Amikor ​ezt olvasod, én már nem leszek 273 csillagozás

Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Daelyn az iskolai kegyetlenkedések céltáblája, tele van lelki sérülésekkel, komplexusokkal. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet miatt nem tud beszélni, a némaság magánya veszi körül. Szeretne elmenekülni az iskolától, a szüleitől, az életétől… Korábbi öngyilkossági kísérletei kudarcot vallottak, de miután rátalál egy honlapra, amely öngyilkosságot tervezők számára készült, már tudja: ezúttal sikerrel jár majd. 23 napja marad, hogy esetleg változtasson a döntésén. És rögtön az első napon találkozik valakivel: egy különös fiúval, aki barátkozni szeretne vele, aki segíteni akar rajta. Megkezdődik a visszaszámlálás.

Eredeti mű: Julie Anne Peters: By the Time You Read This, I'll Be Dead

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Móra, Budapest, 2016
248 oldal · ISBN: 9789634154716
>!
Móra, Budapest, 2015
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631199871 · Fordította: M. Szabó Csilla

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Santana Girard · Daelyn Rice · Kim Rice


Kedvencelte 50

Most olvassa 32

Várólistára tette 304

Kívánságlistára tette 341

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

>!
Niitaa P
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Szinte döntésképtelen vagyok.
Ez az a könyv, amit mindenkinek el kéne olvasni, és ugyanakkor senkinek nem ajánlanám.
Mindenkit szembesíteni kéne azzal, hogy a fiatalok gonoszkodása milyen mértékű lehet és milyen mély sebeket tud ejteni az áldozaton.
Senkinek sem kellene kézbe vennie, mert a történet csupa borzalmat ír le.

Daelyn az elején kiborított. Nem szerettem. A gyenge, esetlen tinédzsert láttam benne, akit egyszerűen nem tudtam sajnálni, nem hogy együtt érezni vele. Öngyilkosságot kísérelt meg? Akkor önző is. Hisz nem gondolt a szüleire, akik igenis szeretik. Gyáva. Az élettől kapott pofonokat el kell viselni, fel kell állni, és emelt fővel tovább haladni!
Aztán szépen, lassan világossá válik az olvasó előtt Daelyn múltja. Minden nagyobb sérelem. Az összes mély seb. S kezdtem megérteni, mégis miért regisztrált be arra az oldalra, és miért akar újra megpróbálkozni az öngyilkossággal.
Nem, nem értettem vele egyet, de elfogadtam.
Tetszett a jellemfejlődés szinte észrevehetetlen fonala. Amikor a végén már anyát mondott, nem Kim-nek szólította, teljesen a szívemig hatolt.

Aztán ott van Santana. Daelyn teljes ellentéte, pedig vele sem kegyes a sors, mégis pozitív a hozzáállása, optimista fiatal fiú. Életerős, kitartó és bátor.

Hiszem, hogy ez a könyv a függővéggel volt igazán teljes, így tökéletes. Elsőnek engem is megdöbbentett, kerestem a hiányzó oldalakat, de később átgondolva: így kell lennie. spoiler

20 hozzászólás
>!
vikcs P
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Ennek a könyvnek minden egyes sora fájt. Vérzett a szívem, a lelkem, úgy éreztem megfagyott körülöttem a levegő. Segíteni akartam Daelynnek, kiragadni a lapok közül és megrázni, hogy van értelme az életének, és hogy ne adja fel.
Olyan nehéz most, nem tudom igazából, mit is írjak. A szomorú igazság az, hogy ez akár egy igaz történet is lehetne. Mert ez megtörténik. Épp mellettünk, a szomszédunkban, az iskolánkból egy lánnyal, egy ismeretlennel, akit látsz a buszon, de nem tudod, belül mit élnek át. És ha nem beszélnek róla, segíteni sem tudsz. Főleg, ha nem is akar segítséget.
Nagyon nagy lelkierő, akaraterő, elszántság, bátorság és eltökéltség, végső elkeseredés kell ahhoz, hogy valaki egyáltalán gondoljon rá, nemhogy még meg is tegye. Nem ítélkezem Daelyn felett, hanem megértem. Úgy hiszem, mindenki kapott már egy-két sértő megjegyzést kiskorában, sulis korában, eddigi életében. És mindenki tudja, milyen érzés. Akkor milyen lehetett Daelynnek? Hogy soha, senki nem védte meg, nem hallgatták meg, nem segítettek neki? Annyira borzasztó, hogy ilyenek az emberek egymással. De miért? Miért jó az, ha bántunk másokat? Ha megalázhatjuk, kellemetlen helyzetbe hozhatjuk, ha rajtuk éljük ki belső félelmünket, hogy mi menőbbnek tűnjünk? Miért kell másnak összetörni a lelkét? Ettől te jobb ember leszel? Egyáltalán nem. Ha pedig Miattad erre vetemedik valaki… hát, épeszű ember nem bírná elviselni a gondolatot.
Visszatérve a könyvre. Nagyon nagy lelkierő kell ahhoz is, hogy végigolvasd. A kegyetlenkedéseket, az öngyilkosságra felkészítő módszereket, hogy ennyi ember van bajban, és senki nem segít nekik. Nagyon fontos lenne, hogy ezt mindenki elolvassa. Felnőtt, szülő, iskolás fiatal felnőttek és akár még gyerekek is.
Aztán jött a fény az alagútban… Santana. Egyemmeg. Annyira kitartó volt, és ő észrevette Daelyn rejtett értékeit, hiába nem szólt egy szót sem. Utálom, hogy nem tudom, mi lett vele. A könyv vége felé ismét megrángattam volna Daelynt, hogy tessék. itt ez az ember. úgy szeret és elfogad téged ahogy vagy. miért nem adsz egy esélyt? miért dobod el, anélkül, hogy meg sem próbálod? nem kell ezt tenned.
Nem tudok többet mondani. Az biztos, hogy a fejemben marad még egy darabig ez könyv, és a lelkemet nyomasztó súly, amit ez az olvasmány okozott.
Öt csillagot adtam rá, a mondanivalója miatt. A történet miatt nem adtam volna rá egyet sem, mert elszomorít.

Mindenki olvassa!

4 hozzászólás
>!
WindStorm P
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

A szavak gyilkolnak.

Ez holtbiztos.
Úgy érzem ilyen jellegű és témájú könyveket kellene olvasnia minden 13 évtől idősebb embernek. Talán akkor… akkor a világ jobbá válna. Nem lenne ennyi iskolai kegyetlenkedés, bántalmazás és hatalom vágy mások felett. Undorító, s igazságtalan.
Emlékszem egyszer nekem is ezt mondták középiskolában:
-tudod hol rontottad el?
-nem.
-ott, hogy megszülettél.
Nagyon rosszul esett, aztán eszembe jutott, hogy először azt nézd meg, hogy ki mondja, aztán azt, hogy mit.

A könyv összességében tetszett, tényleg fájdalmas volt minden mondata. Tömör depresszió, a könyv befejeztével rengeteg csokit kellett, hogy megegyek, mert engem is lehúzott. A párom csak ennyit kérdett: miért olvasol ilyen szomorú, öngyilkossági könyveket? Mert kell!
Daelyn az elején esetlennek tűnhet, de utána lassan kibontakozik előttünk a rémálma. Sikerült megértenem ezáltal és igyekeztem fejben a segítségére lenni.
Szerencsére a segítség megérkezett Santana formájában, aki annyira idegesített mindvégig, hogy nagyot néztem amikor kiderült az ő kis titka. Adtam magamnak egy virtuális pofont.

A vége… nos, mindenki maga döntse el. Én úgy érzem, hogy kellett volna még egy kis plusz, bár én a remény oldalán állok, így érthető, hogy arra billent az a bizonyos Daelyn mérleg.

24 hozzászólás
>!
Wello_Book
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Valaki nyugtasson meg, hogy nem a teljes verziót olvastam, és még hátravan jó pár oldal az eredetiből. Könyörgööööööööm.
No de ha mégsem, és ennek a könyvnek mégis így lett vége, akkor nagyon szomorú vagyok. Meg dühös. Meg szomorú ismét. Annyira hiányzott nekem egy rendes befejezés. Most úgy érzem magam, mintha egy beszélgetésben a partnerem otthagyna miközben egy sztori közepén tart. Ez kegyetlenség az olvasóval szemben.
Rengeteg megválaszolatlan kérdés repked most a fejemben, amikre nincs meg a válasz.
Most akkor Daelynnel mi történt.? És Santanaval.? És a többiekkel.? Arghhhh.
Mindent összevetve nagyon megszenvedtetett a könyv, ugyanis rettentően rossz volt még olvasni is, hogy mik történtek Daelynnel pl. egy fogyókúrás táborban. És a legszörnyűbb, hogy ez nem csak mese, ugyanis van, ahol ez tényleg így történik.
Nagyon tetszett a könyv, és kedvenc is lehetett volna, ha nem így lett volna lezárva.

2 hozzászólás
>!
Ninácska 
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Nem tudom mit írjak. Őszintén nem tudom. Nagyon megrendítő ez az olvasmány. A borító és a cím már nagyon figyelemfelkeltő, garantáltan nem bánja meg, aki elolvassa. Tény, hogy kicsit „depressziós” hangulatot áraszt, de a tanulsága miatt tudnám ajánlani mindenkinek. Borzalmasan szomorú, és én őszintén reménykedek, hogy a végkifejlet pozitív. Annak kell lennie. Őszintén akarom hogy az legyen.

>!
Everglow P
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

4 hete kutatok ezután a könyv után folyamatosan. Sokszor döntök az alapján, hogy mások miket olvasnak, a cím és a borító pedig eléggé felkeltette a figyelmemet. Kíváncsi voltam mit fog nekem adni ez a könyv. Volt idő, amikor megfordult a fejemben egy és más. Sok dolog és sok ember, amikkel (akikkel) visszanézve nem lett volna szabad foglalkoznom. Igazából most értékelést kellene írnom, de itt ülök és csak rázom a fejemet. Fájt, felmérgelt, kiakasztott, megbőgetett. Bátran ajánlom mindenkinek, aki komolyabban érdeklődik a téma után, és nem akar vackot a kezébe venni. Aki egy picit bele akar látni egy tizenéves fejébe. Szörnyű látni, hogy milyen düh, harag, félelem munkál egy még csaknem érintetlen fejben, egy kiskamasz fejében…

bővebben – http://booksofdreamer.blogspot.hu/2016/06/julie-ann-pet…

1 hozzászólás
>!
ggizi P
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Nagyon elgondolkodtató könyv, mint ahogy az összes ilyen témájú az (ha nem rontja el a szerző és teszi banálissá az egészet. Nem mintha most erről lenne szó.). Azt mindig jó szívvel tudom olvasni, hogy ha végig érünk egy ilyen történeten, akkor közzéteszik a helyi segítségnyújtó lehetőségeket (ami fogalmam sincs, hogy a valóságban számít-e valamit annak, aki már egy bizonyos szinten jár gondolatban, de mégis nagyon fontos lehet. És ha a könyv végi előre megfogalmazott kérdések csak egy kicsit is gondolkozásra késztetik az olvasót, már talán az is okozhat némi változást. Bár nyilván (nem akarom áltatni magam) a legritkább esetben érinti meg azt a személyt a mondanivaló, akinek célozva lett…
Szomorú. És szülői szemmel nézve félelmetes az a tudat, hogy akármennyire is meg akarod védeni a gyereked a kegyetlenkedésektől, nem tudhatod, hogy jó eszközt választasz-e hozzá, hogy hol van az a pont, ahol a segítség helyett falakat építesz magatok közé, ami onnantól szinte lebonthatatlanná válik.
És itt vannak ezek az öngyilkosságot segítő honlapok is… Még belegondolni is szörnyű, hogy mi minden található ebben a végtelen és ellenőrizhetetlen online térben. És visszatérve a könyvre, egyáltalán nem tetszett, hogy túl sok információ van benne, túlságosan részletezve vannak a lehetőségek, még akkor is, hogy tisztában vagyok vele, akinek információ kell, az meg fogja találni, itt, másutt, akárhol, ráfókuszálva arra a pontra, ami őt érdekli, még ha a teljes közeg pontosan az ellenkező jelentést is célozza be.

>!
Sol
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Durva, egyre gyakrabban előkerülő téma, fájdalmas háttérsztori, elgondolkodtató események – pont, ahogy szeretem. Az indokolatlanul hosszú cím láttán azonnal kívánságlistára tettem a könyvet, nemrég sikerült is beszereznem, hogy lássam, van-e olyan jó, mint ahogy a fülszövegben látszik. Nos, témájában, leírásaiban és eszköztárában kiemelkedő volt, mégsem vagyok maradéktalanul lenyűgözve.

A könyv Daelyn életének utolsó 23 napját mutatja be – vagy nem, de ezt az írónő már az olvasóra bízta. Aki ebből kifolyólag állandó depresszióra, öngyűlölő gondolatokra, a világtól való elzárkózásra számít, jól teszi. Nem azt mondom, hogy ez a könyv szomorú, egyáltalán nem az – az ügyeletes szépfiú, Santana gondoskodik róla, hogy ne legyen az –, de nem sok olyan tényező akad benne, ami oldaná ezt a feszültséget, szóval csak óvatosan!

Teljes értékelés: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2017/04/julie-anne-pet…

8 hozzászólás
>!
ßißi
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Jajj de jó, hogy vártam a kiolvasása után pár napot, és még csak most csillagoztam!
Mert bizony kevesebbet adtam volna. Nem sokkal, de na. Az elolvasása után valószínűleg a vége miatt csökkent volna a csillagok száma, mert egyszerűen akkor, abban a pillanatban felidegesített. De pár órával később rájöttem, hogy ez így tökéletes, zárjam le magamban a történetet, és kész. Nagyon örülök, hogy elolvastam, mert ez a könyv ébresztett fel arra, hogy nekem nem csak romantikus, fantasy könyveket kéne olvasnom, hanem valóság szagú történeteket is, mert engem teljesen levett a lábamról! Elgondolkodtatott. Aztán feldühített. Na meg elszomorított. És..na sírni nem sírtam, és már komolyan elgondolkodtam, hogy a könnycsatornáim nekem is működnek e, mert egyszerűen nem tudok sírni könyveken. És érzem, hogy ez a könyv azért egy kicsit sírós:D Ajánlhatnátok is olyan könyveket, amit tényleg, senki nem bírt ki sírás nélkül, mert már bőgni akarok! Legalább egyszer, na..
Többször is morogtam, dühöngtem osztálytársaknak, hogy, hogy lehetnek ilyen aljas, szemét emberek a Világon, Ők pedig sokszor érdeklődtek a könyv iránt, hogy milyen,úgyhogy elolvasás után ment is a következő embernek, aki kiolvasta pár óra alatt, holnap pedig már megy is a harmadik embernek:D Olyan jó érzés mikor én ajánlok valakinek könyvet, és így érdekli Őket, így szeretik:') Hüpp-hüpp…
Úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, elején én is féltem, hogy nem fog tetszeni a depressziós hangulata miatt, mert ilyen témájú könyveket nemigen olvastam, de nagyszerű!

>!
tmezo P
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Nagyszerű könyv, ami véleményem szerint nem csak az ifjúságnak szólhat, hanem felnőtteknek, szülőknek is.
Sajnáltam ezt a kislányt. Senki nem állt mellette, még a saját szülei sem. Nem fordulhatott senkihez bizalommal, ezért inkább bezárkózott. Ez a bezártság és a sok fájdalom pedig megmérgezte őt…ami pedig tudjuk hová vezetett.
Borzasztó kegyetlenek tudnak lenni a gyerekek egymással, és ha egy gyerek erről nem beszélhet a szüleivel, mert úgy érzi azok nem hinnének neki, akkor az már régen rossz.
És ha még a kegyetlenkedők sorába maguk a szülők is beállnak, elképzelni sem merem mit élhet át egy gyerek.
Tanulságos könyv, sok gondolkodni valót ad felnőttként is.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Gretii

A könyveim nélkül már rég megbolondultam volna.

72. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Daelyn Rice
>!
abstractelf

Huszonegy napom van rá, hogy létezésem legapróbb nyomait is eltüntessem. Huszonegy perc alatt meg tudnám tenni.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Daelyn Rice
>!
abstractelf

– Mindenkinek fáj az élet néha…
Nagyot nyelek.
– Nem szégyen az.

225. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Santana Girard
>!
Julie_V_Scott I

A lányok rosszabbak, mint a fiúk. A fiúk kegyetlenek. A lányok gonoszak.

138. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Daelyn Rice
>!
Annie_Cresta

– Ami pár perc alatt történik, az megváltoztathatja az embert mindörökre.

10. oldal

>!
Gretii

Sosem mondtam, hogy nincs semmi az életben, ami majd hiányozni fog. Az olvasás. Az evés.

196. oldal

>!
DoreenDelevigne

Egy fiú NEM lehet barátja egy lánynak. Soha nem hallottam fiúról, aki CSAK barátja akart volna lenni egy lánynak. Anyának igaza van, a fiúk veszélyesek.

46. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jay Asher: Tizenhárom okom volt…
Tammara Webber: Breakable – Törékeny
Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek
Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!
Joss Stirling: Storm és Stone
Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!
Eve Ainsworth: 7 nap
Sarah Bannan: Súlytalanul
Nagy Anikó Johanna: Egy szót se szólj!