A ​herceg és én (Bridgerton család 1.) 87% 2105 csillagozás

Örülök, hogy a Booktube Könyvklub keretében ezt a könyvet olvastam el. Nem bántam meg, hogy bevállaltam. Sőt! Szerintem ez a könyv sokkal több, mint egy romantikus történet. Ez egy férfi küzdelme a múltjával, a gyerekkori traumáival és önmagával. A könnyed, bájos, romantikus történet mögött ugyanis súlyos témákat spoiler is feszeget a könyv. A remek humorú, szatirikus történetbe vegyült nem kevés kendőzetlen erotika, mindemellett helyenként megszívlelendő életigazságokat is felvonultat. A könnyed szórakozás mellett én nagyon át tudtam élni az 1820-as évek Angliáját, az akkori bálokat, fogadásokat, piknikeket rendkívül közel hozta hozzám a szerző. Egyelőre nem folytatom a könyvsorozatot, viszont a Netflix-es I. évadnak lassan a végére érek. Örülök, hogy megismerkedhettem a Bridgerton család életével, eddig nem volt szerencsém hasonló kosztümös romantikus történethez.

Visszanézhető élő kibeszélőnk: https://www.youtube.com/watch…

E sorok írója örömmel jelenti, hogy teljesen elbűvölte ez az élvezetes párbeszédekkel teli, könnyed és pimasz történet. Kit ne varázsolna el a bájos Daphne és a pimasz herceg romantikus, minden akadályt legyőző szerelme? Kedves Olvasó, ki nagy valószínűséggel a Netflix sorozat miatt vagy itt, ne félj, mert a könyv is van olyan élvezetes.

”Semmi baj azzal, hogy dühös vagy, de nem hagyhatod, hogy ez a düh uralkodjon az életeden.”

A herceg és én egy tipikus lányregény, annak minden egyszerűségével és bájával. Bridgerton mama célja, hogy mind a nyolc gyermeke párra találjon, most épp Daphne van soron, azonban előnyös parti nem igazán kering a lány körül. Feltűnik a színen a legidősebb fiútestvér gyermekkori barátja, Simon, és különleges szövetség köttetik Daphne és a herceg között. Azt színlelik ugyanis, hogy ők immáron egy pár, így Simon, aki sem feleséget, sem gyereket nem akar, megszabadul a lányos anyák kínzó ostromától, miközben a lány jóval előnyösebb partivá válik ezáltal a férfiak szemében. Ahogy arra számítani lehet, ez a kis cselszövés nem igazán alakítható érzelmek nélkül, a hercegnek mégis az a legnagyobb feladata, hogy gyermekkori démonjaival megküzdjön. Bár a történet kiszámítható, egészen biztos vagyok benne, hogy tiniként élvezettel faltam volna az oldalakat, de így felnőtt fejjel is jólesett kicsit az álmok világában kalandozni.

Nem vagyok a történelmi romantikus műfaj nagy rajongója, de ez a történet nem volt rossz. A sorozatból már ismertem a cselekményt, így nagy meglepetéseket és fordulatokat nem tartogatott, viszont a szereplők egyes cselekedeteinek mozgatórugóit valamelyest jobban bemutatta.
A szereplőkkel alapvetően nem volt problémám, Daphne és Simon is szórakoztató és szerethető karakter, azonban a történetben volt egy-két olyan mozzanat, amelyen csak a fejemet fogtam és nem tudtam egykönnyen túllendülni rajta. Az első ilyen az volt, mikor spoiler. Ugyanez a helyzet, mikor spoiler. Ezek miatt muszáj volt csillagot levonnom, viszont a humornak azért sikerült mentenie a helyzeten.
Nagyon kíváncsi vagyok Anthony történetére (bár ebben a kötetben sajnos keveset szerepelt), így mindenképp folytatom a sorozatot.

Mit is mondhatnék? Imádom.
Daphne és Simon története lenyűgözött. Bővelkedik érzelmekben, humorban, illetve még egy kis rejtélyt is kapunk a pletykalap szerzőjének titkos személye miatt. Fantasztikusan jól lett megírva, nagyon olvasmányos. Örülök, hogy nem néztem meg a sorozatot még. Úgy gondolom még így látatlanban is, hogy a könyvet biztosan nem fogja felülmúlni.

Ó, kedves olvasó, aki olvassa… (nem hagyhattam ki ezt a kezdést :))) )
Komolyra fordítva a szót. A sorozat miatt fogtam neki az olvasásnak. És milyen jól tettem, hogy elolvastam. Sokkal több érzelem, gyötrelem és lelki vívódás atjön a sorokból, mint a sorozat epizódjaiból. Arról nem is beszélve, hogy a hangsúly végig a főszereplőkön van. Bár nekem sorozatból voltak kedvenceim :), akiket itt csak alig említettek és hiányoztak is…
Ajánlom a romantikát kedvelőknek, de készüljenek fel, hogy nagyon komoly témákat érint ez a könyv, ha nem maradunk a felszínen.

A recept a következő: beletesszük az edénybe Jane Austen regényeit, majd megfűszerezzük a Gossip Girl sorozattal. Az eredmény? Bridgerton család. Finoman találva a könyvmolyok számára, díszesen megterítve az asztalon.

Julia Quinn nevének betűtípusától, hát még a könyvek borítóiról hamar sztereotípia alakult ki bennem, melynek hatására csak most, a sorozat okozta hype miatt keltette fel a figyelmem jobban a regény, amit őszintén sajnálok, hogy eddig nem érdekelt és hálás vagyok, hogy felkarolták és adaptálták, mert így hozzám is eljutott, nem merült feledésbe ez a nagyszerű történet.

Mindig is vonzott a kosztümös regények világa, amely egyfajta hatást, olyan semmihez sem hasonlítható varázst adtak nekem olvasás közben, pontosan ezt vártam el A herceg és én regénytől is. Szerencsémre megkaptam, amire vágytam: tökéletesen kikapcsolt, szórakoztatott és könnyen bele tudtam élni magam a regény soraiba. Nem állítom azt, hogy túlzottan hű a történelemhez és lehet Jane Austen is forogna a sírjában, de szerintem jól ötvözte a regény a régit, a modern dolgokkal, melyet a belőle készült sorozatról is elmondhatok, amely nagyon hű adaptálása a könyvnek és szépen kiegészíti azt.

Ha szeretették A pletykafészket, kíváncsiak vagytok rá, hogy működne az 1800-as évek londoni elitjével, ha oda vagyok kosztümös szerelmes regényekért, akkor A herceg és én-t garantáltan imádni fogjátok!

Habár már olvastam az írónőtől, sőt kedvencem is van tőle, a Bridgerton családra egyértelműen az adaptáció vett rá.
Őszintén szólva jobban szerettem a párost itt, mint a 'filmvásznon', jobban láttam épülni a kapcsolatukat.
Daphne első báli szezonján alkut köt Simonnal, a herceggel, hogy eljátsszák érdeklődésüket egymás iránt, így Daphne később méltó kérőkre lelhet. Ám Simon bátyja, Anthony barátja, aki barátság ide vagy oda, nem nézi jó szemmel a dolgot.
A Bridgerton testvéreket kedveltem, bár Anthony azért sokszor az agyamra ment. :D De Colint és Benedictet nagyon csíptem, akárcsak Hyacinth-ot, olyan vicces volt a beszélgetése Simonnal. Eloise-t pedig hiányoltam.
Szövevényes út vezet a boldogsághoz sok bökkenővel, még a házasság sem garancia a boldogságra. Szerintem elég nehezen emészthető az is, amit Simon tett Daphne-val és amit a lány tett a férfival. Mindkettőjüknek meg kell tanulnia a szeretet nyelvét és a megbocsátást.
Élveztem, hogy más mint a sorozat, jó volt belelátni a szereplőkbe kicsit jobban.
Megkönnyeztem azt a jelenetet, mikor Simon virágot vitt Violetnek, aki régóta nem kapott már senkitől sem virágot. Nagyon megható volt, azt hiszem az volt a kedvenc momentumom a történetben.

Könnyed és szórakoztató olvasmány, egyszerűen letehetetlen.
A könyv elején megismerjük Simon-t akinek először nagyon örül az apja, és büszkén újságolja, hogy fia született aki továbbviszi az örökséget. Csak hogy Simon „nem tökéletes” az apja szemében, mert dadog és nagyon sokáig nem szólalt meg. Ezért eltolja magától. Haragudtam az apjára, főleg az után amikor a kis Simon csakazért is megtanult dadogás nélkül beszélni és akkor is csak átnézett rajta és elzavarta. Később pedig amikor azt mondta másoknak, hogy spoiler na akkor teljesen felment bennem a pumpa. Azért kíváncsi lettem volna miket írt a levelében, de én azt gondolom, hogy sokkal jobb lett volna, ha még életében elmondja azokat amiket leírt és a fia bocsánatáért esedezik.

Daphne és Simon na meg Anthony szócsatározásai valami fergetegesek voltak.
Azért sajnáltam Daphne-t amikor Violet bement hozzá az esküvő előtt..szegény lány úgy várta, hogy na majd most megtudja hogy mi is fog történni a nászéjszakán. Én még sosem nevettem ennyit…Violet kb nesze semmi fogd meg jóllal elintézte.
Már most kedvelem ezt a családot. :)

Nem szoktam történelmi romantikus könyveket olvasni, de ez a történet tetszett. Láttam korábban a belőle készült sorozatot, ezért is olvastam el a könyvet, kíváncsi voltam rá, hogy mennyire különbözik a két cselekmény egymástól. Szerintem a lényeges dolgokon nem változtattak, bár ebben a kötetben sokkal erősebben kidolgozták a herceg apja iránt érzett ellenszenvét. A sorozatban utáltam a herceget a végén, amikor összekaptak Daphne-val, elég kegyetlennek tűnt, de itt a könyvben az ő szemszögéből is olvashattunk jeleneteket, amiben érzékeltette az írónő, hogy ő is mennyire szenved az egész helyzettől. Nekem a herceg és Daphne karaktere is nagyon tetszett, nagyon bírtam a szóváltásaikat, nagyon viccesek voltak. Alig várom, hogy olvashassam a többi Bridgerton részt is, remélem, a többi testvér története is ugyanilyen jó lesz.