Többek ​szerint (Többek 2.) 91% 87 csillagozás

Hosszú ideje nem fordult elő velem ilyen eset, mint amit ennél a könyvnél tapasztaltam.

Első körben hozzátenném, egész évben ennek a könyvnek a megjelenését vártam a legjobban és kisebb lelki sokkot kaptam, mikor a könyvbemutatóra nem tudtam elmenni, betegség miatt.

Mikor kézhez vettem, sokáig csak simogattam, nagyon erős érzelmek maradtak az első kötet után és szerettem volna, ha felidéződik bennem és úgy kezdeni el eme történet olvasását.

Az első 100 oldal hamar elröppent, de utána már nagyon ideges voltam, csak akkor lettem izgatott és akkor éreztem örömet, mikor Boriszról olvashattam.
Mielőtt bárki, bármi rosszat gondolna…rám jellemző, hogy a „gonosz” karaktereket a végletekig elemzem.
Borisz egy olyan erős, domináns jellem, akiért teljesen oda vagyok. Egyedül azt sajnáltam és picit dühített is, ahogy Nastyával bánt.
Tudom, hogy egy álomképet kergetek, de benne annyi több lehetőség rejtőzik még, ami nincs kiaknázva. Róla oly szívesen olvasnék egy novellát vagy kis regényt. Egyszerűen imádtam. ❤ ❤

A két főszereplőt már kevésbé szeretem. Persze értettem mindent, érzelmeik ezernyi színben pompáztak előttem, mégis távolról néztem őket.
Anna és Tamás még mindig hatalmas figyelmet és szeretet váltott ki belőlem. Imádtam, hogy jelen vannak és ha csak rövidebb ideig is újra közel éreztem magam hozzájuk.

Összességében picit csalódtam, ezt nem tagadom, de kaptam is.

Ahogy végig éltem Maxim és Nastya szerelmét, rá kellett döbbenjek, hogy csupán csak türelmes és kitartónak kell lenni és az idő tényleg a javunkra fordítja az eseményeket. ❤

Úgy gondolom sajnáltam volna ha kihagyom ezt a történetet és ismerem magamat, újra elő fogom venni.

Kedves @Tünde_JLT !

{{Bár személyesen nem sikerült még megismerjelek, mégis néha olyan érzésem van mintha régóta ismernélek. Furcsán hangzik, nem is igazán tudom megmagyarázni.
Mindenesetre a fent leírtaktól függetlenül, az írás stílusod csodálatos. Főleg azért, mert egy ilyen izgága típust, mint én is vagyok, a fotelhez tudsz kötni és nem eresztesz, amíg az utolsó sort el nem olvastam. Bármit is fogsz írni a jövőt tekintve, hűséges olvasód maradok! És nagyon remélem hamarosan az a kávé, vagy ebéd is belefog férni a napjainkba! Köszönöm, hogy vagy és megajándékozol ezen történetekkel!}} ❤ ❤ ❤

2019. december 13., 04:58 → 2019. december 15., 09:50

Újraolvastam, mert a harmadik kötetet idén megvettem és úgy éreztem egy „vér” frissítés sose árt.
Még mindig tartom a fent leírtakat, de imádom az írónő stílusát. ♥♥♥

„Elvettek tőlem mindent: a szüleimet, a barátaimat, a jövőmet.”

Maxim.
Ki ne szeretné tudni, ki is ő valójában? Vajon milyen titkokat őriz? Ki lakik a nőcsábász, komolytalan álarc mögött? Most minden kiderül. :)

(…)

Úgy gondolom, sokunk kedvencévé vált, a Többek által Maximja. Laza, könnyed, humoros karakter, aki ontja a poénokat, falja a nőket, mégis megcsillant valamit Annának és az olvasóknak, ami sejteti, hogy ő ennél sokkal több. A Többek szerint című könyv lerántja a leplet az igazi Maximról.

Bővebben :
http://olvasokorut.blogspot.hu/2017/09/molyok-julia-lew…

„(…)
Tündi nem aprózta el, rögvest beledobta az olvasót a történet közepébe. Ezt nagyon becsülöm, mert nem szeretem a túl hosszúra nyúlt bevezetéseket, amik legtöbb esetben amúgy is elhanyagolhatóak lennének. Ahogy elolvastam a prológust két dolog fogalmazódott meg bennem: az első: az írónő piszok sokat fejlődött ez az egy év alatt. Felüdülés volt olvasni ezeket a szép gondolatokat, ahogy egymásra vannak építve. A második pedig, hogy már olyan baljós gondolatokat fogalmaz meg az elején, aminek hatására képtelen voltam elmozdulni a helyemről: odaszögezett, hogy olvassak és olvassak. Ritka, hogy már az eleje így megfogna!
(…)
A Többek szerintben Tünde egy teljesen új oldalát mutatja meg. Ha Anna története a gyógyulását szolgálta, akkor Maximé a tehetsége kibontakozásáét. Megmutatta, mire képes, hogyha szabad folyást enged a fantáziájának.
Első sorban azoknak ajánlanám, akik egy rövidebb, de annál tartalmasabb regényre vágynak. Olyanoknak, akik pörögni akarnak, nem a részletes leírásokon unatkozni. Érdemes előtte elolvasni Anna könyvét is, mert több helyen is megemlít olyan részleteket, amelyek elspoilereznék a történetét.
Kíváncsian várom ezek utána a banda következő tagjának a könyvét, nagyon érdekel, mi rejtőzik még Tündiben.”

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/10/julia-lewis-thoms…

Erre megérte várni. Pont úgy, mint az első részt, ezt sem tudtam letenni, egy este alatt elolvastam, annyira érdekelt Maxim története.
Nem is gondoltam volna, hogy ennyi minden bújik meg a háttérben. Nagyon jól kidolgozott, végig izgalmas történetet olvashattam, nagyon imádtam.
Sokszínű volt, nem volt egyáltalán egysíkú, végig tudott újat mutatni, és letaglózott engem, mint olvasót.
Csak úgy faltam a lapokat, hiszen magával ragadott Maxim karaktere, tudni akartam, mit él át, mi történik vele, mi lesz a sorsa. Imádtam. Köszönöm az élményt!

OMFG! Hát ez hihetetlen volt! Már a Többek által könyvbe is szerelmes voltam Maximba, de most még jobban! Imádom ezt a pasit, és nem csak a külső adottságai miatt, bár az is előny.
A középpontban Maxim illetve Nastya van, és az ő elcseszett szerelmük. Nastya egy igazi kemény, tökös csaj, aki bárkivel képes felvenni a harcot, aki a tervei és közé állnak. Erre a keménységre szüksége is volt, hiszen egy maffiafőnök lánya, tehát nem egy leányálom az élete. Nem csak a múltjában vannak kemény dolgok, hanem a jelenében is. Nastya nem hazudtolta meg magát soha, és úgy terelte az eseményeket, ahogy azt elgondolta. Viszont két neki gyenge pontja volt: Borisz és Maxim… érdek a szerelemmel szemben.
Ismét imádtam az írónő stílusát, szerintem ebbe a könyvbe sokkal több érzést vitt bele, mint előzőbe. Persze tudom, hogy ez nem így van, nekem mégis fényévekkel jobban tetszett a Többek szerint. Nagyon jól tette, hogy szabadjára engedte Maximot és az ő nagy száját és khm… mását is.

Bővebben:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2017/09/molyok-julia…

"Már nagyon vártam Tünde legújabb regényét, hiszen tudtuk, hogy a lányokat megőrjítő, szemtelen, ámbár mégis gondoskodó Maxim lesz főszerepben. Gyorsan újra is olvastam az első részt, nehogy lemaradjak valamiről, végül pedig a kezembe is vettem ezt a szépséget.

Rögtön az első pár oldalon érezhető volt, hogy mennyit fejlődött az írói stílus az első könyvhöz képest, ez számomra teljesen pozitív élmény volt. Valamint nagyon átjöttek Maxim fejezetei is, teljesen pasis volt, humoros és hétköznapi gondolkodásmóddal olvashattuk a gondolatait. Szerettem őt, mint karaktert, hiszen azonkívül, hogy jó pasi, emellett érző szíve is van a macsó külső mögött. Ezt persze igyekszik elpalástolni, mint minden egyes férfi, mégis örülhetünk, mert megismerhetjük az érzelmesebb oldalát is. Aztán van még egy csintalan fiúcska is benne, állandóan poénkodik és feszegeti a határait.

Nastya is egy érdekes volt, bár örültem volna, ha az ő karaktere egy kicsit kidolgozottabb lenne. Mivel csak egy kis részét ismerhettük meg, ezért ő annyira nem került közel hozzám, viszont úgy gondolom, hogy ő egy nagyon erős, és kitartó nő, tisztelem érte.

Ez a szerelmi történet nem egyszerű, és nem mindennapi. Viszont azt teljesen bebizonyítja, hogy az igaz szerelem halhatatlan, és bármit kibír, bármit megtennénk érte. Mert létezik igaz szerelem és létezik az az ember is, akivel ez lehetséges. Ez az üzenet nagyon a szívemhez hatolt, és ezért köszönet az írónőnek! :)

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2017/11/julia-lewis-t…

Két szó:
érzelmi cunami.

A cunami leggyakoribb kiváltója egy tenger alatti földrengés.
Az érzelmi cunami kiváltója jelen esetben a Többek által volt. Maxim már ott megrengette a világom és most ideért az óriáshullám is.
Jött és vitt mindent!

Végtelennek érzett oldalakon keresztül a szívem sarokba volt szorítva, fegyvert fogtak rá és rettegett..!
Olvasás közben éreztem szerelmet, vágyódást és elvágyódást.
Voltam mérhetetlenül és tehetetlenül dühös is, mikor legszívesebben bemásztam volna a lapok közé, csak hogy rendet tegyek már végre.

Édes, drága Maximom!
Nincsenek rá igazán jó szavak, hogy mennyire imádlak. Esküszöm szinte hallottam a „rekedtes, füstös hangod”, teljesen és visszavonhatatlanul ledöntöttél a lábamról. Nem akarlak elengedni!

Nastya!
Nagyon kevés női karakter van akit igazán meg tudok szeretni, de Te kérdés nélkül bekerültél a legkedvesebbjeim közé. Erős és bátor nő vagy. Veled nevettem és sírtam. Örültem és féltem. Tőled nem irigylem Maximom csak egy kicsit ;).

Kétség kívül ezt a könyvet vártam 2017-ben a legjobban. És nem véletlenül.
Ez a könyv egy csoda! Olyan csoda, ami kikapcsol, kiszakít a szürke hétköznapjaidból, izgalmas, romantikus. Nekem a minden volt.
És a maffia, mint alaptéma… Úristen, de jó volt! Megint megállapítottam, hogy elképesztő és hihetetlenül idegfeszítő világ. Nem szeretnék a része lenni, csak akkor ha kapok egy „saját” Maximot. ;)

A Többek által is nagy kedvencem lett, de a Többek szerint a lehető legközelebb férkőzött a szívemhez.

Kedves Írónő! Drága @Tünde_JLT!
Bárcsak sok pénzem lenne, bár nyernék a lottón vagy valami! Akkor tudnék Neked annyi pénzt adni, hogy ne kelljen már dolgoznod, csak alkothass kedvedre és kedvünkre. Még többeket, még-még-még!
Köszönöm! ♥

És csak ahogy szoktam:
kedvenc, ajánlom, meg minden amit csak lehet, hogy minél többek olvassák és szeressék!

Az érzékelésem blogos formában, saját kreált képekkel, kedvenc idézeteimmel:
http://olvasokorut.blogspot.hu/2017/09/molyok-julia-lew…

Köszönöm @Gorkie a vendégül látást! :))

Másodjára is imádom-imádom-imádom! ♥

Kíváncsian vetettem bele magam a könyvbe, hiszen a Többek általban teljesen felcsigázott Maxim karaktere. Képzelj el egy vonzó, abszolút férfias embert, aki egy titokzatos rockzenész, és csak úgy sugárzik belőle a tesztoszteron! Ő Maxim, könyvünk főhőse!

❤ Számomra Maxim és Nastya csodás történetének a legfontosabb üzenete az, hogy minden kilátástalan helyzetből van kiút, csak türelmesnek kell lennünk és az utolsókig kitartani. ❤

Nehezen találom a szavakat. Annyi minden van ebben a könyvben, és hirtelen azt se tudom, hol kezdjem. Család, barátság, szerelem, szenvedély, krimi, bántalmazás. Az első könyvet is szerettem, kedvenc lett, ez a könyv pedig egy egészen más vonalat képvisel és más módon lett favorit. Nem is akarnám összehasonlítani őket, mert képtelenség.
Pörgős történet, csak kapkodtam a fejem minden fejezetben, hogy mi történik, vajon hogyan alakul a szereplők sorsa. Megismerhetjük Oroszország világát, az alvilág sötét bugyrait és azt, hogy mi mindenre képes az ember a szerelemért, a szeretteiért és a boldogságért.

Összességében nehéz pár mondatban összefoglalni, amit erről a történetről gondolok. Annyira eseménydús, a könyv teli van szenvedéllyel és izgalommal!
Bővebben: http://pandalanyolvas.blogspot.hu/2017/09/molyok-blogge…

„Rohadt nehéz úgy utálni embereket, hogy látom a jó tulajdonságaikat amellett, hogy sokszor bántottak.”

Mint ahogy sokan mások, én is nagyon vártam a Többek sorozat második részének megjelenését, mivel az első kötet abszolút a kedvencemmé vált. Viszont, Többek szerint ez a rész nekem nem fog tetszeni, mert teljesen más, mint az előző.
Azt kell, hogy mondjam, csak félig volt igazuk. Ez a könyv tényleg teljesen más…

Mialatt olvastam a könyvet, kerültem az értékeléseket, mert ki akartam alakítani a saját véleményemet. Miután végeztem vele, beleolvastam egy-két értékelésbe és egyre inkább megerősödött bennem a gyanú, hogy én egy másik történetet olvastam, mint a többiek, ugyanazon borító alatt. Ennek magyarázatára később még kitérek.

Review
Azt gondolom nem szabad ennek a kötetnek se csak úgy neki esni. Érdemes picit elidőzni a borítóval, mielőtt nekivágunk a kalandnak. Ismét egy nagyon impulzív külső került ki a grafikus rajzasztaláról, megőrizve az előző rész arculati elemeit. Ezzel is érzékeltetve, hogy egy sorozat következő kötetét tartjuk a kezünkbe. Persze ez csak annak egyértelmű, aki ismeri az bevezető epizód borítóját is. Érdemes egymás mellé helyezni a két könyvet és megcsodálni, hogy milyen szép párt alkotnak. Ez a kapocs a történetben is időről időre visszaköszön, de Maxim története az első rész ismerete nélkül is teljesen érthető, önálló történetként olvasható.
A terjedelemmel ismét nem vagyok megelégedve és valószínűleg sohasem leszek majd a leendő köteteknél se. Kevés! Kevés! Kevés! Többet akarok!!! Imádom az írónő stílusát, történeteinek elképesztő fordulatait, fanyar, de mégis rekeszizomlázat okozó humorát. Azt gondolom, hogy ez a történet dupla ekkora terjedelemben sem lett volna unalmas. Az én olvasási taktikám az volt, hogy nem faltam fel egy ültő helyembe az egész történetet, hanem több kisebb részletben élveztem ki a benne rejlő ízeket, próbálva minél inkább elnyújtani az élményt.

A regény szerkezete úgy épül fel, hogy a két főszereplő meséli el nekünk a cselekményt a saját szemszögéből, szinte naplóbejegyzés szerűen, az időben folyamatosan ugrálva a jelen és a múlt között. Ha sikerül ráhangolódni erre a ritmusra, – ami nem túl nehéz feladat – akkor elkezdhetjük gyűjtögetni a puzzle darabkákat, amiket szép sorban a helyére illesztve, kirajzolódik előttünk a teljes történet képe.
A könyv struktúrájából adódóan, csak a két főszereplő, Maxim és Nastya gondolatait ismerhetjük meg, minden további szereplő, csak az ő szemükön keresztül kerül bemutatásra, így a mellékszereplők valódi indíttatásai, gondolatai ismeretlenek maradnak előttünk. Bennem először ez hiányérzetként csapódott le, de később rájöttem, hogy ez a fajta történetmesélés rendkívül különlegessé teszi a könyvet. Ugyanis pontosan azt történt velem, ami a való életben is. Látom, hogy emberek miket csinálnak, de a fejükbe és a szívükbe nincs betekintési lehetőségem. Viszont ez így nem elég, szükség van arra, hogy a puszta cselekedetek mögé motivációt, jellemrajzot illesszünk. Ezt a valós életben is mindenkivel szemben megtesszük. Az értékrendünk alapján kényszerűséget érzünk arra, hogy mindenkit besoroljunk valahová, felcímkézzük és ezáltal, könnyebben kezelhetővé tegyük az illetőt a saját magunk számára. Nem teszünk másképp a Többek szerint szereplőivel sem, olvasás közben. A könyv által bemutatott történet puzzle darabjaiból kirakott képnek egyes részletei mindvégig üresen maradnak, de mi olvasók óhatatlanul is a saját gondolatainak színes ceruzáival septiben készített puzzle darabokkal pótoljuk az üres helyeket, többnyire ítélkezések formájában.
A könyv ettől lesz egyedi, személyre szabott és ez miatt éreztem azt, hogy én egy másik történetet olvastam, mint a többiek. Itt nem arra gondolok, hogy én nem ítélkeztem volna. Dehogynem, csak másképp, mint a többiek. Ahogyan szerintem mindenki más is megtette, csak kicsit mindenki másképp, a saját értékrendje szerint.

A történet
Az írónő egy olyan különös világba kalauzolja el olvasóit, amiben nem működnek a mindennapokban megszokott szabályok. Ez a hely nem más, mint a bűn világa, a moszkvai maffia mindennapjainak színtere. Itt a jogok és a kötelességek teljesen új értelmet nyernek. Nem léteznek olyan fogalmak, mint biztonság, nyugalom, szabad élet, csak gazdagság és hatalom van, amiért iszonyatos árat kell megfizetni.
A szereplőket a múltjuk – akár egy lekaparhatatlan rágógumi, amibe beleléptek – tapasztja ehhez a kegyetlen világhoz. Ettől a láthatatlan kapocstól képtelenek megszabadulni, miközben tudják, hogy ebben a világban csak a fényűző életstílust lehet majd megtapasztalni, az igazi boldogságot azonban soha. Ráadásul hőseink nem is kimondottan hősök, hanem, mindennapi, érző emberek, a maguk tökéletlenségeivel, akik a múltjukban elveszített boldogságukat keresik. Ezeket az érzelmileg túlfűtött karaktereket Julia Lewis Thomson olyan helyzetekbe kényszeríti, amikben csakis tökéletes döntéseken keresztül lenne esélyük megszabadulni jelenlegi életük visszahúzó kötelékeitől. De ilyen döntésekre épp úgy nem képesek, mint ahogyan mi sem lennénk azok, az ő helyzetükben. A történetet egy szerelmi szál tartja össze, ami néha annyira elvékonyodik, hogy bármelyik pillanatban végérvényesen kettészakadhat. Az események örvényként ragadják magukkal a szeplőket és húzzák le őket a kilátástalanság tengerének feneketlen mélységébe, miközben az olvasó is az érzelmektől összeszorult szívvel, rémülten kapkod levegő után és próbál a szereplőkkel együtt valahogyan újra a felszínre törni.
Én olvasás közben folyamatosan gyártottam magamban a menekülési terveket, kerestem a kiutat a reménytelen helyzetekből és amint kiötlöttem valamit, ami jónak látszott, hamarosan rá kellett döbbennem, hogy az élet mégsem ilyen egyszerű. Nem működne az én megoldásom se! Ez a tehetetlenség néha megőrjített. Néha pedig elszomorított, amikor azt láttam, hogy a szereplők mintha feladták volna a reményt, és már nem hisznek abban, hogy a sorsuk valamilyen csoda folytán mégis megváltozhat.
Ahogy haladunk előre a történetben, egyre nyilvánvalóbban kikristályosodik egy kérdéskör, amivel mindannyian szembe kerülünk egyszer az életünk során.
A szívemre vagy az eszemre hallgassak? Mit ér majd egy olyan élet, amiben feladtam azt, ami igazán fontos a számomra? Mit ér a szeretetem és a hűségem, amikor azt érzem, hogy a másik inkább a könnyebbik utat választja?
Ezek a kérdések teljes súlyukkal nehezednek a főszereplőkre, de az olvasó se tudja kivonni magát alóluk, és óhatatlanul keresi a helyes válaszokat a saját életében is.
A regénynek egyúttal van egy nagyon erős üzenete, ami így szó: Ne ítélkezz!
Ezt az üzenetet én megértettem, de betartani nem voltam képes. A történet elsodort, magával ragadott, egyszerűen beszippantott. A részévé váltam, éreztem az erőszak által okozott fizikai fájdalmat és kiszolgáltatottságból fakadó lelki gyötrelmet egyaránt. Néha azt éreztem, hogy most rögtön tennem kell valamit, nem maradhatok tovább tétlen! Segítenem kell a szereplőknek, akiket megszerettem, és szembe kell szállnom azokkal, akik bántani akarják őket!

A szereplők
Előre bocsátom, hogy az értékelésem ezen része rendkívül szubjektív és nem mentes az ítélkezésektől. Ha ezt a könyvet úgy kellett volna végigolvasnom, hogy az életem múlik azon, hogy ne ítélkezzek, akkor minden bizonnyal földi pályafutásom nagyon hamar véget is ért volna.

Maxim
Vele vagyok a legnagyobb bajban… Maxim egy tökéletes karakter. Jól néz ki, laza, gondtalan, bevállalós, mindig-mindennek a középpontjában álló férfi, aki megtestesíti a szabad élet eszményét. Ha a nagy világmárkák vezető marketing gurui összeálltak volna, hogy ők alkossák meg Maximot, akkor se sikerülhetett volna tökéletesebbre. Maxim az üdítők között a Coca-cola, a mobilok között az Iphone, a cipők között a NIKE. A nők megőrülnek érte és bármit megtennének azért, hogy bejussanak az ágyába. Ez az őrült rajongás Maximért nem csak a regény lapjain figyelhető meg, hanem a valóságban is. Úgy rajonganak a nők Maxim karakteréért, mintha csakugyan egy valós személy lenne és szerintem a fiatal fiúk többsége is Maxim imitátorként próbálja élni mindennapjait, mert pont ilyennek képzelik el a sikeres férfi ideálját.
De nekem valami még is hiányzik belőle. Egyszerűen nem fér bele a fejemben lévő képbe, amit az igazi férfiról alakítottam ki magamban. A történetből elég hamar kiderül, hogy Maxim nem boldog abban a szerepben, amit játszik. Ezt ő is tudja, de igazából mégsem tesz ellene semmit. Egyszerűen nem képes felülkerekedni saját magán. Ha én lennék a médiából közismert, szókimondó pszichiáter doki, akkor azt mondanám, hogy Maxim egy szex függő, de ugyanakkor intimitáskerülő srác, aki az élete kihívásaira rendkívül gyerekes módokon válaszolgat. Maxim mindennapjait egy mélyen a múltjában gyökerező szorongás árnyékolja be. Rettenetesen fél attól, hogy újra át kell élnie, azokat az érzelmeket, amiket már egyszer gyermekkorában megtapasztalt, amikor elveszített mindent és mindenkit, akik addig a szeretetet és a biztonságot jelentették a számára. Ez a trauma olyan mély sebet okozott a lelkében, hogy egész további életében kerüli az olyan kapcsolatokat, ahol szeretetet és bizalmat kellene kialakítania valakivel, mert azt gondolja, ha ezt nem teszi meg, akkor nem kell félnie attól, hogy egyszer majd újra elveszíti. Védekezésképp folyamatosan álarcot visel és a minden gondtól mentes, független nőcsábász szerepét játssza.
Én hiszek abban, hogy az életünk olyan személyeket és eseményeket sodor az utunkba, amik kikényszerítik belőlünk a félelmeinkkel való szembenézést. Ezt Maxim se úszhatja meg. Nastyaval való találkozása által egy olyan új élethelyzetbe kerül, ahol csődöt mond az eddig mindig jól működő érzéketlen macsó szerepe. Előbb-utóbb döntenie kell arról, hogy van-e elég bátorsága levenni az álarcát, vállalva az ezzel járó kockázatot.

Nastya
A regény lapjain többször azt olvastam, hogy Maxim és Nastya mennyire hasonlóak. Látszólag igen, de belül, a motivációk szintjén szerintem két nagyon különböző karakter. Nastya számomra az igazi nő. Az igazi felnőtt nő. Nem csak külsőleg vonzó, hanem a lelke is nagyon szép. Képes megélni az érzelmeit és olyan döntéseket hozni, amire csak egy érett, felnőtt ember képes. Nastya feláldozza magát azért, akit szeret. Nem keres kiskapukat, nem mérlegeli a saját további sorsát, lemond mindenről, ami számára fontos, csak hogy mentse azt, akit szeret.
Számomra Nastya a regény igazi főszereplője, ő az én hősöm. Nastya karaktere megadta nekem mindazt, amit annyira szerettem a sorozat első kötetében. Ő az, aki már kőkeményen megfizette az árát minden egyes perc boldogságnak, ami a hátralévő életében várni fog még rá. De nem sokallja ezt az árat. Bármilyen helyzetbe is sodorja a sorsa, mindvégig ember tud maradni. Igazán megérdemelné, hogy egyszer a szerencse rákacsintson, és boldog életet élhessen. Nastyatól azt tanultam meg, hogy ha valakit szeretünk, akkor azt mindenestől, szőröstől-bőröstől szeretjük és elfogadjuk a rossz tulajdonságait is a jók mellett. Kitartásáért, önfeláldozásáért én végtelenül becsülöm és tisztelem Őt. Sok esetben szégyelltem magam, amiért nem tudtam úgy látni a sorsát és a szereplőket, ahogyan azt ő képes volt látni.

Dima
Ez a kissrác, remekül feldobta a regényt. Nagyon hihető gyermek karakter, aki rendelkezik minden csibészséggel és szeretettre méltósággal, amivel egy korabeli kisfiúnak rendelkeznie kell. A krízishelyzetek közepette is tudta oldani a feszültséget gyermeki tisztaságával, egyszerű, de logikus gondolataival, megnyilvánulásaival.

Borisz
Borisz az egyik legerőteljesebb hatást kiváltó szereplője a regénynek. Igazi megosztó karakter. Ez nem véletlen, az ő „szakmájában” nem is lehet másképp előre jutni. Ő a moszkvai alvilág feje, élet és halál ura. Mindenki retteg tőle a környezetében. Irányítása alatt tart mindent és mindenkit.
Ez a mérhetetlen vagyonnal és hatalommal rendelkező ember viszont a saját otthonában mégsem tudja megkapni azt, amire igazán vágyik. A felesége nem szereti őt. Miért is szeretné, hiszen belekényszerítették a házasságba. De Borisz ezt nem tudja elviselni. Egyszerűen megőrül attól, hogy az élete egy ilyen fontos területén nem tud sikeres lenni. Egyszerűen nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel, nem ehhez van szokva. A tehetetlensége őrült dühként manifesztálódik és mivel minden más területen az erőszakkal ér el eredményt, az otthona falai között is ezt alkalmazza. Beéri az így kikényszerített látszat tisztelettel, miközben legbelül egy normális embernek kijáró szeretetre és megbecsülésre vágyik, de ezt az ő pozíciója nem teszi lehetővé.
Mindezért és főleg azért, mert kezet emelt egy védtelen nőre én gyenge embernek könyveltem el magamban, bármennyire is „megmagyarázható” a viselkedése.
Borisz az összes konfliktus gyökere a regényben. Jó lenne megszabadulni tőle, de mivel érinthetetlen és végtelenül befolyásos, nem sok esély van a krízis megoldására…

Szása
Ő az igazi barát megtestesítője. Rá mindig lehet számítani, de ő sohasem számító. Pedig ő is az alvilágból jött, de úgy mint sokan mások, csak áldozata a rendszernek, ami kiskorában bekebelezte. Szása mégis meg tudott maradni normális embernek. Vágyik egy normálisabb életre, amit igazán meg is érdemelne, mert helyén van az értékrendje és a pénznél mindig is előbbre tartotta a barátságot.

Julia
Julia egy nagyon céltudatos, rendkívül karakán mellékszereplője a történetnek. Igazából negatív szereplő, mert fondorlatos módon rátelepszik Maximra és megpróbálja rákényszeríteni az akaratát. Nekem mégis szimpatikus, mert belőlem a kárörömmel átitatott elégedettséget váltotta ki, azáltal, hogy végre akadt a személyében egy nő, akin maxim nem nézhet csak úgy keresztül és nem tiporhat bele a lelkébe kénye-kedve szerint.

Anna
Anna régi ismerősöm, az írónő első regényének, a Többek által-nak a főszereplője, Maxim barátja. Annát sok kritika érte, amiért az előző kötet végére nem érte el a személyiségfejlődése csúcsát. Ezért nagyon jó volt látni, hogy mostanra teljesen beérett a helyére került. Én mindig mondtam, hogy ez így fog történni. Szuper érzés volt Annát így viszontlátni.

Szeretnék néhány olyan aspektust is megemlíteni, ami a saját puzzle darabjaimon keresztül kapcsolódik a regényhez, mert engem arra késztetett ez a könyv, hogy a ki nem mondott dolgokon is elgondolkozzam. Olvasás közben a szereplőket sokszor egymás mellé raktam, hogy összemérjem őket, amiből az alábbi gondolatok kerekedtek ki.

Maxim, Nastya és Dima személyiségét és kapcsolatát úgy tudom a legjobban bemutatni, ha elképzelem őket egy kártyajáték során. Dima mindenképpen nyerni akarna, még csalásra is képes lenni, csak, hogy ő lehessen a győztes. Az ő korában ez teljesen természetes, hiszen a játék és a valóság, nála még összemosódik. Maxim szerintem ugyanúgy viselkedne, mint Dima, forrófejűen akarná bizonyítani, hogy ő a legjobb játékos. Ha pedig veszítene, bizonyára besértődne és hisztizni kezdene. Egy felnőtt férfi is szeret játszani, versenyezni, de ugyanakkor tud veszíteni is, mert tudja, hogy mi fontos és mi nem az. Maxim sokszor ebben nem tudott különbséget tenni. Nastya képes lenne szándékosan hibázni és elveszíteni a játékot, mert neki nem az a fontos, hogy átélje a győzelem örömét, hanem hogy ezt annak a szemében láthassa, akit szeret, még a saját veresége árán is.
Talán ebből a gondolatkísérletből megérthető, hogy miért nem lett Maxim a barátom és miért szerettem meg annyira Nastyát.

Érdekes volt összehasonlítani Maximot és Boriszt is.
Maxim minden nővel gyalázatosan viselkedett, kivéve azt a kettőt, akit az élete során közel tudott engedni a szívéhez. Borisz csak egy nővel viselkedett gyalázatosan, akinek sosem tudott közel kerülni a szívéhez. Maxim mentségére szóljon, hogy ő nem rosszindulatból volt ilyen, csak így védekezett a csalódás ellen. Borisz viszont szándékosan büntetni akart, így állt bosszút, amiért nem kapta meg azt, amire igazán vágyott. Mindkét helyzet sajnálatra méltó és elgondolkoztató.
Maxim is és Borisz is látszólag nagyon szabad életet élt és bármit megtehetett, amit csak akart. De Maxim, azért volt szabad, mert nem kötelezte el magát, nem kötődött senkihez, ezért úgy érezte nem is tartozik felelősséggel senki felé. De érzelmileg ezért hatalmas árat kellett fizetnie. Borisz a hatalmából kifolyólag tehetett meg bármit, de a bűnszervezetben betöltött pozíciója mégis ezer lánccal béklyózta meg. Soha nem lazíthatott, soha nem fordíthatott hátat nyugodtan senkinek. A hatalma megőrzéséhez fenn kellett tartania azt a virtuális börtönt, ahova mindenkit bezárt a saját maga biztonsága érdekében, de aminek börtönőreként ő maga is a rabbá vált.

Mindennek megvan az oka, mindenre megvan a magyarázat, mégsem tudok elmenni ez mellet a történet mellett csak úgy, egyetlen szó nélkül, a kívülálló közönyösségével. Nem működik a varázsige se, hogy „ez csak egy könyv, nem a valóság”. Igenis a hatása alá kerültem és valószínűleg még egy darabig ott is fogok maradni. Igazából ettől tartom nagyszerű regénynek a Többek szerint-et!

És hogy mi lesz a történet vége? Milyen irányba fordul a szereplők sorsa? Na ez, az amire fogadni mernék, hogy sosem találnád ki! Csak annyit mondhatok, hogy az írónő, az utolsó lapokra is tartogat nem várt fordulatokat, a végsőkig izgalomban tartva az olvasóit.

Ajánlás
A Többek szerint-et nagyon könnyű ajánlanom, mert ez a könyv olyan, mint egy hagyma. Olvashatod a felszínét, de rétegről rétegre egyre mélyebbre áshatod magadat benne és újabb és újabb mondanivalókat fedezhetsz fel benne.
Ha te csak egy laza, pörgős romantikus sztorira vágysz, ami nem szűkölködik izgalmas fordulatokban se, akkor ez a neked való könyv. De ha inkább a lelkedet szeretnéd felültetni egy meredeken kanyargó, érzelmi hullámvasútra, hogy bejárhasd a poklot és a mennyet egyaránt, akkor szintén ajánlom neked ezt a könyvet. Ha pedig olyan agyalós típus vagy mint én, aki szeret a történet mögé látni és hosszasan gondolkozni rajta, akkor is bátran olvasd el ezt a regényt, mert nem fogsz csalódni.
Amikor ránézek erre a könyvre, mindig elcsodálkozom. Hogyan fért bele ennyi minden 265 oldalba? Nem tudom, de ott van benne és talán még több is van annál, mint amit én ki tudtam olvasni belőle!

Tündi, köszönöm neked a csodálatos élményt! Izgatottan várom a következő részt!
Mindenkinek jó olvasást kívánok!

Újraolvasás értékelése lentebb
♥♥♥♥
Hmmm, ez nagyon finom volt, már ha mondhatunk ilyet egy könyvre. Faltam a sorokat!
Egy igazi kuriózum volt számomra a Többek szerint. Úgy éreztem magam, mint egy gourmet, akinek az étvágyát megfelelően kielégítették.

A hozzávalók pont a megfelelő mennyiségben lettek adagolva.
Egy izgalmas történet az alapja, melyet az írónő az alábbiakkal fűszerezett: kaland, érzelem, humor, fantasztikus szócsaták, szerethető karakterek, szenvedély és egy cseppnyi erotika forrón tálalva. ;) Mellé pedig kaptam egy igazi orosz vodkát! :) spoiler

Fiatalos, lendületes, pörgős, szókimondó, de nem alapári. Szeretek úgy olvasni, hogy közben fülig ér a szám a jobbnál jobb beszólogatós párbeszédektől, és ebben a könyvben ez megvolt! És ami a legjobb benne, hogy az alap történet is kiváló! Van mondanivalója a könyvnek!

Volt, hogy hangosan nevettem, volt, hogy elérzékenyültem és könny szökött a szemembe, volt, hogy szidtam a szereplőket és azt éreztem, hogy legszívesebben belebújnék a könyvbe és jól „helyreraknám” őket egy acélbetétes bakancs segítségével mialatt egy rock számot üvöltök. ;)

Az írónő első könyvét is nagyon szerettem, de a Többek szerint stílusa közelebb áll hozzám. És nem, nem a cseppnyi erotika miatt, hanem a pozitívabb hangulata miatt. Imádtam! ♥

Elsőre nem tetszett a könyv terjedelme. Túl rövid. Aztán rájöttem valamire. Lehet, hogy rövid, DE!!! Nincs benne semmi felesleges rész. Nem ír oldalakat a semmiről az írónő. Lehet, hogy ez a 265 oldal több cselekményt tartalmaz, mint egy 600 oldalas könyv, ami teli van unalmas, felesleges részekkel.

Tudom, hogy mindenki Maximért lesz oda, és ez nekem kapóra is jön, mert én nem kérek belőle. Imádom Őt is, de nekem másik férfi kell!

Ó, Borisz! Nehogy azt hidd, hogy szeretlek, mert nem! De akkor miért is kellesz nekem? Tudja a fene! Van benned valami. Valami olyan, ami elhomályosítja azokat a tetteket, amikért utálni kellene Téged. Tudom, érzem, hogy nem vagy Te rossz ember. Engedd, hogy megismerjelek! Ha kell a számom, írj rám! ;) spoiler

Jó érzés volt ezt a könyvet olvasni. :)
Köszönöm az élményt, várom a folytatást! Most mennem kell, vár Borisz egy vodka társaságában! ;)

Újraolvasás értékelése:
Ez az első olyan könyv, amit újraolvastam. És be kell vallanom, hogy másodjára még élvezetesebb, finomabb volt. Ehhez hozzájárul az is, hogy első alkalommal előolvasóként a telefonomról olvastam, ami meg sem közelíti azt az élményt, amit a könyv nyújtott.

Másodjára is azt éreztem, hogy mindent megkaptam ettől a könyvtől, amit csak lehetett, hisz kielégítette azokat az igényeimet, amiket elvárok egy történettől. Nem maradt bennem semmi hiányérzet. Előétel, főétel, desszert … és minden fogás fejedelmi volt. ;)

Lehet engem hülyének nézni, de még mindig izgat Borisz személyisége. Utálom azért, ahogyan viselkedik Nastyával, de valamiért azt érzem, hogy ő ennél sokkal több! „Gonosz” karakter, viszont én azt érzem vele kapcsolatban, hogy a legtitokzatosabb, legérdekesebb szerep neki jutott, és bebizonyítja majd a későbbiekben, hogy nem volt hiábavaló az én iránta való érdeklődésem. :)

Maxim, Nastya, Dima, Szása ❤❤❤

Drága @Tünde_JLT!
Köszönök Neked mindent! Remélem nem késlekedsz sokáig és hozol nekünk még nagyon-nagyon sok ehhez hasonló finomságot! Repetáért pedig sorba állok! ;)