Minden ​és a hold (Lyndon nővérek 1.) 78% 213 csillagozás

A tegnapi olvasás mentes nap után, most igazán sikerült behoznom a lemaradást.
Gyorsan kivégeztem ezt a könyvet.
Nagyon olvastatta magát.
Még mindig csak ismerkedem Julia Quinnel, igazából még mindig nem mondhatom el, hogy nagy rajongója lettem. A nagy áttörés még nem volt meg. Fogalmam sincs, hogy ez meg fog a e valaha is történni, de próbálkozok még pár könyvével, remélem egyszer csak betalál valamelyik sztorija.
Az elejét és a végét gyengének éreztem.
Voltak benne nagyon izgalmas és idegesítő részek, utóbbinál megtéptem/megrugdostam/megütöttem volna szívem szerint egy két karaktert.
Könnyet is ejtettem rajta. És persze rengeteget mosolyogtam.
Victoria nagyon szerethető karakter volt. Őt végig kedveltem. Robert viszont néha okozott kellemetlen meglepetéseket, de azért imádni való ő is.
Összességében sokkal több kellemesebb percem volt az olvasásakor, mint rossz.
A címe annyira tökéletes, passzol hozzá.

Az eddig olvasott J. Q. könyvek közül ez tetszett legkevésbé. Idegesített a hősnő makacssága, és amúgy is az instant love sztoriknál jobban szeretem a lassan kibontakozó románcokat. Egyébként arra számítottam, hogy sokkal később fognak hőseink rájönni arra, hogy az apucik babráltak ki velük. Egy Woodiwiss vagy Lindsey könyvben egészen biztosan így lenne. A jó felvezetés után így a könyv nagyrészében Robert udvarol, Victoria pedig hisztizik/duzzog. Sajnos ez most egyszer olvasós lett.

Ez volt életem leggyengébb Julia Quinn könyve. Az hagyján, hogy döcögős és nyüglődős volt, és nem úgy haladtam vele, ahogy szerettem volna, de hogy lehet egy ilyen jó férfikaraktert, mint Robert, összepárosítani egy ilyen idegesítő karakterrel, mint Victoria? Brrrr!
Emellett nem tetszett a fordítás (szövegkörnyezet?) és a cselekmény felépítésének egy része sem. Egy történelmi romantikus regénynek megvan a maga bája és finomsága, hála a magázódásnak, a lopott pillanatoknak, a tartózkodó viselkedésnek. Itt mi történt? Kiölték a történelmi romantikából a történelmi részt! Főszereplőink szinte az első perctől tegezték egymást (még társaságban is!), és nem jelentett nekik problémát a nappali találkozgatás sem. Ráadásul olyan kifejezéseket, olyan mondatokat „használtak”, ami biztos, hogy az 1800-as években nem állná meg a helyét. Úgyhogy megint csak brrrr!
Én imádom az írónőt, tényleg, de ez harmatgyenge történet volt – főleg tőle!

Aranyos történet volt de mégsem tetszett annyira mint az író nő előző könyvei. A szereplőket hamar megkedveltem. Bár nem értettem néha Victoria viselkedését. Volt pár rész amin hangosan nevettem. Viszont a vége egy kicsit vontatottnak tűnt.

Kedvenc írónőm Julia Quinn, imádom a könyveit. Vagyis majdnem minden könyvét.
Ez nem lesz kedvenc, sajnos.
Próbáltam megszeretni. De ez a „szerelem első pillantásra” engem valahogy nem vett meg magának.
Robert, egy önző, egoista főszereplő.
Victoria pedig egy naiv nőszemély az elején. A könyv harmadától pedig egy megkeseredett nő.
Az apák jól kitoltak velük de mi a fenének nem beszélték meg?!
7 év, Robert megint önző és utálatos, a könyv vége felé lett csak szimpatikusabb
Victoria nehezen bocsát meg, hisz kétszer is összetörték a szívét.
Ha velem valaki így viselkedik elhajtom (volt rá példa, a rendőr unokaöcsém beszélt az illetővel amikor már rettegve léptem ki az ajtón, félve, hogy ott lesz)
Voltak benne jó jelenetek, amiken mosolyogni lehet :) Voltak jó pillanatok, de valahogy hiányzott valami, valami amitől igaz JQ könyv lett volna. Legalábbis nekem.

Óh, édes Istenem! Több, mint két hónap kellett, hogy átrágjam magam ezen a regényen. Valójában ez így nemteljesen igaz. Az eleje tartott ennyi ideig. Egyszerűen képtelen voltam a 17 éves Torival azonosulni és komolyan idegesítettek Roberttel. Emellett dühös is voltam, hiszen JQ az egyik kedvenc írónőm, ha a történelmi romantikusokról van szó. Végre tegnap délután újra kézbe vettem a regényt és miután eltelt a regényben az a bizonyos hét év, szinte faltam a sorokat. Imádtam a könyv háromnegyed részét. Végre azt olvashattam, amit szerettem. Ráadásul nem éreztem kiszámíthatónak sem. Ha nem lett volna a regény eleje, és JQ megmaradt volna saját magánál – ha nem kezd bele ebbe az őrült butaságma, miszerint meglátni és megszeretni egy szempillantás műve –, akkor öt csillagot kapna tőlem. De így sajnos marad annyi, amennyi…
Bővebben a sorozatról: https://dianalandry73.wordpress.com/2017/01/06/konyvaja…

Kevésbé szokványos a cselekmény sémája, de pont ez adta a varázsát. Azt hiszem kellettek a félreértések, sértődések ahhoz, hogy egy elválaszthatatlan szerelmet kapjunk. Talán pont ezek a negatív események tették nagyon is valószerűvé a történetet. Victoria erős, makacs, alázatos, nem lehet nem szeretni. Megérdemelték a boldogságot a szereplők, nagyon szurkoltam nekik. A tanulság: mindenkinek jár egy második esély. ♥

Ugyanolyan jól esett, mint az írónő bármelyik könyve. :)

A két szerelmes tök jó együtt, de azért lényegesen jobban tetszettek a későbbi események. Amikor újra elkezdik kerülgetni egymást.
Robert fanyarsága és arroganciája üdítő volt, mindamellett, hogy Victoria sokszor indokolatlanul csipogott. Hmmm.. tudom, hogy kellett bele, de akkor is szóvá teszem. Mondjuk, ha meg könnyen be adta volna a derekát, az lenne a bajom. Szóval.. :D

Várólistán a következő könyv. :)

Hogy ez mennyire jó volt!
Szerintem egyébként ez volt a legjobban induló Quinn könyv.
A nagynéni, meg az unokatesó baromi jó arcok voltak. Fôleg amikor bezàrkóztak a varrodába.
Olyan rég olvastam már Julia Quinn könyvet, h már el is felejtettem, mennyire bájos.
Az elején, amikor Robertet kiállt, az vicces volt.
A tengerparti házas rész pedig kifejezettem a legjobb része a könyvnek.

Továbbra is azt mondom, hogy szeretem az írónő könyveit.
Ezt a könyvet azért hallogattam sokáig, mert egyszerűen, függetlenűl az írótól, nem szeretem az ilyen történeteket, ahol szakítás és újra találkozás között ennyi idő, ennyi év telik el. De hamar túltettem magam ezen, ahogy haladtam az oldalakkal. Csak mivel tudtam, hogy mi lesz velük, így nem tudtam beleélni magam. Automatikus „ Önvédelmi reakció”. De így is annyira cukik voltak. Olyan édesen mutatta be az írónő a szerelmüket. Ahogy megismerkedtek, megnyíltak egymás előtt.
Victoria huga miatt meg jókat nevettem.
Később is kellemes csalódás ért.
Victoria sokáig kitartott. De mivel Robert nem volt sértődékeny, kitartott és a szócsatáik okoztak mosolygos, nevetős pillanatokat, így nem zavart Victoria viselkedése. Tetszett így a történet és a szereplők is. spoiler
Nem volt tökéletes könyv. Valami picurka dolog hiányzott belőle, hogy teljes legyen az élmény , de nekem így is tetszett.