Értékelések 204

myrelationshipwith>!
Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett

Nagyjából egy hete fejeztem be a Netflixes Bridgerton sorozatot. Annyira nem fogott meg Daphne és Simon története, viszont találtam számomra érdekes karaktereket, akiknek nagyon érdekelt a sorsa, s emiatt úgy döntöttem, hogy akkor lássuk a könyveket. Stílusosan a második résszel kezdtem, mert hát miért is ne? Anthony a maga személyiségével már a sorozatban felkeltette az érdeklődésemet, ezért nagyon kíváncsi voltam arra, mit is tartogat számára az írónő.

Azt hozzá kell tennem, hogy ez az első Julia Quinn regényem, viszont határozottan nem az utolsó. A vikomt, aki engem szeretett kötetben Anthony és Kate párosával ismerkedünk meg, a már megszokott közegben, a megszokott elemekkel és szokásokkal. Ezek a tények mind a sorozatra vannak alapozva, így ha az első könyv ettől eltér előre is elnézést, nem hiszem, hogy valaha is kézbe fogom venni. Se Daphne, se Simon nem keltették fel az érdeklődésemet, unalmasak voltak és nem kötöttek le. De visszakanyarodva Anthonyhoz… Nagyon nagy reményekkel kezdtem bele a regénybe, ugyanakkor megmondom őszintén kicsit féltem is, hogy nem fog tetszeni, hogy csalódás lesz, illetve hogy túlságosan is akarom szeretni, de nem sikerül. Szerencsére minden várakozást felülmúlt és igazi kedvenc lett ez a rész és ezzel el is indult egy újabb történelmi romantikus mánia nálam. Imádom, hogy az írónő nemcsak a kort, de a szokásokat is hűen bemutatta, ahogy beleszőtte ebbe az egészbe Lady Whistledown személyét, akit ugyan a sorozatban lebuktattak, de már nem vagyok benne biztos, hogy valóban az e, akire gondolok.

Maga a regény eleje kicsit lassú, ugyanakkor nagyon szórakoztató. Szépen, fejezetről fejezetre építi fel a cselekményt, s mind Anthony, s mind Kate szemszöge kedvelhető. Kate már az első oldalak alatt megmutatja, hogy bizony nem kell őt félteni, meg tudja védeni magát, szarkasztikus, ami a szívén, az a száján és ha kell kiáll a szeretteiért és bármire képes értük. Ha kell a saját boldogságát nyomja el, csak azért, hogy másnak jó legyen. Ez a tulajdonság az, ami számomra már az elején megmutatta, hogy igenis szeretni fogom ezt a történetet és milyen igazam lett, hiszen tökéletes második rész, tökéletes folytatása a már ismert Bridgertonéknak.

Anthony ezzel szemben, igazi kemény dió, megvan a saját elképzelése és nehéz eltéríteni attól. Tudja mit akar, hogyan és azt is, ezt hogy érje el. Igazi erős, kemény férfilélek, akit nehéz kibillenteni az egyensúlyából. Emiatt a karakterjellemek miatt is annyira olvasmányos és mulatságos eleinte a kötet. Az adok-kapok játékok és a másik kibillentése a kötet fő mozgatórugója. Izzik a levegő, sercegnek a lapok, s ez a szenvedély oldalról oldalra egyre tovább izzik, míg nincs más hátra, mint a beismerés és megadás.

Ehhez hűen a cselekmény is fokozatosan épül, építi saját magát és nemcsak a megkezdett szál, hanem a karakterek is folyamatosan változnak, egyre többet mutatnak meg magukból és egyre közelebb is engednek minket magukhoz. A végére nemcsak az derül ki, hogy annyira nem is különböznek egymástól, hanem az is, hogy nem minden a kemény, acélos külső, belül igenis lehetnek sebek, amik még nem gyógyultak be, illetve amikhez segítség kell.