Idézetek 108

-Míg nincs a kezem ügyében a botom, csapdában vagyok ebben a karosszékben. Ugye nem
kívánnál megfosztani egy magatehetetlen idős hölgyet az egyetlen eszköztől, aminek segítségével
önálló helyváltoztatásra képes?
– De igen – felelte Hyacinth még mindig a könyvlapot nézve. – Magától értetődik, hogy
megtenném.
– Túl sok időt töltöttél az unokámmal.

– Nagyon élvezem, ha igazam van – jelentette ki Hyacinth győzedelmesen. – Ami nagy szerencse, mert gyakran van igazam.
Penelope éles pillantással nézett rá.
– Ugye tudod, hogy kiállhatatlan vagy?
– Természetesen tudom – felelte Hyacinth, azzal ördögi mosollyal hajolt Penelope felé.

Gareth ekkor Gregoryhez fordult.
– A húgod biztonságban lesz velem. Szavamat adom.
– Ó, efelől egyáltalán nem aggódom – felelte Gregory jóságos mosollyal. – Csak az a kérdés, hogy te biztonságban leszel-e vele.
Gareth a jelenetre később visszagondolva megjegyezte, szerencse, hogy Hyacinth ekkor már kilépett a szalonból, hogy kabátot vegyen és szóljon a szobalánynak. Ha ezt a megjegyzést meghallja, talán ott helyben megöli testvérbátyját.

Miért ne venné feleségül? Úgy tűnt, mindenki azt akarja, hogy házasodjanak össze. Nagyanyja már vagy egy éve célozgat erre, a Bridgerton család pedig olyan diszkrét volt e téren, mint valami pöröly.

A férfiak tiszta és szűzies nőt akarnak, aztán tapasztalatlanságuk miatt csúfolják őket.

Egyszerűen elég öreg vagyok ahhoz, hogy nyíltan kimondjam, amit gondolok. Meglátod, ha az én koromba érsz, te is nagyon fogod élvezni.

Rejtély ez a férfi. Kiismerhetetlen. És Hyacinth nagyon nem szerette a rejtélyeket.
Illetve, ami azt illeti, éppen hogy szerette őket.
Feltéve persze, ha ő oldja meg őket.
A szóban forgó rejtély éppen átvonult a szalonon és lehajolt, hogy csókot nyomjon nagymamája arcára.

Mindig történik valami fontos esemény, kedves leányom – mondta Lady Danbury. – És ha mégsem történne fontos esemény, vagy az esemény nem lenne fontos, úgy kell tenned, mintha az lenne. Sokkal jobban fogod élvezni az életet, ha megfogadod ezt a tanácsot.

– Miért nem írsz neki levelet? – javasolta Violet. – Kérd, hogy látogasson meg. Úriember és a vőlegényed. Nem utasítaná vissza.
– Nem – súgta Hyacinth. – Nem utasítaná vissza. De… – felnézett, tekintete tanácsért könyörgött. – Mit mondhatnék…
(…)
– Mondd meg neki, ami a szívedet nyomja – tanácsolta. Aztán elfintorodott. – És ha ez nem működik, akkor fogj egy könyvet és verd fej-be!
Hyacinth pislogott és megint pislogott.
– Tessék?
– Nem azt mondtam – helyesbített Violet gyorsan.
Hyacinth érezte, hogy elmosolyodik.
– Egészen biztos vagyok benne, hogy azt mondtad.
– Gondolod? – mormogta Violet, mosolyát a teáscsésze mögé rejtve.
– Nagy könyvvel vagy kicsivel? – érdeklődött Hyacinth.

17.fejezet

– Túl sokat beszélek – szólt Hyacinth.

Gareth gondolataiba merült. Mit is mondott az imént?

– És nagyon konok vagyok.

Ez igaz, de…

– És abszolút utálatos tudok lenni, amikor valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztem, bár szeretném azt hinni, hogy általában eléggé értelmes vagyok…

Gareth felnevetett. Szent ég! Felsorolja az összes okot, amiért nehéz szeretni. Természetesen minden pontban igaza van, de mintha egyik sem számított volna. Legalábbis akkor nem.

– Mi az? – kérdezte Hyacinth gyanakvón.
– Hallgass – szólt Gareth, és elindult felé.
– Miért?
– Csak hallgass!
– Na de…
– Tedd meg nekem azt a szívességet, hogy egy szót sem szólsz – kérte halkan.