Belgravia 71 csillagozás

Julian Fellowes: Belgravia

A Downton Abbey szerzőjének új könyve
Sophia Trenchard a komornája kíséretében céltudatosan halad Brüsszel utcáin; az apja irodájába tart, hogy elújságolja: sikerült meghívót szereznie a társaság egyik legfontosabb eseményére: Richmond hercegné báljára. A lány nem is lehetne boldogabb, hiszen ott végre találkozhat a szerelmével, Bellasis vicomte-tal.
Sophia számára azonban ez az éjszaka mindent megváltoztat: másnap a szerelme kilovagol, hogy még egyszer utoljára megküzdjön Napóleonnal a waterlooi csatában.
Huszonöt évvel később a társadalmi ranglétrán egyre feljebb emelkedő Trenchard család London legújabb, divatos negyedébe, Belgraviába költözik, és a régóta eltemetett titkok lassan napfényre kerülnek: köztük a végzetes bál beláthatatlan következményei is. Vannak azonban, akik mindent megtennének, hogy a múlt titkai a múltban maradjanak…

Eredeti mű: Julian Fellowes: Belgravia (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
General Press, Budapest, 2017
460 oldal · ISBN: 9789634520375 · Fordította: Gieler Gyöngyi

Kedvencelte 7

Most olvassa 10

Várólistára tette 107

Kívánságlistára tette 103


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Julian Fellowes: Belgravia

Egy fantasztikus időutazásban vettem részt Julian Fellowes regényének köszönhetően, egy olyan korba, amiben biztos nem szerettem volna élni.

Ennek ellenére imádtam róla olvasni, a szerző nagyon jól megteremtette az 1800-as évek közepének társadalmi környezetét.

Nekem ez a történet egy tökéletes élmény volt, szórakoztatott és kikapcsolt, élveztem az időutazást, nagyon tetszett a történet olvasmányossága, nem is nagyon tudtam letenni a könyvet.

Bővebben a blogon: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/11/julian-fellowes-be…

2 hozzászólás
>!
szadrienn P
Julian Fellowes: Belgravia

A klasszikus angol irodalmi hagyományokat követő, kissé távolságtartó, visszafogott, kevéske iróniával fűszerezett stílusban megírt választékos tabló a tizenkilencedik századi londoni arisztokrácia mesterkedéseiről, féltett titkairól. A szereplők életében nem lobognak nagy szenvedélyek, írmagját sem tudtam felfedezni a rózsaszín sokféle árnyalatába boruló romantikának. Sokkal inkább a korhangulatban, a finom, aprólékos részletekben, a szigetországi miliő megteremtésében rejlik a regény fő erőssége. A Belgravia kicsit fanyar, néhol szenvtelen, de éppen ettől ízig-vérig brit, így jó választás lehet a lassabb sodrású történeteket kedvelő Anglia rajongók számára egy ködös, esős délutánon, az ötórai tea mellett.

1 hozzászólás
>!
robinson P
Julian Fellowes: Belgravia

Pazar! remekül felépített, szórakoztató, fordulatos és remek hangulata van. A regény egyszóval látványos.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/09/belgravia.html

13 hozzászólás
>!
Pandalány P
Julian Fellowes: Belgravia

Belemerültem, szerettem, dédelgettem

Nagyon-nagyon jó történet részese lehetettem abban az egy hónapban, amíg olvastam a regényt. Az, hogy ilyen sokáig olvastam, nem a történet hibája. Mostanában kevesebb időm jut olvasni.
Lassabban kibontakozó történet, nincs benne semmi modernizáció (közösségi média és társai) és nem hiányzik egyébként nekem. Megvan benne a kellő elegancia, romantika és persze azért a bonyodalom is.
Képtelen voltam olvasás közben elvonatkoztatni a Downton Abbey sorozattól, hiszen mindkettő Angliában játszódik, csak a kettő kb. 100 év különbséggel. Abban a korban, amikor a férfiak még megadták a módját az udvarlásnak és a társadalomban is rengeteg elvárás volt, mit hogyan illik, kinek mit lehet tennie és a nők helyzete teljesen más volt, mint manapság. Persze ne higgyük, hogy akkor mindenki még ártatlan bárány volt, legyen szó szerelemről vagy épp az üzleti életről. Megvoltak már akkor a stiklik, kihágások, házasságtörés és társai. Mindez benne van a regényben, és a történet lassúsága ellenére izgalomban tartott a végéig.
Olyan, mint egy finom desszert, ízlelgeted, kóstolgatod és mire elkezded átélni, már vége is van. :)
A könyv borítóját és a minőségét szeretném kiemelni. Szerintem bámulatosan szép ez a sötétkék szín és tökéletesen passzol hozzá az arany színű cím és a keret. A könyv belsejéről is hasonló szépeket tudok mondani, ugyanis minden fejezetnek egyrészt van címe, ami manapság sajnos ritkaság számba megy, másrészt minden fejezet első oldala nagyon visszafogott mintás, meseszép.
Bővebben itt: https://pandalanyolvas.blogspot.hu/2018/05/julien-fello…

2 hozzászólás
>!
Madama_Butterfly P
Julian Fellowes: Belgravia

Az ilyen történetek miatt szereti meg az ember lánya igazán az olvasást!
Remekül megírt történet, amely betekintést ad a 19. századi Anglia arisztokrata mindennapjaiba, azok fényűzéseivel és árnyoldalaival egyetemben. Etikett, eltervezett házasságok, bálok, titkok, cselszövések, érdekek és ellenérdekek – egy pazar korrajz amely fordulatokban gazdag, lebilincsel, és nem utolsó sorban szórakoztat.

>!
bagie P
Julian Fellowes: Belgravia

Nem gondoltam volna, hogy ennyire le leszek nyűgözve a könyvben leírt világgal.

Hercegek, grófok, kereskedők, inasok, komornák – szerelem, fattyúk, intrikák, család – és spoiler.

spoiler

Szerettem a Downton Abbeyt – bár nem rendszeresen, csak alkalmanként néztem, amely minden látott résznél elvarázsolt, de nem gondoltam volna, hogy hasonlóan működik leírva is.
Jó kis könyv volt ez!

>!
tonks
Julian Fellowes: Belgravia

Nekem a Donwton Abbey-vel bármit el lehet adni, kevés sorozat van, ami ennyire meghatározó volt az életemre és az ízlésemre, még akkor is, amikor épp/már nem volt annyira jó. Szóval papíron Julian Fellowesnek nyert ügye volt nálam és mégis azon kaptam magam, hogy hetekig nem haladok sehogy sem ezzel a regénnyel.
És így a könyvet befejezve úgy látom, hogy nem bennem volt a hiba: az első 100 oldal minden, csak nem lebilincselő olvasmány, leginkább roppant unalmas. Az eleje még érdekesen indult (sajnos le is lövi szinte teljesen a fülszöveg), aztán ugrunk 25 évet, és szép lassan megismerjük a szereplőket, rögtön azzal együtt, hogy ki fia borja, milyen a rangja, pénzügyi helyzete és a kézelője tapintása. Ráadásul nagyon lassan bontakozik ki az, hogy kinek mi lesz a szerepe a történetben (lesz-e egyáltalán…), úgyhogy nagyon nehezen állt rá ezekre a bemutatásokra az agyam. De végül túlvergődtem ezen, megtörtént a cselekményt elindító érthetetlen mozzanat és valahol a 148. oldal után arra ocsúdtam fel, hogy te jó ég, már egy ideje élvezem, amit olvasok! Na, innen már nem volt megállás, addigra a szereplőket is megjegyeztem, volt kit utálni, volt kinek szurkolni, a vége fele levő nagy csavar őszintén meglepett, még egy kis kavarodás, aztán a nagy-nagy happy end.
Ami érdekes volt, hogy a főszereplő Charles Pope körül inkább csak történtek az események, mégis rokonszenves volt a fickó – nyilván fedeztem fel Matthew Crawley-s vonásokat benne – és a történet legtöbb részére nem lehet panaszom, jól felépített és kifuttatott konfliktusok voltak, de a vége! Ejj, ott azért elszabadult a cukormáz. Egy pillanatra szinte sajnáltam, hogy nem lett tragédia a végén, mert tényleg túl sok volt már a jóból.
Összességében inkább kosztümös családregénynek tartom ezt a regényt, van benne ugyan romantika, de nem ez a fő profilja, végig egy megbízható, fontos mellékszálat szolgáltatott, de ennyi.
Azért BBC minisorozatban szívesen megnézném.

1 hozzászólás
>!
bokrichard
Julian Fellowes: Belgravia

Azt kaptam, amit vártam tőle. A lángoló pokol után most a 19. század hideg ködös Angliájába vetett olvasásom. Itt a középpontban két család és annak titkai, az emberi kapcsolatok, a társadalmi elvárások közepette kialakult titokzatos romantika szerepel. Nem egy sodró lendületű, impulzív könyv, sokkal inkább lassan hömpölygő, végén kiszámítható, de mégis frappáns lezárással. Az angol irodalom, az angol stílus kiérezhető, és ez volt főként, amit igazán kerestem és értékeltem. Ezekre a ködös, szürke napokra, amik mostanában kis hazánkra köszöntöttek, ennél jobban passzoló könyvet nem is találhattam volna.

>!
Vhrai P
Julian Fellowes: Belgravia

Azon kevés könyvek egyike, amit a borító miatt vettem meg. Egyszerűen gyönyörű. Szerencsére a történetben sem kellett csalódnom. Van itt minden, ami egy jó viktoriánus családregényhez kell. Titkok, romantika, cselszövés… A karakteralkotás pedig egyszerűen zseniális. Egyedül annyi problémám volt, hogy a kötet közepére elfáradt a történet, kicsit untam. De aztán utána néhány „csavar”, és ugyanazzal a lendülettel faltam tovább a sorokat!

http://libellum.blog.hu/2018/02/24/julian_fellowes_belgravia

>!
Navi
Julian Fellowes: Belgravia

Gyorsan olvasható, vérszegény, sótlan angol könyv, nekem nagyon kevés. Kliséhegyek, előre kitalálható „fordulatok”.
Hűen ábrázolta a korabeli angol arisztokrácia életét, gyönyörű a borító.
Egynek elmegy, gyorsan felejthető.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Életének abban a szakaszában járt, amelyen mindenkinek át kell esnie: amikor a gyermekkor már véget ért, és az érettség csalóka látszata lép a helyébe, amit még nem gátol semmiféle tapasztalat, és az ember úgy érzi, hogy a világon bármi lehetséges, míg aztán rá nem köszönt a valódi felnőttkor, amely rácáfol erre a tévhitre.

>!
Pandalány P

Az ember minden áldott nap tanul magáról valami újat.

>!
robinson P

– Van egy olyan érzésem, hogy valami olyat fogsz mondani, amit nem akarok hallani.

>!
robinson P

A grófné mosolya olyan fagyos volt, hogy a víz is jéggé dermedt volna tőle.

5 hozzászólás
>!
Könyveslány P

A múlt birodalma – amint azt már oly sokan mondták – olyan, akár egy idegen ország, ahol mindent másként csinálnak az emberek.

(első mondat)

>!
robinson P

Egy ideje gondolkozott már azon, hogyan tudja elmagyarázni a helyzetet, de végül arra jutott, hogy az lesz a legjobb, ha egyszerűen csak kimondja a dolgokat úgy, ahogy vannak.

>!
Pandalány P

Mert a veszélyt dicsőségesnek érzi az ember, amíg fiatal.

>!
Pandalány P

– Ismerem a magaféléket. Az a fajta férfi, aki miatt olyan dolgokat mondok, amit magam is megbánok.


Hasonló könyvek címkék alapján

Fábián Janka: Koszorúfonat
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget
Kékesi Dóra: A holnap érintése
Lucinda Riley: Viharnővér
Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett
Julia Quinn: Egy csók… és minden más
Julia Quinn: Miss Miranda Cheever titkos naplója
Johanna Lindsey: Szíved rejtekén
Kristin M. Furrier: A történet folytatódik
Diana Gabaldon: Az utazó 1-2.