Lent ​délen, édes… (Csudajó trilógia 3.) 292 csillagozás

Julia Quinn: Lent délen, édes…

Egy ​szívtiprót csak egy nádi boszorka csábíthat el…
Henrietta Barrett soha nem követte a társasági etikettet. Ő igazgatja idős gyámjának a távoli Cornwallban lévő birtokát, női ruha helyett nadrágban jár, és az egyáltalán nem kisasszonyos Henry névre hallgat. Ám amikor gyámja meghal, Henry szeretett otthona egy távoli unokatestvér tulajdonába kerül.

És a kisasszonyt csak egy szívtipró szelídítheti meg.
William Dunford, London legjobb partinak számító agglegénye meglepődik, amikor megtudja, hogy birtokot és nemesi címet örökölt… valamint egy gyámleányt, aki azon mesterkedik, hogy a birtokra tett első látogatása egyben az utolsó is legyen. Henry elhatározza, hogy a nagyon jóképű fiatal lord nélkül fogja tovább vezetni Stannage Parkot, de Dunford ugyanilyen biztos abban, hogy változtathat bizonyos dolgokon… és a változtatásokat zabolátlan fiatal gyámleányával kezdi. Azzal, hogy Henryt igazi hölggyé okíttatja, nemcsak az előkelő társaság kedvencévé teszi, de… (tovább)

Julia Quinn: Minx

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 1996

>!
GABO, Budapest, 2014
310 oldal · ISBN: 9789636899455 · Fordította: Bozai Ágota
>!
GABO, Budapest, 2014
452 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636897413 · Fordította: Bozai Ágota

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Emma Dunster · William Dunford · Alexander Ridgely (Ashbourne hercege) · Charles Wycombe, Billington grófja · Lady Arabella Blydon · Lord John Blackwood · Henry (Henrietta Barrett)

Helyszínek népszerűség szerint

Cornwall


Kedvencelte 13

Most olvassa 4

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 69


Kiemelt értékelések

_Leelan_>!
Julia Quinn: Lent délen, édes…

A legjobb rész a trilógiából *-* !!!!
Imádtam!
Főleg Dunfordot *-*
Jajj Istenem, végem van! Annyira kellett ez a könyv a romantikus lelkemnek! *-*
Vicces, szókimondó történetet kaptunk Quinn tollából, ami már a megszokott csavarokkal és vissza-visszatérő szereplőkkel, illetve hát zeneestekkel.
A végén a csavar szintén quinnes megoldás, de nagyon tetszett :D
Henryvel sokszor együtt tudtam érezni, megértettem azt ahogy magáról vélekedik, hogy azok a gondolatai és mások véleménye miatt az önmagáról alkotott kép negatívabb lett és önbizalom hiányos leány volt.
Dunford pedig…jajj, hát egy újabb hárem pasi *-*
Imádom :D

SzAngelika>!
Julia Quinn: Lent délen, édes…

„Nem mindig van úgy, hogy sok békát kell megcsókolni, mire felismerjük a herceget.”

Megvolt benne mindaz, ami miatt szeretem az írónő műveit. Nem mindennapi, öntudatos, elszánt hősnő. Pipa. Elbűvölő gazfickó főhős. Pipa. Karakter központú, pergő események. Pipa. Humoros, kötekedős szópárbajok. Pipa. Hintóbéli izzó pillanatok. Pipa. Ellenállhatatlanul megnyerő, mulatságos mellékszereplők. Dupla pipa. Sőt, még a híres-hírhedt Smythe-Smith zeneest sem maradt ki! Szóval igen, minden a helyén volt az önfeledt szórakozáshoz.

Bővebben: http://angelikablogja.blogspot.hu/2014/08/julia-quinn-m…

Petrasek>!
Julia Quinn: Lent délen, édes…

A sorozat három kötete közül, ez tetszett a leginkább.
Dunford könyvét már az első jeleneténél olvasni akartam. Teljesen olyan amilyennek gondoltam. Pimasz, szexi mégis kellően udvarias és fesztelen. A gyönyörű baran szemeiről nem is beszélve. Henryt is a szívembe zártam, makacs, okos és humoros. Tökéletes pár alkotnak ők ketten.
A szerelmi szál sem lett nagyon csöpögős, és végre senkit se akartak megölni és elrabolni:D
Ezzel a sorozattal indított nálam Quinn, és biztos vagyok benne, hogy nem utoljára olvasom még könyveit :)

Nikyy18>!
Julia Quinn: Lent délen, édes…

Tetszett ez a rész is, tele volt vicces jelenettel,szerethető karakterekkel. Pörgős volt és fordulatos végig.

anikho>!
Julia Quinn: Lent délen, édes…

A trilógia legjobb könyve! Mekkora kedvenc! :)
Ez volt Quinn-től a 11. könyvem és az egyik legkedvesebb lett számomra. Néhány Bridgerton sztorit is lekörözött szerintem, pedig szerettem azokat is. :)

Dunford.. ó, Dunford. Igazi karakter, nem hazudtolta meg magát, ugyanúgy szerettem, ahogy az előző két könyvben is. Henry nagy figura, szintén erős jellem. Adottak az alapanyagok egy remek szerelmi kalandhoz, amit maradéktalanul meg is kaptam. A szerelmesek egymásra találása itt tetszett a legjobban, a harmadik könyvben, itt megvolt az a varázs, ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ahogy szépen lassan, ám egyre erőteljesebben kezdtek el vágyódni a másik fél iránt. Szeretem az ilyen szépen felépített szerelmi szálakat. A konfliktusok mindig jó helyen voltak, bármennyire is téptem a hajam, hogy oldják már meg az utolsó affért.
Jaa, és a korábbi két könyv főszereplőinek gyakori felbukkanása tovább emeli a történet színvonalát.

Egyszerűen tökéletes történelmi romantikus.

Kitti_Kinczer>!
Julia Quinn: Lent délen, édes…

Nos a cím nagyon tetszett, csak nem tudtam, hogy be kell fejeznünk a mondatott, de nekem sikerült
Lent délen, édes… két hülye van. Már bocsánat, de végig ezt éreztem, hogy ezek hülyék, hol az egyik, hol a másik volt az, de azért jócskán volt, hogy egyszerre gyakorolták eme becses tulajdonságot, de nem kellett volna versenyt csinálni belőle igazán. Már alig vártam a végét! Na nem azért mert nem tetszett a könyv, de már vártam, hogy minden tisztázódjon a két lüke között, hát sokat kellett rá várnom. :D Ezúttal úgy jártam, hogy a könyv elejét éreztem kicsit vontatottabbnak, a közepe volt érdekesebb és izgalmasabb, a vége viszont már idegtépő volt!
Kicsit hiányoltam belőle az eddig megszokott kalandos fordulatokat, senkit nem raboltak el, senkit nem fenyegettek életveszélyesen, senkire nem fogtak fegyvert, esküszöm hiányoztak ezek a megszokott csavarok. :D
Mindenesetre jó sorozat volt és kedveltem is a szereplőket, de azt hiszem, nem lesz újra olvasós trilógia, de az írónő többi munkája érdekel, Smythe- Smith lányok pedig már különösen érdekelnek, annyit olvastam már róluk! :D

Orsi_olvas>!
Julia Quinn: Lent délen, édes…

A trilógia legjobb kötete :) Henry és Dunford nagyon aranyosak voltak együtt. Tetszett a vívódásuk, a kis csatáik, hogy – nagyjából – egyenlő partnerek. Az, hogy Dunford mennyire félti, óvja, hogy meg akarta neki mutatni a világot, Londont, a lehetőségeit, hogy Henry tényleg eldönthesse mit akar. Nagyon örültem, hogy Emma és Belle is sokszor megjelentek, nagyon feldobta a könyvet, hogy a „régi kedves ismerősök” is felbukkantak.
Ugyanakkor a vége… Nagyon bután viselkedtek. Henryben pont az őszinteséget, a nyíltságot kedveltem, erre ahelyett, hogy rákérdezne, hogy is állnak a dolgok inkább jól tönkretett mindent. Generált egy problémát oda, ahol nem volt, majd szenvedett rajta egy sort. A szenvelgés túl sokáig tartott, a feloldás túl rövidre sikerült :/
Ez eléggé zavaró volt, mivel Dunford karakterét nagyon megszerettem már az előző kötetekben is, és ez a nagy kavarás- szenvedés eléggé elrontotta a története végét: igazán nem ezt érdelmelte.
Ja és bár nagyon mutatós lett a trilógia borítója, azt most se sikerült eltalálni, hogy a főszereplőre hasonlító alakot tegyenek rá: hol vannak Henry zabolátlan aranybarna tincsei?
Mindezek ellenére nagyon jó kis kikapcsolódás volt, azt hiszem máskor is fogok még Julia Quinnt olvasni.

kuliga>!
Julia Quinn: Lent délen, édes…

Könnyed és szórakoztató, igazán humoros történet. természetesen a romantikus mese összes alap kelléke megtalálható benne, de nem erőltetett és könnyen olvasható a történet.
Mivel a trilógia 3. kötete, sok ismerős karakter vissza-visszaköszön, ez különösen kellemessé teszi az olvasást, nem kell agyalni, hogy ki-kicsoda a nagy szövevényben (néha nekem is sikerül sorba olvasnom egy sorozatot, mennyivel másabb mint össze-vissza)
Quinn-nek biztos tetszik, hogy a női nevekből férfi nevet gyárt, nem ez az egyetlen karaktere, akinek meg kell szokni a becenevét.

hogolyo91>!
Julia Quinn: Lent délen, édes…

Humoros, romantikus, bájos könyv. A felszínes és könnyed történet mögött azon a mélyebb tartalmon gondolkodtam, hogy a valós, mindennapi életben is milyen sok konfliktus adódik abból, hogy az emberek azt hiszik tudják mit gondol a másik, mit miért tesz, mennyi félreértés elkerülhető lenne nyíltabb kommunikációval. Itt is gyakorlatilag annyi a bonyodalom, hogy a főszereplők elbeszélnek egymás mellett… de ez milyen sokszor előfordul velünk is…
Ezzel együtt szerethetőek a főszereplők, az olvasó nem tudja megállni, hogy ne szurkoljon nekik és a félreértések tisztázásának :). A szócsatákon, beszólásokon szinte végig mosolyogtam, igazán szórakoztató regény volt.


Népszerű idézetek

nykyriana>!

Dunford legnagyobb meglepetésére a kisasszony hátsóját nézte. Még nagyobb meglepetésére úgy találta, hogy nagyon is tetszik neki a látvány. A nadrág buggyos volt ugyan, de valahányszor lépett, megfeszült rajta, kiemelve formás alakját.
[…]
– Valami baj van? – kiáltott hátra Henry. – Nagyon csendes.
– Csak élvezem a látványt – felelte, és ajkába harapott.
– Szép, ugye? Egész nap el tudnám nézegetni.
– Én is.

Kapcsolódó szócikkek: Henry (Henrietta Barrett) · William Dunford
Csoszi>!

Mindig is büszke voltam arra a képességemre, hogy felismerem, mikor vagyok útban.

349. oldal

Amren>!

– Mit tegyek veled, te nádi boszorkány?
– Talán megcsókolhatnál – felelte nevetve a kisasszony.
– Azt hiszem, kénytelen leszek azt tenni.
Azzal előrehajolt, és ajkával gyengéden végigsimított ajkán, gondosan óvakodva a
mélyebb érintkezéstől. Tudta, ha teste bármi módon megérinti Henry testét, akár csak keze az arcához ér, képtelen lesz türtőztetni magát, hogy ne ölelje szorosan magához. Semmire nem vágyott jobban, de Ashbourne herceg és hercegné bármelyik pillanatban beléphetett, és Dunfordnak nem volt szándékában hagyni, hogy in flagrante delicto rajtakapják.
Diszkrét köhécselés hallatszott az ajtóból. Túl későn.
Dunford elhúzódott, látta, hogy Henry elpirul, és pillantását követve az ajtó felé nézett. Emma nagyon erősen igyekezett parancsolni arcizmainak, hogy el ne mosolyodjon. Alex meg sem próbálta visszafogni magát.
– Ó, istenem – szólt Henry szégyenkezve.
– Nem. Csak én vagyok – jegyezte meg Alex kedvesen, igyekezve oldani a hangulatot. – Bár hites feleségem gyakran vádol azzal, hogy összetévesztem magamat az ön által említettel.

Sippancs P>!

Az a nő, akinek végül sikerül megértenie a férfiakat, a világ ura, illetve úrnője lesz. Szavam ne feledd.

269. oldal

nykyriana>!

– Örülök, hogy viszontláthatom, Henry. Boldogsággal tölt el, hogy meghódította kedves barátunkat.
– Én… hát…
– Az ég szerelmére, Alex! – szólt Emma. – Ha még egyszer olyasmit mondasz, amivel zavarba hozod, a fejedet veszem!
[…]
– Talán szeretné, kisasszony, hogy bemutassam a sárga karosszékben ülő boszorkánynak? – szólt Alex huncut félmosollyal.
– Nem látok boszorkányt – felelte Henry hangsúlyosan, Emma mosolyát látva a szalon másik végében.
– Dunford – szólt Alex, azzal megfogta Henry kezét, aki erre felállt. – Ez a nő vaksi, mint egy denevér.

Orsi_olvas>!

-Ma este még meg kell hódítanom néhány férfiszívet. Szeretném, ha meglenne az egy tucat. Az olyan szép kerek szám.

15.fejezet

nykyriana>!

Nézte, ahogy Henry a követ az egyik falhoz viszi és ráhelyezi. Szusszant egyet, megtörölte a homlokát. Aztán rosszallón nézett feléje.
Dunford mosolygott, tapasztalata szerint legvakítóbb mosolyával, aztán megszólalt: – Hajlítsa be a térdét, amikor megemeli a követ. Jobb a gerincének.
– Jobb a gerincének – utánozta Henry gúnyosan, alig hallhatóan. – Te lusta, semmirekellő, ostoba kis…
– Tessék?
– Köszönöm a tanácsát – felelte negédes hangon.

Kapcsolódó szócikkek: Henry (Henrietta Barrett) · William Dunford
1 hozzászólás
Orsi_olvas>!

– Henry! Ma délután megcsókoltalak. Megcsókoltalak. Van fogalmad arról, hogy ez mit jelent?
Henry kétkedőn nézett rá.
– Azt jelenti, hogy megcsókolt?

8.fejezet

Orsi_olvas>!

Soha nem tudott ellenállni a késztetésnek, hogy ha hőst lehet játszani, megtegye.

10.fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse
Lisa Kleypas: Ördöngös tavasz
Amanda Quick: Lekésett esküvő
Eloisa James: Az én hercegem
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Maddison Michaels: A gyalázatos herceg
Julie Garwood: Kastélyok
M. C. Beaton: Egy kis lopás nem akadály?
Loretta Chase: Fényes páncélú herceg
V. E. Schwab: Gyülekező árnyak