Egy ​év veled 85% 96 csillagozás

„Azért érkeztem Oxfordba, hogy életre szóló tapasztalatot szerezzek. Úgy döntöttem, hogy inkább megtapasztalom, miről szól az élet.”
Talán a Full Tilthez tudnám hasonlítani a könyvet, nem a cselekmény, hanem a hangulata miatt. Az ambiciózus amerikai lány és az érzékeny angol fiú kapcsolata, egy gyönyörű angol városban.
Ellát az elején nem kedveltem, amolyan törtető szüfrazsett benyomását keltette, aki céltudatosan csörtet előre, és nagyon okosnak képzeli magát. Később persze sikerült megkedvelnem, de a kedvenc szereplőm nem ő volt a regényben. Jamie és Jamie anyukája, Antonia álltak legközelebb hozzám.
Az hogy a történet Oxfordban játszódik jelentős szempont volt a könyv megvételéhez. Annyi amcsi főiskolás sztorit olvastam már el, ez itt teljesen más világ, bár az oxfordi fiatalok is szeretnek bulizni, de ég és föld a kettő. Ella hamar talál barátokat az angolok között, és még valami olyat, amit egyátalán nem keresett. Végül komoly döntéseket kell hoznia, hogy igazán mi az, ami fontos neki.
Ami a könyv befejezését illeti, az olvasóra van bízva, inkább csak sejteti, hogy spoiler.
Vigyázat, papirzsepi szükségeltetik!

”Ebben az életben semmi sincs örökké. De aki szeret valakit, és akit valaki viszontszeret, meglelheti a maga meseországát. Bármi és bárhol legyen is az.”

Elkövettem ezzel a könyvvel azt a hibát, hogy nem néztem meg sem a fülszöveget, sem pedig a címkéket. Gyönyörű borítója rabul ejtett, és úgy gondoltam egy laza kikapcsolódást fog nyújtani.
De tévedtem. Nagyon-nagyot. Ebből kifolyólag teljesen összetörtem, és a padlóra kerültem. Úgy látszik ilyen az én formám.
Ella egy ösztöndíj keretében Oxfordba utazik, ahol hamar barátokra lel, és ahol sikeresen belebotlik a jóképű Jamie-be. A nem várt fordulatok megdöbbentik a lányt, mégis vonzalmukat le sem tagadhatják.
Idővel közelebb kerülnek egymáshoz, ámbár Jamie furcsán viselkedik, és titkokat is rejteget. Felszínre kerülésük után Ellá-val együtt döbbentem meg, hiszen elképesztően hihetetlen volt az egész.
A végére csak annyit kívántam, bár máshogy alakult volna, de a tudat megnyugtatott, hogy ha nem is sok, de némi idő még megadatott.
Csodálatos történet, és a papírzsepi kötelező kellék mellé.

„Jobb szeretni és elpusztulni, mint soha meg nem ismerni a szerelmet.”
Tennyson: Szomorú szerelem

2021. január 3. van és én bátran ki merem jelenteni, hogy megtaláltam az idei év legcsodálatosabb könyvét. Nehéz lesz felülmúlni!
Köszönöm @_Enii_ az értékelésedet, mert ha azt nem olvasom el figyelmesen és nem fogadom meg a leírtakat, talán nem kapom meg azt az „élményt” amit ez a könyv az olvasónak tud nyújtani!♥ És én is ezt tanácsolom azoknak, akik szemeznek ezzel a könyvel: nincs mire várni, olvasd el! Felejt el tényleg mindent, amit erről a könyvről gondolsz, mert ez több annál!
Az írónő stílusa eszméletlen jó. Lehet, hogy nem volt hibátlan, de ez engem cseppet sem érdekel. Ennek a könyvnek minden szavát imádtam. Gyönyörűen felépített történet, az első szótól az utolsóig magához láncol. Nem lehet leírni, hogy milyen érzés volt olvasni. Meg kell élni minden pillantát. Nevetni fogsz? Sírni? Meg fog szakadni a szíved? Boldog leszel? Vagy esetleg összetört? Bármi lehet.
A szereplők közül szinte mind szeretetreméltó, nagyszerű ember. De Jamie az én hősöm ♥
Nagyon inspiráló, szeretnivaló könyv.

Többet nem is írok, mert csak elspoilerezném, és kár lenne…
Imádtam!
Olvassátok!

Elsőkönyves szerzőhöz képest jó könyv volt. A szerző a saját oxfordi tapasztalatait is beleírta ebbe a regénybe. A helyszínt szinte magam előtt láttam. Annyira részletes volt. A főhősnőnek voltak hibái. Jamie nagyon szimpatikus volt, csak kár, hogy olyan elenyésző érdeklődést mutatott Ella felé.
Édes, aranyos romantikusnak indult a történet, spoiler
Amikor az élet nem mindig úgy alakul, ahogy azt előre elterveztük tipikus esete.
Olyan volt, mintha az írónő, Nicholas Sparks valamelyik regényének legszomorúbb, mégis legszebb romantikus pillanatait írta volna meg úgy, hogy az a sajátja.

Elolvastam. Nem volt rossz, de nem is éreztem azt, amit a legtöbb könyvnél, hogy húúú, alig várom, hogy legyen időm olvasni, és végre a végére jussak. Ella és Jamie amúgy kedves, szerethető szereplők voltak, maga az alap történet is jó volt, de hiányzott valami plussz. Tetszett, hogy Ella a maradás mellett döntött, ezzel mutatva ki a szerelmét. Jamie is sokat változott, végre kibékült az apjával is, Ellának hála.

Mostanában volt néhány könyv, amit elkezdtem, de egyszerűen nem tudott lekötni. Aztán jött Az egy év veled, és csak azt vettem észre, hogy meglepő gyorsasággal fogynak a lapok. Elvarázsolt az oxfordi környezet, az irodalom és persze egy ellenállhatatlanul édes tanársegéd és egy útját kereső lány románca.

Ella Durran életében először hagyja el Amerikát, amikor Rhodes ösztöndíjasként megérkezik Oxfordba, hogy ott egy tanévet töltsön el 18-19. századi irodalmat kutatva. Pontosan az útlevélvizsgálat előtt kapja meg karrierje nagy telefonhívását, miszerint részt vehetne a következő potenciális elnökjelölt kampányában, ami mindig is a nagy álma volt. Végül belemennek a távmunkába, azzal a feltétellel, hogy június 11-én bármi történjék is, ott lesz a repülőgépen hazafelé. Azonban Oxford és a sors számos meglepetést tartogat Ella számára…

Nagyon szerettem Ella-t és Jamie-t. Jamie egy tanársegéd, aki az eredetileg kijelölt professzor helyett tartja az irodalom órákat, és aki iránt Ella azonnal valamiféle kötődést érez, azonban egyikük sem akar párkapcsolatot. Jamie vicces, romantikus és komplex karakter, és nagyon a szívemhez nőtt, míg Ella éles eszű és talpraesett. Szerettem Ella barátait is, annak ellenére, hogy néha kicsit furák voltak.

Imádtam a helyszínt! Legszívesebben én is repülőre pattannék, hogy Ellahoz hasonlóan felfedezzem Oxford helyszíneit és rejtett titkait. Nagyon tetszett, hogy a szerző beleszőtte a saját élményeit, amiket akkor élt át, amikor Ellahoz hasonlóan ő is Oxfordban töltött egy évet. Szerintem nagyon érezhető volt, hogy a szerző mennyire szereti és ismeri a helyszínt, és emiatt szinte úgy éreztem, mintha én is ott sétálnék Oxford ódon falai között.

Julia Whelan nevét leginkább hangoskönyv narrációi által ismerte meg a könyves világ. Számos audiobook kötődik a nevéhez, nekem eddig egyhez volt szerencsém, Jandy Nelson The Sky is Everywhere című könyvéhez, amit szerettem az előadásában. Julia Whelan azonban emelett színész és forgatókönyvíró is, és így talált el hozzá az Egy év veled ötlete is. A történet egy meglévő forgatókönyv alapjául szolgált, amit neki kellett átírnia, azonban annyira megihlette az alapötlet, hogy úgy érezte, hogy papírra kell vetnie és könyvként is megjelentetnie. Az, hogy egy forgatókönyvből könyv készüljön nem példátlan, többek között hasonlóan történt a Két lépés távolság című könyv esetében is, bár ott többnyire párhuzamosan folyt a munka. Már alig várom, hogy ezt történetet is láthassam filmvásznon.

Összességében nagyon szerettem ezt a történetet, és bár nem volt semmi olyan a könyvben, amit ne olvastam volna már, mégis működött és képes volt megmosolyogtatni és könnyeket csalni a szemembe. Én őszintén ajánlom!

http://veronikasreaderfeeder.com/julia-whelan-egy-ev-ve…

Sajnos kicsit csalódtam, ezért egyszer olvashatónak tartom.
Az alaptörténet más könyvekből ismeretes, ezért nem fogott meg annyira, nem tudott új élményt adni, „ csak ” a megszokott szenvedést, fájdalmat, veszteséget, félelmet.
Voltak próbálkozások a humor tekintetében, de annyira nem volt ütős, így nem javított a könyv minőségén.
Ella karaktere az elején sokkal szerethetőbb volt, de ez a huszonévesen profi tanácsadó és sokadik diploma…. zavart, ettől nem volt számomra olyan életközeli.
Jamie karaktere volt számomra mindvégig a leginkább szimpatikus szereplő, illetve az édesapa, William, akinek a viselkedése számomra nagyon elfogadható és érthető volt mindvégig.
Talán nem kellett volna a szerzőnek ennyi hatásvadász részt belevinni. De ízlések és pofonok.

Nekem tetszett minden hibájával együtt. A borító fogott meg első körben, mert úgy vonzza a szemet, meseszép. Kicsit már-már közhelyes történet de így is szerethető. Mondhatnám, hogy miken akadtam meg de úgy gondolom egy olvasásnak, kikapcsolódásnak nekem jó volt.

Az első száz oldalon semmi, de semmi említésre méltó nem történt.
Nem mintha betegségre lettem volna kiéhezve, de ezt kaptam.
A betegségek viszont levesznek a lábamról, pláne az együttérző ápolás , csupa szeretetből, féltésből, s mindabból, amit egy szerelmes érez a társa iránt.
Rengeteg apró részlet amit egy legyengült szervezet produkál.
Kezdve a wc csésze melletti alvástól , mert nincs értelme kimenni onnan , hiszen nem biztos, hogy visszajutna a heves tünetek miatt..
Az együtt töltött idő ennek ellenére tele gyengédséggel, szeretettel.
Olvassunk romantikus könyvet a születésnapi hónapunkban kihívás keretében a kihívás miatt választottam, egészen jó kis könyv volt.

Nem gondoltam volna,hogy ez a könyv lesz az év legerősebb olvasmánya,aztán láss csodát végül nemhogy ez év, de az elmúlt 2 év legmeghatározóbb könyvélménye lett számomra.

Kedves olvasó/ismerkedő/"kell-e nekem még egy könyv a polcomra" gondolatokat mormoló moly!

Arra kérlek miután elolvastad az értékelésem első mondatát, olvasd el még egyszer a fülszöveget,majd nézd meg a borítót!
Megvan?
Most képzelj el egy számodra lehetséges sztorit a sorok mögé.
Megvan?
Most pedig vedd a kezedbe a könyvet,ignorálj minden spoiler-t és idézetet.
Megvan?
Akkor jó olvasást kívánok hozzá!