A ​művész útja 91% 27 csillagozás

Ez egy hihetetlenül hasznos, és jól összerakott írás. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Ha valamilyen művészeti ágban tevékenykedik, vagy szeretne tevékenykedni (akár hobbiból, akár hivatásszerűen), akkor azért, de akit nem vonzanak a művészetek, azt se riassza vissza a cím. Hiszen a könyv nem feltétlenül a művészet technikai részéről szól, hanem arról, hogy a múltban minket ért traumákat, és a neveltetésünk hatására bennünk kialakult gátakat, torlaszokat, amik az életünk minden területét nehezítik, hogyan ismerhetjük fel, és bonthatjuk le, gyógyíthatjuk meg. Hogy hogyan válhatunk teljesen kiteljesedetté. 12 leckét, feladatot (nem is tudom, mi erre a legjobb szó) tartalmaz – minden hétre egyet. Kicsit spirituális jellegű a kötet, de éppen csak annyira, amennyire ez még szerintem egy racionálisabb gondolkodású embert sem zavar, de éppen eleget ahhoz, hogy egy hozzám hasonlóan spirituális beállítottságú embernek is komfortos legyen olvasni. A hetek előrehaladtával a könyv egyre mélyebbre visz önmagunkban, és valóban nagyon fontos pontokra mutat rá.

Jobb, mint bármelyik önismereti könyv.

Nem annyira az írás technikai, mint inkább a lelki oldalát világítja meg rengeteg élettapasztalattal, példával és sok-sok idézettel. Írónak az íróról, tágabban művészeknek a művészekről szól. Hogyan küzdheti le a művész bénító gátoltságát? Milyen fogások javasoltak, milyen gyakorlatokat lehet végezni ennek érdekében?
Olyan könyv, amit többször is érdemes elolvasni.

Amikor a kezembe vettem a könyvet, a cím alapján másra számítottam, de a végére érve igazából megkaptam azt, amit kerestem. Ugyan a könyv feladataival nem haladtam, fejben egy-egy résznél csak, de az „elméleti” írások nagyon elgondolkodtattak. A könyv hatására most újra a szinkronicitás és a belső isten fogalomkörrel foglalkozom.
A könyv egy ugródeszka, én nem venném készpénznek a leírtakat, de az biztos, hogy az irány, amit képvisel, nemcsak a művészek számára lehet hasznos. A saját munkámra is egyfajta művészetként tekintek, amiben szintén lehetnek gátak, amik megakadályozzák a sikert.

Ez a könyv talán az amelyik a legközelebb áll hozzám. Ez a nő valamit tud és olyan lelki töltetet adott, ami sok nehézséggel szemben segít felvenni a harcot. Leírja a receptet arra vonatkozóan, hogy hogyan is hozhatja ki valaki magából a kreatív embert, sőt a művészt. Ez mindenkiben benne van, csak a receptet kell követni.

Nehéz ezt a könyvet jól kiértékelni, elég szubjektív is lesz a véleményem. Az első párhetet élveztem, a reggeli írás kimondottan sokat segített, némelyik feladat is jó volt, kimondottan hasznos, de elég sok idétlenség volt mellettük. Nagyon bűzlik a könyv ettől a negédes new age konyhapszichológiától, ami engem rettenetesen zavart, talán kb a felénél lett ez igazán egyértelmű. Angolul olvastam, nem tudom magyarul hogyan fordították ezt az állandó „God”-ozást, meg „Creator” (na ettől vakartam le a falról a festéket igazán) illetve az „inner Child, inner Artist” (így nagybetűvel kiváltképp irritáló volt) Annyira hiteltelenné tette a mondanivalót, noha azért voltak benne hasznos és jó gondolatok, amik valóban átsegítettek az első 2 héten. Akkor került a kezembe ez a könyv amikor befejeztem a terápiát és nagyon nehéz volt elengedni a segítő kezet, erre valahol jó pótlék volt a könyv. De önmagában a gondok amiket felvet, sokkal komplexebbek, valóban gyerekkorból fakad a legtöbb, de ezen ez a könyv nem fog segíteni, csak egy szakember. Akinek súlyos válsága van, ezerszer jobb döntés elmenni és végigcsinálni egy kezelést, ami azért rohadtul nem 12 hét, hanem évek, de az valóban segíteni fog. Ez a könyv kizárt, hogy képes lenne végigvezetni.
A leghülyébb feladat ez a ne olvass 1 hétig volt, szerintem épp ott akadt fenn a szemem igazán. Az indoklása is banálisan ostoba, hiszen nem az olvasás veszi el a művészi tevékenységek elől az időt, hanem inkább a közösségi média, YT, TV, olyan programok amire az ember nem mer nemet mondani, meg az egyéb töltelék cselekedetek, de a mai világban csoda ha valaki a telefonja nyomkodása helyett könyvet masszíroz, ne tegyük már ezt ilyen felhangba. (Insomniás vagyok muszáj éjjelente olvasnom, különben becsavarodnék, plusz magam is írok és a könyv nem pusztán szórakozás, mondhatni oktatás, hogy mitől lesz jó vagy rossz egy könyv)
A lap szélén lévő idézetek is idegesítőek voltak, folyton elterelte a figyelmem, ráadásul mind banális blődség. (Eleve gagyi idézetekkel kommunikálni, de ez is saját vélemény)
A 10. hetet el is felejtettem elolvasni, a feladatokat régóta nem csinálom, mert idétlenek, olykor gyerekesek. Ma úgy döntöttem félreteszem, de lehet sosem olvasom végig, mert annyira érdektelen lett a vége számomra.
Igazából nem szeretem a self-help könyveket, de az egy másik mese lenne, ez még a jobbak közül való, de csodát ne ettől várjon senki.

Nem akarok 0 pontot adni mert azért igenis voltak benne hasznos részek, de nem egy nagy durranás ez a könyv, szerintem nagyon idejétmúlt ez az egész new age filozófia és akkor sem működött, amikor kirobbant. (De az is már egy másik történet lenne)

Saját felelősségre és szórakozásra nagy adag fenntartással érdemes elolvasni csak, de valószínűleg egy Feldmár könyv többet fog segíteni a gyerekkori traumák megértésében, mint Julia Cameron. (Nem beszélve a sok kamusztoriról Bobbal meg Tommal. Annyira érződött, hogy csak kitaláció, magáról Juliáról se találni információt, hogy befutott volna-e. Ellenben alkohol gondokkal küzdött. Lehet neki segített ennek a könyvnek a megírása, de ez nem menti fel a súlyos hibái alól.)

Nagyon jó könyv, minden embernek ajánlom, nekem nagyon sokat adott. Még 11 év után is emlékszem a kreatív gyakorlataira.

Felbecsülhetetlen segítség, „terápia”…!