Fuse (Pure 2.) 10 csillagozás

Julianna Baggott: Fuse Julianna Baggott: Fuse Julianna Baggott: Fuse

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

After a young Wretch is abducted by the Dome and „cleansed” of her fusings and imperfections, she is only able to repeat the Dome's latest message: „We want our son returned. This girl is proof that we can save you all. If you ignore our plea, we will kill our hostages one at a time.” Willux will go to any lengths to get his son Partridge back, including murder.

Partridge sacrifices himself and returns, in the hope of taking over the Dome from within, only to uncover more of his father's chilling, dark secrets. Outside the Dome, Pressia, Bradwell, and El Capitan are decoding the secrets from the past—tucked away in one of the Black Boxes—to uncover the truth that might set the wretches free of their fusings forever.

Those fighting Willux will be pushed over boundaries, both land and sea, heart and mind, in their quest—further than they ever imagined.

>!
416 oldal · ISBN: 1455503088
>!
Headline, London, 2013
560 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781472201423
>!
Headline, London, 2013
550 oldal · ISBN: 9781472201423

1 további kiadás


Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Pressia Belze · Bradwell · El Capitan · Partridge Willux · Aribelle Cording · Arthur Walrond (Art) · Ellery Willux · Iralene Willux · Lyda Mertz · Mr. Foresteed · Mr. Glassings · Sedge Willux

Helyszínek népszerűség szerint

Kupola


Kedvencelte 3

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
Rémálom
Julianna Baggott: Fuse

Mindig félek 2. résznél, mert manapság még az írók, akikben bízok is képesek elrontani a sorozatokat és telerakni klisével és rózsaszín cukorral meg unikornissal (véletlen sem Cassandra Clare-re és Ally Condie-ra gondolok, dehogy.) Na, ezért is féltem, hogy a Fuse nem lesz olyan jó, mint a Tiszták, de hála az égnek nem kellett csalódnom, hozta pontosan ugyanazt, mint az első rész.

Van, aki azt mondhatja, hogy lassú meg hosszú meg minek ennyi nézőpont, ezek itt is megvannak, de engem lekötött mind a négy főhős karakterdrámája és ügyesen bánt a három történetszállal Baggott. Két szálon van cselekmény, a két testvér útjai külön válnak, így ismét a Kinti és a Benti világot látjuk kontrasztban: a kinti harcokat az idővel, a környezettel, a szörnyekkel, és a feketedobozok talányával, ami elvezetheti hőseinket a titokzatos formulához, amivel helyrehozhatnak bárkit, és új reményt hozhatnak a haldokló világba. És ezek mellett a benti harcokat a hatalomért, ami egy lázadás ígéretével kecsegtet. A harmadik szálunk, Lyda, aki az anyákkal együtt él, és egy elnyomott lányból lesz valami teljesen önálló, még ha nem is erős karakter. Az ő szála az, ami csak és kizárólag karakterdráma, a többiekébe vegyül izgalom, akció és a szokásos vér és belezés is.

A HANGULAT! Hát az még mindig ugyanolyan: egy haldokló világ, ahol kénytelenek a szereplőink az apró reményeket és apró csodákat meglátni, hogy tudjanak tovább élni és küzdeni. Van kismillió mögöttes tartalom, szól a felnövésről, és végül ez nem más, mint egy disztópiába burkolt, mitológiával átitatott családi dráma, hiszen végül is az egész világot egy család döntötte meg.

A hazugságokat nagyon szépen bemutatja a könyv: a hősök a reménytelen helyzetben hazudnak maguknak, hogy képesek megmenteni a világot, hogy túlélnek bármit, a tömeggyilkos azt hazudja, hogy ez eleve elrendelt, hogy ezt kell tennie, és bármit megtesz, hogy azért, hogy szeresse valaki, mégha hazugságra épül az egész. Az emberek, akik mások haláláért felelősek képesek istenre vetíteni az egészet, hogy ő tehet mindenről és nem ők, ezzel levéve a terhet a saját vállukról. Ezzel is bemutatja Baggott, hogy milyen vékony a választófal jó és rossz között.

Elgondolkodtató, komor, szívfacsaró, gyönyörű, minden ízében remek disztópia.

17 hozzászólás
>!
mrsp
Julianna Baggott: Fuse

Istenkém, de kár, hogy nincs rá sok esély, hogy kiadják magyarul!! Pedig a Tiszták annyira fantasztikus, csak egy esélyt kéne adni a trilógiának. :(

3 hozzászólás
>!
WildWorld
Julianna Baggott: Fuse

(Én értékelem ezt a könyvet először! Sose hittem volna, hogy ilyen előfordul. :D)

Azt reméltem, hogy a regény hozza az előző kötet színvonalát, és ezt maximálisan be is váltotta, sőt, jócskán túl is teljesítette. A szereplők továbbra is szerethetőek, a jellemfejlődésük nagyon jól fel van építve, okosak, talpraesettek, meg voltam velük elégedve (kivéve Lydát, akit utáltam, mert sötétül viselkedett ebben a kötetben, de ez most részletkérdés). Bár továbbra sem a szerelmi élet a legnagyobb agonizálnivaló a hőseink életében, de azért akad egy kis szívszaggatósan sötét romantika is, pont amennyi kell. Ezen kívül foglalkozik más emberi viszonyokkal is a könyv, a szülő-gyerek meg a testvérkapcsolat is előjön benne, és mindennel nagyon szépen bánik, az érzelmek továbbra is nagyon hihetőek és átélhetőek. A cselekmény során jóval többet tudunk meg a Kupoláról, de a külvilágról is, és minden szépen illeszkedik bele a nagy egészbe, emellett a cselekmény folyamatosan leköt, kellőképp izgalmas. Komoly témákat is boncolgat a könyv, foglalkozik a gyilkosság körüli lelki kérdésekkel, önmagunk elfogadásával, vagy épp a hittel is, és mindenhez nagyon okosan nyúl hozzá.

Egyáltalán nem volt a második részeket jellemző „ez csak egy átvezető kötet”-érzésem olvasás során, számomra sok szempontból jobb és izgalmasabb könyv volt ez, mint az első. Remélem, a záró kötet is hasonló tendenciát követ majd, amit nagyon várok, mert ritkán van ilyen, de most el sem tudom képzelni, hogy miről fog majd szólni.

>!
Treacle
Julianna Baggott: Fuse

A könyv során végig azt éreztem, hogy az első és a második kötet címeit felcserélte az írónő. Nekem sokkal inkább volt Pure, mint Fuse… De ez igazából részletkérdés.

Ez a rész sokkal jobban magába szippantott, mint az első. Megszoktam a világot – már amennyire egy ilyen apokaliptikus környezetet meg lehet szokni –, és így jobban tudtam élvezni a cselekményt. Együtt törtem a fejem Pressiával, El Capitannal, Helmuddal és Bradwell-lel a nyomokon. Nem egy olyan jelenet volt, amikor összeszorult a szívem, vagy görcsbe rándult a gyomrom. Nagyon érzékletesek az érzelmek, és nagyon emberiek. Tudtam velük azonosulni, még úgy is hogy még csak hasonló nehézségeket sem kellett soha átélnem (szerencsére).

A karakterek… Pressia kicsit idegesít továbbra is, bár mentségére szóljon, hogy a főszereplőket általában nem szeretem. Nem pont Mary Sue karakter, de eléggé hasonlít hozzá – a lány, aki megváltoztatja majdnem mindenki szemléletét, hozzáállását. Lyda ilyen szempontból számomra sokkal szimpatikusabb. Nála jobban nyomon követhető a fejlődés, a karakterének formálódása. Iralene-t meg nem tudom hovatenni, összezavar.
A fiúk közül továbbra is Bradwell a kedvencem, de Cap és Helmud is kezdenek a szívemhez nőni. Partridgere pedig nagyon büszke vagyok.

Mindent összevetve nagyon tetszett, örülök, hogy nem hagytam abba, és alig várom, hogy minden kérdésre választ kapjunk az utolsó kötetben. :)

>!
Helyna
Julianna Baggott: Fuse

Az első részt újra kellett olvasnom, mert már nagyon régen volt, és már az is jobban tetszett most, mint első alkalommal, a második pedig még jobban. Az írásmód sajnos nekem nagyon nehézkes, a történet dinamikáját sem érzem a legjobbnak és a szereplők közötti viszonyok is kicsit furán vannak kifejezve néha – de szerencsére maga a sztori, a hangulat kárpótol és valamiért mégis nagyon, nagyon tetszett mire végre elvergődtem a könyv feléig. Beszippantott, és nagyon izgulok a szereplőkért, akik közül kábé mindenkit sokkal jobban megkedveltem, mint az első részben. Nem semmi egy történet, az biztos.


Népszerű idézetek

>!
Rémálom

“Go ahead and dream tonight,” Partridge says.
She closes her eyes. “But I think I’ve forgotten how.”

1 hozzászólás
>!
Rémálom

“Tell me about the End,” Lyda whispers.
“An explosion of the sun. Everything became iridescent. Everything broke open as if objects and humans all contained light. It was the brightest entry into darkness.”

>!
WildWorld

He misses his mother. He missed her for so much of his childhood, he’s gotten good at missing her. Maybe it’s why he’s so good at missing Lyda. Years of practice.

>!
Rémálom

“Did you have to name them?”
“Easier to talk with them if they have names. I grew up alone. I can strike up a conversation with anything,” he says. With that, Pressia glimpses his childhood. At ten, he lived alone in the basement of a butcher shop and fended for himself. It was lonesome. How could it not have been?

>!
Rémálom

That’s what he said. We. The two of them together. It’s what she’s been waiting to hear, in some way, isn’t it? She was raised to become a wife, a we, and who better to be with than Partridge? But now she looks at him, and she thinks there is no such thing as we. Each of us is an individual. Odd that she’d realize that here, among the mothers, among those fused together. But there it is: Everyone is alone, for life, and maybe that’s not a bad thing.

>!
Rémálom

“He was good to me,” Bradwell says, and he looks at Pressia. “You know what I mean?”
She nods. “But it doesn’t mean he was all good, all the time, to everyone.”

>!
Rémálom

“You’re not dying, Illia. Tell me what happened to you. Tell me, please. Don’t talk about dying.”
“Don’t talk about dying? You want me to talk about love. They’re one and the same, child. One and the same.”

>!
WildWorld

“Black Boxes aren’t just boxes that happen to be black. They’re the name of anything—a device or process—that’s thought of in terms of input and output, when you can’t see how it’s being processed, what’s going on inside. A white box or a glass box, those are things where you can put information in and you can see what happens to it.”
“The Dome is a Black Box,” Pressia says.
“From our perspective, it is,” Bradwell says. “And so is the human brain.”
And so are you, she thinks. And so am I. She wonders if two human beings can ever be white boxes for each other.

>!
WildWorld

“What about the birds?” she asks. “Didn’t you ever want someone to come in and be able to remove them, magically?”
“No.”
“Never? Not once? You’ve never wanted them out? Just to be free of them?”
He shakes his head. “The people who died instantly all over this earth and the ones who died slowly of burns and disease and poisoning, they’re free of everything, right? The birds meant that I survived. Fine with me.”

>!
Rémálom

She looks back at the snowman—its bulbous body of ice, metal, glass, rocks. One of the snowman’s eyes is melting down its face.
“It’s one of us,” Bradwell says.
She can see beauty in the smallest details in this dark world, but this? “It hits a little too close to home,” Pressia says.
“I don’t know much about art,” Bradwell says, “but I think that’s what it’s supposed to do sometimes.”

7 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Pure sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Marissa Meyer: Cress (angol)
Marissa Meyer: Cinder (angol)
Kat Zhang: What's Left of Me
Marissa Meyer: Scarlet (angol)
Elizabeth Scott: As I Wake
Kat Zhang: Echoes of Us
Sangu Mandanna: The Lost Girl
Gabrielle Zevin: All These Things I've Done
Tiffany Truitt: Chosen Ones
Krista McGee: Luminary