Hogyan ​fogjunk márkit (A korona szolgálatában 2.) 89% 331 csillagozás

Kosztümös, romantikus, néhol enyhén komédiába hajló történet.
Az ifjú Elizabeth, aki társalkodónőként éli mindennapjait mindent megtesz a szívének legkedvesebb testvéreiért, hogy ne kelljen szűkölködniük. Még férjet is akar fogni.
Egy napon talál egy igazán különös könyvet: Hogyan fogjunk márkit címmel. Persze túl nagy a kísértés ahhoz, hogy a könyvtárban hagyja, így magával viszi és olvasni kezdi.
A lady, akinél dolgozik, új jószágigazgató érkezik. Természetesen elmondhatatlanul jóképű, vonzó fiatalember. Viszont egyáltalán nem jószágigazgató. Csakhogy ezt Elizabeth nem is sejti.
A férfi még férjet fogni is segítene neki.
Nagyon vicces és szórakoztató volt, bár néhol nekem kicsit komikus is. A szereplők közt izzott a levegő. Egyes megszólalásokon már fogtam a hasam, úgy nevettem. A korábbi gerlepárt is jó volt újra látni.
De minden jópofa karakter ellenére a szókimondó, házsártos Lady Danbury lett a kedvencem.
Kedves kis történet, jó volt elmerülni benne.

Talán a legjellemzőbb, amit elmondhatok erről a sorozatról, hogy történelmi szappanopera. Jó nagy adag humorral megspékelve.
Engem kicsit jobban megvett az első rész, de ez is nagyon olvastatta magát. Gördülékenyen lehet haladni velük. Az alaptörténet jó, a főszereplő párosok imádni valóak. Bátran ajánlom őket. Ha tehetitek fussatok neki.

Nem mondanám, hogy a történet alapja egyedi volt.
A gazdag márki és az elszegényedett dzsentri nő szerelmi története nem lett volna újdonság. Helyből 30 könyv is eszembe jut, ami pont erről szól, de ilyen történetet mégsem tudnék mondani.
Az álruhás márki, mint Mátyás király járja a világot. A dzsentri nő pedig pénztárcát keres, hogy eltudja tartani kisebb testvéreit.
Na ezt adjuk össze!

✔Adott egy márki inkognitóban, tehát egy márki aki nem márki
✔Elizabeth aki gazdag férjet akar fogni
✔ Lehetnyi cselszövő rokonság
✔Egy db idegesítő macska

Fogalmam sincs, hogy ebből a képletből, hogyan született meg ez a remek könyv, de azt hogy egyedi történet kerekedett belőle, az vitathatatlan.
Zseniális!

Legalább annyira aranyos és jó humorú, mint az első rész, de az talán kalandosabb volt. Ebben a részben nem volt nyomozás, kémkedés, rejtélyek, csak egy furcsa kis piros könyv, ami különös módon összeboronált két embert. Vagy az nem is a könyvecske volt?
Lady Danbury személyét egyértelműen ki kell emelni, mint a humor fő forrását, és persze nem szabad elfeledkezni elmaradhatatlan kiegészítőiről a kopogós botjáról, és Malcolmról a ’tündéri’ cicáról.
Korai Julia Quinn, ahol a jól adagolt humor sokat lendített a gyengébb történeten.

– Hogy néz ki?
– Ó… te jó ég, hogy írjam le? Úgy néz ki, mint egy férfi.
– Ez remekül sikerült jellemzés volt – szólt Susan csípősen. – Belőled se lesz regényíró, az biztos.

Nagyon tetszett ez a könyv, kissé elbizonytalanodva mondom, hogy talán a legjobb Quinn könyv, de az első háromban tuti benne van. A főhősök szerethetők voltak, a párbeszédek nagyon viccesek, még Malcolm, a macska személyisége is jól ki volt dolgozva, mert tök jó karakter lett ő is. Lady Danbury-t pedig régóta bírom nagyon, itt is fergetegeset alakított, és mivel régóta ismerem, elég gyanús volt nekem az a zsaroló levél…
Tetszett, hogy az előző részből megismert Blake, és Caroline is felbukkantak, nem is kevés szerepük volt, és ők már jól összeszokott párosként sziporkáztak, mókásak voltak nagyon.
Igazából a Hotchkiss testvéreket is nagyon megszerettem, szívesen elolvasnám/elolvastam volna az ő történeteiket is.

Sokkal jobban élveztem, mint az egy időben olvasott Lindsey könyvet. Ami abból kimaradt, azt itt megkaptam. Elbűvölő márki álruhában, cserfes, de talpraesett társalkodónő és az öreg, félelmetes lady az undok macskájával. Nagyon jól szórakoztam, gyakran mosolyogtattak meg a szereplők párbeszédei. Az öreglányt is nagyon kedveltem ő is igazi egyéniség volt. És persze megkaptam az évődést James és Elizabeth között.
Fél csillag levonás a zagyvaság miatt, ahogy a végén a konfliktust kezelte az írónő.

Aludni kellett volna a délután, ha már éjszakára megyek, ehelyett ismét csak Julia Quinn történetébe merültem bele.
Egy kicsit gyengébb volt, mint az első rész, de ugyan olyan élvezetes.
Sajnos Blake olyan magasra tette a mércét, hogy James nem ért fel hozzá, de őt sem kell félteni. Amúgy a könyv elején James hirtelen, elhamarkodott következtetése miatt kicsit morcos voltam, hogy az előző könyv sémáját kapjuk meg megint, de szerencsére nem így lett :)
A történet ugyanolyan szórakoztató és romantikus, mint azok az írónő többi művében is, de itt a látszat csal. A végén jót mosolyogtam a titkos spoiler személyén xD
Elizabeth nagon aranyos és jó lány, egy kicsit a Bridgertonok sorozatbeli nőkre emlékeztetett, de azért sokkal nagyobb volt a szája, mint nekik. A gyerekekből többet is kaphattunk volna!
Imádtam :)

Mindig is szerettem azokat a történeteket, amik arra vannak felépítve, hogy egy rangos, befolyásos személy eltitkolja a személyazonosságát és úgy talál rá a szerelem. Aztán ez a kis affér kiderül, borul a bili, lehet mindent helyrehozni. Mesés volt.

Különösen, hogy régi kedves szereplőim is felbukkantak, név szerint ez az agyafúrt matróna Lady D. plusz William Dunford! – az ő történetét is nagyon szerettem. :)

James és Elizabeth jó párost alkotnak, élvezet volt olvasni, hogyan engednek egymás iránti vágyaiknak.
Újból rájöttem, hogy nincs szükségem a szerelmi szálon kívül semmi másra, főleg Quinn könyvei esetében, teljesen magával ragadott így is, maradéktalanul lefoglalta az agyamat.
Még több ilyen történetet!
Újra fel kellene elevenítenem az írónő korábbi könyveit.. :)

Tetszett, tetszett, de egy hajszálnyival gyengébb volt, mint az előző kötet. A szokásos JQ elemek itt is megvoltak, vagyis garantálta az írónő a humort, a romantikát, az izgalmat és a szerethető karaktereket is, de néha mégis úgy éreztem, hogy erőltetett és zagyva az adott jelenet.
Ezt leszámítva viszont gyakorlatilag az egész könyvet végigmosolyogtam, hála Lady Danbury-nek és James és Elizabeth fergeteges párbeszédeinek.

Már rég nevettem annyit és olyan hangosan egy könyv olvasása közben, mint most. Elsősorban a regény humora fogott meg, szellemesek a párbeszédek, de emellett jól sikerültek a karakterábrázolások is, szimpatikusak a főszereplők. És persze ott van a mindenhonnét ismert Lady Danburry… lassan már azt fogom hinni, hogy valós történelmi személy volt… természetesen remek humorérzékkel, erőteljes egyéniséggel megáldva. Emellett mindenkinek megvan a maga saját traumája, ami bonyolítja az eseményeket. De ezzel együtt a cselekmény egyszerű, könnyed, nem tartogat nagy meglepetéseket, nem váltja meg a világot, de nem is ígéri azt. Viszont amit ígér azt megkapjuk, szórakoztató, romantikus, bájos, tökéletes olvasmány pár órányi kikapcsolódásra, nevetésre, folyamatos mosolygásra, és egy másik világban való elmerülésre.