Edenbrooke (Edenbrooke 1.) 93% 1805 csillagozás

Egy gyönyörű angol kastély, igazi úriemberek, semmirekellő fráterek, kedves és nem túl kedves fiatal lányok, no meg egy szeleburdi főhősnő, mi más kell még egy kis könnyed kikapcsolódáshoz? :)

Álmodozó és csetlő-botló főhősnőnk, Marianne személyében sokan magunkra ismerhetünk.
A könyv elején lévő útonállós jelenetben is remekül helyt állt, nem csalódtam benne, kiderült, hogy nem csak álmodozni és becsukott szemmel táncolni tud, hanem ha a helyzet megköveteli nagyon bátor és gyakorlatias tettekre is képes.

Marianne úgy tudja, hogy édesanyja régi barátnője Lady Caroline hívja meg Edenbrooke-ba, ám a történet során szépen lassan szembesül az igazsággal, és megtudja azt, hogy a nagyanyjának milyen hátsó szándékai voltak.
Amikor Marianne ikertestvére, Cecily először feltűnt a színen, nagyon ellenszenvesnek találtam, néha már azt sem értettem, Marianne miért nem mondja már meg neki jól a magáét.

És itt van még nekünk a daliás Philip is, aki nemcsak Marianne szívét, hanem az enyémet is elrabolta, fel is került arra a bizonyos „legszívdöglesztőbb könyves férfiak” listámra.

A könyv vége már olyan izgalmas volt, hogy alig tudtam letenni (igazából nem is tettem le :)), nem csalódtam a befejezésben, sőt nagyon is kedvemre való volt.
Akiknek egymásra kellett találniuk, egymásra találtak, a gonosz pedig elnyerte méltó büntetését. Mindeközben pedig gyönyörű angol tájakon járhattunk, lovagolhattunk, és elegáns, régimódi bálokon táncolhattunk.
http://konyvutca.blogspot.hu/2016/04/julianne-donaldson…

Már az első sortól megfogott és lekötött.
Tetszett a főhősnő jelleme, páratlan humora és a végtelen őszintesége.
És végre egy főhős, akit nem lehet nem szeretni, nagyon jókat kacagtam a szócsatákon.
Ami picit meglepett a konfliktus a végén, és ami elszomorított, hogy a kedves testvér nekem nagyon ellenszenves karakter lett.
Csak ajánlani tudom. :)

”Most döbbentem rá igazán, milyen sokat jelent egy barát, valaki, aki, mellett csak úgy repül az idő.”

Julianne Donaldson már a Blackmoore c. könyvével is belopta magát a szívembe, de az Edenbrooke vált igazán csak a kedvencemmé. Könyvei letehetetlen olvasmányok, garantálva a 19. századi hangulatot, romantikus érzést.

Az Edenbrooke témájában könnyed és szórakoztató, olvasmányos történet, ahol izgatottan várod a fejleményeket, drukkolsz-szurkolsz, hogy a fiúé legyen a lány szíve. Olvasás során felülsz arra a bizonyos hullámvasútra, hiszen hol boldog vagy, hol szomorú, hol pedig dühös.
Női főszereplőnk, Marianne karaktere kellemes, szerethető. Picit szeleburdi, picit komoly, de bátor jelleme és őszintesége páratlanná teszik őt. Különleges jegyei felkeltik a női nemben csalódott, Philip figyelmét is.
Philip igazán szellemes, okos, jóképű és neveltetése révén úriember módjára viselkedik. Ő is őszinte, igaz ember, sármjának viszont lehetetlen ellenállni.
Az első perctől fogva izzik közöttük a levegő, szócsatáik megnevettetnek, barátságuk meghitt pillanatokkal töltenek el.
Érzelmes, izgalmas történet, melyet a végén már alig bírtam letenni, azt pedig nagyon sajnáltam, hogy ilyen hamar vége lett. Még olvastam volna tovább. :)
spoiler

„Oly közel vagy hozzám, és mégis oly távol. Mikor gyanútlanul nézel rám, a pokol tüze emészti lelkem, és attól tartok, elvesztem az eszem.”

Tavaly ilyenkor, hogyha valaki azt mondta volna, hogy én történelmi romantikus könyveket fogok olvasni, és szeretni is fogom őket… minden bizonnyal kinevettem volna az illetőt. Sosem voltam romantika párti, mindig jobban szerettem a vérben tocsogó történeteket, mint a felfújt rózsaszín szerelmi vallomásokat. A történelmi regényektől a hideg rázott. De valami megváltozott az Outlander elolvasása után. Elkezdtem kitipegni a komfortzónámból, bátortalan lépésekkel botorkáltam ezen kategóriák felé. Most már úgy érzem, hogy az egyik legjobb döntésem volt. Rengeteg élményről, szenvedélyről, nevetésről maradtam volna le, ha visszahúzódva, a magam által felépített korlátok között ücsörgök továbbra is. Az Edenbrooke egy igazán aranyos történelmi romantikus regény, melyet minden menthetetlenül romantikus léleknek el kellene olvasnia. No meg annak is, aki csak szimplán szeretne egy könnyed történettel kikapcsolódni.

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/01/julianne-donaldso…

Most eléggé elszörnyedtem.Egyáltalán nem ezt vártam.
Sokkal magával ragadóbb, szerethetőbb történetre számítottam.
Engem nem igazán győzött meg ez a könyv.
Nem férkőzött a bőröm alá.
Kevés volt.
A karaktereket nem tudtam megkedvelni.
A történet olyan semmilyen volt, nem volt benne semmi extra.
Philip nagyon kevés volt. Róla még olvastam volna többet is.
Marianne nekem egyáltalán nem volt szerethető karakter. Hiába volt bátor és erős teremtés, egyáltalán nem tudtam szimpatizálni vele.
A mellékszereplők közt sem találtam igazán szerethetőeket.
Azt viszont el kell mondanom, hogy a borítója nagyon csodás. Terjedelemre nem volt vészes. Hamar kivégeztem. Imádtam, hogy nagybetűs.
Akik rajonganak a történelmi romantikusokért, azok tényleg ne hagyják ki. Senki kedvét nem akartam elvenni a véleményemmel. Egyéni probléma, hogy nekem ez most nem igazán jött be. Másnak attól még lehet kedvenc.

Ez most gyógyír volt a lelkemnek. :) Egy bájos és elragadó történet, nincsenek benne nagy események, de tele van érzelemmel. Nagyon szépen ábrázolja az írónő a szerelmet, Marianne érzéseit én is átéltem, néhány óra leforgása alatt szerelmes, csalódott, boldog voltam én is. Na és Philip… :) szerelmes lettem Philipbe :)
Röviden, egy édes történet gyönyörűen elmesélve.

Biztosan sokatoknak van olyan könyve, amibe, ha tehetné, szívesen belebújna. Nos, nálam az Edenbrooke lett ez a könyv. Annyi mosoly, báj, kedvesség, humor van benne, hogy legszívesebben, ha tehetném, beleugranék a lapjai közé, hogy élvezhessem, ezt a számomra elbűvölő kort. :)
Marianne olyan lány, aki kitűnik kortársnői közül, azzal, hogy ki nem állhatja a szabályokat, és önmagát adja, akkor is, ha ez másoknak nem tetszik. Odáig van a természetért és olyan jószívű (néha túlságosan is). Természetesen a humora is a helyén van és, ha kell, megmutatja, hogy milyen erős is ő. Az a női karakter, akivel lehet azonosulni.
Philip, szívem csücske. Nem az a tipikus ifjú, van benne egy nem is kis mértékű huncutság, ami csak a javára szolgál. Hát lehet őt nem szeretni? ;)
Cecily a könyv nagy részében borzasztóan az agyamra ment, de aztán végül sikerült valamennyire megbarátkoznom vele.
Alig tudtam letenni a könyvet, teljesen elvarázsolt. :) Nem csöpögős történet, hanem az a kellemesen romantikus idill, aminek az elolvasása után egy jókora mosollyal az arcodon csukod be a könyvet és azt kívánod: „Bárcsak én is!”

Jaj, nekem… ilyen szépséges történetet :)))) Csatlakozom az előttem szólókhoz, ez egyszerűen szuper volt. Mást nem is lehet mondani. Minden percét élveztem, hol jókat nevettem, hol sóhajtoztam az érzelmesebb részeknél, és hol izgultam a szereplőkért.
Marianne és Philip annyira édesek együtt, maga a megtestesült vattacukor :D Már a borító is teljesen magába bolondítja az embert, de a történet, és persze Sir Philip, rátesz még vagy húsz lapáttal. Ezek után kíváncsi vagyok, mit hoz nekünk a folytatás.

Először a borítóba szerettem bele, utána végtelenül szerelembe estem Philippel, majd rabul ejtett egész Edenbrooke. :)
Ez a könyv fenomenális. Bűbájos, édes, humoros, szerelmes, és nagyon kellemes élményt nyújt minden betűje. :)
Marianne rendkívül szimpatikus, szókimondó, aranyos főhősnő, abszolút kedvenc lett. Szerettem a két főhős cívódását, játszadozását, elbűvölőek együtt, az egyik legjobb páros, akikről valaha olvastam.
Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni erről a remek regényről és tiszta szívemből ajánlom mindenkinek. :)
Egyszer én is tennék egy nagy sétát Edenbrooke kertjében… Vágyom a gyümölcsös bájára, a szó szerint festői tájra és a balzsamos, rózsaillatú levegőre.
Imádtam!!! :)

Szavakkal nem tudom megfelelően kifejezni mit is érzek éppen. Kezdem szerintem az elején.
Már régóta szemeztem, hogy elolvasom a könyvet, de nem tudom mi a csudáért halogattam. Már maga a borító is annyira gyönyörű és amit a lapokra leírva találtam…. A szavam elállt maradjunk annyiban.
Már a 17. oldal után megmondtam, hogy mi lesz a cselekmény fő szála, de akkor is, ahogy az írónő megfogalmazta a történet minden egyes mondatát, engem teljesen elvarázsolt és azért meglepett, nem mindig tudtam ám, hogy mi lesz a következő lépés.
A könyv olvasása közben, sajnos néha le kellett tennem, hiszen nekem is vannak egyéb elfoglaltságaim, de mielőtt letettem volna mindig néztem egy kevés ideig a csodaszép könyv borítóját és gondolatban nyugtattam magam, hogy hamarosan újra a kezembe vehetem. Hogy miért kellett magam nyugtatni? Na azért, mert minden fejezet úgy zárult le, hogy rám tört az az érzés, hogy azonnal tudnom kell mi lesz a folytatásban. Tudjátok? Mint amikor egy hetet kell várnod a sorozatod folytatására. Nah ugyan ezt az érzést éreztem, amikor összecsuktam a könyvet, és folyamatosan kattogott az agyam, hogy jaj mikor olvashatom már tovább.
Olyan romantikus történet, hiába, hogy több évvel ezelőtt játszódik nem nehéz a nyelvezete, hanem élvezhető.
Marianne, én együtt nevettem és szomorkodtam veled minden egyes oldalon és drukkoltam, hogy minden jóra forduljon, ha elérkeztünk egy szomorú részhez. Nagyon megkedveltem Mariann karakterét és persze Philiphét is. Igazi kis romantikus gyöngyvirág ez a fiú. A lányban kicsit még magamra is ismertem, főleg mikor valami cikis helyzetbe került, mintha csak én csináltam volna.
A végén már kezdtem fellélegezni, hogy itt még azért fog valami történni, de nem sejtettem, hogy valami ekkora izgalom fog érni. Jajjj, ha rágnám a körmöm hét szentség, hogy lerágtam volna. Úgy olvastam a sorokat, hogy a szemem mozgása vetekedett egy versenyautó sebességével. Nah jó nem, de közelítette. Szabályosan füstölt a szemgolyóm. Egyszerűen nem bírtam leállni, csak olvastam és olvastam és elérkeztem a végére, bármilyen hihetetlen.
És a befejezés, ahhwwww, olyan gyönyörűen van megfogalmazva, ahogy minden egyes oldal.
Jelenleg is a könyv hatása alatt vagyok, pörgök miatta, mert annyira boldog vagyok, hogy elolvastam. Csodálatos és romantikus történet. Nem tudok semmilyen hibát leírni ide nektek. A tökéletes szó sem felel meg, a tökéletesnél is tökéletesebb számomra ez a könyv, emiatt nyilvánvalóan újraolvasom majd, nem is egyszer..
Rég éreztem már ezt a felemelő érzést egy könyv után. Köszönöm kedves írónő, hogy megírtad ezt a történetet és köszönöm a fordítóknak is, hogy nekik hála magyarul is megjelent.