A ​tavasz tizenhét pillanata (Iszajev / Stirlitz 2.) 86% 34 csillagozás

Érdeklődve olvasok minden, II. világháborúról szóló művet, Szemjonov-é pedig már régóta szerepelt várólistámon. Egy igazi történelemkönyv elevenedett meg benne, ahogy Hitler, Bormann, Göring, Goebbels, Himmler a cselekmény szerves részeiként öltenek alakot, akikkel a főszereplőnek, Stirlitz-nek bizony fontos dolga akadt.
Kétszer volt szerencsém a regényből készült TV-sorozathoz, s most olvasva szinte megjelentek előttem a szereplők, a jelenetek. (A zenéjéről nem is beszélve!)
Hozzám legközelebb – Stirlitzen kívül, persze – Kátya (Käthe) állt, a róla szóló epizódokat olvastam külön érdeklődéssel. Vallatásának szörnyűsége (kisbabájával zsarolva), valamint rejtőzése a kanálisban, a csatornafedél alatt, két kis csecsemővel a karján, mind mélyen megérintett. Bátorsága, kitartása, elszántsága példaértékű.
Nagyon fordulatos, izgalmas, jól felépített mű, nagyon tetszettek a párbeszédek, ahogy Szemjonov megszólaltatta a fent felsorolt, a történelem alakulásában szerepet játszó szereplőket, hallhatjuk a tárgyalásaikat, az összeesküvések, kémkedések furfangos és döbbenetes kidolgozását, kivitelezését, kifutását. Mindenki gyanús, senki sem megbízható – lehetne mottója is.
A fejezetek dátumozása: év, hónap, nap, óra és perc, szoros keretet, egyúttal katonás ritmust adott a műnek, s nem naplóként tárja elénk az eseményeket. A feszültséget fokozza itt is és a filmen is.
Szemjonov csodálatos alkotása mindig izgalmas, kalandokban igazán bővelkedő, valódi történelmi korképet nyújtó és ismertté tevő remek olvasmány, s az marad, míg van e téma, történelmi korszak iránt érdeklődő egyetlen olvasó is.

Szemjonov népszerű szovjet szerző volt, akinek hőse, Stirlitz, milliókat tapasztott a képernyő elé a 70-es években. Közkedvelt kémfigura, akinek hűvös, kimért, logikailag kikezdhetetlen karaktere külön vicckategória lett az évek során. Egyesek szerint a történet mára talán már megkopott, de könyv formájában nekem kimondottan tetszett, talán a sorozattal is érdemes lenne megismerkednem.

Állítólag a könyv, és a film elkészültét nagyban támogatta a KGB, annak érdekében, hogy besározott hírnevét helyreállítsa. Sokan azt sem tartották kizártnak, hogy maga a szerző is belülről ismerhette a szervezetet, és ennek köszönhető alapos szaktudása, amivel főhőse kalandjait, eszközeit leírta. A történetnek azonban nem csak ez a része reális, de maga a történelmi háttér is kiválóan megírt, korabeli dokumentumok alapján felépített díszlet, melyben hősünk, alkalmanként többszörösen bebiztosítva magát, bogozza ki a szálakat és keveri a lapokat.
Nem egy gyors folyású, dinamikus történet, Makszim Iszajev ezredes maga is, a nagybetűs töprengő, hidegen elemző, megfontolt kém karaktere, aki ugyan iszik (de csakis konyakot), sosem nőzik és nem keveredik lövöldözős akciójelenetekbe. Mint Poirot, csak a szürke agysejtekre, na és persze hidegvérére támaszkodva oldja meg az újabb és újabb nehézségeket.
A történelmi események és a Stirlitz-féle „kalandok” mellett van még egy nagy pozitívuma a könyvnek, a leírások. A tájleírások, az érzelmek ábrázolása, a kor embereinek megfestése, amin elsőre csak átfutunk, azonban legalább olyan mély és maradandó élménnyé válnak, mint Kátya Kozlova menekülése a gyermekmenhelyről. Elengedhetetlenek a tökéletes miliő megteremtéséhez, ami olyan felejthetetlen karaktereket szül, mint Helmut a sorkatona, és boldogtalan, hátborzongató igazságokat tár elénk.

Egy szó, mint száz, szerintem a Stirlitz-dosszié még nem poros, érdemes vele megismerkedni, főleg ha épp egy anti-James Bondra vágyunk. Mellé, fogyasztásra némi konyakot javasolnék, néhány szál cigarettát a hangulat kedvéért, ja, és persze a kéklő téli éjszakákat, melyben fel-felbőg egy motor hangja, megidézve Stirlitz Horchjának búgását.

Számomra ez elsősorban film, és a különleges zene, meg ahogy @Tutajos írta: „szigorúan titkos, személyügyi gyűjtő” Bástya elvtárs hangjával ;). Izgalmas kémtörténet – most az mindegy, hogy így volt, vagy sem a valóságban. A könyv elég hűen követi a filmbeli eseményeket – vagy fordítva, nézőpont kérdése – és mivel régen láttam a filmet, jó volt újra – így is – felidézni a cselekményt.
’73 augusztusában ment a premier a Szovjetunióban. Nálunk nem sokkal utána jöhetett. Szerintem láttam a hazai premier idején. Azt el tudom képzelni, hogy amikor a SZU-ban bemutatták, tényleg elnéptelenedtek az utcák és még Brezsnyev is úgy intézte az SZKP KB üléseit, hogy akkor időben hazaérjen :D. Nálunk is, és a volt szocialista blokk országaiban nagy népszerűségnek örvendett a film, no és persze, Vjacseszlav Tyihonov, Stirlitz megformálója. Még Vietnamban is! Aki látta, olvassa is! :D Én TUDTAM, hogy jó lesz könyvben is :D!

U.i.:
Itt a folytatás, Stirlitz kalandjai nem érnek véget a „17 pillanat után”, hiszen ott zárul a könyv, hogy Svájcból mégis visszatér Berlinbe:
http://moly.hu/konyvek/julian-szemjonov-a-tavasz-megszepiti-berlint

U.u.i.: Most néztem, hozzánk, meg a világ nem orosz részéhez csak a „töredék-Stirlitz” jutott el! :D 14 novella, regény készült Stirlitz „életéről” az 1921-67 közötti időszakot bemutatva. A különböző szovjet-orosz filmekben nyolcan játszották el Stirlitz szerepét! Le vagyok maradva! :D

Stirlitz sétál éjjel az utcán, amikor meglát a távolban két fénylő pontot.
– Kamion – gondolta Stirlitz.
– Hülye – gondolta a bagoly.

Pontosan ez a könyv kellett most nekem.
Nagyon informatív, olvasmányos, fordulatos. Nem egy véres, akciódús háborús regény, hanem egy okosan felépített kémtörténet, amit nagyon nehéz volt letenni. Remekül mutatja be a második világháborúban dolgozó hírszerzők munkáját, politikai összeesküvéseket.
Egy igazi klasszikus. Remélem, nem utoljára találkoztam Stirlitz-cel.

„Stirlitz tudta…”

Aj, gyerek/ifjúkamasz-korom vasárnap délutáni kedvenc sorozata a(az akkori egyetlen magyar tv-n) – izgalom (szovjet módra) kaland és semmi testiség – mégis lekötött.
Hogy bátor ember volt Stirlitz, nem volt titok , ciril-betűs leveleket írt Himmlernek (korabeli vicc alapján) és rengeteg vicc született …
Könyvnek sem rossz, ami vicces, hogy olvasva a narrátor monoton hangját hallom ma is, ha a bevezetőket futom át :)

az alábbi filmben 6:13 után szólal meg, majd jön a híres főcímzene…
http://www.youtube.com/watch…

A szovjet filmművészet klasszikusa és a 70-es évek TV-s miliőjének meghatározó pontja A tavasz tizenhét pillanata. Valószínűleg sokan vagyunk, akik a sorozat hatására kaptuk a kezünkbe a regényt érthető okokból, de aki most találkozik elsőnek ezzel a történettel az sem fog csalódni.
Nem egy akciódús háborús kalandregényről van itt szó. A lényeg a párbeszédek és a szereplők dinamikájában keresendő. A német háborús felsővezetés működésébe és a belső hivatali intrikákba ad betekintést egy félig fiktív-félig igazi titkosszolgálati akció keretein belül.
Tehát, ha főszereplőnk, Stirlitz karaktere nem is valódi, a többi történelmi személy jellemét és a háború végi elhárítás akcióit nagyon sikerült eltalálnia és ismertetnie az írónak, hiszen ne feledjük, hogy ez a nyugati szövetségesek felé történő béketapogatózás német részről igazából is megtörtént történelmi tény. spoiler
Ilyen kerek és valid háttere van a regénynek.
Mindemellett senkit ne tévesszen meg, hogy orosz az írója és szovjet filmsorozat készült belőle. Ez azon kevés történetek egyike a II. világháborúról, ahol az ellenséget nem komplett idiótának mutatják be, hanem tényleg egy kompetens ellenfélnek.
Így lehet, hogy még 50 év távlatából is sokan alapműnek tartják szovjet filmtörténeti és kémregény szempontjából is A tavasz tizenhét pillanatát.

Sajátosan higgadt, tárgyilagos narrációja nagyon izgalmassá teszi a regényt. A cselekményből bemutatott epizódok realisztikusak, a szerző mégis döbbenetes feszültséget képes kelteni és fenntartani egész végig. Külön jó pont, hogy a regény vége is beleillik a megszokott hangulatba: megdöbbentő, felkavaró. Nem kell a történelmi vagy a háborús témák rajongójának lenni ahhoz, hogy élvezzük a könyvet, saját példámból tudom.

Igazi klasszikus. Vannak benne nem várt cselekmények, azért nagyrészében kikövetkztethtő. Nagyon élveztem. Jó könyv érdekes téma.

Ahhoz képest, hogy témáját tekintve nem épp az én világom, mégis tetszett.
Folytonos feszültség, tele fordulattal, kalanddal, izgalommal. Könnyen olvasható, reális tények.