Amikor ​ezt olvasod, én már nem leszek 444 csillagozás

Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Daelyn az iskolai kegyetlenkedések céltáblája, tele van lelki sérülésekkel, komplexusokkal. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet miatt nem tud beszélni, a némaság magánya veszi körül. Szeretne elmenekülni az iskolától, a szüleitől, az életétől… Korábbi öngyilkossági kísérletei kudarcot vallottak, de miután rátalál egy honlapra, amely öngyilkosságot tervezők számára készült, már tudja: ezúttal sikerrel jár majd. 23 napja marad, hogy esetleg változtasson a döntésén. És rögtön az első napon találkozik valakivel: egy különös fiúval, aki barátkozni szeretne vele, aki segíteni akar rajta. Megkezdődik a visszaszámlálás.

Eredeti megjelenés éve: 2009

Kiadói ajánlás: 15 éves kortól · Tagok ajánlása: 16 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: TABU könyvek

>!
Móra, Budapest, 2016
248 oldal · ISBN: 9789634154716
>!
Móra, Budapest, 2015
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631199871 · Fordította: M. Szabó Csilla

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Santana Girard · Daelyn Rice · Kim Rice


Kedvencelte 66

Most olvassa 22

Várólistára tette 350

Kívánságlistára tette 347

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

Niitaa P>!
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Szinte döntésképtelen vagyok.
Ez az a könyv, amit mindenkinek el kéne olvasni, és ugyanakkor senkinek nem ajánlanám.
Mindenkit szembesíteni kéne azzal, hogy a fiatalok gonoszkodása milyen mértékű lehet és milyen mély sebeket tud ejteni az áldozaton.
Senkinek sem kellene kézbe vennie, mert a történet csupa borzalmat ír le.

Daelyn az elején kiborított. Nem szerettem. A gyenge, esetlen tinédzsert láttam benne, akit egyszerűen nem tudtam sajnálni, nem hogy együtt érezni vele. Öngyilkosságot kísérelt meg? Akkor önző is. Hisz nem gondolt a szüleire, akik igenis szeretik. Gyáva. Az élettől kapott pofonokat el kell viselni, fel kell állni, és emelt fővel tovább haladni!
Aztán szépen, lassan világossá válik az olvasó előtt Daelyn múltja. Minden nagyobb sérelem. Az összes mély seb. S kezdtem megérteni, mégis miért regisztrált be arra az oldalra, és miért akar újra megpróbálkozni az öngyilkossággal.
Nem, nem értettem vele egyet, de elfogadtam.
Tetszett a jellemfejlődés szinte észrevehetetlen fonala. Amikor a végén már anyát mondott, nem Kim-nek szólította, teljesen a szívemig hatolt.

Aztán ott van Santana. Daelyn teljes ellentéte, pedig vele sem kegyes a sors, mégis pozitív a hozzáállása, optimista fiatal fiú. Életerős, kitartó és bátor.

Hiszem, hogy ez a könyv a függővéggel volt igazán teljes, így tökéletes. Elsőnek engem is megdöbbentett, kerestem a hiányzó oldalakat, de később átgondolva: így kell lennie. spoiler

21 hozzászólás
vikcs >!
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Ennek a könyvnek minden egyes sora fájt. Vérzett a szívem, a lelkem, úgy éreztem megfagyott körülöttem a levegő. Segíteni akartam Daelynnek, kiragadni a lapok közül és megrázni, hogy van értelme az életének, és hogy ne adja fel.
Olyan nehéz most, nem tudom igazából, mit is írjak. A szomorú igazság az, hogy ez akár egy igaz történet is lehetne. Mert ez megtörténik. Épp mellettünk, a szomszédunkban, az iskolánkból egy lánnyal, egy ismeretlennel, akit látsz a buszon, de nem tudod, belül mit élnek át. És ha nem beszélnek róla, segíteni sem tudsz. Főleg, ha nem is akar segítséget.
Nagyon nagy lelkierő, akaraterő, elszántság, bátorság és eltökéltség, végső elkeseredés kell ahhoz, hogy valaki egyáltalán gondoljon rá, nemhogy még meg is tegye. Nem ítélkezem Daelyn felett, hanem megértem. Úgy hiszem, mindenki kapott már egy-két sértő megjegyzést kiskorában, sulis korában, eddigi életében. És mindenki tudja, milyen érzés. Akkor milyen lehetett Daelynnek? Hogy soha, senki nem védte meg, nem hallgatták meg, nem segítettek neki? Annyira borzasztó, hogy ilyenek az emberek egymással. De miért? Miért jó az, ha bántunk másokat? Ha megalázhatjuk, kellemetlen helyzetbe hozhatjuk, ha rajtuk éljük ki belső félelmünket, hogy mi menőbbnek tűnjünk? Miért kell másnak összetörni a lelkét? Ettől te jobb ember leszel? Egyáltalán nem. Ha pedig Miattad erre vetemedik valaki… hát, épeszű ember nem bírná elviselni a gondolatot.
Visszatérve a könyvre. Nagyon nagy lelkierő kell ahhoz is, hogy végigolvasd. A kegyetlenkedéseket, az öngyilkosságra felkészítő módszereket, hogy ennyi ember van bajban, és senki nem segít nekik. Nagyon fontos lenne, hogy ezt mindenki elolvassa. Felnőtt, szülő, iskolás fiatal felnőttek és akár még gyerekek is.
Aztán jött a fény az alagútban… Santana. Egyemmeg. Annyira kitartó volt, és ő észrevette Daelyn rejtett értékeit, hiába nem szólt egy szót sem. Utálom, hogy nem tudom, mi lett vele. A könyv vége felé ismét megrángattam volna Daelynt, hogy tessék. itt ez az ember. úgy szeret és elfogad téged ahogy vagy. miért nem adsz egy esélyt? miért dobod el, anélkül, hogy meg sem próbálod? nem kell ezt tenned.
Nem tudok többet mondani. Az biztos, hogy a fejemben marad még egy darabig ez könyv, és a lelkemet nyomasztó súly, amit ez az olvasmány okozott.
Öt csillagot adtam rá, a mondanivalója miatt. A történet miatt nem adtam volna rá egyet sem, mert elszomorít.

Mindenki olvassa!

4 hozzászólás
WindStorm>!
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

A szavak gyilkolnak.

Ez holtbiztos.
Úgy érzem ilyen jellegű és témájú könyveket kellene olvasnia minden 13 évtől idősebb embernek. Talán akkor… akkor a világ jobbá válna. Nem lenne ennyi iskolai kegyetlenkedés, bántalmazás és hatalom vágy mások felett. Undorító, s igazságtalan.
Emlékszem egyszer nekem is ezt mondták középiskolában:
-tudod hol rontottad el?
-nem.
-ott, hogy megszülettél.
Nagyon rosszul esett, aztán eszembe jutott, hogy először azt nézd meg, hogy ki mondja, aztán azt, hogy mit.

A könyv összességében tetszett, tényleg fájdalmas volt minden mondata. Tömör depresszió, a könyv befejeztével rengeteg csokit kellett, hogy megegyek, mert engem is lehúzott. A párom csak ennyit kérdett: miért olvasol ilyen szomorú, öngyilkossági könyveket? Mert kell!
Daelyn az elején esetlennek tűnhet, de utána lassan kibontakozik előttünk a rémálma. Sikerült megértenem ezáltal és igyekeztem fejben a segítségére lenni.
Szerencsére a segítség megérkezett Santana formájában, aki annyira idegesített mindvégig, hogy nagyot néztem amikor kiderült az ő kis titka. Adtam magamnak egy virtuális pofont.

A vége… nos, mindenki maga döntse el. Én úgy érzem, hogy kellett volna még egy kis plusz, bár én a remény oldalán állok, így érthető, hogy arra billent az a bizonyos Daelyn mérleg.

24 hozzászólás
Wello_Book>!
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Valaki nyugtasson meg, hogy nem a teljes verziót olvastam, és még hátravan jó pár oldal az eredetiből. Könyörgööööööööm.
No de ha mégsem, és ennek a könyvnek mégis így lett vége, akkor nagyon szomorú vagyok. Meg dühös. Meg szomorú ismét. Annyira hiányzott nekem egy rendes befejezés. Most úgy érzem magam, mintha egy beszélgetésben a partnerem otthagyna miközben egy sztori közepén tart. Ez kegyetlenség az olvasóval szemben.
Rengeteg megválaszolatlan kérdés repked most a fejemben, amikre nincs meg a válasz.
Most akkor Daelynnel mi történt.? És Santanaval.? És a többiekkel.? Arghhhh.
Mindent összevetve nagyon megszenvedtetett a könyv, ugyanis rettentően rossz volt még olvasni is, hogy mik történtek Daelynnel pl. egy fogyókúrás táborban. És a legszörnyűbb, hogy ez nem csak mese, ugyanis van, ahol ez tényleg így történik.
Nagyon tetszett a könyv, és kedvenc is lehetett volna, ha nem így lett volna lezárva.

2 hozzászólás
ggizi P>!
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Nagyon elgondolkodtató könyv, mint ahogy az összes ilyen témájú az (ha nem rontja el a szerző és teszi banálissá az egészet. Nem mintha most erről lenne szó.). Azt mindig jó szívvel tudom olvasni, hogy ha végig érünk egy ilyen történeten, akkor közzéteszik a helyi segítségnyújtó lehetőségeket (ami fogalmam sincs, hogy a valóságban számít-e valamit annak, aki már egy bizonyos szinten jár gondolatban, de mégis nagyon fontos lehet. És ha a könyv végi előre megfogalmazott kérdések csak egy kicsit is gondolkozásra késztetik az olvasót, már talán az is okozhat némi változást. Bár nyilván (nem akarom áltatni magam) a legritkább esetben érinti meg azt a személyt a mondanivaló, akinek célozva lett…
Szomorú. És szülői szemmel nézve félelmetes az a tudat, hogy akármennyire is meg akarod védeni a gyereked a kegyetlenkedésektől, nem tudhatod, hogy jó eszközt választasz-e hozzá, hogy hol van az a pont, ahol a segítség helyett falakat építesz magatok közé, ami onnantól szinte lebonthatatlanná válik.
És itt vannak ezek az öngyilkosságot segítő honlapok is… Még belegondolni is szörnyű, hogy mi minden található ebben a végtelen és ellenőrizhetetlen online térben. És visszatérve a könyvre, egyáltalán nem tetszett, hogy túl sok információ van benne, túlságosan részletezve vannak a lehetőségek, még akkor is, hogy tisztában vagyok vele, akinek információ kell, az meg fogja találni, itt, másutt, akárhol, ráfókuszálva arra a pontra, ami őt érdekli, még ha a teljes közeg pontosan az ellenkező jelentést is célozza be.

ßißi>!
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Jajj de jó, hogy vártam a kiolvasása után pár napot, és még csak most csillagoztam!
Mert bizony kevesebbet adtam volna. Nem sokkal, de na. Az elolvasása után valószínűleg a vége miatt csökkent volna a csillagok száma, mert egyszerűen akkor, abban a pillanatban felidegesített. De pár órával később rájöttem, hogy ez így tökéletes, zárjam le magamban a történetet, és kész. Nagyon örülök, hogy elolvastam, mert ez a könyv ébresztett fel arra, hogy nekem nem csak romantikus, fantasy könyveket kéne olvasnom, hanem valóság szagú történeteket is, mert engem teljesen levett a lábamról! Elgondolkodtatott. Aztán feldühített. Na meg elszomorított. És..na sírni nem sírtam, és már komolyan elgondolkodtam, hogy a könnycsatornáim nekem is működnek e, mert egyszerűen nem tudok sírni könyveken. És érzem, hogy ez a könyv azért egy kicsit sírós:D Ajánlhatnátok is olyan könyveket, amit tényleg, senki nem bírt ki sírás nélkül, mert már bőgni akarok! Legalább egyszer, na..
Többször is morogtam, dühöngtem osztálytársaknak, hogy, hogy lehetnek ilyen aljas, szemét emberek a Világon, Ők pedig sokszor érdeklődtek a könyv iránt, hogy milyen,úgyhogy elolvasás után ment is a következő embernek, aki kiolvasta pár óra alatt, holnap pedig már megy is a harmadik embernek:D Olyan jó érzés mikor én ajánlok valakinek könyvet, és így érdekli Őket, így szeretik:') Hüpp-hüpp…
Úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, elején én is féltem, hogy nem fog tetszeni a depressziós hangulata miatt, mert ilyen témájú könyveket nemigen olvastam, de nagyszerű!

Sheila_7>!
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Julie Anne Peters regényére elsőként az eredeti borítója alapján figyeltem fel, majd később ehhez társult a fülszöveg, ami egy komor hangulatú, szomorkás történetet kínált, a remény apró csírájával.
Az öngyilkosság, és az arra való hajlam, olyan téma, ami mindegy, milyen évet írunk, mindig aktuális lesz, soha nem évül el. Furcsa kimondani, de szeretek ilyen könyveket olvasni (mértékkel persze). Egyrészt hajt a kíváncsiság, hogy mi az a pont, ahonnan egy ember úgy érzi, nincs tovább, másrészt pedig érdekel, hogy ezt az egészet, ki hogyan dolgozza fel, éli meg. Keresem az okot, hogy megérthessem azokat, akik nem hisznek a pontosvesszőben. Ami nem azt jelenti, hogy elítélem vagy megvetem őket. Nem. Sőt, azt se gondolom, hogy gyávák lennének, mert egyáltalán nem azok. Mindezt pedig tökéletesen alátámasztja az Amikor ezt olvasod, én már nem leszek, melyről túlzások nélkül állíthatom, az egyik legjobb mű a témában. Az írónő nem köntörfalaz, kimondja a nyers valóságot, még ha az kegyetlen, sokkoló vagy felháborító is. Ha a kezedbe veszed a könyvet, készülj fel, hogy egy olyan utazásban lesz részed, mely felráz, a falhoz vág, kiszakítja a szívedet, és megmutatja az élet sötét szegletét.

Mindent egybevetve nekem hatalmas kedvencemmé vált, az idei olvasmányaim egyik legjobbja volt. Szerettem Daelynt és a regényeit, Santanát, a patkányát, a padjukat, de legjobban az aprónak tűnő részleteket szerettem: a folyamatot, ahogyan Daelyn szép lassan eltüntette magát az életből. Ahogy tudatosan elválasztotta magát a szüleitől; amit az elolvasott oldalakkal művelt, és ahogy egyre merészebben megnyílt a múltjával kapcsolatban. (Apropó! Érdemes meglátni, hogy mi, emberek, mennyire nem figyelünk oda a társaink szavára. Elbeszélünk egymás mellett.)
Ajánlom… tudjátok mit? Mindenkinek ajánlom! Kortól, nemtől függetlenül úgy gondolom, hasznos olvasmány lehet mindnyájunknak. Kinek ezért, kinek azért. Mert Julie Anne Peters regénye rólunk, emberekről és az életről szól. Lehet, hogy fáj, de nem baj. Ennek fájnia kell! Mert csak akkor tudjuk, hogy maradt bennünk egy cseppnyi emberség.

Ui.: Kiváltképp ajánlom azoknak, akik szerették a Csillagainkban a hibát.

4 hozzászólás
tmezo P>!
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Nagyszerű könyv, ami véleményem szerint nem csak az ifjúságnak szólhat, hanem felnőtteknek, szülőknek is.
Sajnáltam ezt a kislányt. Senki nem állt mellette, még a saját szülei sem. Nem fordulhatott senkihez bizalommal, ezért inkább bezárkózott. Ez a bezártság és a sok fájdalom pedig megmérgezte őt…ami pedig tudjuk hová vezetett.
Borzasztó kegyetlenek tudnak lenni a gyerekek egymással, és ha egy gyerek erről nem beszélhet a szüleivel, mert úgy érzi azok nem hinnének neki, akkor az már régen rossz.
És ha még a kegyetlenkedők sorába maguk a szülők is beállnak, elképzelni sem merem mit élhet át egy gyerek.
Tanulságos könyv, sok gondolkodni valót ad felnőttként is.

2 hozzászólás
efenera>!
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Végtelenül szomorú, és nyomasztó könyv. Az első oldaltól az utolsóig… függő véggel… Még most is, napok elteltével is zavar a vége!
Nem is igazán a függő vég, mert így is tökéletes volt a könyv, hanem inkább a végén található kérdések gyerekeknek. Úgy éreztem túlságosan is ráerőszakolják a fiatalokra az egész átgondolását és nem is mindig a megfelelő kérdéseket teszi fel a könyv, vagy éppen máshogy kéne feltenni… Nyilván elgondolkodik rajta az olvasó, nem kell a szájába rágni a dolgokat! Inkább a tanároknak adnának hozzá munkafüzetet…
Ennyi negatívumot tudok csak mondani, de ez se a történethez kapcsolódik, mert maga a történet gyönyörű és borzasztó is egyben. Végig ennyi járt a fejemben: basszus… ó basszus! Basszus, basszus, basszus!
Annyira borzasztó emberek élnek a világon, és annyi ártatlan áldozat van, és annyi betegség, és annyi zavar, és annyi gyűlölet, es annyi megsebzett lélek, annyi meggondolatlan szó, és annyi meggondolatlan cselekedet…
Úgy érzem ehez a könyvhöz nem lehet normális értékelést írni… olvassátok! ♡
Santana… ♡♡♡♡♡♡♡♡

OctoberRain>!
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Mi értelme itt lenni, ha az embert pont azok nem szeretik, azok hagyják el, akikben megbízott, akikre számíthatott? Mi értelme élni, ha az ember nem tartozik sehova?

azt mondják, az öngyilkosok gyengék. gyávák. mert a könnyebb utat választják.
volt idő, amikor én is így gondoltam, de mára már úgy vélem, hogy ez nem igaz…hiszen, ha belegondolunk, mekkora elhatározás és bátorság szükséges ahhoz, hogy valaki kioltsa a saját életét?
borzasztó volt olvasni egy 15 éves lány szemszögéből az állandó megpróbáltatásokkal, lelki és fizikai terrorral teli történetet…és a legrosszabb, hogy ilyen és hasonló esetek vannak, mindenhol a világban. és még kérdezik tőlem, hogy miért gyűlölöm az embereket…na, vajon miért.
nem helyes ítélkezni mások tettei felett, mivel senki fejébe nem látunk bele, nem tudhatjuk mit és miért tesz, így azt sem tudjuk kinél mikor, mi miatt jön el az a pont, amikor már nem bírja tovább. Daelyn elszántságát a tervét illetően azt hiszem megértettem, azt viszont nem, hogy a jót, ami betoppant az életébe, miért nem akarta elfogadni…miért nem akart csak egy kicsi esélyt adni a srácnak és saját magának.
és most így, a könyv kapcsán eszembe jutott egy idézet, amit valamikor régen találtam, nem emlékszem rá pontosan, nem is magyarul volt, de a lényege az volt, hogy:
ha az élet ezer módot kínál a kilépésre, találj másik ezret a maradásra…
keresni kell és megtalálni a szépet, a jót még a nehézségek között is….

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Gretii>!

A könyveim nélkül már rég megbolondultam volna.

72. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Daelyn Rice
Julie_V_Scott I>!

A lányok rosszabbak, mint a fiúk. A fiúk kegyetlenek. A lányok gonoszak.

138. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Daelyn Rice
Annie_Cresta>!

– Ami pár perc alatt történik, az megváltoztathatja az embert mindörökre.

10. oldal

Gretii>!

Sosem mondtam, hogy nincs semmi az életben, ami majd hiányozni fog. Az olvasás. Az evés.

196. oldal

abstractelf>!

– Mindenkinek fáj az élet néha…
Nagyot nyelek.
– Nem szégyen az.

225. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Santana Girard
abstractelf>!

Huszonegy napom van rá, hogy létezésem legapróbb nyomait is eltüntessem. Huszonegy perc alatt meg tudnám tenni.

34. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Daelyn Rice
DoreenShitQ>!

Egy fiú NEM lehet barátja egy lánynak. Soha nem hallottam fiúról, aki CSAK barátja akart volna lenni egy lánynak. Anyának igaza van, a fiúk veszélyesek.

46. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
John Green: Teknősök végtelen sora
John Green: Csillagainkban a hiba
Colleen Hoover: November 9.
Jay Asher: Tizenhárom okom volt…
Gayle Forman: Itt voltam
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Nicola Yoon: Minden, minden
John Green: Alaska nyomában