Egy ​csésze kávé Koppenhágában (Egy csésze kávé... 1.) 87% 291 csillagozás

„Ahhoz, hogy érdemben együtt lehessünk másokkal, el kell fogadnunk egymást, félelem és ítélkezés nélkül. Dániában az emberek nem igyekeznek a figyelem középpontjába kerülni. Senki sem fontosabb a másiknál.”

Egy könnyed, kikapcsoló olvasmányt vártam a szépséges borítójú könyvtől, és szerencsére nem kellett csalódnom benne. A történet során ugyanolyan élethűen kerül ábrázolásra a törtető PR-os szakma és a nyüzsgő londoni élet, mint a hygge szellemisége és Koppenhága szépségei. A meghitt pillanatok fontossága kiemelt helyet kap a sajtóút során, a hangulatos kávézó, a szeretettel készített svéd sütemények, a gőzölgő kávé, az elbűvölő porcelán csészék, a varázslatos fények és a társas programok hozzám is közelebb hozták a hygge-t. A szereplők jól el vannak találva, nagyon lehet szeretni, illetve utálni is őket. A műfaj sajátossága, a váratlan, szerelem útjába álló fordulatok ezúttal sem maradhattak ki, azonban nekem kicsit erőltetettre sikerültek, a happy end-es megoldással együtt. Ennek ellenére nagyon várom a második részt, remélem abban is visszaköszön majd a meghitt élmény és hangulat.

Az Északi Fény Panzió elolvasása után megszereztem a sorozat első részét is, mert igaz, hogy mindegyik rész külön epizód, mégiscsak innen indul minden. Nagyon tetszett az egesz történet, az egyedi szereplőgárda és Koppenhága bemutatása. Tényleg, ahogy már mások is írták, szívesen odautazna az ember, hogy megnézze a Tivoliparkot, vagy az Aranyhajtornyot, és végigkóstolja a dán sütiket. Ami nem nyerte el teljesen a tetszésemet, az Kate és Ben kapcsolata. Az az utolsó fura csavar nekem nem hiányzott a történethez. Sok romantikus regényíró fordul ehhez a módszerhez, de nekem kevesebb dráma is elég. Ettől függetlenül tetszett a szerző stílusa, tovább szeretném olvasni a sorozatot.

Húú ez a habos-babos sütike kicsit megülte a gyomrom, annyira, hogy a romantikus részeket néhol nagyon gyorsan átlapoztam. De a Koppenhágáról szóló részek megvettek.

Kicsit vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt nagyon tetszett az alapötlet, a sajtóút és ahogy az írónő szépen bemutatja Koppenhágát. Részletesen leírta az egyes nevezetességeket, itt-ott még érdekességeket is elvétett velük kapcsolatban spoiler. A mellékszereplőket is nagyon megkedveltem, mindannyian nagy egyéniségek voltak. Viszont Kate-t már annyira nem sikerült, túl sokszor volt bizonytalan és sokáig tartott neki, míg végül sikerült kiállnia a spoiler szemben.
Legnagyobb negatívum számomra az volt, hogy amint összesereglettek az újságírók, úgy viselkedtek, mint a gyerekek. Nekem túlzásnak tűnt, hogy mindig szétszéledtek, és Kate, mintha a nevelőjük lenne, mindig futkározott utánuk spoiler. Másik negatívum pedig a hosszúsága. Ahhoz képest, hogy 500 oldal is megvan, nagyon nem történik benne semmi.
Összességében kikapcsolódásnak tökéletes, egyszeri olvasást mindenképp megér.

Úgy látszik most van a jó könyvek sorozata. Ez is tetszett! Nagyon! Ha tehetném és nem ez lenne a helyzet ami, már holnap repülnék is Koppenhágába. Ahogy leírta, hogyan élnek a dánok nagyon szimpatikus, na jó nem kell elhinni mindent, de már máshonnan is hallottam ilyeneket. Mennyivel másabbak mint mi:(((((. Én is egy ilyen társadalomban szeretnék élni!:)
Egy-két szereplőtől eltekintve mindenkit sikerült megkedvelni benne:) Jajjj most újabb könyvek kerülnek a várólistára! Ide a folytatást!

A sorozatot a hatodik, Tokióban jászódó résszel kezdtem és már abban is elvarázsolt a helyszín leírása. Ezt az érzést vártam ettől a résztől is és maximálisan meg is kaptam. Mindig is vágytam Dániába, de a könyv olvasása után legszívesebben már most csomagolnék.
Maga a történet is nagyon szórakoztató volt, igazi romantikus könnyed kikapcsolódás, és nem is vágyom többre egy ilyen könyvtől.
Alig várom a többi részét, hogy azok hova fognak repíteni a világban.

Igazából jobbat kaptam, mint amire számítottam. Azt gondoltam, hogy alig fogom várni, hogy túlessek rajta, de nem így volt. Kedves, aranyos történet, ami kellőképpen kikapcsol egy két délután erejéig.
Kedvesnek kedves, de azért néhol elég bugyutának hatott.

A történet elején egyből belelendültem az olvasásba és nehezen tudtam letenni a könyvet. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit rejtegethet egy ilyen izgalmas és nem mindennapi úti cél, mint Koppenhága. Ahogy haladtam a sztorival egyre inkább magával ragadott Koppenhága és a Varme hangulata, mennyei péksüteményei és isteni kávéja. Legszívesebben én is ott lettem volna. Talán nem véletlen, hogy több mint felét a könyvnek szinte egyben daráltam le. Viszont ezután már kezdett kicsit lankadni a figyelmem. Ezt leginkább annak tudtam be, hogy a kis csapat, akiket Kate pátyolgatott olyanok voltak mint egy általános iskolai csoport. Valahogy nekem nem fért bele a fejembe, hogy ennyi híres, felnőtt újságíró miért viselkedett úgy néha mint egy osztálykiránduló ötödikes csapat, máskor meg mint egy nyugdíjas kiruccanó gyülekezet. Olyan gázul viselkedtek néha, hogy össze kellett szorítanom a szemem. Egy idő után sok mesterkélt helyzet és erőltetett szituáció meg párbeszéd kezdett sorakozni, amiktől őszintén kirázott a hideg.
Sajnos a felétől arra fele, már nagyon elnyújtottnak éreztem az egészet. Nem tudott lekötni a sok huzavona és értelmetlen időtolás. Aztán a végére ismét fellendült a sztori és nagyon gyorsan a végére értem.

Igazából tetszett, aranyos történet volt, kikapcsolt, élvezettel olvastam. Kis chick lit limonádé. Valószínű majd a folytatást is kézbe veszem valamikor.
Kihagyhatatlannak látom megemlíteni, hogy a borító az valami csodálatos. Olyan kellemes, lágy hangulatot áraszt, hogy csak bámultam. Nagyon tavaszias, hangulatos, nagyon tetszik! ❤

Ez volt az első könyvem a sorozatból amit olvastam, de nem az utolsó!
Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom szeretni, de számomra nagyon könnyed és humoros volt a történet.
Mielőtt elkezdtem volna a könyvet nem olvastam el a fülszöveget ezért nem tudtam miről fog szólni, de nem bántam. Szerettem a szereplőket és nem csak a főszereplőt, hanem a mellékszereplőket is, bár néha idegesítőek voltak, a végére megismertem őket annyira, hogy szimpatikusak legyenek.
A könyv fő témája egy utazás Koppenhágába, ahol a szereplőinket bevezetik a dán kultúrába és megismerkednek azzal hogy, a hygge miről is szól valójában. A könyv olvasása során rákerestem én is azokra a helyekre ahol a szereplők jártak. Leginkább ezért szeretem az ilyen jellegű történeteket, mert a szereplőkkel együtt én is „utazom”.
Hamarosan folytatni fogom a következő kötettel a sort, már alig várom a következő „utazást”!

Ahogy Julie többi könyve, ez is egy nagyon könnyed olvasmány. :)
Ezen talán még érződik, hogy a sorozat első része, kicsit nekem gyengébb volt. Nagyon szerettem benne Dániát és a hygge életérzést. Szépen ki volt dolgozva, hogy ez pontosan mit jelent és mekkora jelentőségű maguknak a dánoknak. Az a sok dán sütemény… én is szívesen megkóstolnám őket.
Kate és a morcos Ben nagyszerű páros volt. Jó volta, hogy kibantokozott kettejük között a romantika. Szerettem, ahogy mindenki felfedezte magának a hyggét. Ki így, ki úgy. Mind emellett pedig, a kis kalamajka, hogy milyen nehéz is egy sajtóutat levezényelni, főleg, amikor egyes tagok nem éppen együttműködőek. Ebben a könyvben volt hygge, romantika, remek sütemények, csodálatos Dánia. Kifejezetten szeretem az ilyen jellegű chik lit könyveket. Nem csak kikapcsolnak, de még elutazhatunk velük csodálatos tájakra, megismerhetünk más népek kultúráját, gasztronómiáját.
Mindenkinek csak ajánlom ezt a sorozatot, aki egy remek kikapcsolódást szeretne. :)

Azt hiszem most már olvasnom kell valamit a dán életérzéstől. Vidámító könyv egy kis hygge-érzés. Vicces is. A szereplők élőek. Ami egy kis negatívum, amúgy katie ffordosan. Már megint egy nő, aki a kézzel végzett munkában találja meg a boldogságát. Ez kezd klisé lenni. Ezért négy csillag. De ajánlom igényesebb könnyed olvasmányra vágyóknak.