizonytalankodtam az abbahagyást illetően, de a harmadik történet a címadó novella volt, gondoltam azt még elolvasom. Aztán meg a negyedik, ami már majdnem a fele, és azt vettem észre, hogy már az utolsót olvasom.
Bővebben:http://konyvutca.blogspot.co.ke/2016/03/julie-orringer-…
Nem is figyeltem, hogy ez a kötet egy kilenc novellából álló gyűjtemény. Így rendesen meglepődtem, amikor elkezdtem olvasni. Az első történet, amely a Zarándokok címet kapta, nagyon ütős volt, teljesen lesokkolt. Mikor befejeztem, csak lestem ki a fejemből, hogy most akkor mi van. Nem tudom, hogy miért ezt választották indításnak. A többi nem volt ennyire brutális, de meg kell említenem, hogy egyik novella sem vidám. Mire a könyv végére értem, fellélegeztem. A novellák közül a címadó, valamint az Intelmek hatodikos önmagamnak tetszett igazán.
Valami könnyed novellagyűjteményt vártam a Nehéz Amerikai Tinédzserkorról (csúfolódom, pedig persze minden tinédzserkor valóban nehéz), ehhez képest a legelső novella úgy arcon rúg, hogy utána a többi ütést szinte simogatásnak érzed. A legjobban az Intelmek hatodikos önmagamnak tetszett, régen olvastam elbeszélést, ami ennyire jól elmagyarázta volna a bullying mibenlétét, csak ajánlani tudom, valószínűleg meg is teszem majd minél több helyen.
Azt hiszem, ez az, amihez képtelenek vagyunk felnőni, hogy az ifjúsági irodalomban nem leereszkedni, csak írni kell, úgy, ahogy felnőtteknek is írnál, csak itt tinik a szereplőid.
Orringer ezt ugrotta meg, és közben olyan toronymagasra tette a lécet, amit egyhamar nem ér fel más.
Nem akartam, hogy a „hit”, „keresztény” „vallás” vagy „zsidóság” címkék elrettentsenek potenciális olvasókat, mert egyáltalán nem ezeken van a hangsúly, de ha lenne pl. „valláskárosult” címke molyon, azt rátenném a könyvre, mert gyönyörűen megmutatja, milyen a rosszul elsült vallásos nevelés és miféle szorongások alakulnak ki egy ilyen környezetben élő vagy érkező kamasznál. És a Légzőgyakorlat novellái szép látleletei annak is, hogy a szigorú keresztény nevelést kapó tinik nagy többsége is szexel és drogozik, csak őket egy óriási adag bűntudat is gyötri közben. A tilosnál semmi sem ébreszti fel jobban a kíváncsiságot és az akaratot…
Kőkemény témák sorakoznak fel ebben a kötetben, ha akartam sem tudtam volna gyorsabban haladni velük, jó volt sokszor több napra megpihenni két történet között, de összességében fantasztikus hónapot töltöttünk együtt – felkerült életem legjobb novellásköteteinek szerény rövidségű listájának élére.
Lassan olvastam, megadva a lehetőséget minden egyes novellának.
Némelyik történet abszurd, némelyik gyomorforgató, másoknál kinyílt a bicska a zsebemben, míg volt olyan, ahol a könnyeimet törölgettem.
Ha egyszer lesz egy tinédzser korú lányom, biztos, hogy a kezébe fogom nyomni a könyvet.
Nem nagyon tudok belekötni, az az igazság. Szép a könyv (mármint kinézetre), és jó is. Kicsit talán néhol túl hatásvadász, de lehet, hogy csak rá akarom fogni, mert haragszom rá a Láthatatlan hídért. A történetek amúgy elég extrémek, tényleg valami traumatikus, nem hétköznapi, néhol talán hihetetlen történik mindegyikben. De jól vannak megírva, én nagyon élveztem.
És nagyon amerikai. Na itt a probléma, hogy aki ennyire amerikai, az mi a bánatért akar írni egy európai történelmi regényt, amiről halványlila segédfogalma sincs, akkor se, ha az egyik szülője Magyarországról származik, és akkor se, ha bárakármennyit könyvtárazott és levéltárazott. Ennyi időt elcseszni egy szar könyvre, mikor tud sokkal jobbat is írni!
Elsősorban a cím tetszett meg és a hozzáillő borító. Az írónő nagyon különböző sorsokról mesél, melyek főszereplői fiatalok. Ez azonban távolról sem jelenti, hogy könnyed olvasmány lenne. Már az első novella annyira sokkolt, hogy valóban fuldoklónak éreztem magam. Ennek ellenére nem tudtam letenni. Az érdekes témák mellett az olvasmányos stílus is lekötött. Sokszor elgondolkodtatott.
A moly jósló-apparátusa általában meglepően megbízhatóan működik, mikor megpróbálja megmondani, hogy melyik könyv mennyire fog nekem tetszeni. A mostani az az eset, amikor mégis nagyon mellélőtt: azt mondta, hogy ez a novelláskötet hozzávetőleg 76%-os tetszési indexre számíthat. Kénytelen vagyok korrigálni, és leszögezni, hogy ez bizony 92% körüli.
Miért? Hát, mert csak. Nem tudok sok mást mondani, mint amit Nick Hornby írt már egyszer erről a könyvről: ismerős, hogy azt ne mondjam, untig ismételt, lerágott csont témákat használ, de úgy csomagolja be őket, úgy megkomplikálja a körülöttük a viszonyrendszert, a hátteret, a helyszínt, a kontextust, hogy mégis friss és új és néha lehengerlő, néha pedig egyenesen letaglózó. Legtöbbször hatásos, és csak az utolsó novellánál, A kálvária stációi-nál éreztem, hogy túllőtt a célon és annyira fontos és releváns akart lenni, hogy átcsapott hatásvadászba. Amennyire jól eltalált és erős nyitány volt a Zarándokok (megmutatta, mire lehet számítani), annyira sajnáltam, hogy pont ezzel ér véget.
Lehetne mind a kilenc novelláról írni külön-külön, de nem tudom, fontos-e, érdemes-e. Mindegyikben vannak izgalmas dolgok, váratlan megközelítések, bagatellnek tűnő, de valódi tragédiák, és olyan narratív technikák, amik mindig csavarnak egyet a szövegen. Bár néha kicsit mintha túlzásba vinné a drámát, sosem válik igazán hiteltelenné, és talán pont ezért tud nagyon ékesen beszélni arról, hogy gyereknek lenni, kis- vagy nagykamasznak lenni, vagy egyszerűen csak lánynak lenni sosem annyira egyszerű, amennyire szeretnénk hinni.
Amikor az első történetet elolvastam, megrökönyödtem. Ha mindegyik ilyen kemény lesz, akkor napi egy novella, és aztán más egyéb olvasnivaló. Végül másnap mégsem tudtam egynél megállni, mert kíváncsi voltam mit tartogat számomra a következő.
Csodálom az írónőt, hogy ennyi oldalát – keserű oldalát – meg tudta mutatni a kamaszlétnek. Egytől-egyig volt valami nyomasztó a történetekben. Még abban is, amelyikben maga az erőszak nem játszott szerepet. Mutatott a szerző sértést, zsarnokoskodást, barátságot, erőszakot, kiközösítést, gyászt, félelmet, haragot, szexuális ébredezést, betegséget, testvérharcot, eltévelyedést, szerelmet, zsidó- és keresztény kultúrát. S mindegyik történet vége nyitott kapu maradt, hogy az ember sokáig gondolkodjon rajta. Talán pont ezért ajánlott ezt a novellafüzért napokra elosztva, egyenként olvasni.
Ha választani kéne, lett-e kedvenc, nem tudnék. Talán az utolsó történet állt legközelebb a szívemhez, de tetszett a könyv címadó novellája is. A másodikat éreztem magamhoz a legtávolabb. A könyv borítója nagyon szép, és egyáltalán nem azt sugallja, hogy melankolikus hangulatban fogjuk tölteni az olvasás idejét.
Népszerű idézetek
Behunyta a szemét, és fejben követte a kocsit a házukhoz vezető utcákon, míg úgy nem tűnt neki, hogy már rég túlmentek a házukon, és olyan helyre tartanak, ahol ismeretlen ágyak várnak rájuk, melyekben sötét erdőkre gondolva alszanak el, és idegen életekre ébrednek.
34. oldal, Zarándokok (Libri, 2015)
Néha belegondolok, milyen lehetett azoknak a lányoknak, akik fogdostak és akiket megfogdostak, a későbbiekben pedig mindenféle bonyodalmas szégyenérzettel éltek együtt. Ha az általam lerajzolt emberalakokat nézem, mindig látok bennük merevséget, olyan üvegszerű jelleget, aminek, attól tartok, a túl csekély kockázatvállalás az oka. Néha utálom magam miatta. Lehet, hogy ettől rossz művész lesz belőlem. Sajnálnom kéne, hogy így éltem azokban az években? Tudok ezeken a dolgokon változtatni most, hogy többé-kevésbé felnőttem? És hogyan fogjak hozzá?
48-49. oldal
Említettem már, hogy kövér vagyok?
Hát nem vicces, hogy megtanultam kimondani? Kövér vagyok. Nem csont és bőr, nem csupa izom és porc. Ami én vagyok, ami a testemből a legnagyobb részt én vagyok, az zsír. Folytonos, fehér, víznél könnyebb. Energiaforrás. Senki nem ér át teljesen. Hát bűn ez? Mindenesetre megvan a fellépésem, sőt néha egészen kecsesnek érzem magam. De lépten-nyomon a soványak szövege harsog: Most szabadulj meg a petyhüdt combodtól! Elég a rémálmokból, vesszen a nyaraláson fölszedett túlsúly! Dobd le magadról azt az utolsó két-három kilót! Mégis mi marad egy nőből, ha az utolsó két-három kilót is ledobja magáról?
37. oldal, Mikor ő már kiöregedett, én meg híres vagyok
… és a legjobb barátnak, akinek törődése a könyv minden lapján meglátszik, és akinek szerelme éltető levegőm.
316. oldal
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jamie McGuire: Varázslatos szerelem 66% ·
Összehasonlítás - Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan – Maureen Johnson – Kelly Link – Robin Wasserman: Az árnypiac kísértetei 92% ·
Összehasonlítás - Szőczi János: Fogás a neten ·
Összehasonlítás - Linn Skaber: A szívem egy bezárt bódé 92% ·
Összehasonlítás - Rick Riordan: Félvérek és mágusok 92% ·
Összehasonlítás - Kiera Cass: The Selection Stories 2. – Párválasztó történetek 2. 89% ·
Összehasonlítás - Ransom Riggs: A különlegesek regéi 89% ·
Összehasonlítás - Veronica Roth: Négyes 84% ·
Összehasonlítás - Stephanie Perkins (szerk.): Ajándékba adlak 82% ·
Összehasonlítás - Takeshi Kitano: Fiú 82% ·
Összehasonlítás