Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Edenbrooke örököse (Edenbrooke 0,5) 747 csillagozás
„Most végre kiderül, Philip miért olyan ellenállhatatlanul… Philip… Minden Edenbrooke-rajongó számára kötelező.”
DeAnn S. McKinley
Philip Wyndham sohasem irigyelte a bátyját, Edenbrooke leendő örökösét. Inkább lenne a maga szerencséjének a kovácsa, mint hogy a cím és a rang szabta korlátok között éljen. De amikor a bátyja váratlanul meghal, Philip élete is fenekestül felfordul, mivel a körülmények azt követelik tőle, hogy feladja addigi életét. Philip felölti új szerepét, és London legkörülrajongottabb agglegényeként felváltva vergődik a berzenkedés, az unalom és a düh fogságában. Az események azonban váratlan fordulatot vesznek, mert egy este a sors egy fogadóba vezeti, ahol hősünk megismeri a páratlan Marianne Daventryt.
Eredeti megjelenés éve: 2015
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző
Enciklopédia 8
Szereplők népszerűség szerint
Philip Wyndham · Marianne Daventry · William Wyndham · Lady Caroline Wyndham · Rachel Wyndham
Kedvencelte 61
Most olvassa 3
Várólistára tette 161
Kívánságlistára tette 176
Kölcsönkérné 4
Kiemelt értékelések
”A szívemet karmolászta, aztán tükröt tartott elém, hogy lássam, mi lett belőlem a maszk alatt.”
Tetszett, ez a kiegészítő kisregény, kicsit közelebbről megismerjük Philipet, hiszen az Edenbrooke-ban szinte mindig titokzatos. Betekintést kapunk a színfalak mögé, picit a gyermekkorába és korábbi – Edenbrooke – előtti életébe. Örültem, hogy az ő szemszögéből is újra átélhettem Marianne-nal való találkozásuk pillanatait, mely szórakoztató és aranyos.
Ez a pasi teljesen megnyert magának, így ez a könyv sem volt elég belőle! :D
Az Edenbrooke nem lett nálam kedvenc, azonban nagyon jó volt újra olvasni a történetből egy csipetnyit. Philip nagyon jó férfikaraktert testesít meg, és imádtam, hogy az ő szemszögéből is olvashattam egy kicsit a történetet..Edenbrooke rajongóknak kötelező mű!:))
A 0,5-ös jelölésével azonban nem teljesen értek egyet, mert ugyan a regény kezdete előtti időszakból is vannak fejezetek, nagyrészt a regény kulcsfontosságú momentumát öleli fel, ami enyhén spoileres. Így hát aki bele akar kezdeni a sorozatba, szerintem ne ezzel kezdje.
Ez a kis novella hozzájárul ahhoz, hogy Philipet, a gondolatait kicsit jobban megismerjük. Egyébként is nagy kedvencem lett Philip, de az ő szemszögéből olvasott rövidke epizódok miatt még nagyobb kedvenc lett. Sajnálom a sok negatívumot, ami érte, de még csak most kezdődik az igazi élete. :)
Annyira édes kis szösszenet volt, hogy kedvem támadt újraolvasni az Edenbrooke-ot. :)
A kiegészítő kötetekkel mindig bajban vagyok, hiszen olyan mondvacsináltnak tűnnek. Ez a kis történet viszont nem volt az. Lehet, hogy a korszak, a miliő hatása miatt értékeltem így, de tagadhatatlan, hogy van valami sajátos bája. Még a szereplők is rokonszenvesek voltak, természetesen és különösen Philip…
Annyira rövid volt, mégis leírhatatlanul imádnivaló! *.*
Kár, hogy Donaldson nem írta meg az egész történetet Philip szemszögéből. Biztos lett volna egy-két érdekes és vicces megjegyzése a nőkröl, a báli estélyekről… :D
A szerelmes, édes énjétől pedig mégjobban elolvadtunk volna. :)
Tudom, tudom, rövid.
Viszont annyira jó!! Philip az egyik nagy kedvencem és végig azon töprengtem, míg olvastam ezt a kis előzményt, hogy milyen szájízzel olvastam volna az Edenbrooke-ot, ha ezután kezdem el.
Aztán nem töprengtem el tovább, hanem fogtam magam és másnap elolvastam újra az Edenbrooke-ot ismét és megint olyan csodálatos élmény volt, mint elsőre.
Bármikor el tudnék merülni ebben a világban, mert otthon érzem magam benne, mintha haza mennék.
Jó volt kicsit többet megtudni itt, mert sokat adott az élményhez.
Ha szerettétek a könyvet, mindenképp olvassátok el ezt is, ha eddig kimaradt, pótoljátok!
De tényleg, ígérem jól fog esni. Talán pont annyira, mint nekem és lesz egy újraolvasás is belőle. ;)
Megnevezés: Edenbrooke örököse
Összetétel: 100% Philip Wyndham szemszög
Hatás: izgatottság, szívet reptető boldogság
Mennyiség: nem elég
Adagolás: letehetetlen, egy szuszra kiolvasós
Figyelmeztetés: sovárgást, mély sóhajtozást, levakarhatatlan mosolyt okozhat
Mellékhatások: a következő rész utáni elviselhetetlen vágy, esetleges függőség
Ajánlott: mérhetetlenül, bármikor
Népszerű idézetek
– Miss Blythe? – kérdezte anyám.
A zsebembe süllyesztettem a kezem, és kimondtam az első szót, ami az eszembe jutott.
– Unalmas.
– Miss Emily Keane?
– Kedélytelen.
– Miss Parham?
– Szürke.
– Lady Sandeford?
– Érdektelen.
– Miss Sophronia Goodall?
– Fárasztó.
Anyám hirtelen elhallgatott, és lesújtó pillantást vetett rám. Rachel folytatta az olvasást.
– Miss Downing?
– Sótlan.
– Lady Pearce?
– Jellegtelen.
– Miss Amelia Endicott, Miss Georgiana Endicott és Miss Frederica Endicott?
– Szellemtelen, semmitmondó és… ööö…
Rachelre meredtem, és gyanakvóan húztam össze a szemem.
– Nem is ismerem Miss Frederica Endicottot .
Rachel bosszúsan nézett rám.
– Aha! Ez csapda volt! De nem estem bele – mosolyogtam önelégülten. – Nos, nyilvánvaló, hogy olyan feleséget szántok nekem, aki idő előtt a sírba visz. Ezt kikérem magamnak .
– De mi tükrözi jobban az ember igazi énjét, ha nem a cselekedetei? – suttogta. – A szavai. Az, ahogyan a környezetével bánik. Ez a férfi mércéje. Egy úriember tehát mindig udvarias, segítőkész és tisztelettudó, becsületes és őszinte. Egy úriember azért magaslik ki a környezetéből, mert a sors kegyes volt hozzá. Egy úriembernek kötelessége nemes célokat követni, és arra használnia a befolyását, hogy jobbá tegye a világot.
48. oldal
Teljesítettem a kötelességemet, és mindenkit táncba vittem, akit anyám elém hozott, de vagy én lettem kétballábas, vagy a színlelt sérülések terjedtek pestisként a partnereim között: Miss Goodall úgy tett, mintha kificamodott volna a bokája; Lady Pearce váltig állította, hogy felhorzsolta a lábát; Miss Georgiana Endicottot pedig épp a táncunk közben lepte meg a migrén. Csupán egy csöndes sarok jelenthetett gyógyírt az ifjú hölgyek betegségeire, ahol kettesben lehettek velem a tánc végéig, sőt, ha hagytam, még azon túl is. Belementem a játékba, de ezzel együtt a felháborodásom is egyre mélyült. Csak nem ez a legújabb divat a férjfogásban? Talán külön kiadványban tanítják arra a fiatal lánykákat, hogy a nebáncsvirág szerepében tündökölve keltsék fel a tehetős fiatalemberek érdeklődését? Mert ha igen, hol ez a könyv, és hogyan szerezhetném meg, hogy máglyára vessem?
– Hogy hívják őket?
– Kiket?
Ez régi kihallgatási trükk volt, még a hadseregben tanultam. Az ember gyorsan és személytelen hangon teszi fel a kérdést, hogy megzavarja az ellenséget.
– A teheneket – mondtam nyájasan. – Gondolom, csak van valami nevük.
[…]
– Persze, hogy van! – felelte gúnyos kacajjal.
– Éspedig…?
Kihívóan néztem a szemébe, és láttam, mennyire meglepődik, amikor rájön, hogy belementem a játékba. Igyekeztem ártatlan kifejezést erőltetni az arcomra, ő azonban átlátott a szitán.
Hűvös dac csillant a tekintetében.
– Bessie, Daisy, Ginger és Annabelle – darálta el egy szuszra.
Nyerésre álltam. A nagy sietségben a kisasszony megfeledkezett a parasztos tájszólásról. Megdörzsöltem az ajkamat, és elnyomtam egy mosolyt.
– És énekelni is szokott fejés közben?
– Természetesen – szegte fel az állát, és egyenesen a szemembe nézett, mintha próbára akarna tenni.
Évek óta ez volt a legmulatságosabb estém, eszemben sem volt megfutamodni. Áthajoltam az asztal fölött, mélyen belenéztem a tiszta, gyönyörű szempárba, és így szóltam:
– Szívesen meghallgatnám, mit szokott énekelni a teheneknek.
A hölgynek elakadt a lélegzete a döbbenettől. Biztos voltam benne, hogy én nyertem.
Ám ekkor felemelte a kezét, és az asztalra csapott. Bumm! Bumm! Aztán énekelni kezdett, halkan, hamisan, furcsa, reszketeg hangon:
– Kis tehén – bumm – kérlek én – bumm.
Elkerekedett a szemem. Ámulva meredtem a hölgyre.
– Adj tejet – bumm – édeset – bumm.
– Nem vagyok ám ilyen bőgőmasina.
– Tudom – mormoltam, bár azt sem bántam volna, ha az.
Ez a drága, törékeny, tiszta lelkű lány teljesen elrabolta a szívemet.
{…}
Elnevettem magam, nem győztem áldani a szerencsémet, hogy itt ülök, és részem lehet ebben a csodálatos estében. Idáig azt hittem, a sors ellenem van, meghiúsítja a menekülési kísérletemet, holott valójában ő vezetett el ehhez a kincshez.
64. oldal
– Mi a baj, anyám? – húztam fel a pecsétgyűrűt a kisujjamra. – Min töprengsz?
– Philip, aggódunk, hogy jó néhány kiváló lehetőséget szalasztottál el az idei báli szezonban, és ha egyikre sem csapsz le, valaki más teszi meg helyetted.
– Á! – mosolyodtam el. – A szezonzáró szentbeszéd. Tudhattam volna.
20. oldal
Egy szó, mint száz, arra születtem, hogy Miss Marianne Daventryt szolgáljam.
67. oldal
A sorozat következő kötete
Edenbrooke sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Aurora Lewis Turner: Ashley / Bolygókeringő 1–2. ·
Összehasonlítás - Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett 92% ·
Összehasonlítás - Eloisa James: Az én hercegem 82% ·
Összehasonlítás - Lisa Kleypas: Ördöngös tavasz 92% ·
Összehasonlítás - V. E. Schwab: Gyülekező árnyak 86% ·
Összehasonlítás - Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság 92% ·
Összehasonlítás - Colleen Hoover: Finding Cinderella – Helló, Hamupipőke! 89% ·
Összehasonlítás - Julia Quinn: A másik Miss Bridgerton 88% ·
Összehasonlítás - Vi Keeland: Fiatal szerető 89% ·
Összehasonlítás - Vi Keeland: Érzéki játék 89% ·
Összehasonlítás