Sznob 32 csillagozás

Julian Fellowes: Sznob

A nemesi családból származó Julian Fellowes tanulmányai befejeztével húsz éven át volt ünnepelt színésze Nagy-Britanniának, 2001-ben pedig Oscar-díjat nyert a Gosford Park című film forgatókönyvéért. Az arisztokraták csillogó és kirekesztő világának jó ismerőjeként írta meg szatírikus és kulisszahasogató művét, amely a brit sajtó szerint egy velejéig sznob regény a sznobok botrányairól.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2008
534 oldal · ISBN: 9789632541365 · Fordította: Kallai Nóra

Kedvencelte 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Lancaster>!
Julian Fellowes: Sznob

Van valami elképesztő abban, ha úgy adunk lesújtó véleményt a nemesekről, a felkapaszkodottakról és a felkapaszkodókról, hogy közben nem magunkat tömjénezzük agyba-főbe, de legalábbis nem feltűnően. A mostanában népszerű fogásnak számító E/1 rajongó írói példát vehetnének ebből a könyvből, hogy hogyan írjanak meg ebben a formában egy sztorit úgy, hogy az ne csak a középszerűségében feltuningolt főszereplőjükről szóljon.
Nekem tetszett a történet, de persze megértem, hogy sokakat taszít vagy érdektelenül hagy a téma, mivel nem a világ nagy kérdéseit feszegeti, csak egy általános igazságot fest le, teljesen életszerűen. Az írón látszik, hogy beleszületett ebbe a világba, már a néhol körülményes, de mindenképpen intelligens megfogalmazások is elárulják a származását.
Úgy mutat be egy egész, történelmi tradíciókon és a modern világ sztárimádatán keresztül megerősített, tulajdonképpen évszázadok óta változatlan osztályt, hogy közben egy viszonylag egysíkú történet, egy felemelkedni vágyó lány tündöklése és bukása mögé rejti. A vége azért meglepett kissé.

4 hozzászólás
fezer>!
Julian Fellowes: Sznob

A gond ott kezdődött, amikor kb 20oldal után realizáltam, hogy engem ez a téma tökéletesen hidegen hagy – ami valljuk meg nem az író hibája, hanem inkább az én könyvválasztásom háza táján kéne söprögetni. (Hirtelen felindulásból választottam, egyrészt a Dowton Abbey járt a fejemben, meg valami nem is tudom romantikus elképzelés a 20. század végi angol arisztokratákról, de ez a névcserebere-dolog és a képzelt hatalomért történő törtetés nagyon nem érdekelt.)
Végülis elolvastam – mert nem volt más a kezem ügyében – sőt a könyv második felére még egészen bele is rázódtam.
A stílus amúgy nem rossz, akit érdekelnek a sznobok, vagy aki anglomán, vagy akinek terepe ez a társadalmi játszmázás, az szerintem nagyon szeretni fogja, illetve az, akinél a nagyi fotója helyett az angol királynő van kiakasztva a nappaliban, na az se hagyja ki semmiképp. :)

15 hozzászólás
Angellin>!
Julian Fellowes: Sznob

Nem ez Fellowes Úr legjobb regénye. Egy karaktert sem sikerült megkedvelnem; sőt: Edith utálatos, önző, antipatikus főhős. A lapos sztorit a remek írói stílus mentette csak meg. Emiatt olvastam végig.

ibupony>!
Julian Fellowes: Sznob

Véletlenül akadt a kezembe egy balatoni nyaralás alkalmával, és megtetszett a fülszöveg. Bár egyáltalán nem nekem írták a könyvet – sem a típus, sem a téma nem az én érdeklődési köröm, azért adtam neki egy esélyt.
Igazából sablonos sztori, semmi különös, tökéletesen kiszámítható. Egysíkú karakterek, kevés eredeti gondolattal. A vége azért meglepett egy kicsit, hogy ekkora pofátlanságot ki és miért visel el, de valószínűleg elfogult vagyok.
Csak azért kap három csillagot, mert egyébként az író stílusa és megjegyzései szórakoztattak.

1 hozzászólás
Kis_Andrea>!
Julian Fellowes: Sznob

Lehet, hogy azért volt egy kis csalódás, mert többet vártam. Néha már kicsit szájbarágósnak éreztem az arisztokraták és a színészek világának leírását, bár tudom, hogy kb. ez volt az egyik lényege a könyvnek, de mégis, nem szeretem mikor valamit ötször írnak le. Emiatt kicsit terjengős lett az egész. Amúgy főleg a vége izgi lett és mikor azt olvastam, alig bírtam letenni. Amúgy volt egy olyan érzésem közben, hogy a Hiúság vására c. filmet (aminek a forgatókönyvét szintén az író írta) olvasom, mai korba ágyazva. Ez is zavart kissé.De azért egynek jó volt.

piccola>!
Julian Fellowes: Sznob

közepesen érdekes téma a közepesnél egy kicsit kevésbé vicces előadásban… hármas!


Népszerű idézetek

zakkant>!

Nos, bár a legtöbb ember akkor a legboldogtalanabb, mikor szerelmes, mégis ez az az állapot, amire az ember leginkább vágyik.

293. oldal

Lancaster>!

Watsonék abbéli igyekezetükben, hogy Lady Uckfieldnél bevágódjanak és Broughton „visszatérő” vendégei legyenek, a legbiztosabb módszert választották, hogy vendéglátóik szemében örökre nevetségessé váljanak, és Lady Uckfieldet egy újabb csokor vicces történettel lássák el, amit ő egyébként nagyon hálásan fogadott.

273. oldal

Szelén>!

Alig nyolc hónapja volt férjél, és Charles máris halálosan untatta.

Lancaster>!

Uckfield márki unalmas és buta ember volt, ugyanakkor a légynek sem ártott soha. Egész életében elkényeztették, és mindig olyan talpnyalókkal volt körülvéve, akik jelenléte az ilyesfajta emberek számára megnyugvást ad, és akiket családjuk távoli köreiből vagy életük fő- és mellékvágányairól gyűjtenek be. Így aztán fogalma sem volt arról, milyen unalmas és buta is volt valójában. Műveletlen banalitásait úgy üdvözölték, mintha Salamon bölcsességei lennének. Egyáltalában nem vicces, ósdi tréfáit pedig fuldokló nevetésorkánnak jutalmazták.

93. oldal

4 hozzászólás
Szelén>!

Amikor beléptek, Adela és a tűzhely mellett álltunk, hüvelyes zöldségekkel_ és tésztával teli tálakkal körülvéve, melyek a tenger mélyéről származó fura teremtményekkel_ voltak megspékelve.

351. oldal

1 hozzászólás
Szelén>!

Mikor fél óra múltán kijött, Charles még mindig újságot olvasott.

149. oldal

Szelén>!

Mint valami amerikai szappanoperában, ahol mindenkinek százmilliója van, mégis egy széles lépcsősoros házban élnek összezsúfolódva.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Winston Graham: Demelza
Milly Johnson: Légvárak és régiségek
Jojo Moyes: Páros, páratlan
Jane Austen: Jane Austen összes regénye 1–2.
Natasha Solomons: A Tyneford-ház
Flora Harding: Erzsébet és Fülöp
Barbara Taylor Bradford: Három hét Párizsban
Daphne du Maurier: Nyugtalan évek