Ami ​Londonban történt (Bevelstoke-trilógia 2.) 91% 317 csillagozás

Julia Quinn könyvei egytöl egyig olyan üditöek. Romantika, humor és egy kis krimiszálacska. Imádom az olyan könyveket amik humorral vannak átszöve, és meg kell modjam, vigyorogtam végig mint egy bolond. Olivia és Hanrry nagyszerü páros, igazán élveztem a párbeszédeiket. A lánykérés is tetszett, egyedi volt.

Miért csak 5 csillagot lehet rá adni??? Miért?
Imádtam minden sorát. Itt tényleg a szerelmen van a hangsúly. Nem egy kikényszerített vagy álházasság, ahol az egyik epekedik, a másik meg majd rájön, hogy ő is szeret.
Itt akkor hangzik el a lánykérés, amikor már bevallották egymásnak szerelmüket. és még hozzá milyen lánykérés?! Annyira édes és rájuk jellemző volt :)
Annyit mosolyogtam rajtuk. Azok a szócsaták vagy inkább csak szurka-piszkák, isteniek voltak. A krimi szál majdhogynem elhanyagolható, a végén volt pár oldal.
Nagyon szerettem őket, meg persze Sebastiant is, Mr. Kean :)

Ez nem volt annyira izgalmas, mint az első rész, de azért jó volt. Volt benne romantika, sok nevetés, és szerelem. Ez olyan édes volt, de semmi több.

Ez volt a 11. Julia Quinn regényem és eddig ez szerintem a legjobb. Miért?

Zseniálisabbnál zseniálisabb karakterek miatt.
Tele van meglepetéssel, izgalommal.
Ez a leghumorosabb történet, nem is tudom mikor nevettem ilyen sokat egy könyvön, nagyon rég.
Szerelmi szál is kiváló. Egyértelmű, hogy Harry és Olívia mikor szeret egymásba. A lánykérés meg… Rengeteg romantikus könyvet olvastam már, de ilyen variációval még nem találkoztam.

Julia Quinn nagyon tudja, hogy lehet klisé mentes romantikus könyvet írni. Aki egy jót akar szórakozni, aki könnyesre akarja nevetni magát, annak ez a legjobb választás.
Bővebben:
http://elhaym.wordpress.com/2012/08/02/julia-quinn-ami-…

Jaaaaaj!! Annyira, de annyira imádom Julia Quinnt! Most döbbentem rá, hogy már igazán hiányzott egy jó törtenelmi romantikus. Kell a lelki békémnek!
Hihetetlen, hogy az ő könyvei mennyire üdítően hatnak rám. Ma is csak azt vettem észre, hogy egész nap magamban vigyorgok és nevetek, mindegy éppen hol vagyok: buszon, villamoson vagy itthon.
Nem lehetett nem imádni a szereplőket! Olivia karaktere egyedi, igazán megkedveltem, ugyanúgy, mint Harry-t, aki szintén nagyon érdekes személyiség, nem az a „tipikus” hősszerelmes, aki már lassan elvárt ebben a műfajban. Hiába, Julia még soha nem okozott nekem csalódást. Szerettem a történetet úgy ahogy van. A kedvenc jeleneteim a csípős kis eszmecserék voltak, de a legjobban akkor nevettem, amikor Seb előadott egy jelenetet abból az idétlen könyvből. :) Nagyon jól szórakoztam és még az sem volt zavaró, hogy az első részt nem olvastam. Még több Julia Quinnt ide!

Újabb kedvenc, újra 5 csillag. :)

Olivia karaktere az előzőekben nekem kicsit sok volt, de ebben a történetben nagyon megkedveltem a lányt. Kíváncsi természetű, nem arról híres, hogy véka alá rejtse a véleményét, és amiben talán a legjobban hasonlítunk!: nem bírja elviselni az ostobaságot. Ezek azért pozitív tulajdonságok, akárhonnan nézzük is. Harry-t az elejétől fogva szerettem, biztos én is leskelődnék utána, hiszen az ilyen vonzó és rejtélyes férfiaknak nehéz ellenállni.

A szerelmi szál remek, az érzések itt is fokozatosan alakulnak ki, így a beteljesülés nagyon szép. Quinn-től ritka, hogy ily kevés pirulásban van része az olvasónak, de a humor, a nagyszerű szereplők és az utalások a Bridgerton-okra kárpótolnak ezért. :) Nem egyszer felnevettem olvasás közben, pl.: amikor Harry és Olivia megbeszélik, a lány miért figyelte a férfit az ablakból, Sebastian előadása valami eszméletlen volt, és már amikor megláttam, hogy a Miss Butterworth és az őrült báró itt is szerepel, kész voltam. :D ugye, Hyacinth is ezt a történetet olvassa fel minden kedden Lady D-nek, a Csókja megmondjában

Megkedveltem Winston is, meg is lepődtem, hogy a következő könyv nem az ő történetét meséli el, de ha jobban belegondolok, Sebastian szerelmi kalandjaira jobban kíváncsi vagyok :)

Egyértelműen a trilógia legjobb része, még úgy is, hogy a szereplőkkel meg kellett küzdenem.
Mind Olivia, mind Sir Harry Valentine karaktere távolabb áll tőlem mint mondjuk a következő rész Annabelje és Sebastianje de még így is azt kell mondjam Julia Quinn ismét zseniálisat alkotott!
A történet csavaros, fordulatos és váratlan.
És iszonyú okosan van felépítve, csodás íve van a történetnek: jó helyeken vannak a fordulatok, a tetőpont, semmit sem éreztem elnyújtottnak vagy épp túl rövidnek.
Bár Oliviától és Harrytől kicsit idegenkedtem, a saját személyes izlésemtől kissé távol állnak, de azt el kell ismernem, hogy nagyon jól működnek együtt. Remek kis szócsatáik, apró belső poénjaik és helyes kis rituáliéik voltak, tényleg remekül illenek egymáshoz, így végül én is megkedveltem őket.
A kis felolvasó esteket nagyon szerettem, illetve Sebastian előadását is ;)
Egy szó, mint száz remek szórakoztató olvasmány volt és a történelmi keret, no meg az elmaradhatatlan romatnika mellett kimondottan izgalmas cselekményt is kaptunk!
Jut eszembe: ez már az ötödik Julia Quinn-em és szerintem nem is fogom egyhamar abbahagyni!

Nagyon tetszett, nagyon jó volt, kedves, bájos, és szórakoztató. Sebastian volt a nagy kedvencem, és egyben a legszórakoztatóbb humorforrása is a könyvnek.
Igazából addig a pontig nem tetszett, amíg nem tisztázták egymás közt a leselkedést, mert nem volt jó, h két ennyire szerethető karakter utálja egymást. Aztán persze minden megváltozott.
A lánykérés pedig az eddigi olvasmányélményeim eddigi legkreatívabb lánykérése volt.

Nagyon-nagyon élveztem!
Igazi Quimn élmény.
A romantikus szál és a szereplők közötti feszültség nagyon erős. Igazán jókat szórakoztam rajtuk. A bűnügyi, ?krimi? szál olyan légből kapott, tessék lássék megoldás, hogy legyen egy kis izgalom is a történetben. Szerintem ennél lehetett volna jobb is, de mem baj. A könyv így volt jó. Most legalábbispont jókor találtam rá :)

Egy titokzatos, csokoládébarna szemű, jóképű idegen költözik a szomszédba, aki mindig sötét színű ruhákban jár. Hősnőnknek pedig, kíváncsi természet lévén felkelti az érdeklődését ez a bizonyos idegen, akiről mindenfélét pletykálnak. Úgy hangzik, mint egy mai ifjúsági regény? Talán… de ez egy igazi történelmi romantikus, amely Julia Quinn tolla (vagyis inkább billentyűzete) alól került ki, s mint ilyen nem nélkülözi a könnyed, üde hangvételt; a csipkelődő, évődő párbeszédeket; humoros jeleneteket; némi bonyodalmat, amelynek megoldásaként kedves párunk egymás karjaiban találja magát, és egy különleges lánykérésnek lehetünk tanúi.
Fontos szerephez jut itt még, két egymásra néző ablak, félrevont függönyök, egy giccses gótikus regény, egy balesettel végződő felolvasás, holmi repülő tárgyak. Mindezek mégis hogyan függnek össze? Tessék szépen elolvasni! :)