Egy ​csésze tea Tokióban (Egy csésze kávé... 6.) 82 csillagozás

Julie Caplin: Egy csésze tea Tokióban

„Ellenállhatatlanul ​bájos mese” Philippa Ashley
Fogd az útleveledet, pattanj fel egy repülőre, és máris az égbe nyúló felhőkarcolók, a fantasztikus ételek világában találod magad, ahol nyomban egy izgalmas szerelmi történet közepébe csöppensz.
Fiona utazásokról szóló blogot ír, és a bakancslistáján mindig is előkelő helyen szerepelt az egzotikus Japán, így amikor megnyer egy minden költségét fedező utazást álmai országába, nem habozik: végre megvalósul, amire oly régóta vágyott. Öröme azonban kissé megfakul, ugyanis amikor megérkezik a vibráló, napfényes Tokióba, nem másba botlik bele, mint a szívtipró fotográfusba, Gabe-be, aki tíz évvel korábban összetörte a szívét.
A lány lelkében megelevenedik az utolsó találkozásuk során átélt fájdalom, annak minden gyötrő pillanata. Ám a teaszertartások és kulturális hagyományok országában mindenre megvan megfelelő recept, még a legsúlyosabb szívfájdalomra is, és egyszer csak azon kapja magát, hogy megtörténik a csoda… A… (tovább)

>!
Libri, Budapest, 2021
492 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634338680 · Fordította: H. Prikler Renáta
>!
Libri, Budapest, 2021
492 oldal · ISBN: 9789634339144 · Fordította: H. Prikler Renáta

Kedvencelte 3

Most olvassa 11

Várólistára tette 86

Kívánságlistára tette 82

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Málnika >!
Julie Caplin: Egy csésze tea Tokióban

”…az élet túl rövid ahhoz, hogy értelmetlen dolgokkal töltse az ember.”

A sorozat eddig legjobban sikerült részében új főszereplővel, új tájakon, újabb kalandok várnak. A korábbi kötetekhez hasonlóan a szerző ezúttal is a romantika, a chick-lit, az utazás és a gasztronómia kedvelőit célozza meg, ám az Egy csésze tea Tokióban még sokkal hangulatosabb és magával ragadóbb lett elődeinél.

A blogger Fiona kéthetes tanulmányútra utazik Tokióba, ahol egy mentorprogram keretén belül a világ egyik leghíresebb fotósával dolgozna együtt saját kiállítási anyagán. A reptéren azonban nem Jutaka várja, hanem az a férfi, aki tíz évvel ezelőtt teljesen összetörte a szívét és romba döntötte önbecsülését. Nem csoda, hogy a közös munka Gabe-bel nem éppen gördülékenyen indul, ráadásul a megcsömörlött portréfotós mentorként sem áll a helyzet magaslatán. Miközben a fotózás és kettejük kapcsolati dinamikája jelentős szerepet kap, a japán életérzés és kultúra is kiemelt fókuszba kerül. Szemléletesen bemutatja az ellentétek országát, ahol a hagyományok iránti tisztelet mellett a technológiaimádat is jól megfér. Olvasás közben teljesen lenyűgözött a cseresznyevirágzás mulandó szépsége, a Fudzsi hófedte csúcsa, a gőzölgő rámen leves erőteljes íze, a teaszertartás meghitt hangulata. Az embernek szinte kedve támad megvenni az első jegyet és elrepülni Japánba, különösen akkor, ha ott a bölcs és csupaszív Haruka várná. A regény, amely az itt és most fontosságára hívja fel a figyelmet, az egyik legszebb könyves szerelmi vallomással spoiler zárul, minden olvasói igényt kielégítve. Szeretnivaló, a maga műfajában nagyon jó írás, amely közel 500 oldal erejéig Tokióba repített, ezért a könyves utazásért pedig hihetetlenül hálás vagyok a szerzőnek.

Finn_Hudson>!
Julie Caplin: Egy csésze tea Tokióban

Az eddigi legjobb rész a sorozatban!

Bár az előző részekben is voltak szép mozzanatok és aranyos pillanatok, de ez a könyv mégis sokkal jobb és kerekebb lett, mint az eddigiek. Fiona és Gabe már régóta ismerik egymást, és míg Fionánál nem telt el úgy nap, hogy nem emlékezett vissza a számára kínos pillanatokra, addig Gabe élte a maga kis világát. Tetszett ez az alapötlet és konfliktusforrás, ugyanis egy kis színt vitt a történetbe, hiszen legyünk őszinték, chick lit könyvek terén elég nehéz újat alkotni. Az írónőnek ez az apró csavar viszont rengeteg humoros, romantikus, ugyanakkor szomorú pillanat lehetőségét adta a kezébe, amit szerencsére ki is használt. A gyönyörű tájleírások, a japán kultúra és ételek, valamint a fényképezés bemutatása tökéletesen kiegészítette a cselekményt, az írónő rengeteg olyan információt osztott meg Tokióról, amit eddig nem is tudtam.
A szereplők is ebben a részben voltak a legkedvelhetőbbek, a köztük lévő kapcsolat hitelesen lett bemutatva (mind Gabe és Fiona, mind Fiona és az anyukája között). A japán családot pedig egyenesen imádtam, nagyon sokat adtak hozzá a történethez, mind Haruka, Szecuko és Maju. Tetszett, ahogy az írónő bemutatta a generációs különbségeket, ugyanakkor hasonlóságokat is rajtuk keresztül.
Ami miatt végül fél csillagot levontam, az a vége. Nekem már kissé túl szirupos volt, de tény, hogy Fiona megérdemelte a nagy gesztust és figyelmet.

Bátran ajánlom a könyvet nem csak a sorozat kedvelőinek, hanem bárkinek, aki kedvet kapott ismerkedni a japán kultúrával, valamint egy könnyed, aranyos kikapcsolódásra vágyik.

Mariann_ P>!
Julie Caplin: Egy csésze tea Tokióban

Fiona egy tanulmányútra megy Tokióba, ahol egy program keretében fotózást tanulhat.
Azonban a reptéren nem az áhított mentor várja, hanem egy régi ismerős, akire nem szívesen emlékezik a múltból. Ez a szituáció nekem már nem igazán tetszett, de félretettem az idegenkedésem, pedig már előre tudtam, hogy ebből valami szerelmi szál jön ki, ahogy szokott.
Inkább figyeltem a japán szokásokra, ételekre, teaszeánszokra, a kedves japán emberekre.
A fotózás tetszett, szívesen megnézném a cseresznyevirágzást, a nevezetességeket.
Párocskánk a koruk ellenére gyerekesen viselkedett , de a vége azért csak összejött normálisra.
Terjedelme ellenére gyorsan olvasható.
Egy kis kikapcsolódásnak megfelelt a sok komoly témájú könyv olvasása között.

klaratakacs P>!
Julie Caplin: Egy csésze tea Tokióban

Az előző, párizsi rész unalma után kicsit tartottam ettől a könyvtől, de sikerült ismét egy szórakoztató, mai és a hihetőség határán mozgó romantikus könyvet olvasnom. Ami számomra a legtöbbet adta, az a helyszín – Japán –, ami szinte minden oldalon visszaköszön. Élveztem a leírásokat, a természetit és a városiakat is, az ételek leírásait, a bútorokét. Ráadásul sikerült ezeket úgy beleszőni a történetbe, hogy nem lassította le azt.
Jó volt látni a fényképészek világát is, Fiona és Gabe szemén át nézni fényeket, embereket, vonásokat.
A kapcsolatuk természetesen nem lehetett más, mint happy end, bár a problémaforrást spoiler kicsit túlzónak éreztem, amit két perc alatt meg lehetett volna beszélni.

hofeherke11 P>!
Julie Caplin: Egy csésze tea Tokióban

Sohasem voltam oda a Japán kultúráért, de ezt a könyvet olvasva kedvet kaptam Japánhoz, felfedezni a látványosságait, megkóstolni azokat az ételeket, amikről szó volt, és megnézni egy cseresznyevirágzást. Süt a könyvről, hogy az írónő alaposan utánajárt mindennek és tényleg átélte ő is ezeket a dolgokat, amiket leír, mert különben nem tudta volna ilyen elevenen megjeleníteni a történetben. (Pl. a cseresznyevirágzást, a teaszertartást, a múzeumokat, stb.)
A két főszereplő eleinte nagyon morci volt és mindketten elég magas falat húztak maguk köré, amit elég lassan bontottak le, de miután ez megtörtént nagyon szerethető karakterek lettek és végig drukkoltam nekik.
Azt szeretem ezekben a könyvekben, hogy garantált a happy end – ez talán nem spoiler, hiszen borítékolható –, és ezáltal egy igazán szívet melengető történetet kapunk.
Biztosan elolvasom a többi részét is a sorozatnak, nagyon tetszett a könyv stílusa.

Yizri36 P>!
Julie Caplin: Egy csésze tea Tokióban

Ha valaki szeretne olyan könyvet olvasni, amely szinte végig Japánban játszódik, ez tökéletes könyv hozzá.
Nagyon tetszett, ahogy az írónő ábrázolta ezt a különleges országot, ahol egyszerre van jelen a hagyomány és a modern technológia. Az ételek, a teaszertatás, a kimonópróba és a különböző utazások a hagyományörző helyekre, teljesen levett a lábamról. Úgy éreztem, mintha én is ott lennék. Mintha engem is elárasztana az különlegesség, ami az országra jellemző. Azt hiszem, ez a könyv legnagyobb erőssége. Ahogy olvassa az ember, maga is szeretne gyorsan felszállni az első repülőre, hogy Japánba utazhasson.
Amiért fél csillagot levontam, azok a karakterek, akik kissé semmitmondók, unalmasak. Felnőtt létére Fiona sokszor gyerekesen viselkedett. Állítása szerint ő egy mindennel megküzdő nő, hát ezt nem igazán vettem észre. A szeretett férfiért sem volt hajlandó harcolni, inkább megfutamodva odalökte a másik nőnek, miközben élénk duzzogásba kezdett, mert hát sosem volt az övé a férfi stb… De hogy tegyen is érte valamit, azt már nem. Az állandó komplexusos hisztijeitől, amiről tinédzser kora tehet, hogy ő csúnyán magas és nem szép, kiakadtam… Aztán meg már igyekeztem nem foglalkozni vele.
Gabe egész kedvelhető volt, az ő részét még értettem is. A szerelmi szál abszolút nem nyűgözött le.
A könyvet igazából a Japán kultúra, hagyomány, gasztronómia viszi és nem a karakterek. Ezért is kapott 4,5 csillagot. Minden más hanyagolható.

Dorku I>!
Julie Caplin: Egy csésze tea Tokióban

Fionát már az első részben nagyon megkedveltem, így eléggé vártam az ő könyvét. Japán egy nagyon érdekes, igazán kétarcú világ, az gyönyörű leírások igazán közelivé tették a helyszíneket és a kultúrát, az ételekről pedig olyan ínycsiklandóak a leírások, hogy még azt is megkóstolnám, amit amúgy nem hiszem, hogy valaha szeretni tudnék :)) Harukát és a családját nagyon megkedveltem, sok érdekes gondolatot fogalmaztak meg. Gabe az elején nem volt túl szimpatikus, de ahogy szépen haladt a sztori, úgy lett ő is egyre megnyerőbb. Fiona is rengetegett fejlődött az utazás alatt, nagyon örültem, hogy rátalált a valódi önmagára. Nagyon várom a sorozat következő részét :))

Levenzia>!
Julie Caplin: Egy csésze tea Tokióban

Nagyon szeretem ezt a sorozatot. Most úgy alakult,hogy az utolsó két kötetet elég gyorsan olvastam egymás után. Az előző végére édességmérgezést kaptam :D Nos a teát nem szeretem különösebben, max. ha hideg van, iszom egy gyümölcsteát. Távol-kelet szintén távol áll tőlem, ráadásul Japánról még nem is olvastam sokat. Nagyon tetszettek a tájleírások, kedvet kaptam utánanézni. A történet maga egy pontig eléggé idegesítő volt, de aztán nagyon kedves sztori lett belőle. Julie Chaplin valamit nagyon tud, mert alig várom a következő részét a sorozatnak :D ( remélem lesz még )

monalisa>!
Julie Caplin: Egy csésze tea Tokióban

A sorozat eddigi leggyengébb kötete számomra. Nem azzal van a gond, hogy alapvetően távolinak érzem magamtól a japán kultúrát, mivel az meglehetősen alaposan és szemléletesen került bemutatásra. A főszereplők románcát találtam nagyon kidolgozatlannak és hiteltelennek: kapunk egy tinilány módjára rajongó felnőttet és egy nála hat évvel idősebb, kiélt szépfiút – aki számára ugyan meghatározó élmény volt a főhősnővel történt diákkori csók, ám mégsem ismerte fel később a hölgyet. Hagyjuk már… :)

csakaaa>!
Julie Caplin: Egy csésze tea Tokióban

Ezt a könyvet elsősorban azért vettem meg, merthogy Japánban játszódik, másodsorban a gyönyörű borító miatt, csak ez után olvastam el a fülszöveget, de azután csak még kíváncsibb lettem. Nem olvastam még az írónőtől, így nem tudtam, hogy mire számíthatok. Az elején nem is tetszett annyira, a belső monológok igen, de a párbeszédek mintha kicsit életszerűtlenek lettek volna. De aztán mégis beszippantott, ahogy egyre jobban megismertem a szereplőket. Viszonylag sokat megtudunk a japán szokásokról, a jelenlegi életről. Nyilván bakancslistás hely kb mindegyik, ahol Fiona járt. Úgy fejeztem be végül a könyvet, hogy nem ez volt az év olvasása, de szinte biztos, hogy még újraolvasom, vagy olvasok belőle részeket.


Népszerű idézetek

Málnika >!

Aki elesik hétszer, az álljon fel, és kockáztassa meg a nyolcadikat is.

425. oldal (Libri, 2021)

Málnika >!

Nemrég jött rá, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy értelmetlen dolgokkal töltse az ember. Azóta nem olvasta végig azokat a könyveket, amelyek nem tetszettek neki, és a filmeket is otthagyta, ha nem találta őket elég érdekesnek.

37. oldal (Libri, 2021)

Vasutashölgy>!

Erről kellene szólnia az életnek, hogy az ember, ha teheti, a jó dolgokra fókuszál, és nem a rosszra, mint az anyja.

399

horn_mici P>!

Aztán egyszer csak megállt mellettük egy szakács, és eléjük tartott egy bambusztálcát. Minden volt rajta. Nyers rák, kagyló, vékony halszeletek, tintahal, bébikukorica, valamilyen fura kinézetű gyökérzöldség, PADLIZSÁN, és valami, ami leginkább apró gombafejekhez hasonlított.

52. oldal

horn_mici P>!

Amit látott, az egyszerre volt romantikus, túlvilági és hagyományos.
Szecuko mindkettejüknek kitöltött egy csésze teát, és az egyiket Fiona elé tolta.
– Ez a hely arra való, hogy gondolkodjunk, vagy csak legyünk. És ha ahhoz támad kedvünk, beszélgessünk. Megosszuk egymással a gondjainkat.

87. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jojo Moyes: Mióta megszerettelek
Milly Johnson: Itt jönnek a csajok
Sophie Kinsella: Tudsz titkot tartani?
Sophie Kinsella: Mézeshetek
Marissa Meyer: Cress
R. Kelényi Angelika: Szédítő Balaton
Sophie Kinsella: Csörögj rám!
Borsa Brown: A szárd szikla
J. K. Smith: Csak a tested érdekel
Dolly Alderton: Szellemek