Szökjünk ​meg az óriásoktól! 4 csillagozás

Julia Donaldson: Szökjünk meg az óriásoktól!

Julia Donaldson legújabb regényében Behemanka, az óriáslány lemászik az égig érő paszulyon, hogy pár aranyos, élő játékot szerezzen magának az emberek – az igli engerek – földjén… Stephennek, Colette-nek és Poppynak, az óriások fogságába esett három gyereknek minden eszére és ügyességére szüksége lesz, hogy legyőzzék az elébük tornyosuló akadályokat, és hazajussanak. Ráadásul az óriások valami érthetetlen halandzsa nyelven karattyolnak körülöttük…

Eredeti megjelenés éve: 2004

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Pagony, Budapest, 2014
212 oldal · ISBN: 9786155441097 · Illusztrálta: Axel Scheffler

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
worsi ASP
Julia Donaldson: Szökjünk meg az óriásoktól!

Ismeritek Jancsi és a varázsbab történetét? Nahát, azt az óriások is ismerik, akik a mesebeli égig érő paszuly tetejénél laknak. Behemankának, az óriáslánynak például ez a kedvenc meséje, és nagyon szeretne igazi emberekkel találkozni.
A Szökjünk meg az óriásoktól! remek meseregény 8-10 éveseknek, nem nélkülözi az izgalmat se, meg az a legjobb, ahogy a folyton egymással hadakozó három testvérből a kalandok során egy csapat alakul ki. Most visszagondolva a Drágám, a kölykök összementek! jutott róla eszembe. Külön élveztem az óriások nyelvét, meg az öreg Vészna bácsi félelmeit és dalocskáit.

>!
vorosmacska P
Julia Donaldson: Szökjünk meg az óriásoktól!

Kíváncsi voltam már egy ízig-vérig mai gyerek regényre, amire a 11 éves lányom is azt mondja, hogy na, ez jó. Ő már olvasta, de esti felolvasáshoz újra előkerült. Valóban, rendkívül könnyen olvasható, az ember szinte falja a szavakat, nincs egy uncsi (leíró) rész sem.
Adott egy barátságos óriás lány, aki szinte izgő-mozgó legófiguráknak hazavisz 3 valódi kisgyereket, azzal a szándékkal, hogy jó kis játékok lesznek a babaházában, akiket etetgethet, kényeztethet. Számításába hiba csúszik, gonosz fiútesója megkaparintja az igli engereket (kicsi emberek – csakhogy valamit megcsillantsak a rám ragadt óriásnyelvből, ami a könyv egészén végig jelen van), akikkel egyáltalán nem kíméletes: válogatott kínzásokat eszel ki, amiket élvezettel végre is hajt. Na, ez a sok kínzás és viszontagság, amin a kicsi emberek keresztül mennek (egymástól elszakadás, éhezés-szomjazás, majdnem vízbefúlás, élet-halál harc egy befőttes üvegbe zárt méhvel) – szóval ez nekem egy kicsit sok volt. Sokkal hamarabb feloldottam volna a feszültséget, amit a lányom a „Nyugi, Anya, mindjárt vége” mondattal próbált enyhíteni. Persze, itt is boldog a vég, és gyakorlatilag sem a szereplő, sem az olvasó gyerekekben nem maradt ez az élmény tragikus.
Összességében tényleg jó a könyv, gyenge idegzetű szülőknek nem ajánlott!

>!
Zsebilany
Julia Donaldson: Szökjünk meg az óriásoktól!

Először furcsa volt, de aztán belejottem az óriások nyelvebe. Tetszett, de nagyobbaknak való, 6 evesemnek ez még sok volt felolvasva, nem tudta követni.


Népszerű idézetek

>!
gnbence2005

– Gyerünk, Poppy, készülj a harcra! – rendelkezett Stephen.
De Poppy a karját nyújtogatta.
– Még egyszer, nagylány! – kérte, mikor a hatalmas ujjak köré fonódtak.
– Állj! Ne bántsd a húgomat! – kiáltotta Stephen.
Meg akarta bökni a csipeszével az óriáslány egyik ujját, de a kéz – és benne Poppy – már túl magasan járt.
Colette tehetetlenül bámult felfelé. Egy hatalmas arc nézett vissza rá.
– Belbül igli enger – mondta az óriás és a szájához emelte Poppyt…
– Neee! – üvöltött Stephen, és az órias felé hajította a csipeszt. Az arcán találta el, de annak meg se kottyant! A szája Poppyhoz ért. Mindjárt kinyitja.
De nem nyitotta ki. Hanem valamilyen cuppanós, csattanós hangot adott ki.

>!
Pozsonyi_Pagony KU

Colette és Stephen Zabu játékkatonáinak az egyenruháit hordták. A ruhák túl nagyok voltak, lógtak rajtuk, de Stephen igencsak megkönnyebbült, hogy nem kell a gyűlölt, rózsaszín balettruhát viselnie.
Az még nem is volt olyan vészes, ha Zabu katonásdit játszott velük. Általában mindkettőjük a győztes oldalon állhatott, ami azt jelentette, hogy elvertek egy csomó műanyag figurát, de egyszer-kétszer Zabu kardot is adott nekik, és próbálta egymással harcoltatni őket.
Otthon Colette és Stephen állandóan veszekedtek és harcoltak egymással, de Colette-nek most semmi kedve nem volt Stephennel küzdeni. Sőt, tulajdonképpen jobban kijöttek, mint eddig bármikor. Stephen nem is hívta semmilyen rovarnéven napok óta.

93-94. oldal, 16. fejezet - Harc az üvegben


Hasonló könyvek címkék alapján

J. R. R. Tolkien: A babó
J. R. R. Tolkien: A hobbit
Michael Morpurgo: A lepkeoroszlán
Roald Dahl: Charlie és a csokigyár
Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
Neil Gaiman: Szerencsére a tej
Dodie Smith: Száz meg egy kiskutya
Edith Nesbit: Az elvarázsolt kastély
Lewis Carroll: Aliz kalandjai Csodaországban és a tükör másik oldalán
Cressida Cowell: Így védd ki egy sárkány átkát