Kegyes ​halál (Buchanan/FBI 2.) 91% 143 csillagozás

Tökéletes kikapcsolódás még mindig, ha ezt a sorozatot olvashatom.
Sajna már nem megy olyan gyorsan, mint 2 éve, de még mindig nagyon kalandosnak találom.
Ezt a részt sikerült a legnehezebben beszereznem. Anya munkatársa lejmolta nekem valahonnan. Talán jófogáson? Azt hiszem igen
A történet itt is nagyon izgalmas, vicces és persze romantikus is volt, mindegyikből a megfelelő mértékben.
Egyszóval szórakoztató.
Nick és Laurant története kb egy szinten van nekem Theo és Michelle sztorijával.
Habár én mind a 12 párost szeretem. Nehéz így dönteni. Bajba leszek, ha normális értékeléseket akarok írni róluk.

Michelle és Theo történetét foglalja magába ez a rész.
Michelle belevaló lány, aki már gyermekként tudja, hogy orvos akar lenni a szülővárosában. Nagyon jó sebész válik belőle, ő mégis visszatér Bowenbe, hogy ott segítsen az embereken. Bár nagy karriert futhatna be, ő mégsem erre vágyik.
Theo az Igazságügyi Minisztériumban dolgozik, mint ügyvéd. Már kezd kiégni, annyira túlhajtotta magát a munkájában, hogy elfelejtse a múltat.

A regény olvasása alatt megismerhetjük Bowent, vagy, ahogy a szereplők nevezik, a „mocsarat” :)
Sok szegény család él ott, igazi felüdülés volt ilyen emberekről olvasni. Ritkán szerepelnek anyagi gondokkal küzdő emberek a könyvekben. Legalábbis, amiket olvasok mostanában. Hamar meg lehet szeretni a lakókat, különösen a nagy Jake papust. :D Eszméletlen az öreg. :D Ismét felbukkan Noah, a tőle megszokott noahstílusban. :D

A mocsár lakói szépen összefognak Theo ellen, hogy maradásra bírják az „edzőt”. Jókat mosolyogtam ezeken a részeken. :))

Egy kissé talán meseszerű, ahogy Theo megoldja a boweni családok gondjait, de időnként épp erre van szüksége az ember lelkének. Nyilván, ha nem olyan szegények és egyszerűek lennének a lakók, maguk is megoldhatták volna ezeket az ügyeket.

A történetet imádtam, újraolvasva is. Szépen megcsavarta a krimi szálat az írónő. A regény, ahogy a sorozat összes része, olvastatja magát, néhol izgalmas, néhol szívet melengető jól adagolt humorral vegyítve.
Mindjárt jött is a következő. :)

Igazából nem is tudom….. Annyiszor emlegeti a családot és megsem kapunk belőlük kozosjelenetet……
Ha beindul a gépezet tetszik : izgalmas mozgalmas élvezhető, de a felvezetesen küzdünk egymással :D
Noah……
Kedves bugyiszaggato szereplők masszatok már ki a sorok közül ! :P :D
Szereplőinek felépítése tetszik, igazán jókat tudok velük nevetni :D

Imádtam. Nagyon tetszett ez a rész is köszi @zuna19, hogy olvashattam veled, és igazad volt imádtam. :-) Végig nagyon izgalmas volt, cuki történet, szenvedélyes, romantikus, vicces. Jókat nevettem egy egy résznél. Imádtam Theo-t és Michelle-t nagyon cukik pár voltak. Noah még mindig nagyon tetszik imádom a karakterét. :-)

A jól megszokott JG-krimi, a Buchanan családdal és Noah-val. Poénok, akció és romantika. Bár, őszintén szólva, ez a kapcsolat még JG-hez képest is nagyon gyors volt. Nagyon-nagyon. De attól még pörgős volt, a végén Dallas… ott kicsit kapartam az államat. És a vörös rózsa … jót vigyorogtam, na most megkaptad.

Továbbra is csak imádni tudom ezt a részt is, amely szintén megint csak levett a lábamról.
Nagyon kevés könyv újraolvasására szántam rá magam az elmúlt évek során, még abban az esetben is, ha szerettem is az éppen adott könyvet… de számomra ez a kötet, vagy akár e sorozat többi része, olyan szerelemmé vált az első alkalommal, hogy kétség se fért hozzá, hogy újra neki fogok majd még kezdeni. És még eztán is biztosan, hogy lesz újraolvasás.

Imádom ez nem kétség. Magát a történetet is ahogy indult, mármint a két főszereplő közti ismeretség, kapcsolatuk kezdete…majd ahogyan újra találkoztak s, ahogyan együtt előre mentek a történetben. Ahogyan egymásra cuppantak – már bocsánat ezért a megnevezésért, de ez jutott most hirtelen az eszembe -… Szerettem, hogy mind a ketten makacsak voltak, s ezt nem is rejtették véka alá, még egymással szemben sem. Szerettem, ahogyan együtt mozogtak, cselekedtek.
Theo személyében még mindig azt a lehengerlő pasit kaptam, mint akinek az első alkalommal is véltem. Bírtam sőt mi több imádtam a személyiséget, a viselkedését, a stílusát.
Michelle-ben pedig a kitartását, a makacsságát és a munkásságát.
Nagy kedvencem lett továbbra is Jack papus is… az öreg igencsak rafinált módon igyekezett – sikerrel – Theo-t a kis városban tartani. Amiben szerencsére, bőven sok segítőre is lelt.
Ugyanígy persze John Paul-t is szerettem… akit persze a saját történetében még inkább csak megszerettem, sőt belé is rendesen bele is zúgtam anno… s egész biztos vagyok abban, hogy most megint belefogok majd esni. ;)

És Noah… ó, te drága! Megint csak hoztad a formádat, azt amelyiket úgy megszerettem Nick könyvében, és ebben is anno… meg persze a sajátodéban is meg az addig lévő kötetek között is, amikor csak fel-fel bukkansz majd. Naná, hogy Theo jól tudta, hogy ők ketten John Paul-al kifognak jönni egyhamar… Egy olyan fickóval mint Noah, nem is lehet másképp… hacsak nem akar valaki az ellensége lenni… :D

És akárcsak az előző kötet, ez is kellő izgalmas pillanatokat okozott s adott… s megint csak ugyanúgy izgultam végig, mintha elsőnek olvasnám… Basszus, tökre megfeledkeztem arról, hogy a "Fogjuk'… csapat egyik tagja spoiler… :-O Nah igen… ezt teszi ha teljesen más köti le a figyelmet, s más ragadja is meg… :D De örülök, hogy Theo rájött erre… s hogy lebuktatta őt…
S lehet, hogy el kellene keseredjek amiért az egyikük spoiler de ahogyan akkor tudtam, úgy most is tudom – persze már informáltabban –, hogy J.G. férfiai elől nincs menekvés… ;)

S éppen ezért is, meg azért is mert nem bírom ki, már cuppanok is a kövi részre… ;)

Továbbra is Team Noah!
Baromira tetszett ez a rész is, a röhögéstől a sírásig megvolt minden. Talán az tetszett a legjobban, h nem bírta meggyőzni Theo a város lakóit, hogy nem ő az új edző, ezen rengeteget nevettem. Aztán amikor John Patrick megkérte Theót h lőjje le Louist, az is mekkora volt már. Persze, amikor kiderült h L egy krokodil, már más színezetet kapott a történet.
És hát Jake… hogy keverte az öreg a kártyáit, eszméletlen.

Egyre jobban megszeretem az írónő stílusát, a karaktereit. Nagyon szeretem, hogy egyik sem igazán lelkileg összetört nő vagy férfi. Nem gondolkodnak rajta napokat miért is nem kellene azzal a nővel vagy férfival összejönniük. Végre nem nyafka fiúk és lányok gyülekezete. Macsó FBI ügynük, ügyész, fiú testvér, okos női főszereplő, óvó, de nem agyon óvó apuka. Itt van minden ami egy jó könyvhöz kell. Szerelem, krimi, hogy bonyodalom is legyen, szépen egyensúlyban tartva. Tetszett, hogy Theo a belső késztetéstől hatjva visszament Bowenbe a doktornőhöz. Jake apu szenzációs, ahogy pozitívan szólva manipulálta az embereket, hogy a gyerekeinek, a kis közösségnek jó legyen. Igazi önzetlen szereplő. Nagyon tetszett amikor Theo a bárba ingyenes sogsegélyt tartott. Vagy amikor megvette a kaput, hogy a kisfiú ne féljen az aligátoroktól. Nem semmi emberek, hogy nekik a mocsárba való élet ugyanolyan, mint nekünk a városban. Megható kis közösség, ahogy vitték az ennivalót, csak Theo ottmaradjon Bowen-ban. Még szerencse, hogy ő is rájött az a munka amit korábban végzett nem kielégítő. Meg jött egy szép nő aki teljesen levette a lábáról. Minden éppen klappolt.☺
Izgalmas volt olvasni a krimi szálat is, a négy elvetemültről. Szerencsére mind megkapta amit megéremelt. (de hol van Monk?)
Kíváncsi vagyok van-e külön könyve Noah-nak vagy ő annyira szabad szellem hogy képtelen lehorgonyozni?

Buchanan-Renard-MacKenna 2

Izgalmas volt és nagyon tetszett, bár jobban szeretem az írónő történelmi romantikus alkotásit, de ez is remek könyv volt.
Sokat izgultam és eléggé hátborzongató történet volt.
Ezt most nagyon fura volt olvasni, mivel a 3. részt egy kihívás miatt már elolvastam, gondolván, hogy a részek csak lazán kapcsolódnak és önállóan is megállják a helyüket. Kiderült, hogy ebben az esetben nem így volt, ez egy függő végű rész volt. Őszintén szólva csak a végén jöttem rá erre, hogy ó hát én olvastam a folytatást és lezárást.
De ebből tanultam, nem lehet egy sorozatból csak úgy kiemelni egy részt, sorban kell olvasni.

Tényleg igaz lehet, hogy idővel változik az ízlés, mert biztos vagyok benne, hogy ezt a könyvet tíz évvel ezelőtt nagyon szerettem volna. Most viszont zavart, hogy olyan vontatottan indul be. Tulajdonképp 300 oldalon keresztül kapunk egy hosszadalmas felvezetést az utolsó 100 oldal eseményeihez. A kisvárosi környezet hangulatos volt, de a szereplők többsége vagy kizárólag jó, vagy rossz volt, nem akadt semmiféle átmenet. És míg a mellékszereplőknél ezt könnyebben elnézem, a főszereplőknél már idegesít, hogy annyira végletesen jók. Jól néznek ki, okosak, és mindig nemesen cselekednek. Nincs egy apró negatív tulajdonságuk sem, nem hibáznak sosem. Persze szerethetőek, de én sokkal jobban bírom az emberibb, hitelesebb karaktereket. Az is zavart, hogy már a történet elejétől tudtuk, kik a rosszfiúk, nem lehetett találgatni, hogy ki áll az események mögött. Egyetlen elég erőltetett fordulatot kivéve nem volt semmi meglepetés a könyvben, és izgalom is csak az utolsó száz oldalban akadt. Az első 300 igazából egy sima románc volt, meg kisvárosi életképek. Azért még olvasom tovább a sorozatot, mert reménykedek benne, hogy a következő kötetben John Paul jobban árnyalt karakter lesz. Legalábbis itt mellékszereplőként ő nem tűnt annak a szokványos fehér lovon érkező hercegnek.