Lent ​délen, édes… (Csudajó trilógia 3.) 207 csillagozás

Julia Quinn: Lent délen, édes…

Egy ​szívtiprót csak egy nádi boszorka csábíthat el…
Henrietta Barrett soha nem követte a társasági etikettet. Ő igazgatja idős gyámjának a távoli Cornwallban lévő birtokát, női ruha helyett nadrágban jár, és az egyáltalán nem kisasszonyos Henry névre hallgat. Ám amikor gyámja meghal, Henry szeretett otthona egy távoli unokatestvér tulajdonába kerül.

És a kisasszonyt csak egy szívtipró szelídítheti meg.
William Dunford, London legjobb partinak számító agglegénye meglepődik, amikor megtudja, hogy birtokot és nemesi címet örökölt… valamint egy gyámleányt, aki azon mesterkedik, hogy a birtokra tett első látogatása egyben az utolsó is legyen. Henry elhatározza, hogy a nagyon jóképű fiatal lord nélkül fogja tovább vezetni Stannage Parkot, de Dunford ugyanilyen biztos abban, hogy változtathat bizonyos dolgokon… és a változtatásokat zabolátlan fiatal gyámleányával kezdi. Azzal, hogy Henryt igazi hölggyé okíttatja, nemcsak az előkelő társaság kedvencévé teszi, de… (tovább)

Eredeti mű: Julia Quinn: Minx

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
GABO, Budapest, 2014
310 oldal · ISBN: 9789636899455 · Fordította: Bozai Ágota
>!
GABO, Budapest, 2014
452 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636897413 · Fordította: Bozai Ágota

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Emma Dunster · William Dunford · Alexander Ridgely (Ashbourne hercege) · Lady Arabella Blydon · Lord John Blackwood · Charles Wycombe, Billington grófja · Henry (Henrietta Barrett)

Helyszínek népszerűség szerint

Cornwall


Kedvencelte 14

Most olvassa 2

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 46


Kiemelt értékelések

>!
B_Vivien_Kitti P
Julia Quinn: Lent délen, édes…

A legjobb rész a trilógiából *-* !!!!
Imádtam!
Főleg Dunfordot *-*
Jajj Istenem, végem van! Annyira kellett ez a könyv a romantikus lelkemnek! *-*
Vicces, szókimondó történetet kaptunk Quinn tollából, ami már a megszokott csavarokkal és vissza-visszatérő szereplőkkel, illetve hát zeneestekkel.
A végén a csavar szintén quinnes megoldás, de nagyon tetszett :D
Henryvel sokszor együtt tudtam érezni, megértettem azt ahogy magáról vélekedik, hogy azok a gondolatai és mások véleménye miatt az önmagáról alkotott kép negatívabb lett és önbizalom hiányos leány volt.
Dunford pedig…jajj, hát egy újabb hárem pasi *-*
Imádom :D

>!
Arianrhod MP
Julia Quinn: Lent délen, édes…

„…mert rájött, hogy gondolatai valahogy olyanok, mint valami rossz regény, és ezt nem akarta szavakkal kifejezni.”

Jobban bele sem kell gondolnom, hisz a regény pont olyan, mint a hős gondolatai. Az egész trilógia olyan, kínszenvedés.

Belátom, a műfaj darabjai már egy kaptafára készülnek, nehéz eredetit alkotni, ha valaki ilyeneket ír sorozatban. Ám ez a trilógia maga a tragédia, alig történik említésre méltó esemény, unalmas, tele van a szöveg semmitmondó, értelmetlen párbeszédekkel, sekélyes gondolatokkal, mű-filozofálgatásokkal. És a humort, amit annyian dícsértek, én valahogy sehol nem találom a könyvekben.

A szerzőt és történeteit eddig sem díjaztam különösebben, bár azért ennyire színvonaltalan művével előzőleg nem találkoztam. És a fordítás, na hát azt végképp hagyjuk!

>!
SzAngelika
Julia Quinn: Lent délen, édes…

„Nem mindig van úgy, hogy sok békát kell megcsókolni, mire felismerjük a herceget.”

Megvolt benne mindaz, ami miatt szeretem az írónő műveit. Nem mindennapi, öntudatos, elszánt hősnő. Pipa. Elbűvölő gazfickó főhős. Pipa. Karakter központú, pergő események. Pipa. Humoros, kötekedős szópárbajok. Pipa. Hintóbéli izzó pillanatok. Pipa. Ellenállhatatlanul megnyerő, mulatságos mellékszereplők. Dupla pipa. Sőt, még a híres-hírhedt Smythe-Smith zeneest sem maradt ki! Szóval igen, minden a helyén volt az önfeledt szórakozáshoz.

Bővebben: http://angelikablogja.blogspot.hu/2014/08/julia-quinn-m…

>!
Petrasek
Julia Quinn: Lent délen, édes…

A sorozat három kötete közül, ez tetszett a leginkább.
Dunford könyvét már az első jeleneténél olvasni akartam. Teljesen olyan amilyennek gondoltam. Pimasz, szexi mégis kellően udvarias és fesztelen. A gyönyörű baran szemeiről nem is beszélve. Henryt is a szívembe zártam, makacs, okos és humoros. Tökéletes pár alkotnak ők ketten.
A szerelmi szál sem lett nagyon csöpögős, és végre senkit se akartak megölni és elrabolni:D
Ezzel a sorozattal indított nálam Quinn, és biztos vagyok benne, hogy nem utoljára olvasom még könyveit :)

>!
Nikyy18
Julia Quinn: Lent délen, édes…

Tetszett ez a rész is, tele volt vicces jelenettel,szerethető karakterekkel. Pörgős volt és fordulatos végig.

>!
anikho P
Julia Quinn: Lent délen, édes…

A trilógia legjobb könyve! Mekkora kedvenc! :)
Ez volt Quinn-től a 11. könyvem és az egyik legkedvesebb lett számomra. Néhány Bridgerton sztorit is lekörözött szerintem, pedig szerettem azokat is. :)

Dunford.. ó, Dunford. Igazi karakter, nem hazudtolta meg magát, ugyanúgy szerettem, ahogy az előző két könyvben is. Henry nagy figura, szintén erős jellem. Adottak az alapanyagok egy remek szerelmi kalandhoz, amit maradéktalanul meg is kaptam. A szerelmesek egymásra találása itt tetszett a legjobban, a harmadik könyvben, itt megvolt az a varázs, ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ahogy szépen lassan, ám egyre erőteljesebben kezdtek el vágyódni a másik fél iránt. Szeretem az ilyen szépen felépített szerelmi szálakat. A konfliktusok mindig jó helyen voltak, bármennyire is téptem a hajam, hogy oldják már meg az utolsó affért.
Jaa, és a korábbi két könyv főszereplőinek gyakori felbukkanása tovább emeli a történet színvonalát.

Egyszerűen tökéletes történelmi romantikus.

>!
Orsi_olvas
Julia Quinn: Lent délen, édes…

A trilógia legjobb kötete :) Henry és Dunford nagyon aranyosak voltak együtt. Tetszett a vívódásuk, a kis csatáik, hogy – nagyjából – egyenlő partnerek. Az, hogy Dunford mennyire félti, óvja, hogy meg akarta neki mutatni a világot, Londont, a lehetőségeit, hogy Henry tényleg eldönthesse mit akar. Nagyon örültem, hogy Emma és Belle is sokszor megjelentek, nagyon feldobta a könyvet, hogy a „régi kedves ismerősök” is felbukkantak.
Ugyanakkor a vége… Nagyon bután viselkedtek. Henryben pont az őszinteséget, a nyíltságot kedveltem, erre ahelyett, hogy rákérdezne, hogy is állnak a dolgok inkább jól tönkretett mindent. Generált egy problémát oda, ahol nem volt, majd szenvedett rajta egy sort. A szenvelgés túl sokáig tartott, a feloldás túl rövidre sikerült :/
Ez eléggé zavaró volt, mivel Dunford karakterét nagyon megszerettem már az előző kötetekben is, és ez a nagy kavarás- szenvedés eléggé elrontotta a története végét: igazán nem ezt érdelmelte.
Ja és bár nagyon mutatós lett a trilógia borítója, azt most se sikerült eltalálni, hogy a főszereplőre hasonlító alakot tegyenek rá: hol vannak Henry zabolátlan aranybarna tincsei?
Mindezek ellenére nagyon jó kis kikapcsolódás volt, azt hiszem máskor is fogok még Julia Quinnt olvasni.

>!
Zsuzsanna_Makai
Julia Quinn: Lent délen, édes…

Nemcsak h ennek a sorozatnak volt a leggyengébb része, de talán az összes Quinn könyv közûl is ez volt a leggyengébb.
Kezdve azzal, h Henry megpróbálta elûzni Dunfordot. Kb akkor tettem le elôször a könyvet. Aztán már csak gázabbnál gázabb csavarok jöttek. Mindegyiknél letettem. Csak azért olvastam végig, h haladjak a sorozatos kitûntetés felé.

>!
ggizi P
Julia Quinn: Lent délen, édes…

Ó! Ez a rész nagyon jó volt!
(Magához képest) rendesen meggyötörte az írónő hőseinket, nehogy csak úgy simán elnyerjék a boldog véget. Persze mindketten nagyon tetszetős karakterek voltak. Bár Dunford nem volt annyira kiemelkedő az átlagos jóképű nőcsábászoktól, attól még bőven szerethető egy figura és már ideje volt, hogy ő is révbe érjen. Henry pedig nagyon is szimpatikus, egyenes, szókimondó és sallangmentes leányzó volt, akinek csak szorítani lehet, hogy valóra váljanak az álmai. Igazából nagyon sok meglepetést nem hozott a történet, de nagyon szeretem Quinn meséit, jó volt újra elmerülni egy kicsit ebben a világban.
És persze jó volt találkozni a többiekkel is. Nem utolsósorban a Smythe-Smith-ekkel, ha csak halványan is… :)


Népszerű idézetek

>!
Csoszi

Mindig is büszke voltam arra a képességemre, hogy felismerem, mikor vagyok útban.

349. oldal

>!
nykyriana

Dunford legnagyobb meglepetésére a kisasszony hátsóját nézte. Még nagyobb meglepetésére úgy találta, hogy nagyon is tetszik neki a látvány. A nadrág buggyos volt ugyan, de valahányszor lépett, megfeszült rajta, kiemelve formás alakját.
(…)
– Valami baj van? – kiáltott hátra Henry. – Nagyon csendes.
– Csak élvezem a látványt – felelte, és ajkába harapott.
– Szép, ugye? Egész nap el tudnám nézegetni.
– Én is.

Kapcsolódó szócikkek: Henry (Henrietta Barrett) · William Dunford
>!
Hyacinth

– Mit tegyek veled, te nádi boszorkány?
– Talán megcsókolhatnál – felelte nevetve a kisasszony.
– Azt hiszem, kénytelen leszek azt tenni.
Azzal előrehajolt, és ajkával gyengéden végigsimított ajkán, gondosan óvakodva a
mélyebb érintkezéstől. Tudta, ha teste bármi módon megérinti Henry testét, akár csak keze az arcához ér, képtelen lesz türtőztetni magát, hogy ne ölelje szorosan magához. Semmire nem vágyott jobban, de Ashbourne herceg és hercegné bármelyik pillanatban beléphetett, és Dunfordnak nem volt szándékában hagyni, hogy in flagrante delicto rajtakapják.
Diszkrét köhécselés hallatszott az ajtóból. Túl későn.
Dunford elhúzódott, látta, hogy Henry elpirul, és pillantását követve az ajtó felé nézett. Emma nagyon erősen igyekezett parancsolni arcizmainak, hogy el ne mosolyodjon. Alex meg sem próbálta visszafogni magát.
– Ó, istenem – szólt Henry szégyenkezve.
– Nem. Csak én vagyok – jegyezte meg Alex kedvesen, igyekezve oldani a hangulatot. – Bár hites feleségem gyakran vádol azzal, hogy összetévesztem magamat az ön által említettel.

>!
Sippancs P

Az a nő, akinek végül sikerül megértenie a férfiakat, a világ ura, illetve úrnője lesz. Szavam ne feledd.

269. oldal

>!
Orsi_olvas

-Ma este még meg kell hódítanom néhány férfiszívet. Szeretném, ha meglenne az egy tucat. Az olyan szép kerek szám.

15.fejezet

>!
nykyriana

– Örülök, hogy viszontláthatom, Henry. Boldogsággal tölt el, hogy meghódította kedves barátunkat.
– Én… hát…
– Az ég szerelmére, Alex! – szólt Emma. – Ha még egyszer olyasmit mondasz, amivel zavarba hozod, a fejedet veszem!
(…)
– Talán szeretné, kisasszony, hogy bemutassam a sárga karosszékben ülő boszorkánynak? – szólt Alex huncut félmosollyal.
– Nem látok boszorkányt – felelte Henry hangsúlyosan, Emma mosolyát látva a szalon másik végében.
– Dunford – szólt Alex, azzal megfogta Henry kezét, aki erre felállt. – Ez a nő vaksi, mint egy denevér.

>!
nykyriana

Nézte, ahogy Henry a követ az egyik falhoz viszi és ráhelyezi. Szusszant egyet, megtörölte a homlokát. Aztán rosszallón nézett feléje.
Dunford mosolygott, tapasztalata szerint legvakítóbb mosolyával, aztán megszólalt: – Hajlítsa be a térdét, amikor megemeli a követ. Jobb a gerincének.
– Jobb a gerincének – utánozta Henry gúnyosan, alig hallhatóan. – Te lusta, semmirekellő, ostoba kis…
– Tessék?
– Köszönöm a tanácsát – felelte negédes hangon.

Kapcsolódó szócikkek: Henry (Henrietta Barrett) · William Dunford
1 hozzászólás
>!
Hyacinth

– Mit csináltál? – kérdezte Belle. – Engedélyt kérsz magadtól, hogy feleségül vedd?
Dunford vigyorgott.
– Valami ilyesmi.
– Tudod, ez valami olyasmi, mintha egy nagyon rossz regényben lenne. A gyámapa feleségül veszi gyámleányát. El sem tudom hinni, hogy ezt teszed.
Dunford egy pillanatig sem hitte, hogy Belle hetek óta nem éppen ezen mesterkedett.
– Nem tudod elhinni?
– Hát, ami azt illeti, el tudom. Tökéletesen illik hozzád.

Kapcsolódó szócikkek: Lady Arabella Blydon · William Dunford
>!
nykyriana

Mintha meg sem hallotta volna a kérdést, csak ment előre, míg lába puha szutyokba nem ért.
– Ó, szent szar! – fakadt ki.
– Pontosan.
Dunford szúrós tekintettel nézett Henryre, arra gondolt, hogy ő egy szent, mert nem esett a torkának erre a megjegyzésre.
(…)
– Itt lesz a disznóól.
– Rájöttem.
– Mmmm, igen. – Lepillantott Dunford már nem is olyan elegánsnak tűnő lábára, és elmosolyodott. – Az valószínűleg tehéné.
– Köszönöm az értékes tájékoztatást. Biztos vagyok abban, hogy ez tudásom gyarapítását szolgálja.

Kapcsolódó szócikkek: Henry (Henrietta Barrett) · William Dunford

Hasonló könyvek címkék alapján

Lisa Kleypas: Ördöngös tavasz
Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya
Judith McNaught: Földi mennyország
Mary Robinette Kowal: Sosemvolt nyár
Amanda Quick: A szerető
Amanda Quick: Botrány
Sylvia Day: Idegen a férjem
Amanda Quick: Ne nézz hátra!
Cassandra Clare: A hercegnő
Charlie N. Holmberg: Az üvegmágus