Blackmoore 463 csillagozás

Julianne Donaldson: Blackmoore

Kate ​Worthington jól tudja, hogy soha nem mehet feleségül kiszemeltjéhez, ezért elhatározza, Indiába utazik, hogy megzabolázza nyughatatlan lelkét, és megszabaduljon kellemetlen családjától. Kotnyeles édesanyjának azonban más tervei vannak. Az asszony alkut köt Kate-tel: elutazhat Indiába, de csak akkor, ha egymás után három házassági ajánlatra is nemet mond.
Kate, hogy teljesítse a megállapodást, az impozáns Blackmoore-i kastélyba utazik, és kedves gyerekkori pajtásához, Henry Delafieldhez fordul segítségért.
Ám ha szívügyekről van szó, nincs helye alkudozásnak, és a legalaposabb tervek is dugába dőlhetnek. A zord, szeles észak-angliai partvidéken Kate végül kénytelen szembenézni az igazsággal, amit még saját maga előtt is titkolt.
Lehet, hogy éppen az a házassági ajánlat szabadítja meg a szenvedéseitől, amit feltett szándéka elutasítani?
Az 1820-as években játszódó Blackmoore igazi romantikus regény, egy fiatal nő magával ragadó története, aki komoly… (tovább)

Eredeti mű: Julianne Donaldson: Blackmoore (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633997390 · Fordította: Molnár Edit
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
340 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633998045 · Fordította: Molnár Edit
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633997390 · Fordította: Molnár Edit

Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Henry Delafield · Kate Worthington · Maria Worthington


Kedvencelte 113

Most olvassa 21

Várólistára tette 257

Kívánságlistára tette 295

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Julianne Donaldson: Blackmoore

Ez a könyv nem a megszokott történelmi romantikus, annak ellenére, hogy 1820-ban játszódik, sehol egy gróf vagy vikomt, ellenben főhőseink olyan fiatalok, hogy a történet simán beleférne a vörös pöttyös kategóriába. Ezt eleinte kicsit zavarónak is találtam. Kate igazi vadóc, félig még gyerek, viszont felnőttekre jellemző érettséggel hoz döntést. A legnagyobb erő ahhoz kell, hogy lemondjunk arról, akit szeretünk. Kate legnagyobb álma ugyanis nem India…
Az írónő iszonyatos családot hozott össze neki, ilyen rokonok mellett bárki el akarna menekülni, ráadásul abban az időben sokkal többet számított mások véleménye.
Könnyen fogyasztható, erotika mentes szinte YA kategóriás romantika. Fiatalabb olvasóknak is ajánlom, főleg ha szeretik a keserédes történeteket.

4 hozzászólás
>!
zuna19 P
Julianne Donaldson: Blackmoore

Hát szerintem tényleg velem van a baj. Sem ez sem az Edenbrooke nem tetszett. Annyira semmilyen volt ez a történet is.
Nem éreztem az izzást.
Nem ragadott magával.
Nem férkőzött a bőröm alá.
A két főszereplő szerethető volt és pont. Nem tudok semmi extrát kiemelni a kapcsolatukból. Mégis azt mondom, hogy a könyvben Kate és Henry volt a legjobb. Ha ők nem lettek volna sírás lett volna a vége.
A mellékszereplők borzalmasak voltak. Annyira szerettem voltan megtépni őket. Rosszindulatú a legtöbb karakter.
A történet felépítése sem volt valami izgalmas. Mondjuk én alapból nem szeretem, ha az időben ugrabugrálnak. Váltott szemszöggel szerintem jobb lett volna. Így nagyon sivár és egyhangú volt.
A borítója gyönyörűséges. Igaz annyira felesleges ezt megemlítenem, mert aki ránéz, rögtön levonja ezt a következtetést.

15 hozzászólás
>!
DarknessAngel
Julianne Donaldson: Blackmoore

Úristen, imádom!♥ Julianne Donaldson hivatalosan is bekerült a kedvenc íróim közé. Nagyon szeretem a történelmi romantikusokat, és ő egyszerűen csodaszép történeteket képes kreálni. Míg az Edenbrook maga volt a megtestesült cukiság, és bolondosság, addig a Blackmoore olyan melankólikus és szomorú hangulatot keltett, ahogy beleláthattunk Kate lelkivilágába. Mivel ő inkább elengedte a legnagyobb álmát, mintsem hogy szorosan kapaszkodott volna belé. De ezért is volt ennyire szerethető hősnő. Az önzetlensége miatt. Persze azért voltak boldog pillanatok is, ami megmelengette az ember szívét.
A történet gyönyörű volt az elejétől, egészen a végéig. Főleg a vége.♥ Ilyen egy meseszép befejezést… ^-^

2 hozzászólás
>!
Evelena 
Julianne Donaldson: Blackmoore

Gyerekkori barátságokkal induló történetek, ti mindig elvarázsoltok. :)
Blackmoore Kate nagy álma, főként mert olyasvalakitől hall róla, aki kedves neki. Nekem tetszett az ódon, kísérteties hangulatot idéző kastély a folyosóival, borongósságával együtt. Pont olyan, ahol az ember örömmel és enyhe borzongással indul felfedező útra.
Megszerettem Henry Delafieldet, akinek minden mondata és tette bearanyozta a napjaimat, mikor a könyvet olvastam. Külön ki kell emelnem a fürdőzős jelenetet (de ott lettem volna).
Megszerettem Kate Worthingtont, aki Marienne-hez hasonlóan szívvel-lélekkel él, meglátva a szépet ott is, ahol mások figyelmét elkerüli. Rajta kívül körülbelül az összes hölgykaraktert ki nem állhattam, mindannyiukat csak az érdekek, hátsó szándékok mozgatták, egykori barátnője sem volt igazán különb.
Szinte lehetetlennek éreztem letenni a könyvet, mintha egy álomban merültem volna el, csodálatos volt minden perce, még a keserédesek is, mert szurkolhattam, izgulhattam a szereplőkért.
Annyira szívesen élnék ebben a korban, legalább könyvek és filmek által átélhetem, milyen is lehetett. Köszönöm az írónőnek, mind a könyvet, mind a köszönetnyilvánításait a könyv végén, mindig mosollyal az arcomon olvasom a sorait.

>!
Deziréé
Julianne Donaldson: Blackmoore

Kezdem ott, hogy én teljesen beleszerettem ebbe a könyvbe. Annyira romantikus és gyönyörű történet. Úgy vert a szívem majd kiugrott, amikor egy-egy izgalmas részhez értem. Nem csalódtam ebben a könyvben sem.
Új kedvencet avattam ismét.
Minden egyes sora a tökéletesebbnél is tökéletesebb. Alig bírtam letenni.
Engem teljesen kikapcsolt, de még most is azon gondolkozok, hogyan fog folytatódni a könyv és még mindig bennem van ez az izgatott érzés, hogy hamarosan folytathatom a történetet pedig tudom, hogy már elolvastam, de egyszerűen még nekem ez is kevés volt. Túl jó ez a történet, hogy ilyen hamar véget érjen.
Remélem fogok még a későbbiekben olvasni az alkotótól. Függővé tett.

>!
KönyvMoly_1989
Julianne Donaldson: Blackmoore

Jajjj, de jól tettem, hogy nem adtam fel…. :) *-*
Az első ötven oldal elég vontatott és unalmas volt, azt hittem nem fogja megütni ez a kötet az Edenbrooke színvonalát… :O
Viszont most becsukva a regényt, boldogan jelenthetem, hogy sikerült. :) Annyira bájos ez a könyv… Kate egy érzékeny, okos, makacs lány, akit imádtam és akiben néha magamra is ismertem. Nem félt ellenszegülni a családjának és kitartott az álma mellett, amiért mélységesen tisztelem.
Henry pedig a tökéletes barát… A tökéletes férfi… <3 Jóképű, önzetlen, intelligens, romantikus és bármivel dacolna a szeretett nőért. Ők ketten a tökéletes pár…
Annyira aranyos volt ez a regény és borzasztó mód sajnálom, hogy vége! Nagyon jót tett az én mérhetetlenül szentimentális lelkemnek.
Blackmoore-t is meg szeretném látogatni. :)

>!
Naiva P
Julianne Donaldson: Blackmoore

Nekem ez sokkal jobban tetszett, mint az Edenbrooke. Igaz, kár is őket összehasonlítanom, mert nem hasonlítanak csupán a viszonyítás miatt teszem. Hangulatilag szomorkásabb volt, de talán emiatt is tetszett jobban. A szerelmi ill. romantikus szál, nem volt hirtelen jött, sokkal hitelesebb volt. Nagyon szeretem, ha egy könyvben a gyengéd érzelmek egészen a gyerekkorig visszavezethetőek. Kate és Henry aranyos, szerethető, nem utolsó sorban nagyon összeillő párost alkotott, viszont a körülöttük élők között alig akadt normális szereplő. Miss St. Claire akármikor feltűnt, viszketett a tenyerem.
Kíváncsi lettem volna egy olyan epilógusra, amely nagyobb bepillantást ad a páros életére. Csak mert spoiler

4 hozzászólás
>!
AniTiger MP
Julianne Donaldson: Blackmoore

Máshogy jó, mint az Edenbrooke, mert Kate-tel igazán sorsközösséget tudtam vállalni, hiszen egy belevaló, lázadó. Abban a korban ennyire lehetett fiús egy lány anélkül, hogy kinézték volna… Fájt, amikor bántották, lealázták. Őszintén és kerek perec kijelenthetem, hogy rühelltem mind Kate undorítóan és tisztességtelenül viselkedő rokonait, mind Henry áskálódó, mindent irányítani vágyó családját!*
(*Drukkoltam a tengerbe vetésükért…)

Kate és az édesanyja alkuja tette igazán izgalmassá a regényt, de a legjobban a visszaemlékezések tetszettek. Izgalmas volt lépésről-lépésre rájönni, hogy mitől lett a lány olyan, amilyen. Ezek miatt lett több ez a történet, mint egy szimpla, szerelemtől tocsogós, happy endes lávsztori.

Bővebben:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/09/julianne-d…

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633997390 · Fordította: Molnár Edit
>!
Sippancs P
Julianne Donaldson: Blackmoore

Vajon szerelembe lehet esni egy könyvvel? Ha igen, velem épp most történt meg…

10 hozzászólás
>!
anikho P
Julianne Donaldson: Blackmoore

Az elején majdnem abba a hibába estem, hogy elkezdtem összehasonlítgatni az Edenbrooke-kal. Később, ahogy egyre haladtam előre, rájöttem, hogy nem szabad a két történetet összevetni.
Két történet, két szerelem.

Kate és Henry együtt nőttek fel, és talán ezért rémiszti meg annyira őket, mit is éreznek egymás iránt. Féltik a barátságukat, eleinte nem merik újabb szintre emelni a kapcsolatukat. Ám, ahogy az lenni szokott, még ha akarnák se tudnák, ugyanis az univerzum már szépen elrendelt mindent. E szerint, nekik nincs közös jövőjük azon túl, hogy Henry Blackmoore ura lesz, és Kate csak az ő ismerőse.

A történet a szerelmesek egymásra találásán kívül az egyén álmairól és azok megvalósításáról mesél. Azt az üzenetet közvetíti, hogy az álmokat igen is tessék megvalósítani, tessék átélni! Nem szabad saját magunk útjába állni, mert akkor végső soron, mi zárjuk magunkra azt a kalitkát.

Szerettem olvasni. Hogy Te mire is számíts? Komor hangulatra, ugyanis Blackmoore nem az a vidám vidék. Madárdalra, ami hol a boldogságtól szárnyal, hogy a kétségbeeséstől zuhan a mélybe. Számíts szerelemre, ami mint mindig, most is eljön.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
anikho

Ami igazán kedves a szívünknek, azt mindennél szebbnek látjuk.

58. oldal

>!
Anyicska71

– Egy férfi akkor is szerelembe eshet, ha nem bátorítják.

162. oldal

>!
KönyvMoly_1989 P

– Rabszolgaság és nyomorúság? – hűlt el Henry. – Én nem így látom – csóválta meg a fejét. – Szerintem a házasság a rokonlelkek egymásra találása. Kapocs, ami természetesen kötelezettségekkel is jár, de éppen ebben rejlik az ereje. A legkedvesebb barátod egy életen át kitart melletted, és hűséges, odaadó társaddá válik. Én ilyennek látom a házasságot. Ezért is hiszek benne.

227. oldal

>!
anikho

(…) mindig te irányítasz. A férfiak azt hiszik, ők választanak téged, de végül úgyis te csavarod el a fejüket.

102. oldal

>!
Anyicska71

-Talán nem is érted, miről beszélek, hiszen férfi vagy. A te életed egészen más. Veled is…- Nagyot sóhajtottam, és azt hittem, menten megszakad a szívem.- Veled is előfordult már, hogy hiába sóvárogtál valami után, és szinte belebetegedtél a vágyakozásba? Hogy szó szerint eszedet vesztetted a fájdalomtól?
Henry mozdulatlanul szegezte rám sötét szemét.
– Igen- felelte csendes ünnepélyességgel.

125. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Henry Delafield · Kate Worthington
>!
DarknessAngel

– Na, hogy tetszett? – súgta a fülembe.
Megdermedtem, és a szívem akkorára dagadt, hogy nem is értettem, hogy fér bele ennyi érzelem.
– Nos… – ráztam meg a fejem. – Ez szívszorítóan gyönyörű volt.
Henry elgondolkodva fürkészte az arcomat, és saját túlcsorduló érzelmeimet véltem felfedezni a tekintetében.
– Igen – felelte egészen halkan. – Szívszorítóan gyönyörű. – Azzal az arcom felé nyúlt, és olyan gyengéd meghittséggel simította hátra a szemembe hulló tincseket, hogy ijedten rezzentem össze. – Ez a helyes megfogalmazás.

212-213. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Henry Delafield · Kate Worthington
>!
DarknessAngel

– Mellesleg te is legalább olyan jól tudod, mint én, miért udvarol körbe Cora – tette hozzá Henry valamivel csendesebben.
(…)
– Miért?
– Mert Cora a te szívecskéd, és a te szívecskéd csak értem dobog.

256. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Henry Delafield · Kate Worthington
>!
vgabi SP

Az erdei pacsirta a szív fájdalmáról dalol.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: madárdal · pacsirta
>!
Orsi_olvas

Egyetlen férfi sem érdemel ennyi könnycseppet.

8. oldal

>!
Barbus87

A dadus nem tudhatta, hogy a „hamarosan” már szakállat növesztett, hogy az „azon nyomban” a halálán van, és lassan a „végre” is kileheli a lelkét. A türelem nem tartozott a legfőbb erényeim közé. Ahogy a kitartás sem.

54. oldal, 5. fejezet (Könyvmolyképző Kiadó, Szeged 2016)

Kapcsolódó szócikkek: erény · Kate Worthington · kitartás · türelem

Hasonló könyvek címkék alapján

Diana Gabaldon: Outlander – Az idegen
Gail Carriger: Changeless – Változatlan
Libba Bray: Az az édes, távoli harang
Susan Ee: Angelfall – Angyalok bukása
Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok
J. L. Armentrout: Opál
Kerstin Gier: Smaragdzöld
Moira Young: Blood Red Road – Vérvörös út
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek
Indu Sundaresan: A huszadik feleség