Edenbrooke (Edenbrooke 1.) 1096 csillagozás

Julianne Donaldson: Edenbrooke

Marianne ​Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen a rémesen unalmas Bathból és udvarlója egyre terhesebbé váló ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily, meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni. Ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe.
Marianne, aki először egy útonállóval keveredik ijesztő összetűzésbe, majd látszólag ártalmatlan flörtbe bonyolódik, képtelen kalandok egész sorát éli át, míg a gyengéd érzelmek és az intrikák végleg átveszik az uralmat az élete fölött.
Vajon sikerül megzaboláznia csalfa szívét, vagy hagyja, hogy egy titokzatos idegen levegye a lábáról? Annyi bizonyos, hogy a sors nem egy kellemes nyári vakáció reményében vezeti Marianne-t Edenbrooke-ba.

„Szívmelengető… (tovább)

Eredeti mű: Julianne Donaldson: Edenbrooke (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633992920 · Fordította: Molnár Edit
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633992913 · Fordította: Molnár Edit
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
318 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633992920 · Fordította: Molnár Edit

1 további kiadás


Kedvencelte 365

Most olvassa 35

Várólistára tette 400

Kívánságlistára tette 463

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Julianne Donaldson: Edenbrooke

Egy gyönyörű angol kastély, igazi úriemberek, semmirekellő fráterek, kedves és nem túl kedves fiatal lányok, no meg egy szeleburdi főhősnő, mi más kell még egy kis könnyed kikapcsolódáshoz? :)

Álmodozó és csetlő-botló főhősnőnk, Marianne személyében sokan magunkra ismerhetünk.
A könyv elején lévő útonállós jelenetben is remekül helyt állt, nem csalódtam benne, kiderült, hogy nem csak álmodozni és becsukott szemmel táncolni tud, hanem ha a helyzet megköveteli nagyon bátor és gyakorlatias tettekre is képes.

Marianne úgy tudja, hogy édesanyja régi barátnője Lady Caroline hívja meg Edenbrooke-ba, ám a történet során szépen lassan szembesül az igazsággal, és megtudja azt, hogy a nagyanyjának milyen hátsó szándékai voltak.
Amikor Marianne ikertestvére, Cecily először feltűnt a színen, nagyon ellenszenvesnek találtam, néha már azt sem értettem, Marianne miért nem mondja már meg neki jól a magáét.

És itt van még nekünk a daliás Philip is, aki nemcsak Marianne szívét, hanem az enyémet is elrabolta, fel is került arra a bizonyos „legszívdöglesztőbb könyves férfiak” listámra.

A könyv vége már olyan izgalmas volt, hogy alig tudtam letenni (igazából nem is tettem le :)), nem csalódtam a befejezésben, sőt nagyon is kedvemre való volt.
Akiknek egymásra kellett találniuk, egymásra találtak, a gonosz pedig elnyerte méltó büntetését. Mindeközben pedig gyönyörű angol tájakon járhattunk, lovagolhattunk, és elegáns, régimódi bálokon táncolhattunk.
http://konyvutca.blogspot.hu/2016/04/julianne-donaldson…

10 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Julianne Donaldson: Edenbrooke

Már az első sortól megfogott és lekötött.
Tetszett a főhősnő jelleme, páratlan humora és a végtelen őszintesége.
És végre egy főhős, akit nem lehet nem szeretni, nagyon jókat kacagtam a szócsatákon.
Ami picit meglepett a konfliktus a végén, és ami elszomorított, hogy a kedves testvér nekem nagyon ellenszenves karakter lett.
Csak ajánlani tudom. :)

>!
zuna19 P
Julianne Donaldson: Edenbrooke

Most eléggé elszörnyedtem.Egyáltalán nem ezt vártam.
Sokkal magával ragadóbb, szerethetőbb történetre számítottam.
Engem nem igazán győzött meg ez a könyv.
Nem férkőzött a bőröm alá.
Kevés volt.
A karaktereket nem tudtam megkedvelni.
A történet olyan semmilyen volt, nem volt benne semmi extra.
Philip nagyon kevés volt. Róla még olvastam volna többet is.
Marianne nekem egyáltalán nem volt szerethető karakter. Hiába volt bátor és erős teremtés, egyáltalán nem tudtam szimpatizálni vele.
A mellékszereplők közt sem találtam igazán szerethetőeket.
Azt viszont el kell mondanom, hogy a borítója nagyon csodás. Terjedelemre nem volt vészes. Hamar kivégeztem. Imádtam, hogy nagybetűs.
Akik rajonganak a történelmi romantikusokért, azok tényleg ne hagyják ki. Senki kedvét nem akartam elvenni a véleményemmel. Egyéni probléma, hogy nekem ez most nem igazán jött be. Másnak attól még lehet kedvenc.

16 hozzászólás
>!
Niitaa P
Julianne Donaldson: Edenbrooke

„Oly közel vagy hozzám, és mégis oly távol. Mikor gyanútlanul nézel rám, a pokol tüze emészti lelkem, és attól tartok, elvesztem az eszem.”

Tavaly ilyenkor, hogyha valaki azt mondta volna, hogy én történelmi romantikus könyveket fogok olvasni, és szeretni is fogom őket… minden bizonnyal kinevettem volna az illetőt. Sosem voltam romantika párti, mindig jobban szerettem a vérben tocsogó történeteket, mint a felfújt rózsaszín szerelmi vallomásokat. A történelmi regényektől a hideg rázott. De valami megváltozott az Outlander elolvasása után. Elkezdtem kitipegni a komfortzónámból, bátortalan lépésekkel botorkáltam ezen kategóriák felé. Most már úgy érzem, hogy az egyik legjobb döntésem volt. Rengeteg élményről, szenvedélyről, nevetésről maradtam volna le, ha visszahúzódva, a magam által felépített korlátok között ücsörgök továbbra is. Az Edenbrooke egy igazán aranyos történelmi romantikus regény, melyet minden menthetetlenül romantikus léleknek el kellene olvasnia. No meg annak is, aki csak szimplán szeretne egy könnyed történettel kikapcsolódni.

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/01/julianne-donaldso…

11 hozzászólás
>!
Evelena
Julianne Donaldson: Edenbrooke

Biztosan sokatoknak van olyan könyve, amibe, ha tehetné, szívesen belebújna. Nos, nálam az Edenbrooke lett ez a könyv. Annyi mosoly, báj, kedvesség, humor van benne, hogy legszívesebben, ha tehetném, beleugranék a lapjai közé, hogy élvezhessem, ezt a számomra elbűvölő kort. :)
Marianne olyan lány, aki kitűnik kortársnői közül, azzal, hogy ki nem állhatja a szabályokat, és önmagát adja, akkor is, ha ez másoknak nem tetszik. Odáig van a természetért és olyan jószívű (néha túlságosan is). Természetesen a humora is a helyén van és, ha kell, megmutatja, hogy milyen erős is ő. Az a női karakter, akivel lehet azonosulni.
Philip, szívem csücske. Nem az a tipikus ifjú, van benne egy nem is kis mértékű huncutság, ami csak a javára szolgál. Hát lehet őt nem szeretni? ;)
Cecily a könyv nagy részében borzasztóan az agyamra ment, de aztán végül sikerült valamennyire megbarátkoznom vele.
Alig tudtam letenni a könyvet, teljesen elvarázsolt. :) Nem csöpögős történet, hanem az a kellemesen romantikus idill, aminek az elolvasása után egy jókora mosollyal az arcodon csukod be a könyvet és azt kívánod: „Bárcsak én is!”

6 hozzászólás
>!
KönyvMoly_1989 P
Julianne Donaldson: Edenbrooke

Először a borítóba szerettem bele, utána végtelenül szerelembe estem Philippel, majd rabul ejtett egész Edenbrooke. :)
Ez a könyv fenomenális. Bűbájos, édes, humoros, szerelmes, és nagyon kellemes élményt nyújt minden betűje. :)
Marianne rendkívül szimpatikus, szókimondó, aranyos főhősnő, abszolút kedvenc lett. Szerettem a két főhős cívódását, játszadozását, elbűvölőek együtt, az egyik legjobb páros, akikről valaha olvastam.
Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni erről a remek regényről és tiszta szívemből ajánlom mindenkinek. :)
Egyszer én is tennék egy nagy sétát Edenbrooke kertjében… Vágyom a gyümölcsös bájára, a szó szerint festői tájra és a balzsamos, rózsaillatú levegőre.
Imádtam!!! :)

9 hozzászólás
>!
DarknessAngel
Julianne Donaldson: Edenbrooke

Jaj, nekem… ilyen szépséges történetet :)))) Csatlakozom az előttem szólókhoz, ez egyszerűen szuper volt. Mást nem is lehet mondani. Minden percét élveztem, hol jókat nevettem, hol sóhajtoztam az érzelmesebb részeknél, és hol izgultam a szereplőkért.
Marianne és Philip annyira édesek együtt, maga a megtestesült vattacukor :D Már a borító is teljesen magába bolondítja az embert, de a történet, és persze Sir Philip, rátesz még vagy húsz lapáttal. Ezek után kíváncsi vagyok, mit hoz nekünk a folytatás.

12 hozzászólás
>!
Deziréé
Julianne Donaldson: Edenbrooke

Szavakkal nem tudom megfelelően kifejezni mit is érzek éppen. Kezdem szerintem az elején.
Már régóta szemeztem, hogy elolvasom a könyvet, de nem tudom mi a csudáért halogattam. Már maga a borító is annyira gyönyörű és amit a lapokra leírva találtam…. A szavam elállt maradjunk annyiban.
Már a 17. oldal után megmondtam, hogy mi lesz a cselekmény fő szála, de akkor is, ahogy az írónő megfogalmazta a történet minden egyes mondatát, engem teljesen elvarázsolt és azért meglepett, nem mindig tudtam ám, hogy mi lesz a következő lépés.
A könyv olvasása közben, sajnos néha le kellett tennem, hiszen nekem is vannak egyéb elfoglaltságaim, de mielőtt letettem volna mindig néztem egy kevés ideig a csodaszép könyv borítóját és gondolatban nyugtattam magam, hogy hamarosan újra a kezembe vehetem. Hogy miért kellett magam nyugtatni? Na azért, mert minden fejezet úgy zárult le, hogy rám tört az az érzés, hogy azonnal tudnom kell mi lesz a folytatásban. Tudjátok? Mint amikor egy hetet kell várnod a sorozatod folytatására. Nah ugyan ezt az érzést éreztem, amikor összecsuktam a könyvet, és folyamatosan kattogott az agyam, hogy jaj mikor olvashatom már tovább.
Olyan romantikus történet, hiába, hogy több évvel ezelőtt játszódik nem nehéz a nyelvezete, hanem élvezhető.
Marianne, én együtt nevettem és szomorkodtam veled minden egyes oldalon és drukkoltam, hogy minden jóra forduljon, ha elérkeztünk egy szomorú részhez. Nagyon megkedveltem Mariann karakterét és persze Philiphét is. Igazi kis romantikus gyöngyvirág ez a fiú. A lányban kicsit még magamra is ismertem, főleg mikor valami cikis helyzetbe került, mintha csak én csináltam volna.
A végén már kezdtem fellélegezni, hogy itt még azért fog valami történni, de nem sejtettem, hogy valami ekkora izgalom fog érni. Jajjj, ha rágnám a körmöm hét szentség, hogy lerágtam volna. Úgy olvastam a sorokat, hogy a szemem mozgása vetekedett egy versenyautó sebességével. Nah jó nem, de közelítette. Szabályosan füstölt a szemgolyóm. Egyszerűen nem bírtam leállni, csak olvastam és olvastam és elérkeztem a végére, bármilyen hihetetlen.
És a befejezés, ahhwwww, olyan gyönyörűen van megfogalmazva, ahogy minden egyes oldal.
Jelenleg is a könyv hatása alatt vagyok, pörgök miatta, mert annyira boldog vagyok, hogy elolvastam. Csodálatos és romantikus történet. Nem tudok semmilyen hibát leírni ide nektek. A tökéletes szó sem felel meg, a tökéletesnél is tökéletesebb számomra ez a könyv, emiatt nyilvánvalóan újraolvasom majd, nem is egyszer..
Rég éreztem már ezt a felemelő érzést egy könyv után. Köszönöm kedves írónő, hogy megírtad ezt a történetet és köszönöm a fordítóknak is, hogy nekik hála magyarul is megjelent.

4 hozzászólás
>!
AniTiger MP
Julianne Donaldson: Edenbrooke

Oké, meg vagyok győzve! Most azonnal akarok egy Philipet magamnak! Na, nem talált el semmiféle szívfejű nyíl, amit egy göndör hajú, szárnyas puffancs lődöz február 14-e táján, hanem ez a pasi imádnivalóan lökött és imádom az ilyesmit.
Festői táj, hatalmas birtok, reggeli lovaglás, rengeteg könyvvel rendelkező könyvtár – nem is értem, hogy miért szeretett bele Marianne, ááhhh…

Nagyon tetszett Edenbrooke és kedveltem az ott élőket, még némelyik oda látogatót is. Ráadásul szép a könyv mondanivalója: „– Én már rájöttem, hogy csak akkor lehetek boldog, ha hű maradok önmagamhoz.”

KEDVENCEK: Az a rész, amikor szerelmes levelet ír(nak), de bírtam Marianne leveleit is, amiket a nagymamájának küldött!

Bővebben a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/02/edenbrooke.html

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633992913 · Fordította: Molnár Edit
1 hozzászólás
>!
gabiica P
Julianne Donaldson: Edenbrooke

Imádtam. Kellőképpen romantikus, kedves és mégis izgalmas történet.
Marianne személyében felfedeztem önmagamat, a kissé ügyetlen, de mégis ambiciózus és tenni akaró lányt. Philip pedig a tökéletes lovag, a romantikus férfi, aki bármire képes azért, aki fontos számára.
Könnyed és kellemes történet volt, nagyon gyorsan haladtam vele, annyira tetszett.
Cecily és Louisa karakterét nem igazán sikerült megkedvelnem, több okból is ellenszenvesnek hatottak számomra, bár Cecily a végén kicsit megnyert magának, de a könyv nagy részében nem bírtam őt. Aki még nagy kedvencem volt, az Lady Caroline, csodálatos nőt ismerhettem meg személyében.


Népszerű idézetek

>!
ZeiMinn

– Mi alapján rendszerezték a könyveket?
– Nincsenek rendszerezve.
– Akkor hogyan találják meg, amit keresnek? – fordultam hátra. – Több ezer könyv van itt.
– Szeretek keresgélni. Olyan, mintha a régi barátaimat látogatnám meg.

103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Marianne Daventry · Philip Wyndham
>!
Estheer

Óvatosan felpillantottam a szempilláim alól. Ha közönséges lánynak néz, én ugyan nem fogom megingatni a hitében. (…)
– Szóval, maga… fejőnő?
– Igen, uram.
(…)
– És énekelni is szokott fejés közben?
– Természetesen.
Az idegen áthajolt az asztal fölött, egyenesen a szemembe nézett, majd így szólt:
– Szívesen meghallgatnám, mit szokott énekelni a teheneknek.
(…)
Szinte önkívületben az asztalra csaptam, és halkan rázendítettem:
– Kistehén – bummm – kérlek én – bummm. – Az idegen szeme kikerekedett. – Adj tejet – bummm – édeset – bummm.

3 hozzászólás
>!
Sheila_7

– Maguk ketten illenek egymáshoz: épp csak annyira vadócok, hogy ne legyenek unalmasak, de azért kezelhetőek – kacsintott rám Philip.
Dühösen néztem rá. Egy lóhoz hasonlított! Micsoda szemtelenség!

95. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Marianne Daventry · Philip Wyndham
>!
Roxan

Én csendben arról álmodoztam, hogy olyan férfival házasodom össze, akit szívből szeretek, és aki viszonozza az érzelmeimet. Ha pedig nem találok ilyet, akkor nem megyek férjhez, és kész.

130. oldal

>!
Sippancs P

Kedves Nagymama!
Örömmel tudatom veled, hogy jól megy a sorom. Rengeteg tehén él itt, és a gazdák óriási buzgalommal igyekeznek bevezetni a fejés rejtelmeibe. Ha szerencsém van, úgy beletanulok a dologba, hogy akkor is lesz mivel megkeresnem a kenyeremet, ha végül mégsem felelnék meg az elvárásaidnak.
Addig is leírom, mi mindent tanultam eddig az illemről: Úrinő nem sértegeti a jövőbeni vacsorapartnerét. Ha ellenállhatatlan vágy fogja el, hogy táncra perdüljön, elkerüli a sáros pocsolyákat. És legalább egy dalt megtanul kívülről, nehogy halálra rémüljön, ha nagyobb társaság előtt kell énekelnie.
Add át üdvözletem Amelia néninek!
Szeretettel:
Marianne

132. oldal

>!
Guinevere

– A szerelmes levél célja – magyarázta tudálékos hangon –, hogy
olyan érzelmeket közvetítsen, amiket élő szóban nem lehet elmondani.
íme, az első kérdés: mi gátolhat meg egy úriembert abban, hogy nyíltan
megvallja az érzelmeit?
(…)
– Ööö, mondjuk az, hogy… néma?

Kapcsolódó szócikkek: Marianne Daventry · Philip Wyndham
>!
Orsi_olvas

De legfőképpen arra vágytam, hogy saját magamért szeressenek.

1.fejezet

>!
Roxan

A barátság talán megéri a kockázatot.

105. oldal

>!
Guinevere

– Én már rájöttem, hogy csak akkor lehetek boldog, ha hű maradok önmagamhoz.


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Philip Wyndham · Marianne Daventry · Lady Caroline Wyndham · William Wyndham · Cecily Daventry · Grace Fairhurst · Louisa Wyndham · Mr. Kellet · Mr. Whittles · Mrs. Fairhurst · Thomas Beaufort


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephanie Perkins: Isla és a hepiend
J. L. Armentrout: Opál
E. Lockhart: A hazudósok
Sophie Jordan: Firelight – Tűzláng
Rainbow Rowell: Fangirl
Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya
Mary Jo Putney: A néma virág
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Kelly Oram: Cinder és Ella
Jandy Nelson: Neked adom a napot