!

Amikor ​ezt olvasod, én már nem leszek 236 csillagozás

Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek
Book24 · 2.499 Ft –30% 1.749 Ft
Bookline · 2.499 Ft –15% 2.124 Ft
1 2
Régikönyvek.hu 2.124 Ft-tól
1.300 Ft-tólMolyok eladó könyvei
Könyvtár

Daelyn az iskolai kegyetlenkedések céltáblája, tele van lelki sérülésekkel, komplexusokkal. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet miatt nem tud beszélni, a némaság magánya veszi körül. Szeretne elmenekülni az iskolától, a szüleitől, az életétől… Korábbi öngyilkossági kísérletei kudarcot vallottak, de miután rátalál egy honlapra, amely öngyilkosságot tervezők számára készült, már tudja: ezúttal sikerrel jár majd. 23 napja marad, hogy esetleg változtasson a döntésén. És rögtön az első napon találkozik valakivel: egy különös fiúval, aki barátkozni szeretne vele, aki segíteni akar rajta. Megkezdődik a visszaszámlálás.

Eredeti mű: Julie Anne Peters: By the Time You Read This, I'll Be Dead

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Móra, Budapest, 2016
248 oldal · ISBN: 9789634154716
>!
Móra, Budapest, 2015
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631199871 · Fordította: M. Szabó Csilla

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Santana Girard · Daelyn Rice · Kim Rice


Hirdetés

Kedvencelte 45

Most olvassa 32

Várólistára tette 293

Kívánságlistára tette 318

Kölcsönkérné 12


Kiemelt értékelések

>!
Niitaa P
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Szinte döntésképtelen vagyok.
Ez az a könyv, amit mindenkinek el kéne olvasni, és ugyanakkor senkinek nem ajánlanám.
Mindenkit szembesíteni kéne azzal, hogy a fiatalok gonoszkodása milyen mértékű lehet és milyen mély sebeket tud ejteni az áldozaton.
Senkinek sem kellene kézbe vennie, mert a történet csupa borzalmat ír le.

Daelyn az elején kiborított. Nem szerettem. A gyenge, esetlen tinédzsert láttam benne, akit egyszerűen nem tudtam sajnálni, nem hogy együtt érezni vele. Öngyilkosságot kísérelt meg? Akkor önző is. Hisz nem gondolt a szüleire, akik igenis szeretik. Gyáva. Az élettől kapott pofonokat el kell viselni, fel kell állni, és emelt fővel tovább haladni!
Aztán szépen, lassan világossá válik az olvasó előtt Daelyn múltja. Minden nagyobb sérelem. Az összes mély seb. S kezdtem megérteni, mégis miért regisztrált be arra az oldalra, és miért akar újra megpróbálkozni az öngyilkossággal.
Nem, nem értettem vele egyet, de elfogadtam.
Tetszett a jellemfejlődés szinte észrevehetetlen fonala. Amikor a végén már anyát mondott, nem Kim-nek szólította, teljesen a szívemig hatolt.

Aztán ott van Santana. Daelyn teljes ellentéte, pedig vele sem kegyes a sors, mégis pozitív a hozzáállása, optimista fiatal fiú. Életerős, kitartó és bátor.

Hiszem, hogy ez a könyv a függővéggel volt igazán teljes, így tökéletes. Elsőnek engem is megdöbbentett, kerestem a hiányzó oldalakat, de később átgondolva: így kell lennie. spoiler

20 hozzászólás
>!
vikcs P
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Ennek a könyvnek minden egyes sora fájt. Vérzett a szívem, a lelkem, úgy éreztem megfagyott körülöttem a levegő. Segíteni akartam Daelynnek, kiragadni a lapok közül és megrázni, hogy van értelme az életének, és hogy ne adja fel.
Olyan nehéz most, nem tudom igazából, mit is írjak. A szomorú igazság az, hogy ez akár egy igaz történet is lehetne. Mert ez megtörténik. Épp mellettünk, a szomszédunkban, az iskolánkból egy lánnyal, egy ismeretlennel, akit látsz a buszon, de nem tudod, belül mit élnek át. És ha nem beszélnek róla, segíteni sem tudsz. Főleg, ha nem is akar segítséget.
Nagyon nagy lelkierő, akaraterő, elszántság, bátorság és eltökéltség, végső elkeseredés kell ahhoz, hogy valaki egyáltalán gondoljon rá, nemhogy még meg is tegye. Nem ítélkezem Daelyn felett, hanem megértem. Úgy hiszem, mindenki kapott már egy-két sértő megjegyzést kiskorában, sulis korában, eddigi életében. És mindenki tudja, milyen érzés. Akkor milyen lehetett Daelynnek? Hogy soha, senki nem védte meg, nem hallgatták meg, nem segítettek neki? Annyira borzasztó, hogy ilyenek az emberek egymással. De miért? Miért jó az, ha bántunk másokat? Ha megalázhatjuk, kellemetlen helyzetbe hozhatjuk, ha rajtuk éljük ki belső félelmünket, hogy mi menőbbnek tűnjünk? Miért kell másnak összetörni a lelkét? Ettől te jobb ember leszel? Egyáltalán nem. Ha pedig Miattad erre vetemedik valaki… hát, épeszű ember nem bírná elviselni a gondolatot.
Visszatérve a könyvre. Nagyon nagy lelkierő kell ahhoz is, hogy végigolvasd. A kegyetlenkedéseket, az öngyilkosságra felkészítő módszereket, hogy ennyi ember van bajban, és senki nem segít nekik. Nagyon fontos lenne, hogy ezt mindenki elolvassa. Felnőtt, szülő, iskolás fiatal felnőttek és akár még gyerekek is.
Aztán jött a fény az alagútban… Santana. Egyemmeg. Annyira kitartó volt, és ő észrevette Daelyn rejtett értékeit, hiába nem szólt egy szót sem. Utálom, hogy nem tudom, mi lett vele. A könyv vége felé ismét megrángattam volna Daelynt, hogy tessék. itt ez az ember. úgy szeret és elfogad téged ahogy vagy. miért nem adsz egy esélyt? miért dobod el, anélkül, hogy meg sem próbálod? nem kell ezt tenned.
Nem tudok többet mondani. Az biztos, hogy a fejemben marad még egy darabig ez könyv, és a lelkemet nyomasztó súly, amit ez az olvasmány okozott.
Öt csillagot adtam rá, a mondanivalója miatt. A történet miatt nem adtam volna rá egyet sem, mert elszomorít.

Mindenki olvassa!

4 hozzászólás
>!
DoreenDelevigne
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Bocs, haver, miért is hiszed, hogy jogod van sértegetni és megalázni?

Ez a könyv rengeteg mindenre nyitotta fel a szemem, és felhívta a figyelmem több dologra, ami valahogy ott volt a közelemben, de eddig nem érdekelt. FIGYELEM! Az elejét nagyon telerizsáztam, szólok, ha végre a könyvről tépem a szám.

Ahogy olvastam ezt a könyvet, többen is odajöttek, megkérdezték, mit olvasok, mint általában lenni szokott és mint lenni szokott pont olvastam, és nem nagyon esett le nekik, hogy menjenek má', mert olvasnék tovább…, és mindenki arcára értetlen/undorodó/csodálkozó kifejezés ült ki, majd azt kérdezték: „ezt te minek olvasod?”. Ahogy körbekémleltem a kortársaim között senki kezében nem láttam ilyen témájú könyvet, semmilyen komolyat. Kérdezgettem egy kicsit, és ezt a választ kaptam: „minek olvassak olyan könyvet, ami szomorúvá tesz?”. A legértelmesebb válasz amit ki tudtam nyögni, hogy ilyet is kell. De bármennyit is beszélek, úgy se tudok ráerőltetni senkire egy komolyabb témájú könyvet. Mintha mindenki be lenne skatulyázva ebbe a fantasy, vörös pöttyös kategóriákba. Egyre több YA komoly témájú könyvek jelennek meg gondolok itt öngyilkosság, családon belüli erőszak, de minek, ha az adott korosztály még csak hozzá sem nyúl? Nem erőszak a disznótól, ha nem, hát nem, hiába kapnak fel egy könyvet, ha egyszer pont azok nem olvassák, mint akiknek kéne.

Nem olvasunk ilyen témákról, ez még „oké”, nem mindenki olvas szinte senki. Bocs, emberek, én szeretlek titeket. De senki nem is beszél róla. Az iskolában egy jó nagy kanyarral megkerülik minden ilyesfajta témát. Azt hiszem, csak matekórán volt az, hogy témába került a melegség, és tanárunk letudta annyival, hogy ez csak egy divathóbort.
Ennek a következménye a gúnyolódás, kiutálás, amit soha nem tudtam megérteni. Engem sose gúnyoltak. Voltam kirekesztve – rossz érzés, nm tudok mit mondani rá. Csak magamat hibáztattam érte – biztos benne van a hiba, gondoltam, pedig csak egyszerűen nem illettem bele a közösségbe. De végleg megutáltam magam akkor – sosem fogok szerintem úgy belenézni a tükörbe, hogy ne egy húzzam el undorodva a szám, és a mai napig szentül hiszem, hogy azért nem jönnek össze a dolgaim, mert nem érdemlem meg. Évek óta mondogatják nekem az ellenkezőjét, de nem tudom elhinni, nem is fogom.

„Ez a nem beszélünk róla” dolgon rágtam magam egész héten. Véletlenül hallottam meg egy beszélgetést, ami beleégett az agyamba. A beszélgetés lényege az egyik lány kezén lévő vágások voltak, éppen arról ment az eszmecsere, hogy milyen szépek azok a csíkok, és hogy mivel csinálta. Teljesen ledöbbentem. Utána így elkezdtem nézni a hasonló gondolkodásmódú lányok kezét és páron láttam vágásnyomokat, ami még jobban megrémisztett. Mint valami $@!#% divathullám. Ráadásul olyan lányok voltak, akiknek már végképp semmi okuk sincs rá. Körbekérdezősködtem és két okot mondtak nekem:
– elhagyta a barátja a szerelem összezavarja az elmét, na
– meg vannak azok a képek különböző portálokon, hogy a csajok csuklója fel van vágva és az milyen „szép”.
Nem szimpatizálok azokkal a lányokkal, eddig jó erős negatív véleményem volt róluk, de most fogalmam sincs, mit csináljak. Többe embernek is elmeséltem a sztorit, hátha valahol válaszra találok, hogy mit csináljak mert nagyon aggódom, de mindenki elfordította a fejét. Nem beszéltünk róla, így fogalmam sincs, mi tévő legyek, és a többiek se nagyon tájékozottabbak, valakik teljesen elítélik ezt. Sőt, faképnél hagy, amikor erről beszélek és próbálok tanácsot kérni. Teljesen tanácstalan vagyok, ha el is mondom egy felnőttnek, szerintem már elkéstek az ilyesfajta beszéddel. Amikor az egyik lány még évekkel ezelőtt hánytatta magát, hogy soványabb legyen akkor se csináltak semmit, csak kérdezősködtek párat és el van intézve. Most miért lenne másképp?
Én is voltam már ilyen helyzetben – akartam már meghalni, bár, ki nem? Volt egy idősebb barátnőm, akit istenítettem és ő mondogatta nekem ezeket a dolgokat, én meg csináltam utána, mert nem voltam normális. Szerencsére vele azóta megszakadt a kapcsolatom, mert szerintem bármire rá tudott volna venni.
Ijesztő, hogy ezeket csak most veszem észre. És az is ijesztő, ha én, mint aki ott van, most, akkor a többiek mikor? Amikor már visszafordíthatatlan lesz?

VÉGRE ELKEZDEM ÉRTÉKELNI A KÖNYVET bocs, hogy elhúzódott ez a rész, de ezt ki kellett adom magamból. Kíváncsi vagyok, ki olvass ezt végig.

Minden sora ennek a könyvnek fáj. Én is elmorzsoltam pár könnycseppet spoiler. Ez az a könyv, amit belenyomnék minden kortársam kezébe, mert ez nem jó. Egyáltalán nem kellene divatnak lennie.
Általában haragudni szoktam az ilyen végekért, de nem tudnám ezt a könyvet mással elképzelni, csak azzal a mondattal.

18 hozzászólás
>!
Wello_Book
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Valaki nyugtasson meg, hogy nem a teljes verziót olvastam, és még hátravan jó pár oldal az eredetiből. Könyörgööööööööm.
No de ha mégsem, és ennek a könyvnek mégis így lett vége, akkor nagyon szomorú vagyok. Meg dühös. Meg szomorú ismét. Annyira hiányzott nekem egy rendes befejezés. Most úgy érzem magam, mintha egy beszélgetésben a partnerem otthagyna miközben egy sztori közepén tart. Ez kegyetlenség az olvasóval szemben.
Rengeteg megválaszolatlan kérdés repked most a fejemben, amikre nincs meg a válasz.
Most akkor Daelynnel mi történt.? És Santanaval.? És a többiekkel.? Arghhhh.
Mindent összevetve nagyon megszenvedtetett a könyv, ugyanis rettentően rossz volt még olvasni is, hogy mik történtek Daelynnel pl. egy fogyókúrás táborban. És a legszörnyűbb, hogy ez nem csak mese, ugyanis van, ahol ez tényleg így történik.
Nagyon tetszett a könyv, és kedvenc is lehetett volna, ha nem így lett volna lezárva.

2 hozzászólás
>!
Ninácska 
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Nem tudom mit írjak. Őszintén nem tudom. Nagyon megrendítő ez az olvasmány. A borító és a cím már nagyon figyelemfelkeltő, garantáltan nem bánja meg, aki elolvassa. Tény, hogy kicsit „depressziós” hangulatot áraszt, de a tanulsága miatt tudnám ajánlani mindenkinek. Borzalmasan szomorú, és én őszintén reménykedek, hogy a végkifejlet pozitív. Annak kell lennie. Őszintén akarom hogy az legyen.

>!
HoneyBee0395
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

4 hete kutatok ezután a könyv után folyamatosan. Sokszor döntök az alapján, hogy mások miket olvasnak, a cím és a borító pedig eléggé felkeltette a figyelmemet. Kíváncsi voltam mit fog nekem adni ez a könyv. Volt idő, amikor megfordult a fejemben egy és más. Sok dolog és sok ember, amikkel (akikkel) visszanézve nem lett volna szabad foglalkoznom. Igazából most értékelést kellene írnom, de itt ülök és csak rázom a fejemet. Fájt, felmérgelt, kiakasztott, megbőgetett. Bátran ajánlom mindenkinek, aki komolyabban érdeklődik a téma után, és nem akar vackot a kezébe venni. Aki egy picit bele akar látni egy tizenéves fejébe. Szörnyű látni, hogy milyen düh, harag, félelem munkál egy még csaknem érintetlen fejben, egy kiskamasz fejében…

bővebben – http://booksofdreamer.blogspot.hu/2016/06/julie-ann-pet…

1 hozzászólás
>!
ßißi
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Jajj de jó, hogy vártam a kiolvasása után pár napot, és még csak most csillagoztam!
Mert bizony kevesebbet adtam volna. Nem sokkal, de na. Az elolvasása után valószínűleg a vége miatt csökkent volna a csillagok száma, mert egyszerűen akkor, abban a pillanatban felidegesített. De pár órával később rájöttem, hogy ez így tökéletes, zárjam le magamban a történetet, és kész. Nagyon örülök, hogy elolvastam, mert ez a könyv ébresztett fel arra, hogy nekem nem csak romantikus, fantasy könyveket kéne olvasnom, hanem valóság szagú történeteket is, mert engem teljesen levett a lábamról! Elgondolkodtatott. Aztán feldühített. Na meg elszomorított. És..na sírni nem sírtam, és már komolyan elgondolkodtam, hogy a könnycsatornáim nekem is működnek e, mert egyszerűen nem tudok sírni könyveken. És érzem, hogy ez a könyv azért egy kicsit sírós:D Ajánlhatnátok is olyan könyveket, amit tényleg, senki nem bírt ki sírás nélkül, mert már bőgni akarok! Legalább egyszer, na..
Többször is morogtam, dühöngtem osztálytársaknak, hogy, hogy lehetnek ilyen aljas, szemét emberek a Világon, Ők pedig sokszor érdeklődtek a könyv iránt, hogy milyen,úgyhogy elolvasás után ment is a következő embernek, aki kiolvasta pár óra alatt, holnap pedig már megy is a harmadik embernek:D Olyan jó érzés mikor én ajánlok valakinek könyvet, és így érdekli Őket, így szeretik:') Hüpp-hüpp…
Úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, elején én is féltem, hogy nem fog tetszeni a depressziós hangulata miatt, mert ilyen témájú könyveket nemigen olvastam, de nagyszerű!

>!
Sheila_7 
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Julie Anne Peters regényére elsőként az eredeti borítója alapján figyeltem fel, majd később ehhez társult a fülszöveg, ami egy komor hangulatú, szomorkás történetet kínált, a remény apró csírájával.
Az öngyilkosság, és az arra való hajlam, olyan téma, ami mindegy, milyen évet írunk, mindig aktuális lesz, soha nem évül el. Furcsa kimondani, de szeretek ilyen könyveket olvasni (mértékkel persze). Egyrészt hajt a kíváncsiság, hogy mi az a pont, ahonnan egy ember úgy érzi, nincs tovább, másrészt pedig érdekel, hogy ezt az egészet, ki hogyan dolgozza fel, éli meg. Keresem az okot, hogy megérthessem azokat, akik nem hisznek a pontosvesszőben. Ami nem azt jelenti, hogy elítélem vagy megvetem őket. Nem. Sőt, azt se gondolom, hogy gyávák lennének, mert egyáltalán nem azok. Mindezt pedig tökéletesen alátámasztja az Amikor ezt olvasod, én már nem leszek, melyről túlzások nélkül állíthatom, az egyik legjobb mű a témában. Az írónő nem köntörfalaz, kimondja a nyers valóságot, még ha az kegyetlen, sokkoló vagy felháborító is. Ha a kezedbe veszed a könyvet, készülj fel, hogy egy olyan utazásban lesz részed, mely felráz, a falhoz vág, kiszakítja a szívedet, és megmutatja az élet sötét szegletét.

Mindent egybevetve nekem hatalmas kedvencemmé vált, az idei olvasmányaim egyik legjobbja volt. Szerettem Daelynt és a regényeit, Santanát, a patkányát, a padjukat, de legjobban az aprónak tűnő részleteket szerettem: a folyamatot, ahogyan Daelyn szép lassan eltüntette magát az életből. Ahogy tudatosan elválasztotta magát a szüleitől; amit az elolvasott oldalakkal művelt, és ahogy egyre merészebben megnyílt a múltjával kapcsolatban. (Apropó! Érdemes meglátni, hogy mi, emberek, mennyire nem figyelünk oda a társaink szavára. Elbeszélünk egymás mellett.)
Ajánlom… tudjátok mit? Mindenkinek ajánlom! Kortól, nemtől függetlenül úgy gondolom, hasznos olvasmány lehet mindnyájunknak. Kinek ezért, kinek azért. Mert Julie Anne Peters regénye rólunk, emberekről és az életről szól. Lehet, hogy fáj, de nem baj. Ennek fájnia kell! Mert csak akkor tudjuk, hogy maradt bennünk egy cseppnyi emberség.

Ui.: Kiváltképp ajánlom azoknak, akik szerették a Csillagainkban a hibát.

4 hozzászólás
>!
tmezo78 P
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Nagyszerű könyv, ami véleményem szerint nem csak az ifjúságnak szólhat, hanem felnőtteknek, szülőknek is.
Sajnáltam ezt a kislányt. Senki nem állt mellette, még a saját szülei sem. Nem fordulhatott senkihez bizalommal, ezért inkább bezárkózott. Ez a bezártság és a sok fájdalom pedig megmérgezte őt…ami pedig tudjuk hová vezetett.
Borzasztó kegyetlenek tudnak lenni a gyerekek egymással, és ha egy gyerek erről nem beszélhet a szüleivel, mert úgy érzi azok nem hinnének neki, akkor az már régen rossz.
És ha még a kegyetlenkedők sorába maguk a szülők is beállnak, elképzelni sem merem mit élhet át egy gyerek.
Tanulságos könyv, sok gondolkodni valót ad felnőttként is.

2 hozzászólás
>!
efenera P
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Végtelenül szomorú, és nyomasztó könyv. Az első oldaltól az utolsóig… függő véggel… Még most is, napok elteltével is zavar a vége!
Nem is igazán a függő vég, mert így is tökéletes volt a könyv, hanem inkább a végén található kérdések gyerekeknek. Úgy éreztem túlságosan is ráerőszakolják a fiatalokra az egész átgondolását és nem is mindig a megfelelő kérdéseket teszi fel a könyv, vagy éppen máshogy kéne feltenni… Nyilván elgondolkodik rajta az olvasó, nem kell a szájába rágni a dolgokat! Inkább a tanároknak adnának hozzá munkafüzetet…
Ennyi negatívumot tudok csak mondani, de ez se a történethez kapcsolódik, mert maga a történet gyönyörű és borzasztó is egyben. Végig ennyi járt a fejemben: basszus… ó basszus! Basszus, basszus, basszus!
Annyira borzasztó emberek élnek a világon, és annyi ártatlan áldozat van, és annyi betegség, és annyi zavar, és annyi gyűlölet, es annyi megsebzett lélek, annyi meggondolatlan szó, és annyi meggondolatlan cselekedet…
Úgy érzem ehez a könyvhöz nem lehet normális értékelést írni… olvassátok! ♡
Santana… ♡♡♡♡♡♡♡♡


Népszerű idézetek

>!
abstractelf 

Huszonegy napom van rá, hogy létezésem legapróbb nyomait is eltüntessem. Huszonegy perc alatt meg tudnám tenni.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Daelyn Rice
>!
abstractelf 

– Mindenkinek fáj az élet néha…
Nagyot nyelek.
– Nem szégyen az.

225. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Santana Girard
>!
Annie_Cresta

– Ami pár perc alatt történik, az megváltoztathatja az embert mindörökre.

10. oldal

>!
Gretii

A könyveim nélkül már rég megbolondultam volna.

72. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Daelyn Rice
>!
Gretii

Sosem mondtam, hogy nincs semmi az életben, ami majd hiányozni fog. Az olvasás. Az evés.

196. oldal

>!
Julie_V_Scott I

A lányok rosszabbak, mint a fiúk. A fiúk kegyetlenek. A lányok gonoszak.

138. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Daelyn Rice
>!
DoreenDelevigne

Egy fiú NEM lehet barátja egy lánynak. Soha nem hallottam fiúról, aki CSAK barátja akart volna lenni egy lánynak. Anyának igaza van, a fiúk veszélyesek.

46. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jay Asher: Tizenhárom okom volt…
Tammara Webber: Breakable – Törékeny
Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek
Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!
Joss Stirling: Storm és Stone
Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!
Eve Ainsworth: 7 nap
Sarah Bannan: Súlytalanul
Nagy Anikó Johanna: Egy szót se szólj!