Ház ​a világ peremén 22 csillagozás

Julia Rochester: Ház a világ peremén

A ​Ház a világ peremén, amely részint krimi, részint pszichológiai dráma, Julia Rochester sötét humorral megírt, izgalmas bemutatkozó regénye.

Tizennyolc éves voltam, amikor apám lezuhant egy szikláról. Ostoba módját választotta a halálnak.

John Venton részegen lezuhan egy devoni szikláról. Ikergyermekei, Morwenna és Corwin két külön irányba menekülnek, hogy megkezdjék felnőtt életüket. Édesanyjuk, akit a boldogtalan házasság évei csak felbőszítettek, kapva kap a víg özvegységen. Csupán a nagyapjuk talál megnyugvást a düledező családi házban, miközben egy hatalmas vászontérképre vég nélkül festi a történetüket.
Élénk színekkel megfestett térképe a hajóroncsok, elfeledett házak, szentek és ördögök miniatűr képeivel a képzelet szüleménye, helyi mítoszok és történetek gyűjteménye. De egy titkot is őriz. Amikor az ikrek vonakodva visszatérnek a házba, rájönnek, hogy apjuk hiánya is része a térkép rejtélyes vonzerejének.

A Ház a világ peremén magával… (tovább)

>!
GABO, Budapest, 2016
346 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634061151 · Fordította: Komló Zoltán

Enciklopédia 2


Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 48


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea MP
Julia Rochester: Ház a világ peremén

Először is azt jegyezném meg, hogy csodás egy helyen játszódott ez a könyv, mind a Venton ház, és mind a környéke gyönyörű volt, szívesen élnék én is arrafelé.
A történetünk nagyon tragikusan indul, a Venton család feje, John a kocsmából hazafelé tartva lezuhan egy szikláról.
A családot hirtelen érte ez a veszteség, és teljesen le vannak döbbenve, nem is igazán tudják, mit kellenne most tenniük.
De aztán elég hamar sikerül talpra állniuk, és tovább folytatni az életüket, bár az igaz, hogy ezt úgy teszik, hogy közben a család felbomlik, és ki-ki külön folytatja az életét.
Érdekes történet volt, elgondolkodtató, de annyira nem találtunk egymásra.

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2016/08/julia-rochester-ha…

5 hozzászólás
>!
Amadea
Julia Rochester: Ház a világ peremén

Az emlegetést és a csuklást megelőzendő, elmondom, hogy rajtam kívül igen kevesen szeretik ezt a könyvet – azt le mertem volna fogadni, hogy Nima is köztük lesz –, tehát óvatosan vessétek rá magatokat, amennyiben megbíztok a nyakatekert ízlésemben.

Régen olvastam ennyire furcsa könyvet. A tetszetős, jó-féle furcsát. A nem találom a helyem-hangulatában, a szereplők egymáshoz való elidegenedett, diszfunkcionális viszonyában, a hangulatban megnyilvánuló misztikumban – amikor nem lepődnél meg, ha valami mágikus dolog történne – leginkább A citromtorta különös szomorúságára emlékeztetett. Kérem, az ne pfújoljon, aki nem szereti azt a könyvet, nem zárja ki, hogy a Ház a világ peremén viszont tetszene, nem akarom megbélyegezni, hogy még kevesebb embert érdekeljen.
A történet nagyrészt a devoni vidéken, Thortonban játszódik, ahol mennybéli ítéletként tombolnak a viharok, a köd állandó jelenség, a házakat rózsák tartják össze, a neveket démonok őrzik, és a mindent uraló, vasszürke tenger áldozatokat követel. Itt áll a roskatag-régi, kísérteties Venton-ház, tele a család nemzedékeinek hátrahagyott, kallódó emlékeivel, több rétegben hámló tapétával és egy csicsás, állandó vitákat generáló kanapéval.
Látom, hogy néhány embernek szinte reszket a keze a rendelés vágyától. Olvassatok tovább.

Régen olvastam ennyire furcsa könyvet, és régen olvastam ennyire elb*szott családról. Önző, neurotikus, a végletekig intoleráns, egymást a csupasz idegekig romboló emberekről, akik addig maradnak együtt, amíg a másik el nem pusztul. A regény annyira tobzódik az ellenszenves karakterekben, hogy örömömben azt se tudtam, melyiket ostorozzam-utáljam a legjobban. Talán az apa, John viszi el a hangszórót – érdekes pszichológiai következtetéseket lehetne abból levonni, ki melyik szereplőt utálja a legjobban –, és Morwenna. Istenem, ezek a nevek, Corwin és Morwenna, a csicsás, urizáló w-vel! Boszinevek. Én se bírtam volna megállni, hogy ne csúfoljam Morwennát boszorkánynak, ha vásott angol iskoláslány vagyok. Az apa, az Arthur-lovagok kíméletlen állhatatosságával, a földgazdálkodási mániájával és végtelen prűd sznobériájával Jane-nek és Jamesnek nevezte volna el az ikreket, a saját felmenői után. Értitek, Jane és James. Ki a fene akarna Morwenna helyett Jane lenni? És az anya véleménye, az ő felmenői, te önző rohadék?
Morwenna egy világszám. A családtagjai szerint sznob és cinikus, szerintem gyerekesen rosszindulatú és undok. Nagyon-nagyon undok. Olyan, aki ragaszkodik a képzelt előítéleteihez. Az ikerbátyján, Corwinon kívül senkit nem szeret – de őt is csak azért, mert összenőtt a lelkük, és inkább egy egész két felét alkotják, mint két különálló egészet. Persze, ez nem zár ki bizonyos csörtéket, az elköszönés nélküli távozásokat, a hosszú, akár éves hallgatásokat is. Morwenna csak lóg a levegőben, és egy helyen nagyon jól érzi, hogy le kell szakadnia Corwinról, különben belehal. Elfunkcionál, fenntartja magát, de nincs kapcsolati hálója, szinte olyan, mint egy örökké váró menyasszony, akinek már megsárgult a fátyla. „Szeretlek – mondta Corwin. – Ennyi elég.” Tényleg elég?
Nagyon kegyetlenek, engesztelhetetlenek egymással ezek az emberek, mintha kifejezetten élveznék a többiek lassú haldoklását. Nincs megbocsátás, csak kölcsönös, sokszorosított büntetés.
Van némi nyomozás is, ami nagyon érdekes, de nem krimis-izgalmas módon, hanem úgy, hogy tudod, amikor a rejtély végére érsz, semmi nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt, az életed végítéletét foglalja magába – egyszerre sürgeted és halogatod, hogy legyen már vége, ugyanakkor félsz megtudni az igazságot. És az igazság általában kényelmetlen.

Nagyon megragadott a költőiség és az emberi rútság kontrasztja (meg a rengeteg tea). A zordan gyönyörű táj, a hosszú emlékezettel bíró és annak súlyát nyögő család – imádom, amikor a családok klánba tömörülnek és a vezetéknéven emlegetik őket, mint itt a Ventonokat, és amikor némely családtag külön jelzőt-szimbólumot kap –, a szép nyelvezet, a levendulakék borítóba kötött könyvek, Morwenna könyvkötői munkája, az égőszerelem nevű növény. Annak ellenére, hogy nem egy pozitív végkicsengésű könyv, imádtam elveszni benne, dupla ekkora adagban is szívesen olvastam volna.

Nagyon kíváncsi leszek, hogy azok, akik elolvassák, milyen véleménnyel lesznek róla.

5 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Julia Rochester: Ház a világ peremén

Különös hangulatú könyv: leginkább nyomasztó, de sokszor meg olyan igazi bekuckózósan otthonos. A dialógusok ütősek, a szereplők érdekesek, a történet bár kissé kiszámítható, mégis izgalmas. Nekem az eleje elég lassú, kissé unalmas volt, majdnem abba is hagytam, de aztán mégis izgatott a végkifejlet, és nem bántam meg, hogy továbbolvastam, mert aztán sokkal feszesebb lett, sokkal jobban lekötött. Meglepett, hogy ma játszódik, azt hittem valamikor a 20. század első felében, és közelebb áll a szépirodalomhoz, mint a lektűrhöz, pedig a borító inkább az utóbbit sugallta számomra. Szóval egy kicsit más volt, mint amit vártam, de egyáltalán nem kellemetlen olvasmány.

>!
Szilvi1111 P
Julia Rochester: Ház a világ peremén

Érdekes könyv, fura történet, fura szereplők, nagyon lassan indul be, de kifejezetten érdekesnek találtam. Aki teheti, ne hagyja ki!

>!
Hanayome
Julia Rochester: Ház a világ peremén

Pár hónapja láttam, ahogy a Gabo kiadó beharangozza a könyvet és a borító az alcím és a fülszöveg furcsa elegye annyira megfogott, hogy előrendeltem. Aztán hagytam állni a polcomon …. (nagyon rám vall) majd közel egy hónap kerülgetés után a kezembe fogtam. Pár nap alatt kivégeztem. Valahogy az elején olyan lassan indult el Morwenna szemszöge valahogy olyan kiüresedett volt olyan szeretet nélküli és olyan sivár és céltalan, mintha csak történnének vele a dolgok és Ő valahogy cinizmussal felvértezve kimarad a tragédiából. A kétszázadik oldaltól nem tudtam letenni, onnantól csak csendesen egy sarokba összekuporodva lapoztam és lapoztam… Végig követtem, ahogy Morwenna senkit nem képes szeretni csak az ikertestvérét, és Corwint, aki mindenkit próbál szeretni és kiüresedik. Furcsa egy ikerpár . Nem lett kedvencem a regény de nagyon egyedi a hangulata és mondanivalója. Az írónő frappánsan festette meg egy elhagyatott szigeten élők életét, ahogy befogadják a sziget mítoszait és legendáit, ahogy a fantázia és a valóság elválaszthatatlanná válik . Összegzésként még annyi, hogy arra jutottam az írónő következő könyvét is előfogom rendelni :)

3 hozzászólás
>!
TiszlaviczMarcsi I
Julia Rochester: Ház a világ peremén

Mostanában divat unszimpatikus hősnőkről írni – vagy csak nekem nem jön be ez a modern vonal?
A történet amolyan se füle se farka jellegű volt, aztán amikor felmerült a kérdés, valami elindult, de a legkisebb jóindulattal sem tudom nyomozásnak nevezni. Inkább a szereplők kétségbeesett válaszkeresésének lehettünk tanúi, de hogy mit miért cselekedtek, azt nem sikerült megértenem. Még mindig itt lebeg a miért a levegőben. A személyiségük a válasz? Akkor sem értem.

>!
Leeloominailekatariba_Laminatcha…
Julia Rochester: Ház a világ peremén

Keserves küzdelem volt. Nagyon próbálkoztam. Szerettem volna szeretni ezt a könyvet. De zavaros volt, vontatott, unalmas. A borító és a cím alapján másnak képzeltem, mert mindkettő Neil Gaiman-t juttatta eszembe.
Ami tetszett: a cím, Corwin és Morwenna neve. És körülbelül ez minden pozitívum, amit el tudok mondani a könyvről.
Több szó eshetett volna a két főszereplő fura kapcsolatáról, mert nem csak engem, de szinte minden szereplőt érdekelt az ikrek cseppet sem hétköznapi viszonya, és mert ennek így se füle, se farka nem volt.

>!
Manawydan
Julia Rochester: Ház a világ peremén

Határozottan érdekes volt. Egyedi hangvételű, elgondolkoztató, impresszív. Az írónőnek tényleg van egy magával ragadó stílusa, nagyon olvastatja magát a könyv. Nehéz róla írni anélkül, hogy belemenjek a nagy titkokba, de valahogy meg tudtam érteni az apát…

>!
eMeR
Julia Rochester: Ház a világ peremén

Számomra csalódás volt ez a könyv. A fülszöveg nagyon csábító volt. És a történetszál még érdekes is lehetett volna, de a karakterek olyan rém idegesítőek voltak. Főleg a főhősnő… elvette a könyv élvezhetőségét.

>!
fiszi
Julia Rochester: Ház a világ peremén

Nem tudom, mit gondoljak erről a könyvről. A krimis polcon találtam, de nem igazán volt az. Nem volt rossz, de kissé vontatott volt, és nagyon lassan indult be a cselekmény. És a főhősnő úgy volt ellenszenves, hogy közben mégse annyira…


Népszerű idézetek

>!
Hanayome

Gyászunk azt a kötelességet rótta ránk,hogy elfogadjuk mások részvétét.

57

Kapcsolódó szócikkek: részvét
>!
Hanayome P

„a nevemet csak az Ördög tudja, hát legyen vele boldog, én majd választok magamnak másikat."

245

>!
Amadea

A teát az akkori rózsalugasban fogyasztották el. És miközben anya rózsaillat-felhőben porcelán csészéből kortyolgatott, arra gondolt: Igen. Szép lenne így élni. És tea után apám levitte őt a kunyhóhoz, hogy végignézzék, ahogy lemegy a nap. Apám tudta, mondta ő, hogy a naplemente érthetőbb lesz nála, ezért azt adta neki eljegyzési ajándékul. Június lévén enyhe, balzsamos, laza naplemente volt, nagyon jól ment anyám arcszínéhez.
Aztán anya rengeteget sírt, és a szemfestéke elmázolódott. A történetnek ez a része volt a kedvencünk: a zokogó anyánk. Bőséges könnyzápora számunkra, szabad szellemű gyerekek számára egzotikusnak tűnt. De aztán ez a sztori is kifulladt. Egy idő után már kínosan érintettek minket anyánk inkontinens könnyei. Apám pedig, miután a mélyükre ásott, rájött, hogy anyámat a rózsák indították meg, nem pedig a lemenő nap kérlelhetetlensége.

126. oldal

>!
Amadea

– Morwenna, te olyan sznob vagy!
– Igen, az vagyok. És akkor mi van? Én így képzelem el a poklot.

297. oldal

>!
Amadea

Matthew a konyhaasztalnál olvasott, és egy tányérból kenyeret, sajtot és paradicsomcsatnit falatozott. (…)
– Éhes vagy? – kérdezte.
– Éhen halok!
Fogott egy tányért, elém tette a sajtot meg a vajtartót, és levágott egy szelet kenyeret. Friss volt, ruganyos a vaj alatt.

137. oldal

>!
nagyange P

A kegyetlenségnek kevés olyan fajtája létezik, amely felérne az aggódó szomszédok féltő gondoskodásával.

2 hozzászólás
>!
nagyange P

Ilyen lángoló hittel akarok én is megöregedni és megőrülni.

>!
Amadea

– Türelem nélkül csak bedilizünk. – Bennem van türelem, eszméltem rá hirtelen. Van egy erényem. Van türelmem olyasmikhez, amiket mások észre sem vesznek. Képes voltam napokig a prés mellett állni, és addig smirglizni a gerinclemezt, amíg olyan sima nem lesz, mint a selyem. Képes voltam addig hántolni a bőrt, amíg olyan vékony nem lesz, mint a selyempapír. Képes voltam addig csinálni, ameddig kell.

246. oldal

Kapcsolódó szócikkek: türelem
>!
nagyange P

Szép lassan elfelejtettük őt is, meg a többieket is. Nem egyik napról a másikra történt. Olyan volt, mint egy bőr levedlése: mintha hártyavékony gipszöntvényeket hagytunk volna magunk után a parti ösvényen, amelyek aztán kiszikkadtak, és szétporladtak a szélben.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeffrey Archer: A szerencse fiai
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története II.
Karen Rose: Sikíts értem
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I.
Daniel Pennac: A karabélyos tündér
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Borisz Akunyin: A gyémántszekér I-II.
Michael Connelly: Angyaljárat
Robert Galbraith: Gonosz pálya