Blackmoore 90% 1092 csillagozás

Ez a könyv nem a megszokott történelmi romantikus, annak ellenére, hogy 1820-ban játszódik, sehol egy gróf vagy vikomt, ellenben főhőseink olyan fiatalok, hogy a történet simán beleférne a vörös pöttyös kategóriába. Ezt eleinte kicsit zavarónak is találtam. Kate igazi vadóc, félig még gyerek, viszont felnőttekre jellemző érettséggel hoz döntést. A legnagyobb erő ahhoz kell, hogy lemondjunk arról, akit szeretünk. Kate legnagyobb álma ugyanis nem India…
Az írónő iszonyatos családot hozott össze neki, ilyen rokonok mellett bárki el akarna menekülni, ráadásul abban az időben sokkal többet számított mások véleménye.
Könnyen fogyasztható, erotika mentes szinte YA kategóriás romantika. Fiatalabb olvasóknak is ajánlom, főleg ha szeretik a keserédes történeteket.

Úristen, imádom!♥ Julianne Donaldson hivatalosan is bekerült a kedvenc íróim közé. Nagyon szeretem a történelmi romantikusokat, és ő egyszerűen csodaszép történeteket képes kreálni. Míg az Edenbrook maga volt a megtestesült cukiság, és bolondosság, addig a Blackmoore olyan melankólikus és szomorú hangulatot keltett, ahogy beleláthattunk Kate lelkivilágába. Mivel ő inkább elengedte a legnagyobb álmát, mintsem hogy szorosan kapaszkodott volna belé. De ezért is volt ennyire szerethető hősnő. Az önzetlensége miatt. Persze azért voltak boldog pillanatok is, ami megmelengette az ember szívét.
A történet gyönyörű volt az elejétől, egészen a végéig. Főleg a vége.♥ Ilyen egy meseszép befejezést… ^-^

Hát szerintem tényleg velem van a baj. Sem ez sem az Edenbrooke nem tetszett. Annyira semmilyen volt ez a történet is.
Nem éreztem az izzást.
Nem ragadott magával.
Nem férkőzött a bőröm alá.
A két főszereplő szerethető volt és pont. Nem tudok semmi extrát kiemelni a kapcsolatukból. Mégis azt mondom, hogy a könyvben Kate és Henry volt a legjobb. Ha ők nem lettek volna sírás lett volna a vége.
A mellékszereplők borzalmasak voltak. Annyira szerettem voltan megtépni őket. Rosszindulatú a legtöbb karakter.
A történet felépítése sem volt valami izgalmas. Mondjuk én alapból nem szeretem, ha az időben ugrabugrálnak. Váltott szemszöggel szerintem jobb lett volna. Így nagyon sivár és egyhangú volt.
A borítója gyönyörűséges. Igaz annyira felesleges ezt megemlítenem, mert aki ránéz, rögtön levonja ezt a következtetést.

Igazán kedves és bájos történet, szerethető főhősökkel. Számomra igazi nyári kikapcsolódást nyújtott, szerettem olvasni és elmerülni a történetben.
Csodálatos leírásokkal ajándékozott meg az írónő, Blackmoore-t, ahogy bemutatta számomra a kedvenc volt, ott akartam lenni és felfedezni a kastélyt és a lápi világot. Karaktereink közül Henry volt a kedvencem, Kate/Kitty pedig hozta a szeleburdi szerethető karaktert. Szívemhez nőtt, ahogy a természetet szerette főleg a madarakkal való kapcsolata.
Fél csillagot azért vontam le, mert nekem ebben nem volt meg azaz átütő igazi nagy romantika, amit egy történelmi romantikustól vártam volna. Ellenben ezzel, pedig nagyon tetszett, ahogy Henry lassan és aprólékosan bontogatja ki Kitty lelke mélyét és a múltját.

Kezdem ott, hogy én teljesen beleszerettem ebbe a könyvbe. Annyira romantikus és gyönyörű történet. Úgy vert a szívem majd kiugrott, amikor egy-egy izgalmas részhez értem. Nem csalódtam ebben a könyvben sem.
Új kedvencet avattam ismét.
Minden egyes sora a tökéletesebbnél is tökéletesebb. Alig bírtam letenni.
Engem teljesen kikapcsolt, de még most is azon gondolkozok, hogyan fog folytatódni a könyv és még mindig bennem van ez az izgatott érzés, hogy hamarosan folytathatom a történetet pedig tudom, hogy már elolvastam, de egyszerűen még nekem ez is kevés volt. Túl jó ez a történet, hogy ilyen hamar véget érjen.
Remélem fogok még a későbbiekben olvasni az alkotótól. Függővé tett.

"Te nem a „Szívem Vágyának Teljesítője” vagy – sóhajtottam fel mosolyogva. – Hanem a szívem vágya."

Imádtam ezt a történetet. ♥ Mostanában egyre több történelmi romantikus könyvet olvasok, és bátran kijelentem, hogy az egyik kedvenc műfajom lett.

Kate egy igazán erős személyiség, akinek minden vágya, hogy elutazhasson Blackmoore-ba, de azért, hogy ez az álom megvalósulhasson, súlyos árat kell fizetnie.
Gyermekkori barátjával Henry-vel elutaznak, de Blackmoore nem teljesen azt tartogatja számára, amit elképzelt, és nehéz döntéseket kell meghoznia, amibe majdnem beleroppan.
Tetszettek azok a részek, ahol bepillantást kaptunk a múltba.
Végig érezni lehetett a vibrálást Kate és Henry között, de egy súlyos titok beárnyékolja kapcsolatukat.
Nagyon drukkoltam nekik, és nem kellett csalódnom a végében sem. :))

Gyerekkori barátságokkal induló történetek, ti mindig elvarázsoltok. :)
Blackmoore Kate nagy álma, főként mert olyasvalakitől hall róla, aki kedves neki. Nekem tetszett az ódon, kísérteties hangulatot idéző kastély a folyosóival, borongósságával együtt. Pont olyan, ahol az ember örömmel és enyhe borzongással indul felfedező útra.
Megszerettem Henry Delafieldet, akinek minden mondata és tette bearanyozta a napjaimat, mikor a könyvet olvastam. Külön ki kell emelnem a fürdőzős jelenetet (de ott lettem volna).
Megszerettem Kate Worthingtont, aki Marienne-hez hasonlóan szívvel-lélekkel él, meglátva a szépet ott is, ahol mások figyelmét elkerüli. Rajta kívül körülbelül az összes hölgykaraktert ki nem állhattam, mindannyiukat csak az érdekek, hátsó szándékok mozgatták, egykori barátnője sem volt igazán különb.
Szinte lehetetlennek éreztem letenni a könyvet, mintha egy álomban merültem volna el, csodálatos volt minden perce, még a keserédesek is, mert szurkolhattam, izgulhattam a szereplőkért.
Annyira szívesen élnék ebben a korban, legalább könyvek és filmek által átélhetem, milyen is lehetett. Köszönöm az írónőnek, mind a könyvet, mind a köszönetnyilvánításait a könyv végén, mindig mosollyal az arcomon olvasom a sorait.

Vajon szerelembe lehet esni egy könyvvel? Ha igen, velem épp most történt meg…

Pár óra alatt sikerült végeznem ezzel a csodaszép történettel, annyira olvastatta magát. Az írónő másik könye, az Edenbrooke teljesen beszippantott, ezért erre nagyon kíváncsi voltam. Kevésbé volt érzelmes és romantikus, inkább reménytelenebb volt a könyv hangulata. A két főszereplő nagyon szimpatikus volt, a családtagjaik viszont bicskanyitogató és undorító módon viselkedtek velük.
Tökéletes olvasmány azoknak, akik szeretik Jane Austent vagy Charlotte Bronte-t :)

Zseniális.Ez a harmadik könyv az írónőtől,mégis újra és újra elvarázsol.
Henry és Kate szerelme határtalan.Az egész történet egyedi és varázslatos volt.
Kedves Molyok,köszönöm az ajánlást!