A ​halhatatlanság ellenszere (Éden-trilógia 2.) 64 csillagozás

Julie Kagawa: A halhatatlanság ellenszere

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Allison Sekemoto megtette az elképzelhetetlent: meghalt, hogy élhessen.

Miután száműzték Édenből, ahol el kellett válnia a szeretett fiútól, Allie a vér szavát követve elindul, hogy megmentse átváltoztatóját, Kanint az őrült Sarren karmai közül. A nyomok Allie szülővárosába, Új-Covingtonba vezetnek, ahol olyasmiről értesül, ami az egész világ pusztulásához vezethet

Új vírus ütötte fel a fejét, a Vörös Tüdő mutációja – amely generációkkal ezelőtt az emberiség tömeges pusztulásához vezetett –, és ez az új nem kíméli sem az embereket, sem a vámpírokat. A Kanin által őrzött titkok rejthetik az ellenszer kulcsát, ezért Allie-nek minél előbb meg kell találnia átváltoztatóját.
A halhatatlanságot veszély fenyegeti, az emberek és a szörnyetegek közti határ elmosódik. Vajon Allison képes lesz jó döntéseket hozni ebben a helyzetben?
Kövesd fordulatos történetét!

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634576952 · Fordította: Mergl-Kovács Bernadett
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
432 oldal · ISBN: 9789635613168 · Fordította: Mergl-Kovács Bernadett
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
432 oldal · ISBN: 9789635613175 · Fordította: Mergl-Kovács Bernadett

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Allison Sekemoto · Kanin · Ezekiel 'Zeke' Crosse · Sakál · Sarren


Kedvencelte 9

Most olvassa 9

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 94

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

kocybaba P>!
Julie Kagawa: A halhatatlanság ellenszere

El sem hiszem, hogy végre valahára olvashattam a folytatást, még ha ennyi év távlatából kicsit meg is kopott a varázsa! Szinte már el is felejtettem mennyire sötét, brutális, vértől és öldökléstől nem mentes világot tol elénk a sorozat, hogy az ifjúsági címkét továbbra is kissé bátorságnak tartom odabiggyeszteni. Allison sokkal inkább felnőttként viselkedik, egy elég racionális hősnő, aki szörny létére próbálja a kevéske emberségét is megőrizni és küzd magával. Sakállal élveztem testvéries civódásukat, ami a legfőbb humorforrása a könyvnek és alig vártam, hogy újra színre lépjen Kanin is. Belőle sokkal több jöhetett volna és jobban preferáltam volna kettejük romantikus kapcsolatát Zekevel ellenben, mert ő túl emberi, túl jó ebben a világban, de végiggondolva teljesen érthető miért így lett alakítva. És a történetről is szólva: adott izgalomra okot, akcióval, kaszabolással nem spórolt, egyetlen szálka a szememben, hogy néha random lettek bedobálva dolgok spoiler, de ezzel együtt is korrekt folytatásnak nevezném, ami gyilkos véggel zárult. Ezután merem remélni, nem kell újabb 4 évet várni a befejezőkötetre!

3 hozzászólás
bartok_brigitta P>!
Julie Kagawa: A halhatatlanság ellenszere

Általában meggyűlik a bajom a középső kötetekkel; valahogy mindig gyengébbnek érzem őket, mint a nyitást, vagy óhatatlanul laposabbra sikerülnek az átvezető szerepük miatt. Ezúttal viszont egy nagyon kemény, és határozott folytatást kaptunk, ami számomra felülmúlta az első rész hangulatát, és megerősítette azt az életérzést, amit annyira szeretek a disztópikus regényekben. Egyetlen hatalmas problémám van, méghozzá, hogy messze van a folytatás.
A gördülékeny elbeszélésmód hamar beszippantott. Allison továbbra is nagyon szerethető nézőpontkarakter, és nagyon tetszik, hogy nem billen át a ló túloldalára, megmarad annak a kemény vámpírcsajnak, akit az első kötetben már megszerettem – nyílván a történtek fényében változik, mégsem kezd el meglágyulni, mint a legtöbb karakter, akire szerelmi szálat kényszerít a írója. Sakállal nagyon szórakoztató párost alkotnak, imádtam a köztük zajló testvéri csipkelődést spoiler. Nem sejtettem, hogy hogyan fogja felvenni a szerző a fonalat onnantól, hogy Allison kiűzetik Édenből, de nagyon jó úton indult el, és az előérzeteim szerint az utolsó kötetben jön majd a valódi katarzis.
Az már világos, hogy nagyon-nagyon szeretem a karaktereket. Sakál, Kanin és még Zeke is nagyon jól kidolgozott szereplők. Meglepő fordulat volt az Allie múltjából visszaköszönő, régi ismerős, de még az ő motivációi is teljesen emberiek – igen, mert az embernek nem csak jó tulajdonságai vannak, a nehéz körülmények nemcsak hősöket nevelnek –, érhetőek. Élvezetem a vámpírtársadalomba való betekintést, az egyes szereplők múltjának felfedését. Érzelmek komplett skálája öltött testet a lapokon, mindezt olyan formában, hogy át tudtam élni őket. Ezek után biztos vagyok benne, hogy fogok még Kagawa regényt olvasni.
Igaz, hogy az elején már felfedtem a legnagyobb problémámat – a folytatás hiányát –, de van még egy apróság, ami mellett nem mehetek el szó nélkül. spoiler Általában nem zavartak a klisék, amiket olvasás közben felfedeztem, de ez az egy igenis bökte a csőrömet, de nem vonok le pontot érte, mert egyébként számomra logikusan meg volt magyarázva.
Nagyon várom a folytatást! Nagyon! Tényleg!

manami>!
Julie Kagawa: A halhatatlanság ellenszere

Végre, te jó ég, végre! Milyen sokáig vártam arra, hogy magyarul is a kezembe vehessem ezt a könyvet! Már több mint két éve elolvastam az egész trilógiát (nem is egyszer), de még mindig fantasztikusnak tartom. Anno nem is reméltem, hogy magyarul is kiadják a maradék két kötetet, így most nagyon kellemes csalódás ért. (Azért pedig kifejezetten hálás vagyok, hogy a borító a lehetőségekhez mérten dekoratívra sikeredett – főleg az angol verziók borzalmaihoz képest – és legalább összhangban van az elsővel.)

Ez a kötet kérem szépen, ha jól hiszem, életem első olyan „középső könyve”, ami nem hagyja cserben az olvasót. Személy szerint imádom minden egyes részletét. A cselekmény pörgős (de tényleg), a karaktereket kifejezetten szeretem.

A történet maga (lényegében) könnyed, szórakoztató, eseménydús. Nem akarja megváltani a világot, nem képzeli magát komolyabbnak annál ami – a szememben épp ettől lesz annyira különleges. Julie Kagawa ezzel a sorozattal vett meg magának anno (a Vastündérekhez túl „öreg” voltam, hogy élvezhessem), és a legfrissebb, Shadow of the Fox trilógiájával sem hagyott cserben. Szeretem az írónő gördülékeny, roppant egyszerű, minden cicomától mentes, néha mégis igen erőteljes írásmódját.

A cselekmény nem nyúlik, mindig egyből a lényegre térünk, a karakterek legtöbbször az érzelmeik ellenére is logikusan gondolkodnak – még ha itt-ott fel is bukkan néhány apró ya klisé, ezeket szinte észre se vettem (főleg a valóban sokkoló részek mellett). Ehhez mérten vannak kiszámítható pillanatok is, de ez egyszerűen nem érdekel, tetszik az egész, ahogy van. Emlékszem, első olvasáskor még engem is megdöbbentett, mennyire bele tudtam élni magam az eseményekbe, még annak ellenére is, hogy vannak részek, ahol felfordult a gyomrom).

A kedvenc karakterem természetesen spoiler. Nem csak ebben a történetben, de úgy egészében is az egyik kedvenc szereplőm, valaha. Akár egy egész sorozatot is elolvasnék róla, bármikor. Gyűlölöm, és mégis imádom… Értem is, meg nem is. Imádom gyűlölni, inkább ezt mondanám. Zseniális, tényleg. spoiler

A legszebb pedig az egészben, hogy a főgonoszunk indítékait, a legalapvetőbb szinten megértem. Ez pedig nagyon, de nagyon furcsa volt számomra. Végre nem egy gonosz, aki azért gonosz, mert csak.

Az egyetlen dolog, ami zavart, hogy Zeke spoiler Komolyan hiszem, hogy spoiler. Szeretem a karakterét, de valahol mégis utálom. Olyan nagyon… ember, hogy az hihetetlen! Egyszerre szerethető, és éri el, hogy az ember a falat kaparja az értetlenségétől (ami nem igazán ostobaság, inkább az emberség).

Allison (számomra) nagyon szerethető karakter. Cseppet sem idegesít (ami ritka), megértem a reakcióit, és kedvelem a személyiségét.

A történet nagy kedvencem, eseménydús, soha nem unalmas, és egyáltalán nem szenved a „középső rész szindrómában”. Nem csak összekötő rész, kifejezetten élvezetes, sőt, bizonyos szempontból még jobb is, mint az első. Vannak hibái persze, de olyan nagyon beleéltem magam, annyira magával ragadott a történet, hogy megmondom őszintén; pont nem érdekeltek a hibák. Alig vártam, hogy olvashassam, és minden népszerűtlensége ellenére, az egyik legjobb YA (?) regény, amit valaha olvastam.

Remélem, hogy hamarosan megjelenhet a harmadik, befejező kötet is. Én biztosan vevő leszek rá! (Na meg persze a családtagjaim, akiket a könyv elolvasására kényszerítek. lol)

4 hozzászólás
ViveEe P>!
Julie Kagawa: A halhatatlanság ellenszere

Hát nem tudtam ugyanúgy lelkesedni ezért a történetért, mint amikor az elsőt először olvastam. Nem annyira tud pont 2020-ban lázba hozni egy világot pusztító vírus utáni élet.
És túlságosan izgulni sem tudtam ezen a részen.
Allie Kanint keresi, és útja során rossz vonzást követ, így váratlan meglepetésben lesz része. Egy új társsal kiegészülve vissza kell térnie szülőhelyére, ahol nem csak azzal szembesül, hogy Sarren pusztítóbb vírust engedett szabadjára, mint valaha hihették, de még a biztonságban hagyott Zeke se ott van, ahol hitte.
Allie megint kétfelé szakadna, segítene az embereken, de Kaninnak is fogytán az ideje.
Én nagyon kedvelem Zeke-et, de abszolút megértem, hogy Allie miért nem akarja túl közel engedni magához. De szerintem ez a kevés romantika kell ide.
A Sakállal történő szópárbajok visznek egy kicsi humort ebbe a nagyon sötét világba.
A vámpír városban pedig a leginkább kicsinálni való kis nyikhaj, Cingár volt a legrosszabb számomra, pedig ott sem ment semmi könnyen.
Az ellenszer utáni hajsza viszont jól meg lett spékelve izgalommal, mert két fontos szereplő élete is nagyon múlott rajta. És bár igazából semmi nem lepett meg a történet folyamán, de erre a megoldás kicsit igen. Szerintem jó lett.
A vége pedig azért lesz érdekes, mert Allie személyisége drámai fordulatot vehet.
Az, hogy egy csattanót fel is fed az írónő a könyv végén, nem tudom, hogy jó-e.
Talán igen, mert erre is számítnék a folytatásban.
Ez egy sötét, komor sorozat, ahol a vámpírok tényleg szörnyek, és sajnos nem a legrosszabbak, amivel összefuthatsz. Nem tudom, hogy más helyzetben mennyire tetszett volna, de jelenleg nem annyira akarom újra olvasni a sorozatot, viszont a vége érdekelne. (Bár elolvastam néhány értékelést, úgyhogy tudom mire számítsak.)

whisperingwithwolves>!
Julie Kagawa: A halhatatlanság ellenszere

Julie Kagawa vámpíros trilógiájával még évekkel ezelőtt ismerkedtem meg és egyből levett a lábamról, kérdés sem volt, hogy a második részt is el fogom olvasni, és milyen jól tettem, hiszen még izgalmasabb és még elkápráztatóbb, mint az első rész.

Maga a cselekmény lassan indul be, de miután ez megtörténik minden elképzelhető fordulat és váratlan esemény megfordul a fejezetek alatt. Az írónő nem kertel, egyből rátér a lényegre és csak zúdítja ránk az információkat és a megoldandó problémákat. Már nemcsak Allison szerepe a fontos, nemcsak rajta van a hangsúly, hanem az egész világén és az írónő mindent egy lapra rakva fel bolygatja fel a cselekményt és vezet végig minket az események kereszttüzén. Maga a regény három részből épül fel, mind a három rész alatt történik valami fontos, valami olyan, ami a későbbiekben még nagy horderővel bírhat. Minden egyes részben azonban közös, hogy újabb és újabb információkkal bombáz meg, gondolatokat és sugallatokat ültet el az olvasó fejében és szépen lassan ezeket a gondolatokat össze is fűzi és a végére kiadja a teljes képet, megmutatja mire is ment ki ezidáig az egész és egy hatalmas fordulattal még nagyobb port kavar, még több kérdést vet fel és még inkább azt mutatja meg nekünk, hogy igenis a vámpírok kora még nem lerágott csont, még vannak olyan regények, amiket érdemes elolvasni, és az Éden-trilógia pont ilyen.

Sziporkázó, vérszomjas, ádáz, veszélyes, de nagyon szerethető és akciódús eseményeivel leveszi az olvasókat a lábukról. A kötet első fele amolyan betekintő, még csak próbálgatja a szárnyait, de aztán ahogy kibontakozik és elengedi magát, megmutatja az igazi valóját és onnantól kezdve nincs megállás. Allison mellett a már jól ismert karakterek is szerepet kapnak, többek között Zeke, Sakál és Kanin is. Visszatérünk Új-Covingtonba és egy teljesen új képét ismerhetjük meg az írónő által elképzelt világnak.

Már nemcsak a vámpírokra helyezi a hangsúlyt, hanem az egész világba, a mindent elindító Vörös Tüdő vírusra és annak következményeire. Igazi versenyfutás az idővel, ahol nemcsak helyt kell állni, de helyesen is kell cselekedni, ahol az írónő válaszút elé állítja főhősét és teret enged a szerelemnek és a boldogságnak, de mint ahogy az sejthető, nem elégszik meg ennyivel az írónő és a legváratlanabb pillanatokban dobja le a bombát.

A halhatatlanság ellenszerével egy tökéletes második fejezetet kaptam, ami nemcsak felülmúlja az első részt, de kecsegtető jövőt is jósol a harmadik résznek. Ritkán olvasni ennyire tömör, minden részletre kiterjedő, kicsit tudományos, de annál inkább komorabb és sorsokat megváltoztató regényt. Ahogy az lenni szokott nemcsak a cselekmény, de a karakterek is javukra fejlődnek, már nem azok az esetlen lelkek, akiket az első rész alatt megismerhettünk és ezzel az írónő egy olyan személyiségfejlődést mutat be, ami nemcsak például szolgálhat, hanem ami meg is győzi még jobban olvasóját, hogy igenis megérte folytatni a trilógiát.

A vámpíros vonal még mindig nagyon erős, egyáltalán nem sablonos, sőt valamilyen szinten egyedülálló, egy kicsit igaz Van Helsing feelingje van, de ez csak hozzáad a regényhez. Maguk a karakterek szórakoztatóak, sokszínűek, kiismerhetetlenek, ha kell veszélyesek, de a szívük a helyén van. Allie, Zeke és Kanin mellett Sakál kap több figyelmet, de ez egyáltalán nem baj, hiszen a vicces megszólalásai és a kiszámíthatatlansága megkedveltette magát velem és ha nem is lesz az egyik kedvencem, az tagadhatatlan tény, hogy már miatta érdemes belekezdeni a kötetbe, hiszen nem minden ami fénylik és a felszín alatt igazi értékek és kincsek lapulhatnak.

Mindenkinek megvan a maga története, s az írónő ez jól adagolva, a megfelelő helyen és a megfelelő időben tálalja is. Nem hagy kétségeket, nem hagy a sötétben tapogatózni, végig őszinte és nem riad vissza a kegyetlenkedés gondolatátók és a meglepő fordulatoktól sem. Igazi, vérbeli akciódús, gazdag cselekményű vámpíros regény tele szerethető karakterekkel, egy nagyszerű világelképzeléssel és egy feladattal, ami végigkíséri a regényt az elejétől a végéig. Ha csak egy apokaliptikus, vérszívóktól hemzsegő, vírusos könyvet kellene ajánlani, ez lenne az, hiszen egyedi, harcias és sokszor csak úgy szárnyalunk az oldalakkal.

Zölderdő>!
Julie Kagawa: A halhatatlanság ellenszere

Hát, az első rész jobban tetszett. Lehetséges, hogy azért mert régebben olvastam, akkor más volt a mércém…nem tudom. De az első részhez képest csökkent a színvonal.
Cselekmény dús volt, a cselekmény nem laposodott el. A románc szál néhol szerintem a nevetséges határát súrolta. Egyik percben harc, kar levágás meg ilyen durva dolgok…aztán csöpögő romantika. Nekem nem jött be.
Ettől függetlenül a folytatásra vevő vagyok, és kíváncsian várom a befejező kötetet. Remélem abban nem csalódik.

My_favorite_books P>!
Julie Kagawa: A halhatatlanság ellenszere

Úgy gondoltam, hogy várok az értékelés írással egy kicsit, de így három nap elteltével is gondban vagyok, hogy hogyan is írhatnék erről a csodáról spoiler nélkül? Főleg úgy, hogy el kezdtem olvasni a harmadik részt németül, de rájöttem, hogy ez így nem teljesen jó, mert az első két résznél kb minden fejezetet kiveséztünk a barátnőmmel, de így nem lehet, mivel bármi amit mondanék az számára spoiler lenne, én meg valahogy képtelen vagyok magamban tartani a fontos részleteket, mert néha úgy felhúzom magam bizonyos részeken, hogy muszáj elmondanom valakinek, hogy együtt legyünk dőhösek, így 30 oldal után abba hagytam. Viszont ott van az a kis bökkenő, hogy majd belehalok a kíváncsiságba, hogy tudjam mi történik, vívódom saját magammal. Nem lehetne már, hogy gyorsabban jöjjön magyarul az utolsó rész?

Bevallom, engem nem lepett úgy meg a vége, és el is árulom miért. Lespoilereztettem magamnak. :DDDDDDDDDDDDDD Igen tudom, furcsa lény vagyok, de nem bírtam ezt a nyomást, sok izgalmat, és nemutolsósorban türelmetelen is voltam, rögtön akartam tudni, hogy mi, miért, hogyan, mikor fog történni. Esküszöm ha körömrágós tipus lennék, ennek a könyvnek az olvasása közben tuti tövig rágtam volna a körmeimet, annyira izgalmaaaaas volt.

Oké most megkövezhettek, de én IMÁDTAM Sakált, főleg az „édes” kis becézéseit, mint a Vérzsák, kis húsdarab és biztos volt még pár, de nekem ez a kettő volt a legcukibb főleg mikor Zeke-re használta. Ahhhhhhhw, hát nem édees? :D Oké, mostmár biztos, hogy nem vagyok komplett, de valljuk be, Sakál nélkül fele annyira sem lett volna érdekes ez a könyv. És drága szivem kis ember zabáló veszett állatkái, ahhhh titeket is úgy szeretlek, és olyan kár, hogy ilyen keveset szerepelhettetek a könyvben, de ne aggódjatok, a szívemben és az elmémben tovább éltek és zabizzátok az emberkéket, remélem a harmadik rész keretében ismét több időt tölthetünk majd együtt. Egyből dobjuk ki a kukába azt a részt, mikor az első értékelésében azt, írtam, hogy senkivel nem tudtam azonosulni… Nos Sakálal tudtam, de még hogy, minnél többet olvastam róla annál jobban imádtam. Főleg a sok beszólása miatt, és a szarkazmusa, istenkém.

Most pedig térjünk rá arra részre, amit nem szerettem ebben a könyvben.
1. Allie vívódását azzal kapcsolatban, hogy közel engedje e Zeket, vagy sem.
2. Mr. Szarzsák ahogy én hívom, másnéven pedig Mr. Stephen. Mást sem csináltam a könyv második felében, csak azt tervezgettem, hogy lehetne kinyírni. (Én mondtam, hogy Mr. Stephen kihozza belőlem a Carter)

Na jó. vegyük komolyra a témát! Összeségében ez egy csodálatos könyv volt, Kagawa ismét megütötte a mércét, és ha lehet, még ez jobban sikerült mint az első része. Imádtam minden mondatát és azon gondolkodom, hogy miután teljesítettem a kihívásokat, amikre jelentkeztem, újra kezdem a trillógiát és REMÉLHETŐLEG addigra már ki jön a harmadik rész is. Már nagyon várom! Addig is ajánlom, hogy vegyétek kezetekbe ti is, mert ezt bűn lenne kihagyni.
Köszönöm szépen az ajánlást @izy96 -nak!

Ancsúr P>!
Julie Kagawa: A halhatatlanság ellenszere

Mikor először megpillantottam a könyv borítóját, hirtelen az „Egy gésa emlékiratai" című film egyik plakátja jutott az eszembe. A film egyik plakátja és a könyv borítója ugyanis kísértetiesen hasonlít egymásra. A történet apránként jutott az eszembe, hisz az első részt 4 évvel ezelőtt olvastam, és volt pár részlet, ami eltartott egy ideig, míg újra fel tudtam idézni.
A könyv nem mondható egyedinek a maga nemében, de mégis úgy gondolom, hogy van annyira szépen tálalva, hogy igenis megérdemli a 4,5 csillagot! A könyv továbbra is izgalmas, és utolsó lapig nem engedi az olvasó figyelmét elkalandozni. Mondjuk sajnálom, hogy Kaninnak nem jutott testesebb szerep, viszont Sakál karakterével legalább annyira meg vagyok elégedve így a végére, mint amennyire a pokolba kívántam az elején.
Remélem a harmadik részt is lefordítják, mert ha rajtam múlna, akkor már most belekezdenék a 3. részbe, hogy megtudhassam, hogy mi lesz ennek a vége.

1 hozzászólás
NagyEdina96>!
Julie Kagawa: A halhatatlanság ellenszere

Imádtam!
Új kedvencet avattam a könyvvel.

Az első rész is nagyon megfogott, de ez még inkább. Teli van izgalommal, meglepetéssel és váratlan fordulatokkal.
A történet majdnem ott folytatódik ahol abbamaradt. Allie a nemzője megmentésére indult, s őt próbálja meg felkutatni. Útja során rengeteg helyen megfordul, mikor már egyre közelebb ér a céljához jön csak rá, hogy két külön irányba is érzékeli a testvéreit. spoiler
Rengeteget fejlődött az első kötethez képest a lány. Sokkal erősebb és határozottabb lett. Megfontoltan dönt, s mintha sokkal jobban tisztába lenne a vámpírlét előnyeivel, s elvárt viselkedési mintáival.
Miután felbukkan a spoiler vonzást követve testvérénél váratlan fordulatok következnek.
spoileral találja szembe magát, aki a segítségét kéri, majd közös megegyezéssel egyesítik erejüket és Kanin megmentésére indulnak immáron ketten. Ez a fordulat elégé meglepett, hisz eddig egy elég negatív karakternek volt feltüntetve. Most azonban elég pozitív változást mutatott. Igaz végig azon gondolkodtam mikor is fogja elárulni a lányt.
A szereplőket még inkább megkedveltem, s új kedvencet is köszönthettem spoiler Ez a pártfordulása fantasztikus sikert ért el a könyvben. Hiszen ő volt az a karakter, aki remekül tudta oldani a feszültséget beszólásaival vagy éppen amikor kellett(nem kellett volna) szítani is tudta. Sokszor megnevetett, s a testvéri civakodások már-már aranyosnak tűntek.
Kanin hozta a régi megszokott formát, bár ő is meg tudott lepni. spoiler Sokkal többet megtudhatunk róla és Sakálról is. A közös múltjukról és a titkaikról.
Sarren volt az egyetlen olyan negatív karakter, akit még inkább megutáltam. Örült pszichopata, aki pusztítóbb vírust engedett szabadjára mint bárki hitte volna. Megakarja „tisztítani” a Földet… nem kímél senkit sem. Egyre erősebb lesz, s a végső csata úgy tűnik nem érhet nagy veszteség nélkül véget.
Zeke feltűnése kicsit se lepett meg. Sőt, minden percbe azt vártam hol fog végre váratlanul feltűnni. Persze ott ahol az embereknek a legnagyobb szükségük volt segítségre… s ahol a legnagyobb volt a veszély. Sosem törődött a saját biztonságával és ez most sem változott. Maga elé helyez minden rászorulót. Ez még most is kicsit idegesített benne.
Cingár is feltűnik újra a könyvben. Sajnos. Rémes egy karakter, eddig se nőtt a szívemhez, de most már elérték, hogy szinte jobban utáljam mint Sarrent. Borzalmas mennyire nem képes felfogni, hogy a lány nem cserben hagyta hanem megmentette szánalmas kis életét. Bár ne tette volna… Elmebetegen ragaszkodik a saját nézeteihez és nem képes felfogni mi is az igazság. Végig gonoszkodik, s magasabb rendűnek képzeli magát. Elviselhetetlen volt, alig vártam, hogy végre megkapja, amit érdemel.

A cselekmény végig nagyon izgalmas és pörgős. A vámpírvárosba való visszatérés, s az ellenszer utáni hajsza teli van meglepetésekkel. Miközben két nagyon fontos szereplő élete is ezen múlik. S természetesen itt is minden balul sül el. Csak kapkodjuk a fejünket annyi minden felől kell dönteniük egyszerre, s közben megpróbálnak még túlélni is.
A dolog megoldása kicsit meglepett, bár nem annyira tetszett.
S amikor azt hisszük minden rendben minden megoldódott úgy-ahogy. Hatalmas fordulat következik… Lesokkolt.
A vége olyan váratlan fordulatot rejteget, amire egyszerűen nem lehet felkészülni.
Imádtam és egyben utáltam is. Itt Allie személyiségében is drámai fordulat történik, bár önmaga marad, de ha ezen az úton megy tovább lehet azzá válik, amivé sosem szeretett volna.
Ez a könyvsorozat tényleg nem egy tündérmesés vámpírsztori. Itt sötét gonosz teremtmények, s még nem is a legrosszabbak, akik szóba jöhetnek. Közben ott a vírus és a világ vége hangulat, így egész borús hangulatúvá válik. Bár én így is imádom!

Aki elolvassa ezt a kötet is még a befejező kötet megjelenése előtt készüljön fel, az idegőrlő várakozásra.
Annyira függővéges, hogy az hihetetlen. Azonnali folytatásért kiállt.

Rahenys>!
Julie Kagawa: A halhatatlanság ellenszere

Ez vagyok. Ide tartozom, a sötétséghez. Vámpírok vagyunk. És mindörökké azok maradunk.

Bizonyára mindenkinek ismerős az az érzés, mikor kizárólag egy bizonyos dolog körül forognak a gondolatai és bármit csinál, képtelen nem arra a dologra gondolni, folyamatosan visszakalandozik hozzá képzeletben és nem tudja elengedni, vagy csak nagyon nehezen.
A könyv olvasása közben velem is ez történt, már az első oldal után éreztem valamiféle kötődést a könyvhöz, kényszerítenem kellett magam, hogy ne folytassam és inkább aludjak, egyek vagy épp más, teljesen szokványos dolgot csináljak a történetbe merülés helyett. Elképesztő mód magával ragadott, a cselekmény és a szereplők egyaránt, tele csavarral, ami egyaránt borzalmas és csodálatos, tele rendkívüli karakterekkel, árulással, csalódással, örömmel, izgalommal és fájdalommal, meg merem kockáztatni, hogy jobb volt, mint az első rész.

Allison még mindig nagy kedvenc, változatlanul okos és erős egyéniség, a kitartása rendkívüli, viszont az emberekhez való kötődését néhol túlzásnak éreztem, annyiban viszont mégis igazat adok neki, hogy céltalanul gyilkolászni teljességgel felesleges.
Egy új kedvencet is avattam, méghozzá spoiler személyében, bevallom eleinte tartottam tőle, hogy Allisonnak rajta is át kell verekednie magát a célja elérése érdekében. Sokkal több rejlik benne, mint amit már megmutatott nekünk az előző könyvben, rendkívül csavaros eszű, okos és ravasz, aki bármikor oda tud szúrni egy gúnyos, szarkasztikus megjegyzést, amitől persze fülig ért a szám, emellett igenis segít, ha úgy szükséges, de legszívesebben mégis a saját bőrét menti, ha úgy alakul. A már említett ravaszsága egy szép kis csavarral fordít is a történetünk alakulásán, bizonyos szinten várható volt, de abban a helyzetben sikerült meglepnie.
Ezzel át is térnék az elsődleges kedvencemre, Kaninra.
Kevésbé tartom titokzatosnak, mint az első könyvben, viszont annál inkább kedvelem, hogy megtudtunk némi plusz információt a múltjáról és a vírusról is. Továbbra is az a higgadt, logikus gondolkozású vámpír, aki volt, szeretné helyre hozni a hibákat, amiket vétett.

A három – számomra – igencsak pozitív karakter után érdemes szót ejteni a negatívakra is.
Történetünk főgonosza jelen esetben Sarren, aki valóban egy elmebeteg, egy csavaros észjárású, ravasz elmebeteg. Egy – két alkalommal sikerült meglepnie, mi több, kedvelném is, viszont rémesen lerontotta a helyzetét az az aprócska információ, miszerint teljes lelki nyugalommal spoiler
A másik, határozottan negatív karakter spoiler, olyan, akár egy élősködő, életképtelen parazita, aki egyedül semmire sem menne olyanok nélkül, akik védik a hátát és ételt adnak a szájába. Majd mások hátán felkapaszkodva hatalomhoz jut és hirtelen azt hiszi, övé a világ, fittyet hányva a múltra.
A harmadik, egy sokak szerint bizonyára pozitív és szeretni való karakter, számomra viszont megtestesíti mindazt, amitől égnek áll a hajam, Ő pedig Zeke. spoiler Zeke számomra túlságosan is ember, ahogyan arra már Kanin is rávilágított, túlságosan becsületes és erényes, olyanok iránt is felelősséget érez, akiket nem ismer, akikhez semmi köze. Gyenge pontot biztosít Allison számára, nem egyszer hátráltatta őket…viszont egyetlen szempontból határozottan jól tette, hogy bekerült a képbe.

Az utolsó bekezdés nem volt túlzottan meglepő hatással rám, ismét csak meg kell említenem spoiler de az írónőnk túlzottan félt meglépni egy bizonyos dolgot, amit meg kellett volna lépnie.
Ezek után szinte epekedek a harmadik részért és csak reménykedni tudok, hogy nem kell éveket várni rá.

Alig várom már, hogy felhangozzék az utolsó akkord.


Népszerű idézetek

Rahenys>!

– Remek! – mosolygott Sakál. – Már rettentően unatkozom. Semmi sem indítja be úgy a vérkeringést, mint egy csodás mészárlás.

8. fejezet, 143. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sakál
Rahenys>!

– Tudom, hogy ébren vagy.
– Jó neked. Fogd be, és aludj!
Újabb kuncogás.
– Fel kell tenned magadnak a kérdést – folytatta –, hogy az a típus vagyok-e, aki elég ideig marad ébren ahhoz, hogy végezzen veled, miután elalszol, vagy korán kelek, hogy még ébredés előtt megöljelek
– Ha szeretnéd a nyakadon tartani a fejedet, akkor ajánlom, hogy egyik se legyél! – morogtam, bár a szavaira jeges lándzsaként szúrt gyomron a remegés.
Erősebben megszorítottam a kardom markolatát, mire Sakál felnevetett a sötétben, de nem láttam, hol.
– Csak ugratlak, hugi – mondta. – Vagy mégsem? Legalább lesz min gondolkoznod elalvás előtt. Szép álmokat! Aludj jól!

6. fejezet, 110. - 111. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Allison Sekemoto · Sakál
Izy96>!

– Van olyan, akit nem idegesítettél fel annyira, hogy ne akarjon kinyírni? – kérdeztem Sakált, aki rám vigyorgott.
– Hm… Hadd gondolkodjam! Hát, volt egy pipi, aki… Nem, várj, mégsem. Az sem végződött jól.

303. oldal

Zsófia_Horváth_2 P>!

– Nincsenek jó választások, Allison – szólalt meg Kanin halkan. – Csak azok, amikkel együtt tudunk élni, és azok, amiknek a megváltoztatásáért tehetünk.

manami>!

– Tudod mi vagyok.
– Nem volt nehéz kitalálni. Egy csinos lány, aki besétál egy ilyen helyre, az vagy a halálát kívánja, vagy már halott.

10. oldal

Rahenys>!

– Nem mentheted meg, kismadár – suttogta. – Már senkit sem menthetsz meg. A rekviem kezdetét vette, és amikor elhangzik az utolsó hangjegy, az egyetlen taps az édes, örök csend lesz. – Felemelte a karját, mintha hallaná és fogadná a tapsot. – Egyre közeledik. Alig várom már, hogy felhangozzék az utolsó akkord.

12. fejezet, 208. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sarren
Izy96>!

A kölyök Sakálra nézett, és elsápadt.
– Kettesben akarsz hagyni vele?
– Nem fog próbálkozni semmivel. – Résnyire húzott szemmel a vámpírra néztem. – Igaz?
– Még hogy én? – Sakál a fogait kivillantva mosolygott. – Hiszen én vagyok az önmegtartóztatás és az önuralom mintaképe, húgom. Kezd rám is átragadni a lágyszívűséged.

121. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Allison Sekemoto · Sakál
Rahenys>!

– Ó, ne is törődjetek velem! – hallatszott egy maró gúnnyal átitatott hang a fal közeléből. – Ti csak turbékoljatok nyugodtan, amíg én itt szép csendben elvérzek.

12. fejezet, 213. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sakál
Izy96>!

– Mert remek eredményeket tudsz felmutatni a bizalom terén, ugye?
– Ugyan már! – Sakál bátorítóan mosolygott. – Ezt azért mondod, mert leszúrtalak egy karóval, és kilöktelek az ablakon? Biztosan túl tudunk lépni ezen a kis félreértésen.

44. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Allison Sekemoto · Sakál
Csirik_Adrienn>!

A veszteség az élet része, tudtam jól. Ebben a világban semmi sem tart örökké. Minél erősebben ragaszkodsz valamihez, annál inkább belehalsz, amikor vége, úgyhogy jobb nem ragaszkodni semmihez.

315


Hasonló könyvek címkék alapján

Richelle Mead: Dermesztő ölelés
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Alexandra Bracken: Sötét elmék
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Victoria Schwab: Egy sötét duett
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
J. R. Ward: A Kiválasztott
Kresley Cole – Gena Showalter: A tél halálos csókja
Csóti Lili: Hetedvérig
Rick Riordan: A titán átka