Súlyos 36 csillagozás

Julia Bell: Súlyos

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Carmen átlagos gyerekként nő fel édesanyjával és nevelőapjával. Amikor eléri a kamaszkort, – mint minden tizenéves – kritikusabban szemléli maga körül a világot – és benne elsősorban önmagát. Úgy érzi, elégedetlen az életével. Lázadásának középpontjába lassanként a teste kerül, és elkezdi utánozni mániákusan fogyókúrázó édesanyját. Amikor anyja elszakítja szeretett pótapjától, és egy másik városba költöznek, apránként maga is elhiszi, hogy a sikerhez és a népszerűséghez vezető egyetlen lehetséges út a soványság. Ahogy egyre mélyebbre merül az önpusztítás ingoványában, rájön, hogy anyja régi titkokat őriz előtte, olyan titkokat, amelyeket talán ő maga sem akar megtudni…Ez a merész és szokatlan regény egyedülálló bepillantást nyújt egy önmagát kereső kamaszlány lelkivilágába, és abba, hogyan válhat az evés generációkon átívelő problémává.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2006
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639708232 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Sz_Flóra
Julia Bell: Súlyos

Soha… többet… ezt… a… könyvet!
Ritkán éri az olvasmányaimat az egy csillagos megtiszteltetés, nagyon igyekszem akkor is megtalálni az apró pozitívumokat, ha nem tetszik egy regény. De ez… ritka rossz volt, az a fajta bődületes ostobaság, amit legszívesebben kihajítanál az ablakon. Szerencse, hogy könyvtári…
Megtévesztett a cím, a borító, a fülszöveg. Komoly hangvételű regényt vártam, ami mélyen beleás olyan összetett lélektani témákba, mint a testképzavar, az evészavar, az önsanyargatás… helyette a szereplők legtöbb tulajdonsága az utálatos magatartásra és az előítéletes hozzáállásra lett kiélezve. Ömlött a könyvből a rosszindulat, konkrétan alig volt egy tisztességesen ábrázolt szimpatikus karakter.
Ami legjobban zavar, hogy az írónő, ha jártas is a témában, mennyire nem bizonyította, klisék felhalmozásától eltekintve egyáltalán nem támasztotta alá. Dühítő, mikor hozzá nem értő módon nyúlnak valamihez, aminek súlyosságát szintén hozzá nem értő emberekkel kellene megértetni. Elkeserít, hogy mennyi ember hiszi azt, egy tesképzavarral és táplálkozási zavarral küzdő ember csakis így gondolkodhat és érezhet, mint ebben a könyvben a szereplők. Mert nem. Nincs két egyforma eset, nincs két egyforma áldozat. A testképzavar és az evészavar az önértékelési problémáknak megdöbbentően veszélyes, alattomos következményei, amelyek egy intelligens, sziporkázó, mások szemében értékes embernek testileg-lelkileg napi szinten okozhatnak szavakkal kifejezhetetlen fájdalmakat. Nem csak ennyi, mint amit a könyv ír róluk, és még véletlenül sem választás kérdése az egész… nem az a lényege, ahogyan a történet szereplői vélekednek!
Valamiben viszont tökéletesen igaza van a regénynek. Ha nem beszélünk róla családon belül, a boldog családi atmoszférának lőttek. Taszító események során köszönt vissza, mennyire tönkre tud menni a család, ha egy mentális és lelki betegség elfajul.
Borzasztóan szomorú és csalódott vagyok, pont az ilyen elrettentő, hiteltelen könyveket szeretném messzire elkerülni. Aki meg akarja érteni, mi is az, amit a regény csak az undor és a rosszindulat keltésével ábrázol, javaslom, hogy olvasson/nézzen utána másutt, főleg létező személyek perspektívájából tájékozódva a témáról. Ők ugyanis nem érdemlik meg, hogy egy ehhez hasonló ellenszenves firkálmány azonnali ellenszenvet váltson ki másokból minden testkép- és evészavarral küzdő személy irányába.

>!
lostgab
Julia Bell: Súlyos

Döbbenetes a könyv. Őszintén szólva alig tudtam végigolvasni. Nem tetszett. Szó szerint rosszul éreztem magam attól, ahogy leírta a lány gondjait. Carmen alakja egyébként nekem nem tűnt nagyon valóságosnak, lehet, hogy azért, mert egyáltalán nem tudtam átérezni a helyzetét (egyáltalán nem vagyok sovány, de szerencsére semmi sem sarkall arra, hogy ilyen brutális dolgokkal próbáljak meg a külsőmön változtatni).

>!
Anonim_Dreamer
Julia Bell: Súlyos

Nem ez az első könyvem ebben a témában, így volt viszonyítási alapom, de mégis szinte teljesen mást kaptam.
És igen, lehet, hogy nem volt elég leírás Carmen érzelmeiről, meg nem ástak bele elég mélyen a témába, de nekem azért nagyon tetszett.
Carmen anyjára végig nehezteltem, amiért olyan, amilyen. Az egyetlen szimpatikus szereplő igazából Lisa volt számomra. Meg az elején még Carmen apját is bírtam.
Nagyon bejött a sövényes… metafora? Nem biztos, hogy az volt, de nem tudom máshogy fölcímkézni. Végigkövette az egész történetet. Annak a karácsonyi ajándéknak kifejezetten örültem.
A vége számomra tárva-nyitva maradt, de jó volt ez így. Az lett volna a furcsa, ha mindent lezárnak…
De az utolsó mondat nagyon tetszett :)

1 hozzászólás
>!
Linanita
Julia Bell: Súlyos

Bár nem olyan mélyen és művészien van megírva,mint a „Jégviráglányok”,de nekem ez a másik aspektus is tetszik,ahogyan ez íródott. Kár,hogy nem fedeztem fel magamnak ezt a könyvet hamarabb. :)

>!
Melia
Julia Bell: Súlyos

Azt gondoltam, majd sokkal nagyobb hangsúlyt fog kapni az étkezési zavar, vagy hogy Carmen mit érez.. Úgy hittem, majd jobban le lesznek írva Carmen gondolatai.
Meg az egész indoklás… Persze érthető, hogy miért is kezdett el fogyózni. De nem hiszem, hogy itt csak a bulimián van a hangsúly, sokkal inkább az egyéb családi problémákon. Ha azt megoldják, akkor valószínűleg az étkezési probléma is megoldódik.

>!
Destinee
Julia Bell: Súlyos

Igazi tinédzser csajoknak való, könnyed olvasmány. Egyszerre megnevettet és megérinti a szívedet.
A kamaszkorban bonyolódó anya-lánya kapcsolatot nagyon hitelesen mutatja be. Valamint azt is leírja, hogy mekkora hatással lehet a rossz nevelés és baráti társaság a személyiségünk alakulására.
És bár – ahogy azt a barátnőmtől tanultam – gyakran leütöttem volna Carmen anyját egy fél téglával olvasás közben, azért már nem egyszer kivégeztem ezt a nagyszerű regényt. :))

>!
Ailey
Julia Bell: Súlyos

Ez volt az első olyan könyvem, ami teljes egészében az étkezési zavarral foglalkozott. Így nagyon pontos viszonyítási alapom bár nem volt, ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy nem igazán jól dolgozta föl ezt a témát.
A legnagyobb problémám az volt, hogy bár nyíltan mesélte el a dolgokat, szókimondó volt, valahol mégis mélységesen felületesen kezelte az írónő a főszereplő lányt, Carment. Sosem tudtam úgy igazán, hogy tényleg mit érez, hogy pontosan mit miért csinál. Ami engem kicsit zavart is, az az volt, hogy Carmen egyik oldalról a másikra változott meg állandóan. Egyik nap kedves volt valakivel, másnap már konkrétan leköpte az illetőt. Egyik nap még minden lelkiismeret furdalás nélkül evett, a következőkben már koplalt és satöbbi…
Ettől függetlenül olvastatta magát, érdekes volt. Főleg Carmen anyukája. Borzalmas, mit tett magával, hogy mire képes az emberi elme, mikor saját maga ellen fordulva emészti fel a testet.
Tanulságos, mindenképpen szükség van ilyen témával foglalkozó könyvekre, úgyhogy még fogok olvasni ilyet. Amivel talán már jobban meg leszek elégedve.

>!
Beriniki
Julia Bell: Súlyos

Nincs rá jobb szavam: ez egy nagyon súlyos könyv.Napjaink egyik legkomolyabb problémáját boncolgatja egy tini lány szemszögéből.Érdemes elolvasni.Elgondolkodtat.

>!
JustABookishSoul P
Julia Bell: Súlyos

A könyvet anno kölcsönbe kaptam, de mostanra már megvettem magamnak is! Többször újra olvastam, próbáltam megérteni a részeket, hogy mit hogyan gondolnak az emberek…valamiért tetszett, mert úgy érzem, hogy az étkezési zavarokat, súlyproblémákat egyéni problémákként fogjuk fel, holott a világban nagyon sok ember küzd ilyen problémákkal….segítenünk kell nekik!

>!
StAngela
Julia Bell: Súlyos

Egyszerűen imádtam, annak ellenére is hogy nem szárnyalta túl a Jégviráglányokat!
Kicsit zavaró volt, hogy sokkal inkább Carmen anyjának állapotáról szólt a könyv, mint magáról a lányról. Szerettem volna belelátni jobban az ő gondolataiba, érzéseibe, de így is olvasás közben vele együtt dacoltam az édesanyjával, a világgal.
Az egyik legjobb történet, amit a bulimiáról írtak!


Népszerű idézetek

>!
Melia

Tudod, kicsikém, nem szabad megöregedni, mert az nagyon unalmas.

46. oldal

>!
sassenach P

A nasizással az a gond, hogy alaposan próbára teszi az ember találékonyságát.

21. oldal

>!
Melia

– Hé, te, hagyd abba a nyávogást. Azt kapsz, amit Isten az asztalra szánt.
Paisley a szemét forgatja.
– De te nem vagy Isten, anya.
– Nem, de nem vagyok messze tőle.

209. oldal

>!
Melia

– Elegem van! – hallom a torkomból előtörő kiáltást. – Nem vagy kövér. Nem!
– Nem érted, szívem – magyarázza. – Nem érdemlem meg, hogy egyek.

230. oldal

>!
sassenach P

– Ha olyan kövér volnék, mint ő, végeznék magammal- jelenti ki anyám, és Marilyn Monroe fényképére bök a magazinjában.

(első mondat)

>!
Melia

Ne nassolj! Egy falat a szájban, egy örökkévalóság a csípőn!

11. oldal

>!
Melia

Büszkén nézegeti a körmeit.
– Drága mulatság – jegyzi meg –, de nem tudom, hova lennél nélküle. Valószínűleg királylány voltam előző életemben, de idővel minden vagyonomat és ékszeremet elherdáltam, így csak a körmeim maradtak, hogy emlékeztessenek arra, ki is voltam egykor. Vagy ki lehettem volna.

179. oldal

>!
Melia

A nagyiékhoz menet a taxis alaposan beletapos a gázba, csak úgy száguld az úton. Nem szól egy szót sem, de látom, hogy figyel a visszapillantó tükörben. Bárcsak örökké tartana ez a rohanás, bárcsak elvinne innen valahova, akárhova, csak más legyen, mint ez.

199. oldal

>!
may029

A sövény kezdi kizárni a fényt, már félig eltakarja az utcai ablakokat.

43. oldal

>!
MrBones

Gyorsan, pontosan festi ki a körmömet. Minden körömre két ecsetvonás. Aztán mindegyikre egy mályvaszín csillagot ragaszt, és színtelen lakkal egyszer átfesti.

50. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jodi Picoult: Törékeny
Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok
Denise Jaden: Never Enough – Soha nem elég
P. J. Cooper: Farkaséhség (bulimia)
Philip Sington: Az Einstein lány
William Wharton: Apa
Babits Mihály: A gólyakalifa
Matthew Quick: Napos oldal
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád
Judith Saray: Zöldzug