Anglia, ​Anglia 22 csillagozás

Julian Barnes: Anglia, Anglia

A multimilliárdos Sir Jack Pitman – akinek már mindene megvan az égvilágon – élete betetőzéseként egy egész ország tulajdonosa akar lenni. E célra kiszemel egy szigetet, ahová Angliát óhajtja áttelepíteni kicsiben: a Buckingham-palotát, az emeletes buszokat, a bobbykat, Robin Hoodot és a sherwoodi erdőt, egyszóval mindent, ami ANGLIA.
A fiatal Martha csatlakozik Sir Jack tervezőcsapatához, és bár vannak kételyei, a busás fizetésért részt vesz a munkában. Időközben azonban fény derül Sir Jack egy sötét titkára, így Martha és szövetségesei átveszik a hatalmat a sziget felett. Sir Jack természetesen csak a bosszúra vár…

A Dumáljuk meg rendesen és a Szerelem meg miegymás itthon is népszerű szerzőjének sziporkázóan szellemes és nevettető regénye gúnyos korrajz egy olyan világról, ahol minden eladó, és ahol semmi sem az, aminek látszik.

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
362 oldal · ISBN: 9789632540771 · Fordította: Gács Anna

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
entropic P
Julian Barnes: Anglia, Anglia

A történet lényege, röviden: egy milliárdos vállalkozó szeretne magának egy saját Angliát, ezért megvesz egy szigetet, ahol felépít egy szimulákrum-világot, Angliát kicsiben, ami aztán Angliább lesz Angliánál, hiszen a szigeten megvan minden, ami tipikusan angol, míg az igazi Anglia már rég nem tipikusan angol. A látogatók özönlenek, a hely roppant népszerű lesz a turisták körében, de aztán persze adódnak nehézségek is, de ezekbe most nem megyek bele. Amúgy a történet egyszerre kidolgozatlan és túlbonyolított, meg következetlen is néha, meg ilyenek, de maga a téma nagyon jó, és a felvetett kérdések is jók.

Szóval, a kérdések, amelyekkel ez a regény foglalkozik, roppant érdekesek (meg nyugtalanítóak). Például ilyenek:

– Mi a valóság?
– Mi a különbség a valódi és a másolat között? Észrevehető-e a különbség a kettő között, és ha igen, miből? És amúgy is – érdekel az valakit, hogy minden másolat?
– Miért választják az emberek a másolatot, ha választhatnák az eredetit is?
– Nagyobb élmény-e az (és ha igen, miért), ha a valódi dolgokat látjuk/éljük át, vagy tényleg elszoktunk már attól, hogy a valódit befogadjuk?
– stb.

Válaszokat szerencsére nem ad a könyv, de agyalni bőven lehet rajta.

Egyébként van a könyvben egy érdekes részlet: az egyik szereplő megemlíti, hogy felmérések szerint a legtöbb turista teljesen elégedett azzal, hogy megnézi Firenzében a Dávid-szobor másolatát (ami kinn van a téren, az eredeti helyén), s utána már nincs igénye arra, hogy megnézze a múzeumban az eredetit is.
Ez a konkrét példa elgondolkodtatott: az eredeti szobor ott van egy múzeumban, a turisták szinte fürtökben csüngenek le róla (ezek szerint egyébként akkor mégis sokan kíváncsiak az eredetire – azt meg ki tudja, hogy műértésből, sznobizmusból, valódi érdeklődésből vagy miből kifolyólag), zsúfolt, zajos és kellemetlen az egész hely, a feszült és dühös teremőrök pedig folyamatosan üvöltöznek, hogy fényképezni tilos (de általában senki sem hallgat rájuk).
Ezzel szemben a szobor másolata ott van, ahol valamikor az eredeti volt, egy szép, tágas téren, kinn, az úgynevezett valóságban, ahol a valóság valódi zajai, szépségei vagy csúfságai, hőmérséklete és szele és napsütése veszi körül az embert, miközben vagy arra gondol, hogy: „hm, milyen férfias ez a szobor”, vagy pedig arra, hogy: „hm, de finom volt a tegnapi vacsora”, vagy pedig valami egész másra. Lehet, hogy nem is figyel külön a szoborra. De attól még érzékeli a jelenlétét. És – hogy mondjam – talán ez az egész helyzet eredetibb, valóságosabb, élőbb, mint háromszor körbejárni az eredeti szobrot a múzeumban, s kötelességtudóan (vagy akárhogy) megcsodálni. Ez a helyzet még akkor is eredetibb, ha maga a szobor nem is az. S talán az „eredeti” dolgok varázsához az is hozzájárul, hogy a megfelelő kontextusban látjuk őket, a körítéssel, a környező épületekkel, akármikkel együtt. És lehet, hogy a kontextus fontosabb is lehet, mint az, hogy a valódi dolog legyen benne abban a kontextusban.

(Tanulság nincs, csak elgondolkodtam.)

44 hozzászólás
>!
Nagyfehérasszony
Julian Barnes: Anglia, Anglia

De mán mikor befejeztem! XD Még október végin, oszt most meg Böjt harmadik péntekje vagyon.
No a fene a lusta fejemet, csak vót értelme. Meg es mondom miért.
Lassan 4 hónapja, hogy Angliában vagyok. Oszt így nyert egy kis perspektívát a könyv. (A mai nap szava menthetetlenül a perspektíva lett.)
Ugye azért is kezdtem neki, hogy mondjon má valami bíztatót. Na azt nemigen mondott ez a furfangos kis társadalomkritika. Össztársadalmi társadalomkritika, hogy pontos legyek.
Jól van megírva. Jól van eltalálva az arány a belső és a külső történések között.
Jó a lélekábrázolás. Gyanúsan jó a női lélekábrázolás egy férfi tollából.
Jó az is, hogy nem csöpög. Kicsit sem.
Teccős. Talán ismétlős.
Mindenképp ajánlós.

>!
Maate
Julian Barnes: Anglia, Anglia

Hát nehéz ügy.
Mivel kétszer szerepel a címben kedvenc országom, így muszáj volt elolvasni, meg dontpanic ajánlotta vagy valami hasonló.
Nem vicces könyv, nem mosolyodtam el egyszer sem rajta, de szerintem nem is ez volt a cél.
Vannak benne unalmas részek, vannak benne gusztustalan részek, de azért nem sok.
Szatíra, talán. Gondolatok az élet kisebb-nagyobb kérdéseiből vagy értelmesen kifejtve, vagy az olvasóra bízva a keresését, mindenképp.
Kis Jurassic Park is (szigeten egy világ létrehozásra – komplett rendszerek – káoszelmélet), kicsit majdnem posztapokaliptikus újrakezdős (bár én nem szeretném, ha Anglia ide jutna), kis angliai kifigurázás, stb-stb.
Nem tudom megmondani, hogy tetszett-e vagy sem, annyi bizonyos, hogy érdekes könyv, nem feltétlen az 500 ft-os kategória, ahol most tart, egy olvasást megér mindenképp

1 hozzászólás
>!
Zsolt_Beke
Julian Barnes: Anglia, Anglia

Szórakoztató szatíra az mi az eredeti-mi a másolat-mi az eladható kérdések mentén, még úgy is, hogy az utolsó rész szájba rágósan filozofikus lett.

>!
tasiorsi
Julian Barnes: Anglia, Anglia

Hosszú hónapokig olvastam, de nem azért, mert rossz volt, hanem mert teljesen másra számítottam. A borító és a fülszöveg alapján sem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz és elgondolkodtató szöveget kapok. Barnes-t sem ismertem eddig, így teljesen új és meglepő élmény volt. (Így elég rosszkor sikerült elkezdeni, mert két tanulás és dolgozatírás között jól esett volna valami könnyedebb dolog.)

Gyanítom, nekem is újra kell még majd olvasnom ahhoz, hogy értelmes dolgokat tudjak róla írni. Egyébként érdekes dolgot vet fel, és egészen sokszor eszembe jut a történet. Hát tényleg lehetséges lenne? ÉS miért is ne, ugye.

Talán egyszer jó lenne róla vitatkozni. Mondjuk egy öt órai tea mellett. :)

>!
metahari
Julian Barnes: Anglia, Anglia

Izgalmas. Érdekes. Két szál mint két gondolat megy végig a történeten, mindkettő kellően meghökkentő és pont ezért szokványos. A történet vége nem kevésbé meglepő – és fura. Magyarázattal vagy anélkül, Barnes öregszik és egyre nehezebb témákhoz nyúl.

>!
Petrus601
Julian Barnes: Anglia, Anglia

Nem tetszett. Nem mondom azt, hogy nem volt jó, csak nekem nem tetszett. Ez nem nekem való.
Másra számítottam így a fülszöveg alapján.
Azért olvastam el, mert szeretem Angliát, vagy legalábbis szeretném szeretni, De ez nem vitt közelebb hozzá. nem is ez volt a cél tán? Hát nem igazán.:)

>!
Csabi MP
Julian Barnes: Anglia, Anglia

Barnes az egyik legintelligensebb író, akit valaha olvastam. Remek ez a szatírája is. Lehet olvasni, mint egy sztorit is (de nem ajánlott), de mélyebb élményt nyújt, ha azt a történetet olvassuk, ami rólunk szól.

>!
ficka
Julian Barnes: Anglia, Anglia

Furcsa volt, megdöbbentő, de amúgy abszolúte elképzelhető, hogy ilyen megtörténhetne a valóságban, tulajdonképpen tetszett.


Népszerű idézetek

>!
tasiorsi

Ha egy férfi kizárólag lányokat nemzett, akkor neve pusztán haszontalan kölcsön az örökkévalóságtól.

46. oldal

19 hozzászólás
>!
tasiorsi

Jól megtanult hallgatni. Hosszú idővel ezelőtt elsajátította – inkább társadalmi kényszer révén, mintsem valakitől –, hogy a nőnek kell segítenie a férfiaknak feloldódni, elengedni magukat, aztán már szórakoztatnak, mesélnek a világ dolgairól, megosztják az emberrel legbensőbb gondolataikat, és végül elveszik feleségül. Mire Martha a harmincas éveibe lépett, rájött, hogy ez a jó tanács súlyos tévedés. Az esetek többségében a férfiak feljogosítva érzik magukat arra, hogy untassák a nőt; az az elképzelés pedig, hogy megosztják vele legbensőbb gondolataikat, naiv. Kezdve azzal, hogy sokuknak csak felszíni gondolataik vannak.

91. oldal

>!
tasiorsi

Sir Jack szerette az egyszerű örömöket dicsérni – és dicsérte is őket minden évben a Turistaszövetség tiszteltbeli elnökeként –, de azt is tudta, hogy már egyetlen öröm sem egyszerű. A fejőlány és a pásztorfiú már nem kergetőzik a májusfa körül, hogy aztán jól belakjanak egy szelet hideg birkasülttel. Az iparosítás és a szabadpiac már rég megszabadult tőlük. Az evés sem egyszerű már, felettébb nehéz dolog lenne történetileg rekonstruálni a fejőlány étrendjét. Az ivás bonyolultabb ügy lett. És a szex? Csak a hülyék hihetik, hogy a szex egyszerű dolog. A testgyakorlás? A májusfa körüli táncból testépítés vált. A művészet? A művészetből meg szórakoztatóipar.

57. oldal

>!
tasiorsi

A történelem, hogy nyersen fejezzem ki magam, egy jól megtermett hím állat.

203. oldal

>!
tasiorsi

A nagy ember… Sir Matthew Smeaton, ki emlékszik ma már rá, sajnos, sic transit… egy káprázatosan vakmerő húzásra készült. Megkérdeztem, hogyan csináljuk, és tudja, mit válaszolt? Azt mondta: „Jacky”, mert akkoriban Jackynek szólítottak, „Jacky, azt kérdezed, hogyan csináljuk? A válaszom az, hogy úgy csináljuk, hogy megcsináljuk.” Azóta sem feledtem el ezt a tanácsot. A mai napig inspirálóan hat rám.

170. oldal

>!
tasiorsi

Csak a bátrak érdeme a szép – valami ostoba régi költő szerint. A való életben nem így van. Ki az, aki azt kapja, amit megérdemel? Szar alakok és zsúrfiúk és szörnyűséges, nyomulós barmok ragadták meg a szerencsét, míg a bátrak a csatamezőn harcoltak. És mire hazatértek a bátrak, már csak a másodosztály maradt nekik.

140. oldal

>!
tasiorsi

– Meg fogja látni Miss Cochrane, hogy nálam a hangsúly az emberen van. Több nőt alkalmazok, mint a legtöbben az én pozíciómban. Nagy csodálója vagyok a női nemnek. És úgy hiszem, hogy a nők, amennyiben nem nagyobb álmodozók, mint a férfiak, akkor cinikusabbak náluk.

62. oldal

>!
tasiorsi

Sokféle vélemény forgott közszájon Sir Jack Pitmanről, de kevés volt egymással összeegyeztethető. Gonosztevő és zsarnok vagy született vezéregyéniség és zabolátlan természeti erő? […] Egyesek tanúi voltak, amint egy telefonálót várakoztat, hogy eldicsekedjen Pratt-porcelángyűjteményével, másokkal kedvenc tárgyalópozíciójában folytatott telefonbeszélgetést: porfírvécéjén terpeszkedve, és ők hallhatták, ahogy arcátlanságukra a vastagbélből érkezik dühödt riposzt.

79. oldal

>!
Csabi MP

…a hazafiság legmeghittebb hálótársa éppen a műveletlenség, a tudatlanság.

115. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kerstin Gier: Smaragdzöld
Cassandra Clare: Az angyal
Joss Stirling: Storm és Stone
Alison Weir: Lady Jane
Gail Carriger: Soulless – Lélektelen
Alison Weir: Lady Elizabeth
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a balszerencsés boszorka
Graham Swift: Utolsó kívánság
David Lodge: Helycserés támadás
Anthony Capella: A kávék költője