Say ​the Word 9 csillagozás

Julie Johnson: Say the Word Julie Johnson: Say the Word

„The ​heart isn’t like the liver. It doesn’t regenerate, no matter how much time passes. Once it’s gone, it’s gone for good. I’d left mine with Sebastian when I walked away that day, and I hadn’t seen it in the seven years since.” — Lux Kincaid

At eighteen, Lux is forced to make a choice. One that nearly destroys her.

She breaks a boy’s heart.

She breaks her own, too.

Seven years later, Lux never expects to see Sebastian again — especially not when her career as a journalist is hanging by a thread and she’s stumbled onto the story of a lifetime. As she chases down leads and explores the dark underbelly of Manhattan, Lux will put her life on the line. But after crossing paths with a still-unforgiving Sebastian, it’s her heart she’s most worried about.

Amidst the blame and the betrayal, the hurt and the heartbreak… can two lost lovers ever find their way back to one another?

Lines will be blurred. The past will be unearthed. And Lux… (tovább)

>!
482 oldal · ASIN: B00KRW9SUE
>!
458 oldal · ISBN: 9780991311323

Kedvencelte 4

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
pveronika
Julie Johnson: Say the Word

Imádtam! Miért? Miért? Miért halogattam idáig ezt a könyvet, mikor tudhattam volna, hogy Julie Johnson nem okozhat csalódást? Igazi imádnivaló „second-chance” történet, az írónőtől megszokott fordulatokkal fűszerezve. Van, aki nem szereti, hogy Julie Johnson minden regényébe tesz valami igazán fordulatos, izgalmas szálat, de szerintem pont ettől egyediek és különlegesek ezek a könyvek, és ez szinte már a névjegyévé vált. Ha kategorizálni kellene a könyveit, ezt a kötetet a komolyabbak közé sorolnám. A megszokott humor és lebilincselő írásmód mellett, nagyon sok komoly pillanatot és szép nyelvi elemet is tartogatott a mű. És bár a Like Gravity is egy komolyabb szálat képvisel és voltak benne nagyon szép pillanatok, ez volt az első Julie Johnson kötet, amely könnyet tudott csalni a szemembe.

A történet kezdetén a főszereplő lány Lux 18 évesen ott áll élete szerelme előtt és összetöri a fiú szívét, miközben az övé is darabokra törik. Másnap összepakol ikertestvérével és elhagyja a kis georgiai városkát és soha többé nem tér vissza. Miért? Jó kérdés. Én is ezen törtem a fejem, majdnem a könyv legvégéig.

A történetben sok az időugrás. A fejezetek egy része a múltban, a jelentős része, pedig a jelenben a játszódik, 8 évvel a szakítás után. A múltban Lux 17 éves, a város szegényebbik részéről, alkoholista szülőkkel, árverezésre szánt házzal, és egy beteg ikertestvérrel. Az életében a testvére, Jamie a legfontosabb és mindent megtenne érte. Amennyi időt csak tud, a kórházban tölt vele, az idő többi részében dolgozik, hogy valamennyire tudja fizetni a halmozódó számlákat, és tanul, hogy főiskolai ösztöndíjat kaphasson, amely nélkül a továbbtanulás csak álom lenne.
Sebastian a társadalmi ranglétra egy jóval előkelőbb fokán helyezkedik el. A szenátor fia és egy gazdag nagy múltú családból származik. Miután egy délután, a szakadó esőben egy véletlen összehozza őket, valami olyan gyönyörű, tiszta szerelem alakul ki közöttük, amely leküzd minden külsőséget, és amelyet egyszerűen szívmelengető volt olvasni. Őszintén szólva nagyon sokáig sokkal jobban szerettem a múltbeli fejezeteket és alig vártam, hogy újra a múltjukban találhassam magam velük együtt. Annyira jó volt látni, ahogy Lux és Sebastian 17 évesen egymásra találnak, és nagyon szerettem Jamie jeleneteit is.

A jelenben Lux már 26 éves és egy divatlapnál dolgozik újságíróként. Megmaradt az az aranyos humoros lány, aki a múltban volt, de egy-egy kósza pillanatban bepillantást nyerhetünk a felszín alá, amely tele van szomorúsággal és megbánással. Aztán a sors úgy hozza, hogy a magazin új fotósa átmenetileg nem más, mint Sebastian Covington, aki elválásuk óta híres fotográfus lett, és most gyakorlatilag néhány hétre Lux főnökévé válik. A kezdeti sokk, majd düh és fájdalom mellett újra fellobban az egykor kialudt láng és Sebastian elhatározza, hogy kideríti mi történt 8 éve.
A történetet egy másik izgalmas szál is bonyolítja. Lux egyik barátnője, egy Albániából emigrált lány eltűnik, és Lux elkezd nyomozni az ügyben. Ezáltal nemcsak egy szívmelengető és szívfájdító történetet kapunk, hanem egy igazán izgalmas olvasmányt is.

Imádom az írónő stílusát! Nagyon jó nyelvezettel, jó humorral, jó karakterekkel dolgozik és egyszerűen annyiféle érzést tud kiváltani az olvasóból, hogy az valami zseniális. Ennél a könyvénél is a nevetéstől és a könnyektől, a körmöm lerágásáig mindenféle érzelmen keresztülmentem, de olyan profi módon építkezik a könyv, hogy ami más írónál lehet, hogy csak káoszt szült volna, az ő kezei alatt egy kiemelkedő olvasmánnyá vált.

Ahogy a Like Gravity -t is, az írónő ezen könyvét is imádtam, és kérdés nélkül jár a 6 csillag. Ami pedig eszméletlenül döbbenetes, hogy Julie Johnson 22 évesen írta meg a Like Gravity-t és ezt a könyvet is! Tagadhatatlanul tehetséges írónő.

Ui: Az Erasing Faith Lux legjobb barátnője, Fae múltját meséli el. Az is nagyon izgalmas és magával ragadó történet, ráadásul Budapesten játszódik!

http://veronikasreaderfeeder.com/julie-johnson-say-the-word/

>!
CsepAdri
Julie Johnson: Say the Word

Az írónő gyönyörűen ír, csodaszép hasonlatokat használ, de talán azzal magyarázható, h nem vett le teljesen a lábamról a könyv az Bash hirtelen változása a jelenben, szerintem még ki kellett volna várni. A krimi szál izgalmas volt és lekötötte a figyelmem és mellette a humor sem maradt el :) A szerelmi szál pedig meseszerűen szép volt.
Jamie ♥

1 hozzászólás
>!
_Eriii P
Julie Johnson: Say the Word

Annyira jó volt ez a könyv. Oly szomorú, oly szívbemarkoló, és mégis ott van a lapok közt a vidámság, kacagás, egy-egy beszólás, ami a könnyeimen át meg nevettettet. Imádtam Lux besszólásait, imádtam mikor Bach-sal élcelődtek, imádtam Jamie humorát, de legjobban mindhármukba azt, hogy mennyire erősek voltak, mennyire jók tudtak maradni meg ennyi szenvedés árán is.
Olyan sokszor nem láttam a betűket mert potyogtak a könnyeim. Nem tudtam csak szipogni meg hüppögni. Jamie, Lux, Bash, oly nagyon szívemhez nőtettek. Abszolút kedvenc, az első könyvem az írónőtől de nem az utolsó, nagyon kíváncsi vagyok Fae könyvére is :) Koszi @pveronika, a blogodon láttam a 6 csillagos könyvek közt :)

1 hozzászólás
>!
Treacle
Julie Johnson: Say the Word

Annyira szerettem volna szeretni ezt a könyvet, de nem sikerült. Vártam, hogy levegyen a lábamról, hogy tűkön üljek a frappáns csavarok miatt, de igazából… untam. (Ne kövezzetek meg!)

Nagyon tetszett az elképzelés, hogy a szerelmi szál mellett egy másik vonal is hangsúlyos. Pláne, hogy egy olyan témát boncolgatott az írónő, amiről közel sem beszélünk eleget, és ami sokkal több figyelmet (és cselekedetet) igényelne a politikusoktól is. Imádtam, ahogy a szeretni való Verán is Mirin keresztül keltette életre ezt a sötét és valóban gyomorforgató világot. Azonban egyetlen egy csavartól eltekintve az egész nyomozás és a végkifejlet is antiklimatikus volt.

A szerelmi szál viszont teljesen hidegen hagyott. Nem tartom magam különösebben előrelátó olvasónak, és általában a sorok között megbúvó utalások is elkerülik a figyelmemet. Viszont Lux és Bash története semmi meglepetést, váratlan fordulatot nem tartogatott számomra. Ez még a kisebbik bajom lett volna, ha szeretem a karaktereket… Lux majdhogynem Mary Sue volt a szememben, a szegény déli lány, aki mindig mindenkit önmaga elé helyez. Bash meg… míg a 17 éves énje szimpatikus volt, a 26 éves felnőtt énje beleszürkül a tömegbe, mivel alig tudunk róla valamit.
Jamie, Fae és Simon jeleneteit viszont szerettem, ők vittek egy kis életet a regénybe.

A könyv legnagyobb pozitívuma, hogy az írónő gyönyörűen fogalmaz. Még egy ilyen középszerű és kiszámítható történetet is különlegessé és olvasmányossá tudott tenni. Rajongtam a hasonlataiért, az egyszerre hétköznapi, de mégis irodalmi megfogalmazásért.

Sajnálom, hogy így búcsúzunk egymástól a könyvvel, de hátha egy másik regénye majd jobban megragad.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
pveronika

Soulmates are a reward, not a certainty. I think you have to earn them. And I believe, if you’re one of the bastards lucky enough to stumble across yours, that you have to fight for them with everything you have.

>!
pveronika

Because when you walk away from your soul mate – when you take real, true love and throw it in the fire and watch as it burns down to ashes – you know you’ll never be the same again. The heart isn’t like the liver; it doesn’t regenerate, no matter how much time passes. Once it’s gone, it’s gone for good.

>!
pveronika

Regret was an emotional cancer, destroying you from the inside out. Eating at your most vital parts until there was nothing left but scar tissue and sorrow. It chipped away at you in small increments, shattering your defenses and tiring you out. But, unlike a physical cancer, which might eventually go into remission or be cut out with a few careful strokes of a surgeon’s scalpel, regret would stay with you forever. It was chronic, but not terminal — a constant companion that would haunt you until your deathbed. And there were no cures to diminish its influence. No salves to counteract its effects.
Regret didn’t break your body. It crushed your spirit.
Mine had just been broken beyond repair.

>!
pveronika

If you pressed two strong negative magnets together, they’d repel with every bit of force they could muster. And maybe if you were strong enough, you could hold them against each other for a short period of time, though doing so might eventually sap all your strength. Once you let go, though — once you stopped using all your energy to force them together against their will — chances were, those damn magnets that had repelled with such intensity would flip, changing course and snapping together so fast you couldn’t believe your eyes. And, once they’d realigned, no amount of pulling was liable to separate them again.
What once repelled quickly morphed into an unbreakable pull.
Oh, and how quick that flip was, from abhorrence to attraction, from disdain to desire. Love and lust, hostility and hatred— they were two sides of the same coin.

>!
pveronika

“There’ll be moments in life, sweet pea, that stand out in your memories like a photograph. Scenes captured perfectly in your mind, frozen in time with each detail as colorful as it was that first time you saw it. ‘Flashbulb memories,’ some people call them,” she’d told me, her eyes crinkling up and nearly disappearing in a face etched with too many laugh lines to count. “Most people don’t recognize those moments as they happen. They look back fifty years later, and realize that those were the most important parts of their entire life. But at the time, they’re so busy looking ahead to what’s coming down the line or worrying about their future, they don’t enjoy their present. Don’t be like them, sweet pea. Don’t get so caught up in chasing your dreams that you forget to live them.”

>!
pveronika

There’s a nonsensical dichotomy that exists within you after you break up with someone — especially if it’s someone you loved deeply. A large part of you hopes they’ll move on, be happy, follow their dreams to the fullest.
That’s the side you show the world.
But a smaller part of you, whether you admit its existence or not, secretly and selfishly yearns for a reality in which that person would never move on. Never forget your love, or replace you with someone else; never be fully complete again, without you by their side.
That’s the side we hide away, the innermost part of ourselves that we push down below the socially-acceptable responses to heartbreak.

>!
pveronika

I think that if two people are meant to be together, nothing can ever truly separate them. Time, distance, other people — it doesn’t matter. They’ll circle back around to each other eventually.

>!
pveronika

Aut viam inveniam aut faciam – I shall either find a way, or make one.

>!
pveronika

I’d wanted him to fight for me, even knowing full well that we couldn’t be together.
I was an idiot.
I also needed wine. And maybe chocolate. Lots and lots of chocolate. Possibly a marathon of Johnny Depp movies as well. Screw going back to work. I had stops to make on the way home, followed by plans which included getting very familiar with my living room sofa and not moving for at least three days.

>!
pveronika

We stared at one other, two strangers bound eternally by a shared past of lies and broken promises, and I wanted to throw myself into his arms. I wanted to bawl like a baby and take it all back – all the distance and the hurt, the deception and shattered trust. I wanted to erase the past seven years and kiss him until he forgot how I’d destroyed us.
But I didn’t, and I never would.


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury
Amy Harmon: The Bird and the Sword
Colleen Hoover: It Ends with Us
Rachel Van Dyken: The Matchmaker's Replacement
Colleen Hoover: Losing Hope
Kim Holden: Bright Side (angol)
Whitney G.: Reasonable Doubt 2.
Brittainy C. Cherry: Loving Mr. Daniels