The ​Lost Prince (Call of the Forgotten 1.) (Iron Fey Universe 5.) 6 csillagozás

Aki olvasta a Vastündérek (The iron fey) első részét, az biztosan emlékszik arra a kis Ethanre, akit elraboltak és akinek a nővére indul keresésére. Hát, ő felnőtt. Megmondom őszintén eléggé meglepett a dolog. Hogy én milyen Ethanre számítottam? Csendes, barátságos, kedves vagy valami hasonlóra. Mit kaptam? Messze nem ezt. Kaptam egy rosszfiút, aki szöges ellentéte a fentebb felsoroltaknak.

Sajnos a karakterek nem nőttek annyira a szívemhez, mint akik az előzőben szerepeltek. Lehet ez a fiúszemszögnek tudható be.
Maga a történet viszont ugyanúgy magával tudott ragadni mint előzőleg. Imádom ezt a gonosz, de mégis mesés világot.

Külön örültem, hogy a „régi” szereplők fel-felbukkantak. Sokkal többet is szerepelhettek volna. Tudom, megértem ez már nem kifejezetten róluk szól. Nekem mégis ők nőttek igazán a szívemhez és jó volt róluk olvasni újra. És nem mellesleg számomra ők dobták fel a történetet, sokkal egyhangúbb lett volna nélkülük.

Amit mondjuk nem értek, lehet mert csak én vagyok eléggé bamba, vagy mert este van, de.. (AKI NEM OLVASTA AZ IRON KNIGHT-OT ANNAK SPOILERES LEHET) Sohaországban másképp telik az idő, mint a valóságban. Ott tartunk, hogy Ethan 18 éves és Keirran is nagyjából ekörül mozog, kicsit kevesebb talán (nem derül ki pontosan). Ez így oké is lenne, DE elvileg Ash már ember, akkor hogy lehet hogy ő semmit nem változott tizen-x év alatt, míg a fia felnőtt?
Mindegy, Ashnek még elnézem ezt is.

Mindent összevetve nagyon tetszett és bár nem lettek hatalmas nagy kedvenceim a karakterek, de nagyon is tetszett a történet. Remélem holnap sikerül megszereznem a következő részt.

Annyira sajnálom, hogy sulis könyvnek fogtam be! Így nem tudtam úgy élvezni, ahogy megérdemelte volna ez a nagyszerű sorozat! A sulis könyv az olyan, hogy mikor van egy kis időm 10-30 percem a suliban az órán, akkor olvasok a telefonomról
Azért örülök, hogy az utolsó 50 oldalt már normálisan megérdemeltem fejeztem be… Mégis, sok minden elveszett, mivel félszemmel olvastam a többit…
Azért imádtam visszatérni abba a birodalomba, jobban örültem volna, ha több időt tölt el Ethan Meghannal és Ashel… De így is jó volt. Imádtam
*-* Keirrant! Annyira emlékeztetett két szereplőre, hogy az wow… Meg volt benne minden ami kell, mégis félek a következő részektől…
És Puck… És Kacor … és az a világ és az …. minden olyan új volt, mégis nagyon ismerős. Minden megváltozott, de mégsem. Habár, mintha a Meghan részekben sokkal jobban haladt volna a történet, könnyebben oda tudtam képzelni magam, itt kicsit nehézkesen ment, és az, hogy a suliban olvastam most nem akadály . Nem volt az az érzés, hogy beszippantott.
Nagyszerű volt, de hiányzott valami. ASH Remélem azért a következő részekben megtalálom azt a kis részt, ami úgy helyre teszi számomra az egészet.

Ok kezdjük ott, hogy elfogult leszek mert az egyik kedvenc sorozatomról van szó :D
A világ maradt így van benne némi nosztalgia is, de már új szereplőkkel a központban.
Mi más benne? Szinte minden, a koncepció változott a főszereplő inkább kimaradna, de belerángatják. Az új hármas is jó akár az előző, de a női karakter annak ellenére, hogy egy erős és talpraesett szereplőről van szó néha így is elég ostobán tud viselkedni (mert ő majd megmutatja…hát ok).
Maga a történet nem egy nagy horderejű valami, de a karakterfejlődés megér egy misét.
Angolul olvasni kicsit igényesebb ezt a könyvet, szólal első próbálkozásnak nem ajánlanám.
…de miért is olvassuk el ez a könyvet? Csodálatos érzés visszatérni ebbe a világba még ha egy kicsit érettebben és öregebben is, de még mindig varázslatos pont mint, amimkor először látod. :)