A nemesi családból származó Julian Fellowes tanulmányai befejeztével húsz éven át volt ünnepelt színésze Nagy-Britanniának, 2001-ben pedig Oscar-díjat nyert a Gosford Park című film forgatókönyvéért. Az arisztokraták csillogó és kirekesztő világának jó ismerőjeként írta meg szatírikus és kulisszahasogató művét, amely a brit sajtó szerint egy velejéig sznob regény a sznobok botrányairól.
Sznob 32 csillagozás
Kedvencelte 2
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 17
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Van valami elképesztő abban, ha úgy adunk lesújtó véleményt a nemesekről, a felkapaszkodottakról és a felkapaszkodókról, hogy közben nem magunkat tömjénezzük agyba-főbe, de legalábbis nem feltűnően. A mostanában népszerű fogásnak számító E/1 rajongó írói példát vehetnének ebből a könyvből, hogy hogyan írjanak meg ebben a formában egy sztorit úgy, hogy az ne csak a középszerűségében feltuningolt főszereplőjükről szóljon.
Nekem tetszett a történet, de persze megértem, hogy sokakat taszít vagy érdektelenül hagy a téma, mivel nem a világ nagy kérdéseit feszegeti, csak egy általános igazságot fest le, teljesen életszerűen. Az írón látszik, hogy beleszületett ebbe a világba, már a néhol körülményes, de mindenképpen intelligens megfogalmazások is elárulják a származását.
Úgy mutat be egy egész, történelmi tradíciókon és a modern világ sztárimádatán keresztül megerősített, tulajdonképpen évszázadok óta változatlan osztályt, hogy közben egy viszonylag egysíkú történet, egy felemelkedni vágyó lány tündöklése és bukása mögé rejti. A vége azért meglepett kissé.
A gond ott kezdődött, amikor kb 20oldal után realizáltam, hogy engem ez a téma tökéletesen hidegen hagy – ami valljuk meg nem az író hibája, hanem inkább az én könyvválasztásom háza táján kéne söprögetni. (Hirtelen felindulásból választottam, egyrészt a Dowton Abbey járt a fejemben, meg valami nem is tudom romantikus elképzelés a 20. század végi angol arisztokratákról, de ez a névcserebere-dolog és a képzelt hatalomért történő törtetés nagyon nem érdekelt.)
Végülis elolvastam – mert nem volt más a kezem ügyében – sőt a könyv második felére még egészen bele is rázódtam.
A stílus amúgy nem rossz, akit érdekelnek a sznobok, vagy aki anglomán, vagy akinek terepe ez a társadalmi játszmázás, az szerintem nagyon szeretni fogja, illetve az, akinél a nagyi fotója helyett az angol királynő van kiakasztva a nappaliban, na az se hagyja ki semmiképp. :)
Véletlenül akadt a kezembe egy balatoni nyaralás alkalmával, és megtetszett a fülszöveg. Bár egyáltalán nem nekem írták a könyvet – sem a típus, sem a téma nem az én érdeklődési köröm, azért adtam neki egy esélyt.
Igazából sablonos sztori, semmi különös, tökéletesen kiszámítható. Egysíkú karakterek, kevés eredeti gondolattal. A vége azért meglepett egy kicsit, hogy ekkora pofátlanságot ki és miért visel el, de valószínűleg elfogult vagyok.
Csak azért kap három csillagot, mert egyébként az író stílusa és megjegyzései szórakoztattak.
Lehet, hogy azért volt egy kis csalódás, mert többet vártam. Néha már kicsit szájbarágósnak éreztem az arisztokraták és a színészek világának leírását, bár tudom, hogy kb. ez volt az egyik lényege a könyvnek, de mégis, nem szeretem mikor valamit ötször írnak le. Emiatt kicsit terjengős lett az egész. Amúgy főleg a vége izgi lett és mikor azt olvastam, alig bírtam letenni. Amúgy volt egy olyan érzésem közben, hogy a Hiúság vására c. filmet (aminek a forgatókönyvét szintén az író írta) olvasom, mai korba ágyazva. Ez is zavart kissé.De azért egynek jó volt.
Népszerű idézetek
Watsonék abbéli igyekezetükben, hogy Lady Uckfieldnél bevágódjanak és Broughton „visszatérő” vendégei legyenek, a legbiztosabb módszert választották, hogy vendéglátóik szemében örökre nevetségessé váljanak, és Lady Uckfieldet egy újabb csokor vicces történettel lássák el, amit ő egyébként nagyon hálásan fogadott.
273. oldal
Uckfield márki unalmas és buta ember volt, ugyanakkor a légynek sem ártott soha. Egész életében elkényeztették, és mindig olyan talpnyalókkal volt körülvéve, akik jelenléte az ilyesfajta emberek számára megnyugvást ad, és akiket családjuk távoli köreiből vagy életük fő- és mellékvágányairól gyűjtenek be. Így aztán fogalma sem volt arról, milyen unalmas és buta is volt valójában. Műveletlen banalitásait úgy üdvözölték, mintha Salamon bölcsességei lennének. Egyáltalában nem vicces, ósdi tréfáit pedig fuldokló nevetésorkánnak jutalmazták.
93. oldal
Amikor beléptek, Adela és a tűzhely mellett álltunk, hüvelyes zöldségekkel_ és tésztával teli tálakkal körülvéve, melyek a tenger mélyéről származó fura teremtményekkel_ voltak megspékelve.
351. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti 95% ·
Összehasonlítás - Jane Austen: Büszkeség és balítélet 93% ·
Összehasonlítás - Winston Graham: Demelza 93% ·
Összehasonlítás - Milly Johnson: Légvárak és régiségek 93% ·
Összehasonlítás - Jojo Moyes: Páros, páratlan 92% ·
Összehasonlítás - Jane Austen: Jane Austen összes regénye 1–2. 93% ·
Összehasonlítás - Natasha Solomons: A Tyneford-ház 89% ·
Összehasonlítás - Flora Harding: Erzsébet és Fülöp 88% ·
Összehasonlítás - Barbara Taylor Bradford: Három hét Párizsban ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: Nyugtalan évek ·
Összehasonlítás