Miss ​Miranda Cheever titkos naplója (Bevelstoke-trilógia 1.) 88% 470 csillagozás

Ha nincs jokedvem, elég elövennem egy Julia Quinn könyvet. Garantált a mosolygás. Nagyon cuki kis történet egy fiatal nöröl, Mirandárol, aki illemtudo, kedves, jo a humora és szerelmes a legjobb barátnöje bátyába. Turner kicsit életunt, de nem sokáig. Mindenkinek csak ajánlani tudom. :)

(Az év első könyvtári eresztésem. :D)
Jó sorozatindító, már a fülszövege megvett. Ciki nem ciki, de bevallom a Julia Quinn plecsni miatt kezdtem el olvasni ismét az írónőtől. Igaz nem volt tervben, de örülök, hogy nekikezdtem. Gördülékenyen lehet vele haladni, a karakterek szerethetőek. Bárcsak jobban működött volna a kémia Miranda és Turner közt.

– Anyám azt mondta, sose bízzak olyan férfiban, aki azt mondja: „bízzon bennem”.

Ó, hogy én mennyire imádok olvasni! És főleg az olyan könyveket, amik éjjel háromig is fent tartanak. Aranyos volt, humoros, néhol fájdalmas, de leginkább szenvedélyes. Nagyon élveztem és csak ajánlani tudom :)

Imádnivaló! Sok romantikust olvasok, viszonylag ritkán fordul elő, hogy igazán lelkesedjek egy történetért vagy szereplő párosért, de ha kivételt kellene mondanom, egészen biztos, hogy ezt választanám.
Miranda egy nagyon különleges karakter, nem egy klasszikus szépség, de van benne valami. Tíz évesen szerelmes lesz Turner-be, és történjen bármi, ragaszkodik ehhez.
Turner a könyv elején egy elbűvölő tizenkilenc éves fiatalember, akinek van pár kedves szava egy nyakigláb, bagolyszemű kislányhoz, és ezzel meghatározza Miranda egész további életét. Nem sokkal később már egy csalódott, dühös, kiábrándul embert látunk, aki hozott egy rossz döntést és ezzel elvesztette lelke hímporát. Csak az állhatatos Miss Cheever változtathatja vissza a békát királyfivá.

Igazából azt hittem, hogy a történelmi romantikus és én nem függünk össze, de úgy látom tévedtem. :D Baromira tetszett, és azt hiszem több ilyet is fogok olvasni.
Az első könyvem Julia Quinn-től és nem az utolsó!

Nem mostanában volt tervben ez a műfaji olvasás, de mivel megláttam a könyvtárban gondoltam kipróbálom, hogy milyen, mert nincs vesztenivalóm, legfeljebb visszaviszem olvasatlanul. DE! Nekem nagyon tetszett, főleg Miranda és Turner csipkelődései. Szerencsére nem tudtam semmit a könyvről, azon kívül, hogy ez egy első rész. Először napló formájúnak hittem, de nem az, csak a fejezetek végén kapunk ízelítőt a naplóból. Emellett a viktoriánus kor sem az én ízlésem, ám az is nagyon jó volt. Fél pontot azért vontam le, mert a végén már kicsit idegesített – de lehet csak az álmosság miatt – az, hogy ennyire nem akarta kimondani azt a bizonyos szót az egyik fél. De az egész nagyon aranyos volt, és nem megerőltető olvasmány. Az elején még bele kellett rázódnom ebbe a magázásba, és a régies szavakba, viszont a végére már simán ment az olvasás.

A szereplők is kedvelhetőek, és majd folytatom a sorozatot, mert láttam a többi részét is a könyvtárban. Olvastam, hogy nem ez a legjobb könyve Quinnek, de ha ez ennyire megtetszett, akkor a többi mennyire fog? Aki esetleg ajánlana tőle valamit, azt szívesen fogadom.:)

Nagyon jó volt. Miranda és Turner jó párost alkottak. Imádtam a szócsatáikat, sokat lehetett nevetni. A végén egy picit megijedtem, hogy akkor most mi lesz, de szerencsére minden jól alakult.

Még mindig tetszik.
A naívnak tűnő Miranda és a szerelemben csalódott Turner.
Szép pár.

Julia Quinn könyvei valahogy mindig felvidítanak: könnyed, gondtalan szerelmes történetek, kellemes kis utazások egy letűnt korba, Anglia halovány tájain és nyüzsgő báltermi forgatagain keresztül, mindig a szerelem ígérete felé .
Ezt a sorozatot sokkal jobbnak éreztem, mint a Csudajó trilógiát, valahogy kidolgozottabb és fordulatosabb volt a cselekmény, illetve a karakteret is jobban megkedveltem.
De lássuk Miss Miranda Cheever titkos naplóját! Mirandát hamar megszerettem, és az ifjú Turnert is kedveltem. Az idősebb, cinikus és bosszantó Turnert kevésbé. Értem, hogy sok rémes dolgon ment keresztül, de azért eléggé fajankóként utolsó bunkónként viselkedett… Sajnálom, bármilyen korban is járunk egy igazi férfi – véleményem szerint – nem viselkedik úgy egy nővel sem, mintha a tulajdona volna, nem dönt a feje felett, nem hagyja magára és nem, nem jelenti ki, hogy jó akkor mostantól maga az enyém, mintha egy marhavásáron lennénk.
Annak nagyon örültem, hogy Mirandában volt tartás és bármennyire is és bármilyen régóta is szerette, azért nem könnyítette meg a dolgát. A végkifejlet szép volt, bár szerintem kicsit el lett húzva az a bizonyos felismerés.
Összességében tetszett a könyv, a karakterek nagyon elevenek voltak, és kimondottan élveztem a fejezetek végi kis naplóbejegyzéseket.
Külön megemlíteném, hogy a borítókkal is nagyon elégedett vagyok, ami nagy szó, hiszen a Csudajó egyik könyvnél se sikerült eltalálni és a főszereplő hajszínével megegyező hajú modellt tenni a borítóra, ami engem kimondottan bosszantott.
Egy szó, mint száz: a romantikus történetek kedvelőinek jó szívvel ajánlom a könyvet!

Imádom, hogy Julia Quinn könyvei mindig kikapcsolnak és ellazítanak. Könnyedek, viccesek és édesek, minden romantikarajongónak kötelező olvasmány. Ez a második sorozatom az írónőtől és bizton állíthatom most sem csalódtam. Bár a Bridgertonok kicsit hiányoznak, a kevésbé népes Bevelstoke családnak is csupa szerethető tagja van.

Természetesen egy romantikus regényíró nem fog világot megváltani, kisebb a mozgástere, ami a cselekmény lefolyását illeti, de persze az olvasók nem is ezért olvassák, hanem hogy szórakozzanak. Humorban megint nincs hiány, már Miranda és Turner párbeszédei és csipkelődései miatt is érdemes kézbe venni ezt a könyvet.

Ennek ellenére kicsit kevesebbnek érzem, mint a Bridgerton család bármely részét. Talán hiányzik az a közvetlenség, a családi összetartás, ami rájuk jellemző volt. Lehet ennek köze ahhoz is, hogy úgy fordították le a könyvet, hogy végig magázódott csaknem mindenki mindenkivel. Bár kevésbé korhű, megszoktam a tegeződés nyújtotta közvetlenséget (ha keresztnevén szólítanak valakit, akkor legyen már tegező a viszony, főleg, mivel az angolban nincs magázás).

Zárójelben megjegyezném, hogy néhány kiadóval ellentétben a GABO arra helyezi a hangsúlyt, amire kell, igényes a fordítás és minimális elírás van a könyveikben.

Összességében, bár kedvenc nem lett, mégis szerettem ezt a könyvet. Mondhatni tipikus Julia Quinn, ami garancia a jó romantikus történetre.

Nem tudom, miért vártam eddig ezzel a könyvvel. Tök cuki volt a kb 2x 5-10 oldalnyi nyüglődést leszámítva. Nagyon bírom, amikor a testvérek egymás kárára poénkodnak, ez megvolt, a tökös anyukákat is bírom, akik képesek vagy megfenyegetni, vagy megzsarolni a gyereküket, ez is megvolt. Remekül szórakoztam.