A ​házitanító lánya 83% 67 csillagozás

Kb az első 200 oldal 3 csillag, az utolsó 200 pedig ötös. Egy jó szerkesztő újraíratta volna az elejét, a vége modorában. Nem mondhatom, hogy közel kerültek hozzám a regény szereplői, mert ez nem lenne igaz, de amikor Adam bekerült a képbe, elkezdtem én is úgy szeretni őt, mint Henry.
Eleinte annyira ismerős volt minden, sokáig azt gondoltam, h a Kockán nyert szerelem című film lett könyvesítve, de aztán ahogy haladt a történet, megértettem, hogy nem, maximum a körítés, de az is csak nagyvonalakban.
Mindent összevetve, nem dobtam az agyamat el tőle, mégis kellemes olvasmányélmény volt, amire szívesen emlékszem majd vissza, mert talán Julian, és Lizzie kivételével mindenki jellemfejlődèsen ment keresztül, és így visszagondolva, lehet, h emiatt nem tetszett az eleje, viszont a vége meg nagyon.

Mivel már olvastam az írónőtől, tudtam, mire számíthatok. Lassan haladó történet, aranyos, de nem túl izgi romantikus szállal. A rejtélyek és titkok miatt azonban maga a történet elég izgalmasra sikerült. Állítólagos kísértet, fura hangok, titokzatos üzenetek. Hősnőnkre időnként ráhozzák a szívbajt. Ő azonban nem nyugszik, amíg utána nem jár a dolgoknak.

Hű, ez eddig a kedvencem! *.*
Amit eddig keveseltem, romantika a főszereplők között, azt is megkaptam bőséggel erotika nélkül. Álom volt olvasni… :)
A történet ismét izgalmas, pörgős, ahogy azt már megszokhattam az írónőtől. Volt itt most minden, ármány, nyomozás, titkok és persze szerelem.
Ebben a kötetben Adam volt a kedvenc mellékszereplőm. Szívfacsaró volt olvasni, hogy miket kellett átélnie, hogyan bánnak vele önhibáján kívül.
A főszereplők azonnal megszerethetők, jellemük a kőnyv végére pozitívan változik. Emma felnő, már nem vakon követi a szabályokat, hanem értékeli és magára vonatkoztatja, néhány esetben meg is változtatja. Ez nagyon tetszett. Henry is kilép a kamaszkori ugratós udvarlásból és végre a megfelelő módon mutatja ki az érzéseit. A többi testvér, Julian és Rowan valamint Lizzie először engem is megvezetett, majd szépen lassan megismertem az igazi énjüket. Volt itt csalódás de kellemes meglepetés is. Aki a szememben a legnagyobb változáson átmegy, az a családfő. Egy papicsból vezető személyiség válik, aki megfelelő módon igazgatja a család tagjait és ügyeit.
A hitéletben most az Istenhez való visszatérés, az Isten megismerése került előtérbe. Nagyon tetszett ismét a hitbeli dolgok bemutatása, megfogalmazása. Az én lelkemet megmelengették ezek a részek :)
Ezen kívül még az előkelőség látszatának megtartása és az úri körökben megjelenő fogyatékos emberekről is szó esett. Mindkét esetben a külcsíny a fontos és nem a belbecs. Nagyon meglepett és elszomorított, amikor ezekről olvastam.
Összegezve: ismét egy fantasztikus könyvet olvashattam az írónő tollából, ami az eddigi kedvencem lett. Ennek hatására gyűjtésbe kezdtem a pénztárcám és a könyvespolcom bánatára :D

Sokkal több volt ez a regény, mint az Álruhás szerelem, vagyis inkább más. Több cselekmény, több romantika, több jellemrajz – és úgy látom ez Julie Klassen egyik erőssége, a nagyon jó jellemábrázolás és -fejlődés leírása.
Emma végig szimpatikus volt, és Henryt is nagyon kedveltem. Jól esett olvasni a hitbeli megnyilatkozásait, de nekem ugyanakkor egy kicsit zavarbaejtő is volt – de biztosan azért, mert nem vagyok hozzászokva, hogy egy férfi ilyen nyíltan beszéljen Istenről.
Nagyon sok minden benne van ebben a könyvben, ami maga az Élet – hogyan válik érett felnőtté egy fiú és egy lány; hogyan alakul át az ember hite, ahogy felnő, illetve ha veszteség éri; a családról; az elfogadásról – mindez történelmi romantikus köntösbe, egy rejtélyes kastély ódon falai közé bújtatva.
Akinek tetszett a Jane Eyre, Jane Austen művei, Edenbrooke, Lord Drayson bukása – ezt a könyvet se hagyja ki! :)

Emma és a Weston fiúk története. Izgalmas, fordulatos, váratlansággal teli történet. A szereplők közül többen is jól kidolgozottak. Emma lett a kedvencem: nem ijedt meg egykönnyen. Nagyon szerethető volt, azért ahogy bánt, beszélt spoiler.
Az elején kicsit akadozott a figyelmem, de ahogy jöttek az izgalmasabb részek, az érzelmek, egyre jobban tetszett. Könnyed romantikával, családi titkokkal fűszerezett történet.

Túlságosan elhúzta a történetet a szerző. Feleslegesen volt ilyen hosszú.
A szereplők nagy részét nem bírtam, és jogosan.

Klasszikus romantikus történet, úgy értem, olyan janeaustenesen romantikus, csipetnyi gótikával fűszerezve, épp a megfelelő mértékben. Szórakoztató olvasmány volt.

Ez is nagyon kellemes, fordulatos, izgalmas olvasmány volt. Nem bírtam letenni.
Szimpatikusak voltak a szereplők, tetszett a zegzugos Weston kastély, és az öböl menti kicsiny halászfalu leírása.
Nagyon megkedveltem Adam Weston figuráját.

Nekem most pont egy ilyen könyvre volt szükségem. Egy könnyed, történelmi romantikusra. És bár tényleg hajaz a történet egy-két klasszikus darabra, nekem még is mást adott és így is élveztem, nagyon. Imádom Henry-t és Emmát, nagyon szerethető karakterek. És külön tetszik a történetben, hogy senki nem csak gonosz vagy csak jó, hanem vegyesen mindenféle tulajdonság megtalálhatóak bennük! Aki szereti a műfajt annak érdemes elolvasnia egy kellemes téli estén, egy jó bögre, meleg tea mellett.

A házitanító lánya kellően romantikus, izgalmas, fordulatokkal teli. A szerelmi szál szépen bontakozik ki a könyvben. Emmának megnyerő személyisége van: kiegyensúlyozott, bátor, elszánt. A romantika kedvelőinek csak ajánlani tudom!