A ​Graffaló (A Graffaló 1.) 96% 264 csillagozás

Aranyos, mint minden Donaldson mese, és az illusztráció is remek.

Nagy kedvenc.
Pár évvel ezelőtt ismerkedtem meg vele, azt hiszem akkor jelent meg off. Egy nyáron keresztül olvastuk, minden nap, már kívülről mondtam. Azóta eltelt egy pár év, meg is felejtkeztem róla. Ma viszont egy gyerek behozta az óvodába. Hihetetlenül megörültem neki. Elolvastuk.
off
Szórakoztató történet, a gyerekek is élvezik, velünk mondják. Kedvencem lesz. Remélem majd a gyerekemnek is.

A szívem megtelt szeretettel, hiszen ki ne izgulna egy furfangos kisegér kalandjain az erdőn át. Mert bizony veszély leselkedik minden bokor, fa vagy kő mögül, de igazán csak az veszélyes, ki nem gondolkodik csak cselekszik.

Kedvenc!

Annyira cuki ez a mese, mindig élvezettel olvasom fel a kislányomnak, olyan jól lehet hangsúlyozni a szöveget. A történet tanulságos, imádom ezt a furfangos kis egérkét, ahogy túljár az erősebbek eszén. Az egyik kedvenc lapozóm :-)

Aranyos kis mese a furfangos ki egérről, aki védekezésül a kedves invitálásokra a ragadozóktól (amelyek fergetegesek), kitalál egy nagy szörnyet, a graffalót… aztán ő lepődik meg legjobban, mikor szembetalálkozik vele az erdőben és sajna kiderül, hogy annak kedvenc csemegéje az egér… vagyis csak lenne, mert ugye egerünk nem hagyja magát olyan könnyen :-D

Mi már ősidők óta szörnyrajongók vagyunk, így születtünk, szóval röviden: Graffaló nálunk családtag. Van nekünk egy Graffaló kislánya című interaktív mesekönyvünk is, az katalánul. A kétéves azt is nagyon szereti. Minden szövegrésznél van egy apró kis kép, ami azt jelzi, éppen melyik hangadó képet kell a szöveghez megnyomni (Graffaló horkol, Graffaló-gyerek feljajdul, ropog a hó, fúj a téli szél stb.), és kérdések is vannak a könyv végén, játékötletek. Ebben a könyvben is az a kis sunyi, főszerepre áhítozó egér miatt lapozzuk a könyvet át ezerszer. Természetesen sosem hiába. Én is odavagyok az egész graffalósdiért, no meg a sunyi, megátalkodott kisegerekért.

Ebben sem csalódtunk. Rókus nagyokat kacag rajta, főleg akkor, amikor rajta mutatom, hogy néz ki a Graffaló. Magát a történetet még nem érti, de az állatkákat felismeri és mutatja, ki kicsoda. Az illusztrációk nagyon aranyosak, tetszik, hogy rímel. Szerencsére csak egy-egy botlás van benne.
A történet feldolgozás, most az egérke ravaszkodik, majdnem pórul jár, de csalafinta, így jó a vége.

Nagyon kíváncsi voltam már erre a mesére, mert Angliában többször is belefutottam a plüss-graffalókba. :)
Igazából megértem, mert nagyon jópofa kis mese volt ez. Azt hiszem, volt valami hasonló nyuszikás vicc is… :))

Mondok egy mesét, de nem ám kitaláltat, valósat.
Volt egyszer, hogy a bookdepositoryról rendeltem,
Adtak a könyvek mellé képes könyvjelzőt, Graffalósat.
Tanakodtam. – Hát ez meg mi a medve? – kérdeztem.
Kiderült, hogy nem medve, hanem egy mese.
Öt csillagos élmény. Ki ne hagyd te se!

Szerintem roppant szórakoztató, aranyos mese. Remek, már-már kalandos történet a furfangos kisegérről, imádnivaló!