Az év egyik legjobb döntése volt beszerezni a sorozat le nem fordított darabjait, főleg, mert már az első részt is nagyon szerettem (és nem igazán hiszem, hogy megjelenik magyarul a többi).
Ne hagyjuk, hogy becsapjon az ízléses borító!
Ez a könyv kérem szépen, ha jól hiszem, életemnek első olyan „középső könyve”, ami nem hagyja cserben az olvasót. Személy szerint imádtam. A cselekmény pörgős volt (de tényleg), a karaktereket kifejezetten szerettem.
Voltak kiszámítható pillanatok, de egyszerűen nem érdekelt, nekem rettentően tetszett az egész, ahogy volt. Még engem is megdöbbentett, mennyire bele tudtam élni magam az eseményekbe, még annak ellenére is, hogy YA kategóriában árulják a könyvet (bár egy picit azért komolyabb hangvételű annál – voltak részek, ahol felfordult a gyomrom).
A kedvenc karakterem természetesen spoiler . Gyűlöltem, és mégis imádtam… Meg is értettem, meg nem is. Imádtam gyűlölni, inkább ezt mondanám. Zseniális volt, tényleg. spoiler
A legszebb az egészben, hogy a főgonoszunk indítékait, a legalapvetőbb szinten megértem – ez pedig kifejezetten tetszett a történetben.
Az egyetlen dolog, ami zavart, hogy Zeke spoiler. Komolyan hiszem, hogy spoiler. Szeretem a karakterét, de valahol mégis utálom. Olyan nagyon… ember, hogy az hihetetlen! Egyszerre szerethető, és éri el, hogy az ember a falat kaparja az értetlenségétől (ami nem igazán ostobaság, inkább az emberség).
Allison nagyon szerethető karakter. Cseppet sem idegesít (ami ritka), megértem a reakcióit, és kedvelem is.
A történet is tetszett, eseménydús volt, soha nem unalmas, és egyáltalán nem szenvedett a „középéső rész szindrómában”, nem csak összekötő rész volt, kifejezetten élvezetesre sikerült, sőt, bizonyos szempontból még jobb is volt, mint az első rész. Voltak hibái persze, de olyan nagyon beleéltem magam, annyira magával ragadott a történet, hogy megmondom őszintén; pont nem érdekeltek a hibák… Alig vártam, hogy olvashassam, és minden népszerűtlensége ellenére, az egyik legjobb YA, amit valaha olvastam. (De persze ez is csak személyes vélemény.)
Kedvenc. Már kapom is kézbe a befejező részt.