Három ​dolgot mondj 91% 742 csillagozás

Olyan rég elakarok olvasni egy olyan könyvet, amely hasonlít egy kicsit a stílusban a Rainbow Rowell az Eleanor és Park, vagy a Fangirl-re. Olyan rég áhítozók egy történetre, amely olyan mint a nyári szellő. Felfrissíti elméd, szíved, tested. Olyan rég keresek egy olyan könyvet, amelybe nem fulladsz bele olvasás közben, és mégis komoly, érzelmes, és tele van magával az élettel.
Olyan különleges, olyan gyönyörű ez a könyv.

„Csak hogy tudd, tisztában vagyok vele, hogy ami történt, egyáltalán nincs rendben, de azt hiszem, úgy kell majd tennünk, mintha rendben lenne. Mert akkor sem volt rendben, és soha nem is lesz.”

Nagyon kellemes, kikapcsoló olvasmány! Kicsit bővebben?

A könyv egy kis rejtélyre épül, amit én véletlenül lespoilereztem magamnak. Nézegettem molyon a könyvet és megnyitottam egy spoiler tag-et. Ne kérdezzétek miért. Csak rányomtam reflexből, és sajnos megláttam az ott leirtakat. Ettől függetlenül elolvastam és nem bántam meg.
Én egyáltalán nem éreztem sablonosnak a történetet, nagyon tetszett az emaileken, majd chaten való kommunikáció. Szellőssé és könnyen olvashatóvá tették a történetet, és hihetetlen jó érzés volt ilyen gyorsan haladni a lapok között.
A karakterek számomra szimpatikusak voltak, valósághűek, tinik és „cukik”.
Az egész történetet ha egy szóval kellene jellemeznem akkor a „léleksimogató” szót választanám rá.
Nagyon fontos megemlítenem, hogy a sztori sehol nem unalmas, pedig mint írtam, lelőttem magamnak már az elején a „poént”. Egy pillanatig sincs túlírva, megtörténik aminek meg kell, és vége, pont.
Szerintem feltétlenül olvasd el, túlzott értékeket nem hordoz, de egy adag boldogságot mindenképp nyújt.

Ne! Pont a legjobb résznél van vége?! Ne már! Pedig úgy olvastam volna még tovább *-*
Ah, egyszerűen hihetetlenül cuki ez a könyv. Persze seperc alatt ki lehet találni a titkos írogató kilétét, mert hát ki más is lenne az, de ez egyáltalán nem zavaró. Sőt, így talán még élvezetesebb is volt, mert nekem nem kellett izgulnom.
Igazából semmi nagy extra a történet, mégis mivel olvastatja magát, és a srácok is iszonyat cukik benne, nagyszerűvé teszi az egészet.
Igazi tini olvasmány, de szerencsére minimális drámákkal. Kíváncsi vagyok az írónő többi könyvére is.

Szerettem. Az elején túl nyersnek érzetem a szövegezést, és indokolatlanul durvának. Aztán kicsit finomodott. Nagyjából sejthető volt a végkifejlet, de azért egészen aranyosan vezette fel az írónő. A szereplők általában szimpatikusak voltak, bár azért itt volt kivétel. A rettenetes szülőkön mindig megdöbbenek. A rettenetes alatt azt értem, hogy nem is próbálkoznak felnőni a gyerekneveléshez. Megértek én mindent, de akkor is borzasztó.
Összegészében egy jól felépített, lendületes ifjúsági romantikus regény.

(1) Imádtam. Teljesen magába szippantott, gyönyörű volt kívül is, belül is. Sablonosan kezdődik, de mégis kiemelkedő és egyedi történet. Életszerű, valósághoz hű karakterek, fájdalom, gyáz, szerelem, majd a végén happy end. Egyszerűen csak tökéletes volt. Hatalmas kedvenccé vált.
(2) Megsejtettem kb a 40%-ánál, hogy ki lehet VS, és hála az égnek igazam lett. Nagyon szurkoltam, és hihetetlenül boldog voltam, amikor kiderült :) ❤
(3) Nagyon rég került kezembe olyan könyv, ami ennyire megérintett volna, és amit ennyire nehezen tudtam letenni. Köszönöm szépen ismét @Viv21, már megint egy kincset ajánlottál! :') ❤

Rendben, legyen három:

(1) Szerettem, mert mindent összevetve igazán szerethető történet volt.
(2) A főszereplők a vélt és valós hibáikkal voltak tökéletesek.
(3) „Csak mi ketten vagyunk,…, és az ajka az enyémhez ér. De van, hogy a csók az nem csók… Néha költészet.” *-*

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2017/06/julie-buxbaum…

„Amikor elkezdtem a könyvet, nem gondoltam volna, hogy a végére ennyire szeretni fogom ezt a történetet. Tipikus sablonos kezdés, a lány egy új helyre költözik, ő az új lány a gimiben stbstb.
Igen, csakhogy az írónő annyira szépen kidolgozta az eseményeket, a karaktereket, hogy elkezdtem beleélni magam a könyvbe, elkezdtem én magam is benne lenni, és szorítani Jessie-nek.

Sokan írtátok, hogy hasonlít Jessica Park Flat-Out trilógiájára. Igen is, meg nem is. Vannak hasonlóságok, igen, viszont nekem EZ a könyv sokkal, de sokkal jobban tetszett, mint a Flat-Out.
Ehhez valószínűleg hozzá tett a könnyed, laza, fiatalos hangnem, a mai világ szóhasználatai, az internet és a mobil fontossága. Az írónő stílusa is nagyon tetszett, ezért gyorsan haladós a történet.

Igazából tetszett ez a gimis körítés, nagyon jól voltak ábrázolva a karakterek, hitelesek voltak és életszerűek. Néha kicsit gyorsan haladósnak gondoltam a regényt, de így volt jó, hisz pörögtek az események, mindig történt valami ami vitte tovább az érdeklődésemet.

A szerelmi szál nagyon cuki, aranyos, és alig vártam, hogy végre én is megtudjam, hogy most melyikőjük is VS. A végén pedig örültem…nagyon. :) ”

„Minden elmúlik, Jessie, ezt sose felejtsd! Ami ma még óriási bajnak tűnik, holnapra összezsugorodik.”

Egy jól megírt ifjúsági könyv hihetetlen módon be tudja szippantani az olvasót, korosztálytól függetlenül. Ez azonban nem csupán jól megírt, hanem egyszerűen zseniális. Vagy, ahogy a regény utolsó mondata fogalmaz: „néha költészet”. Az első mondattól az utolsóig képes magával ragadni, miközben a történet nem is különösképpen egyedülálló. Főszereplője, Jessie egy gyászfolyamat kellős közepén, apja új házasságának köszönhetően, új környezetben és új gimnáziumban találja magát. A nehézségeken azonban titokzatos üzenetek segítik át, amelyek VS-től, azaz Valaki/Senkitől érkeznek. Bár végig sejteni lehet, ki is az üzenetek rejtélyes küldője, ez mégsem von le semmit a történet értékéből, sőt, egy kedves kis csavarral az utolsó fejezetben mindhárom potenciális fiú megjelenik, nemcsak a főszereplőt, hanem egy pillanatra a magában eddig biztos olvasót is megkavarva. A sodró lendület pedig csak visz és visz, miközben új barátai segítségével Jessie is átrágja magát a Wood Valley gimi dzsungelén, sőt még egy igazán szívmelengető jelenetre is sor kerül a mostohaanyjával. Csak azt sajnálom, hogy ez a könyv nem egy sorozat része, így muszáj elköszönni a szívemhez nőtt szereplőktől.

„Attól, hogy erős vagy, néha te is kérhetsz segítséget. Ezt sose feledd!”

Három dolgot mondok:
(1) Nagyon jól esett olvasni ezt a könyvet. Kikapcsolt, szórakoztatott és igazán tetszett.
(2) Remélem előbb-utóbb mindenki talál magának egy VS-t. Kincs ez ilyen könyves pasi.
(3) Miután befejeztem még órákig Varró Dani szavai jártak a fejemben, pedig a könyvhöz semmi köze nincs a költőnek:
„Hiába nem láttalak még, az embert,
ha minden betűd mégis eleven,
ha érezlek, mint kisujjam az entert,
van nulladik látásra szerelem?”

Blogbejegyzés: https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2020/02/julie-buxba…

Mi van ezekkel a debütáló szerzőkkel? Már csak azért is kérdezem, mert mostanában egyre több olyan könyvet olvasok, amiről alig tudom elhinni, hogy elsőkönyves szerző írta. Íme, egy újabb példa. Persze, nem volt tökéletes spoiler, de minden apró hibája ellenére egy nagyon szerethető olvasmány volt. Akkor is, ha már az elején kitaláltam, hogy ki lehet VS.
Összességében Julie Buxbaum ügyesen kezelte és olvasmányossá tette az olyan témákat, mint a gyász, a családi problémák, tinédzserkori nehézségek. Mindezt sok humorral és romantikával. Elsőkönyves szerzőhöz képest ez igenis YA gyöngyszemnek számít.