Életem ​Franciaországban 59 csillagozás

Julia Child: Életem Franciaországban

Julia ​Child 1948-ban érkezett diplomata férje oldalán először Franciaországba. Egy szót sem tudott franciául, soha addig nem kóstolt egyetlen francia ételt sem, ráadásul főzni sem tudott. Ám ahogy kezdett elmélyedni a nyelv tanulásában, ahogy kezdte megismerni a franciák életmódját és konyháját, szenvedélyes érdeklődés gyúlt benne az ország és lakói iránt, a főzés pedig életre szóló hivatásává vált.
Ebben a könyvben Julia Child elsősorban franciaországi kalandjait meséli el: feltárul előttünk a háború utáni Párizs a híres Cordon Bleu főzőiskolával, az eldugott kisvendéglőkkel és a külföldiek pénztárcájához mért elegáns éttermekkel. Juliával együtt kilátogatunk Marseille nyüzsgő halpiacaira, végigjárjuk Provence kisvárosait, megcsodáljuk a kiépülőben levő francia Riviérát, megismerünk híres séfeket és a helyi konyha minden csínját-bínját értő egyszerű parasztasszonyokat. A szeretett férjével Európa más országaiba tett közös utazásaikról szóló tudósításokból kiderül az is,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Kelly, Budapest, 2012
398 oldal · ISBN: 9789633350300 · Fordította: Lelik Krisztina

Enciklopédia 1


Kedvencelte 8

Most olvassa 4

Várólistára tette 109

Kívánságlistára tette 154

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

>!
mdmselle I
Julia Child: Életem Franciaországban

Julia Child a vaj a kenyeremen!

Elolvastam angolul és magyarul is egymás után, és legszívesebben rögtön kezdeném elölről.
Rajongó lettem. Ennyi.

7 hozzászólás
>!
Véda MP
Julia Child: Életem Franciaországban

Julia és az ő csodálatos élete! Julia és az ő csodálatos főztjei! Már a filmet is szerettem, bár azt elsősorban Meryl Streep miatt, de a könyv teljes felüdülés volt. (Nagy igazságtalanság egyébként a sorstól, hogy pont betegen kellett olvasnom, s közben csak pirítóst meg háztartási kekszet morzsolgathattam!*nyüssz*)

>!
Annamarie P
Julia Child: Életem Franciaországban

Én csak 155 cm magas vagyok, a lábam 37-es, és nem szeretem sem a fácánt, sem a borjúhúst és a különleges tengeri herkentyűket sem. Tehát semmi közös nem volt Julia és köztem. Az ő élete az állandó utazás, újabb és újabb emberekkel való ismerkedés, és persze a főzés, amiből viszont a maximumot akarta kihozni. Napló jellegű önéletrajzi könyve pedig egyrészt bámulatos alaposságáról tesz bizonyságot, másrészt bemutatja saját kétségeit is. Mindenekelőtt a francia élet és ételek szerelmeseinek ajánlom ezt a könyvet. Nekem egy picit nehéz volt a rengeteg francia ételnév között kiigazodnom, főképp, hogy annyira nem hoztak lázba az ételek sem.

9 hozzászólás
>!
doricehoney
Julia Child: Életem Franciaországban

Ez a könyv egy memoár, melyben az író Julia Child szemszögéből emlékszik vissza annak életére, és ezen belül is kiemelve a Franciaországban töltött éveit, s hogy miként vált belőle diplomás séf, szakácskönyvíró, majd főzőműsorok sztárja. Egy érdekes személyiségnek legtöbbször érdekes az életrajza is, ez talán nem is annyira meglepő. Ami ezt az élettörténetet mégis különlegessé teszi, az Julia lelkesedésének részletes taglalása az evés és a főzés iránt. Szögezzük ugyanis le, ez a könyv nem a francia konyháról szól, sőt, néhány, kisebb-nagyobb részleten kívül nem is kifejezetten egy élettörténet. Sokkal inkább annak a története, hogy Julia Franciaországban miként kezdett el érdeklődni a finom ételek és a főzés iránt, és mindez milyen irányba vitte az egész életét. A könyvön átsüt, mennyire szeretett főzni és étterembe járni, illetve részletesen ki van fejtve, mi mindenre volt képes annak érdekében, hogy bármilyen körülmények között tökéletes ételt készítsen, illetve hogy művét aztán jóízűen el is fogyassza. Életének kivételes szerencséje volt, hogy csak azzal foglalkozhatott, ami igazán érdekelte, ráadásul ebben a férje is messzemenőkig támogatta. Tekintve, hogy az emberek többsége addig se jut el, hogy megtalálja, amit szívesen csinál, ezért neki duplán szerencséje volt: nem csak hogy megtalálta, de pluszban minden körülmény adott volt, hogy teljes egészében a francia konyhának szentelje az életét. (Kicsit irigylem is ezért.) Mindenesetre Julia élettörténete egy jó példa arra, hogy ha valamit komoly elszántsággal, tiszta szívből és örömmel csinálunk, akkor az olyan perspektívákat nyithat meg, amelyekről még csak nem is álmodunk. Szóval már megérte elolvasni a könyvet csak amiatt, hogy elmerengjek: nekem mi lehetne hasonló flow élmény. Az meg csak a ráadás, hogy a könyv lazán olvastatja magát, néha alig bírtam letenni. (Mondjuk bevallom, kicsit elfogult vagyok, mert én is imádok jókat enni és a konyhában tüsténkedni.:)

>!
Fapicula
Julia Child: Életem Franciaországban

Nem szeretek főzni. Nem szeretem a puccos ételeket sem. Ez a könyv mégis nagyon olvasmányos volt számomra. Jól be tudta mutatni, milyen rajongani egy nemzetért, és annak gasztronómiájáért. Ugyanakkor bepillantást engedett egy 50-es évekbeli diplomata élet mozgalmasságába is.

>!
Röfipingvin MP
Julia Child: Életem Franciaországban

Ha ennek a könyvnek az elolvasása után azt érzem, hogy nem akarok semmi mást csak főzni, főzni, főzni! Akkor mit fogok érezni [[http://moly.hu/konyvek/julia-child-mastering-the-art-of-french-cooking|ennek]] az elolvasása után!?

>!
moncsicsi83
Julia Child: Életem Franciaországban

Imádtam ezt a könyvet. Julia Child egy csodálatos asszony, akinek életét nyomon kísérhettük és lehettünk „tanúi”, hogyan halad azon az úton, hogy megvalósítsa álmát, hogy a hobbijának, a főzésnek éljen. Vidám, tudja mit akar, és lelkiismeretesen dolgozik azon, hogy a legjobbat hozza ki abból, amibe bele kezdett.
Igazán mozgalmas élete volt, és hm… azok az ételek, amelyeket megemlített…
Ha lehet így mondani, engem is „megfőzött”.

>!
katacita I
Julia Child: Életem Franciaországban

Julia Child egy hihetetlenül jó természetű nő, pozitív, nyitott, kitartó és fülig szerelmes Franciaországba. Mindig örülök, amikor lelkes emberekről/től olvashatok, kicsit kizökkent a magyar valóságból, a búskomor, negatív energiák világából.
A francia konyhát nem ismerem különösebben, nem is áll túl közel hozzám, és most sem kaptam hozzá kedvet, de azt mindenképp érdekes volt végigkövetni, hogy hogyan született meg Julia első szakácskönyve.

>!
meseanyu MP
Julia Child: Életem Franciaországban

Nem áll hozzám különösebben közel a memoár műfaja, de Julia olyan könnyedén és élvezetesen ír, hogy meglehetősen kellemes olvasmánynak bizonyult ez a kötet. Minden tiszteletem az övé, én ezt a fajta gasztronómiát sosem fogom tudni itthon művelni, de nagyon szívesen elüldögélnék azokban az éttermekben, amelyekről ír.

>!
Gazella 
Julia Child: Életem Franciaországban

Julia Child élete és személyisége rendkívüli és rendkívül ösztönző. Ilyen precizitást, munkabírást, állhatatosságot és szenvedélyt ritkán találni! Nagyon boldog lehet, aki így rátalál a hivatására és szenvedélyére. Jó volt olvasni arról is, hogy a férjével mennyire működő csapatot alkottak.

Julia tulajdonképpen szerintem kívül-belül a megtestesült ellentétem, és persze a világot is egész máshogy látjuk, ami nem baj, csak ellenszenves volt, hogy mennyire lenézően tud nyilatkozni pl. a más világszemléletű és életstílusú apjáról. (Elsősorban, mert a saját apjáról volt mégiscsak szó.) De senki se tökéletes, úgyhogy a fél csillag levonás nem is igazán emiatt van, hanem mert a közepe felé kicsit ráuntam, de aztán mikor végre-valahára kiadták a Könyvet és jöttek a tv-s szereplések is, újra felpörgött a dolog.

Mindenképp érdemes elolvasni, ilyen kalandos és gazdag életet kevesen élnek, meg unikális az egész nőszemély és persze a férje is. Az meg egészen rendkívüli, hogy kedvem támadt kipróbálni egy-két receptjét, pedig nemigen szeretek főzni. (Talán majd megszeretem, ha lesz rá időm a ködös jövő távolában egyszer csak beköszöntő nem kisgyerekes időszakomban.)


Népszerű idézetek

>!
cassiesdream

A főzés egyik titkát és egyben örömét jelenti megtanulni kijavítani valamit, amit elrontottunk, és az egyik lecke az, hogy derűsen viseljük el azt is, ha már egyáltalában nem lehet kijavítani.

>!
Bea_Könyvutca P

A párizsi éttermek nagyban különböztek az amerikai étkezdéktől. Olyan muris volt bemenni egy kis bisztróba, és macskákat találni a székeken, pudlikat látni az asztalok alól vagy nők táskájából kikandikálni, és csiripelő madarakat venni észre a sarokban.

42. oldal

>!
mdmselle I

(…) minden egyes receptjét személyesen is kipróbáltam, előfordult, hogy tízszer vagy tizenötször megpróbálkoztam ugyanazzal az étellel, hogy meggyőződjek róla, kiállja-e az üzempróbát.
Egyszer például Simca jött egy csokoládétorta-recepttel. (…) ahhoz, hogy a csokoládét ténylegesen megértsem, meghívtam a Nestlé egyik vegyészét, és kikérdeztem az amerikai csokoládé minden kémiai összetevőjéről, arról, hogyan tudja egy háziasszony a konyhájában a legmegfelelőbben megolvasztani, és így tovább.

327. oldal

1 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P

Paul hol bosszankodott évei növekvő számán, hol azzal az elmélettel biztatta magát, hogy „az öregség inkább lelkiállapot és tömeghipnózis függvénye és nem abszolútum.”

158. oldal

2 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P

„Rúzs a köldökömön és zene a levegőben… ez Párizs, fiacskám!” – írta Paul az ikertestvérének Charlie-nak. "Micsoda gyönyörű város! Micsoda grenouilles á la provencale! Micsoda Chateauneuf-du-Pape, micsoda fehér pudlik és fehér kémények, micsoda elbűvölő pincérek, és micsoda poules de luxe, és micsoda főpincérek, micsoda kertek, hidak és utcák! Milyen izgalmas a kávéházi asztalod előtt elvonuló tömeg, milyen különösek és bájosak és rejtettek a kis udvarok a kutakkal és szobrokkal. Azok a jó fokhagymás böfögések! Azok a selyemharisnyás lábak! Azok a spirálozott szempillák! Azok a villanykapcsolók és azok a vécéláncok, amelyek sosem működnek! Holá! Dites donc! Bouillabaisse! Au revoir!

45. oldal

>!
mdmselle I

Rúzs a köldökömön, és zene a levegőben… ez Párizs, fiacskám!

44. oldal

>!
minnie

De a legjobb fogyókúrás tipp az összes közül a Paul által szabadalmaztatott úgynevezett gyomorkontroll-szisztéma volt: „ne egyél olyan rohadt sokat!”

258. oldal

>!
cassiesdream

Az volt a gyakorlat, hogy az ember türelmesen várt a sorára, majd érthetően és tömören leadta a rendelését. A madame zseniálisan értett a sajt érettségének elbírálásához. Ha camembert-t kértél, kérdően felvonta egyik szemöldökét és megkérdezte, melyik napszakban óhajtod majd felszolgálni: aznap ebédre akarod megenni, vagy aznap este vacsorára, vagy pár nappal később kívánod élvezni. Ha ezt megválaszoltad, ő kinyitott pár dobozt, mindegyik sajtot erősen megnyomkodta, szippantott egyet, és – Voilá – pont a megfelelő sajtot nyújtotta át neked.

>!
Bami

Az ember fel tud készülni egy új kultúrával való találkozásra, ám a valóságot mindig szokni kell.

275. oldal

>!
Bami

De aztán a költözés borzalmai kúsztak be a gondolataink közé. „Komolyan mondom, felnyögök, ha arra gondolok, hogy elölről kell kezdenünk egy új helyen.”, zsémbelt Paul. „Nem csoda, hogy úgy sírnak az újszülöttek… Ha a változatosság az élet sava-borsa, akkor az én életem az egyik legfűszeresebb, amiről valaha is hallottam. Egy valóságos életcurry.”

190. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Anthony Bourdain: A konyhafőnök vallomásai
Peter Mayle: Bor, mámor, Provence
Pierre La Mure: Moulin Rouge
Irving Stone: Van Gogh élete
Irving Stone: A napsugár fia
Jeannette Walls: Az üvegpalota
Cheryl Strayed: Vadon
Garrard Conley: Eltörölt fiú
Colette Rossant: Sárgabarackok a Níluson
Elizabeth Bard: Ebéd Párizsban