Edenbrooke ​örököse (Edenbrooke 0,5) 632 csillagozás

Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Most végre kiderül, Philip miért olyan ellenállhatatlanul… Philip… Minden Edenbrooke-rajongó számára kötelező.”
DeAnn S. McKinley

Philip Wyndham sohasem irigyelte a bátyját, Edenbrooke leendő örökösét. Inkább lenne a maga szerencséjének a kovácsa, mint hogy a cím és a rang szabta korlátok között éljen. De amikor a bátyja váratlanul meghal, Philip élete is fenekestül felfordul, mivel a körülmények azt követelik tőle, hogy feladja addigi életét. Philip felölti új szerepét, és London legkörülrajongottabb agglegényeként felváltva vergődik a berzenkedés, az unalom és a düh fogságában. Az események azonban váratlan fordulatot vesznek, mert egy este a sors egy fogadóba vezeti, ahol hősünk megismeri a páratlan Marianne Daventryt.

Eredeti megjelenés éve: 2015

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
70 oldal · ISBN: 9789634571667 · Fordította: Molnár Edit
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
70 oldal · ISBN: 9789634571650 · Fordította: Molnár Edit
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
70 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634571636 · Fordította: Molnár Edit

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Philip Wyndham · Marianne Daventry · William Wyndham · Lady Caroline Wyndham · Rachel Wyndham


Kedvencelte 57

Most olvassa 5

Várólistára tette 156

Kívánságlistára tette 165

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Pati28 P>!
Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse

”A szívemet karmolászta, aztán tükröt tartott elém, hogy lássam, mi lett belőlem a maszk alatt.”

Tetszett, ez a kiegészítő kisregény, kicsit közelebbről megismerjük Philipet, hiszen az Edenbrooke-ban szinte mindig titokzatos. Betekintést kapunk a színfalak mögé, picit a gyermekkorába és korábbi – Edenbrooke – előtti életébe. Örültem, hogy az ő szemszögéből is újra átélhettem Marianne-nal való találkozásuk pillanatait, mely szórakoztató és aranyos.
Ez a pasi teljesen megnyert magának, így ez a könyv sem volt elég belőle! :D

MissFortune>!
Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse

Az Edenbrooke nem lett nálam kedvenc, azonban nagyon jó volt újra olvasni a történetből egy csipetnyit. Philip nagyon jó férfikaraktert testesít meg, és imádtam, hogy az ő szemszögéből is olvashattam egy kicsit a történetet..Edenbrooke rajongóknak kötelező mű!:))
A 0,5-ös jelölésével azonban nem teljesen értek egyet, mert ugyan a regény kezdete előtti időszakból is vannak fejezetek, nagyrészt a regény kulcsfontosságú momentumát öleli fel, ami enyhén spoileres. Így hát aki bele akar kezdeni a sorozatba, szerintem ne ezzel kezdje.

KönyvMoly_1989>!
Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse

Annyira édes kis szösszenet volt, hogy kedvem támadt újraolvasni az Edenbrooke-ot. :)

3 hozzászólás
WindStorm>!
Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse

Annyira rövid volt, mégis leírhatatlanul imádnivaló! *.*
Kár, hogy Donaldson nem írta meg az egész történetet Philip szemszögéből. Biztos lett volna egy-két érdekes és vicces megjegyzése a nőkröl, a báli estélyekről… :D
A szerelmes, édes énjétől pedig mégjobban elolvadtunk volna. :)

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
70 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634571636 · Fordította: Molnár Edit
6 hozzászólás
Sippancs P>!
Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse

Igazi Donaldson, igazi Edenbrooke, igazi Philip. ♥
Úgy szerettem olvasni! Bárcsak, bárcsak négyszer ilyen hosszú lett volna!

kocybaba P>!
Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse

Megnevezés: Edenbrooke örököse
Összetétel: 100% Philip Wyndham szemszög
Hatás: izgatottság, szívet reptető boldogság
Mennyiség: nem elég
Adagolás: letehetetlen, egy szuszra kiolvasós
Figyelmeztetés: sovárgást, mély sóhajtozást, levakarhatatlan mosolyt okozhat
Mellékhatások: a következő rész utáni elviselhetetlen vágy, esetleges függőség
Ajánlott: mérhetetlenül, bármikor

7 hozzászólás
Evelena>!
Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse

Tudom, tudom, rövid.
Viszont annyira jó!! Philip az egyik nagy kedvencem és végig azon töprengtem, míg olvastam ezt a kis előzményt, hogy milyen szájízzel olvastam volna az Edenbrooke-ot, ha ezután kezdem el.
Aztán nem töprengtem el tovább, hanem fogtam magam és másnap elolvastam újra az Edenbrooke-ot ismét és megint olyan csodálatos élmény volt, mint elsőre.
Bármikor el tudnék merülni ebben a világban, mert otthon érzem magam benne, mintha haza mennék.
Jó volt kicsit többet megtudni itt, mert sokat adott az élményhez.
Ha szerettétek a könyvet, mindenképp olvassátok el ezt is, ha eddig kimaradt, pótoljátok!
De tényleg, ígérem jól fog esni. Talán pont annyira, mint nekem és lesz egy újraolvasás is belőle. ;)

Nikolett0907 P>!
Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse

Nem most olvastam Edenbrooke történetét, így ez a kis kötet frissítésnek tökéletes.
Philip Wyndham szemszögéből olvasni az előzményeket nagyon kellemes élmény volt.
Szeretem az urak gondolatait is ismerni, sokszor kellemesebb élményt nyújt, mint maga a fő kötet.
A régi csábítási trükkök még engem is lefárasztottak, pedig igazán messze vagyok időben és térben eme giccses világtól.
A hölgyek legjava kézbe kaphatna egy portörlőt és nem ártana némi humor, az egyéniség ugyanis alapjainak része a szorgalom, intelligencia és egy csipetnyi huncutság.
Na mindegy, nem az én posztom ezen rágódni.
Egy kellemes olvasásnak megfelelt.

Deziréé>!
Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse

Ó milyen jó volt, ismét ezekről a szereplőkről olvasni. Mikor az Edenbrooke-t olvastam akkor is annyira tetszett az a könyv és ez hogy végre Philip szemszögét is megismertem egy kicsit, rá kellett jönnöm, hogy ideje lenne újra olvasnom az írónő könyveit.
Szórakoztató és fantasztikus könyv.


Népszerű idézetek

Könyvmolyképző KU>!

– Miss Blythe? – kérdezte anyám.
A zsebembe süllyesztettem a kezem, és kimondtam az első szót, ami az eszembe jutott.
– Unalmas.
– Miss Emily Keane?
– Kedélytelen.
– Miss Parham?
– Szürke.
– Lady Sandeford?
– Érdektelen.
– Miss Sophronia Goodall?
– Fárasztó.
Anyám hirtelen elhallgatott, és lesújtó pillantást vetett rám. Rachel folytatta az olvasást.
– Miss Downing?
– Sótlan.
– Lady Pearce?
– Jellegtelen.
– Miss Amelia Endicott, Miss Georgiana Endicott és Miss Frederica Endicott?
– Szellemtelen, semmitmondó és… ööö…
Rachelre meredtem, és gyanakvóan húztam össze a szemem.
– Nem is ismerem Miss Frederica Endicottot .
Rachel bosszúsan nézett rám.
– Aha! Ez csapda volt! De nem estem bele – mosolyogtam önelégülten. – Nos, nyilvánvaló, hogy olyan feleséget szántok nekem, aki idő előtt a sírba visz. Ezt kikérem magamnak .

Kapcsolódó szócikkek: Lady Caroline Wyndham · Philip Wyndham · Rachel Wyndham
Sheila_7 I>!

Teljesítettem a kötelességemet, és mindenkit táncba vittem, akit anyám elém hozott, de vagy én lettem kétballábas, vagy a színlelt sérülések terjedtek pestisként a partnereim között: Miss Goodall úgy tett, mintha kificamodott volna a bokája; Lady Pearce váltig állította, hogy felhorzsolta a lábát; Miss Georgiana Endicottot pedig épp a táncunk közben lepte meg a migrén. Csupán egy csöndes sarok jelenthetett gyógyírt az ifjú hölgyek betegségeire, ahol kettesben lehettek velem a tánc végéig, sőt, ha hagytam, még azon túl is. Belementem a játékba, de ezzel együtt a felháborodásom is egyre mélyült. Csak nem ez a legújabb divat a férjfogásban? Talán külön kiadványban tanítják arra a fiatal lánykákat, hogy a nebáncsvirág szerepében tündökölve keltsék fel a tehetős fiatalemberek érdeklődését? Mert ha igen, hol ez a könyv, és hogyan szerezhetném meg, hogy máglyára vessem?

molybaba>!

– De mi tükrözi jobban az ember igazi énjét, ha nem a cselekedetei? – suttogta. – A szavai. Az, ahogyan a környezetével bánik. Ez a férfi mércéje. Egy úriember tehát mindig udvarias, segítőkész és tisztelettudó, becsületes és őszinte. Egy úriember azért magaslik ki a környezetéből, mert a sors kegyes volt hozzá. Egy úriembernek kötelessége nemes célokat követni, és arra használnia a befolyását, hogy jobbá tegye a világot.

48. oldal

beatrix_0823 P>!

– Hogy hívják őket?
– Kiket?
Ez régi kihallgatási trükk volt, még a hadseregben tanultam. Az ember gyorsan és személytelen hangon teszi fel a kérdést, hogy megzavarja az ellenséget.
– A teheneket – mondtam nyájasan. – Gondolom, csak van valami nevük.
[…]
– Persze, hogy van! – felelte gúnyos kacajjal.
– Éspedig…?
Kihívóan néztem a szemébe, és láttam, mennyire meglepődik, amikor rájön, hogy belementem a játékba. Igyekeztem ártatlan kifejezést erőltetni az arcomra, ő azonban átlátott a szitán.
Hűvös dac csillant a tekintetében.
– Bessie, Daisy, Ginger és Annabelle – darálta el egy szuszra.
Nyerésre álltam. A nagy sietségben a kisasszony megfeledkezett a parasztos tájszólásról. Megdörzsöltem az ajkamat, és elnyomtam egy mosolyt.
– És énekelni is szokott fejés közben?
– Természetesen – szegte fel az állát, és egyenesen a szemembe nézett, mintha próbára akarna tenni.
Évek óta ez volt a legmulatságosabb estém, eszemben sem volt megfutamodni. Áthajoltam az asztal fölött, mélyen belenéztem a tiszta, gyönyörű szempárba, és így szóltam:
– Szívesen meghallgatnám, mit szokott énekelni a teheneknek.
A hölgynek elakadt a lélegzete a döbbenettől. Biztos voltam benne, hogy én nyertem.
Ám ekkor felemelte a kezét, és az asztalra csapott. Bumm! Bumm! Aztán énekelni kezdett, halkan, hamisan, furcsa, reszketeg hangon:
– Kis tehén – bumm – kérlek én – bumm.
Elkerekedett a szemem. Ámulva meredtem a hölgyre.
– Adj tejet – bumm – édeset – bumm.

molybaba>!

– Nem vagyok ám ilyen bőgőmasina.
– Tudom – mormoltam, bár azt sem bántam volna, ha az.
Ez a drága, törékeny, tiszta lelkű lány teljesen elrabolta a szívemet.
{…}
Elnevettem magam, nem győztem áldani a szerencsémet, hogy itt ülök, és részem lehet ebben a csodálatos estében. Idáig azt hittem, a sors ellenem van, meghiúsítja a menekülési kísérletemet, holott valójában ő vezetett el ehhez a kincshez.

64. oldal

Szelén>!

– Ide hallgass, Will! Ha egyszer módom lesz rá, hogy versenylovat vegyek neked, megteszem. Ígérem.
William elmosolyodott.
– Köszönöm. De szerintem te is ugyanolyan szegény leszel, mint én.
– Nem. Én sokkal jobban értek a pénzhez, mint te.

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Philip Wyndham · William Wyndham
Szelén>!

– Mi a baj, anyám? – húztam fel a pecsétgyűrűt a kisujjamra. – Min töprengsz?
– Philip, aggódunk, hogy jó néhány kiváló lehetőséget szalasztottál el az idei báli szezonban, és ha egyikre sem csapsz le, valaki más teszi meg helyetted.
– Á! – mosolyodtam el. – A szezonzáró szentbeszéd. Tudhattam volna.

20. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lady Caroline Wyndham · Philip Wyndham
saxomusic>!

Bocsásson meg! Hirtelen azt hittem, úriemberrel van dolgom. De már látom, hogy önnek van igaza: valóban összetévesztettem valakivel.

46. oldal

schneeglöckchen>!

– Ha megint egy ifjú hölgy, istenemre mondom, világgá szaladok!

38. oldal

Perly>!

– Nem azt mondom, hogy gondolatban nem vágtam már orrba legalább ezerszer. Szinte látom magam előtt. Érzem, hogyan roppan szét a csontja az öklöm alatt.
William felderült.
– Eltörik az orra?
– Dől belőle a vér. Mint egy piros zuhatag.
William elmosolyodott.
– Aztán persze csúnyán forr össze, így Charlesnak kampós orral kell leélnie hátralévő életét, ráadásul olyan hangosan fog horkolni, hogy egyetlen nő sem marad meg mellette az ágyban.
William felnevetett.

Kapcsolódó szócikkek: Philip Wyndham · William Wyndham

A sorozat következő kötete

Edenbrooke sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett
Julia Quinn: Mint a mennyben
Julia Quinn: Lent délen, édes…
Colleen Hoover: Finding Cinderella – Helló, Hamupipőke!
M. C. Beaton: Miss Pym és a menekülő menyasszony
Maria Greene: Amikor kopogtat a szerelem
Stephanie Laurens: Titkos szeretők
Julie Garwood: Kastélyok
Julia Quinn: Hogyan fogjunk márkit
Julie Garwood: Lázadó vágy