A ​harmadik nővér 74% 53 csillagozás

Eredetileg nem volt tervben, de az Értelem és érzelem elolvasása után annyira nem akaródzott elhagynom a drága Dashwood nővéreket, hogy sort kerítettem erre a Julia Barrett által írt folytatásra, amelyet a második legjobb Jane Austen folytatásként tartok számon az Észérvek és érzelmek után. Ezt a véleményemet most is fenntartom.
Ebből a könyvből értesülhetünk Elinor és Marianne további spoiler sorsáról, egyúttal megismerhetjük a legifjabb nővért, Margaretet, aki méltó hősnője ennek a regénynek. Érdekes módon éppen a minden lében kanál Mrs. Jennings által, Margaret jó barátnéra talál a megözvegyült, gyermektelen Lady Clara személyében és ahogy lenni szokott, a szerelem és a kérők sem kerülik el, Margaretnek pedig tapasztalatai, esze és érzelmei alapján választania kell a jóképű, vonzó, megnyerő modorú és könnyelműnek tűnő angol-francia hadnagy, William du Plessy és az idősebb Mrs. Ferrars legújabb pártfogoltja, a zárkózott George Osborne között.
Ajánlom!

Alapjában véve tetszett ez a történet, azt hiszem, az volt a jó, hogy nem vártam túl sokat tőle. Nem vártam el, hogy vetekedjen pl. a Büszkeség és balítélettel, vagy az Értelem és érzelemmel, így egy könnyed és élvezhető történetet kaptam. Több cselekmény volt benne, mint amit vártam, azt hittem, tele lesz felesleges huzavonával és semmitmondó mozzanattal, ehhez képest sok volt az igazi történés, amiből még némi izgalom is kikerekedett. Olyan szempontból volt csak kicsit kínlódós, hogy túlságosan erőltetetten akart Jane Austen stílusához hasonlítani, de általában hiányzott a mondatokból az a finom mondatvezetés, ami Jane Austenra annyira jellemző volt szerintem. Az utolsó néhány fejezet pedig valahogy elég nyögvenyelősre sikerült, túlságosan erőltetett és kapkodó volt. Mindenesetre amit vártam tőle, azt megkaptam, egyszóval nem rossz érzésekkel tettem le mégsem a könyvet.

A szellemesen induló de később sokszor unalomba fulladó regény értékelésénél sajnos sokat nyom a latban, hogy Jane Austen regényének folytatásának szánták, így téve mérlegre a könyvet az a kevéske lelkesedés is elpárolog az olvasóból. Éppen azt nem tudta megragadni a stílusával, ami az eredeti regényeket oly szórakoztatóvá tette; a szatirikus látásmód és a finom humor hiányában a könyv száraz finomkodó szenvelgésnek hat csupán.

Margaret története kevésbé volt olyan lebilincselő, mint amilyen lehetett volna. A kislányból fiatal hölggyé cseperedő legkisebb testvér tényleg hősnőnek rendeltetett, ám Barrett története nem tudott ebben megerősíteni. A cselekmény sokszor érdektelenné, vontatottá vált, így nem tudom teljes meggyőződéssel ajánlani. Ami viszont bizonyos, hogy Julia Barrett a jobb Austen-folytatók táborát erősíti, s kellemes (kissé talán nosztalgikus) élményeket kelthet azokban az olvasókban, akik nem túl nagy reményekkel viseltetnek, és nem Jane Austent várják vissza a sorok mögül.

Bővebben itt:
http://szembetuno.blogspot.hu/2017/07/julia-barrett-har…

Nekem kicsit csalódás volt, többet vártam tőle.

Nem éppen Jane Austen, de szerintem sikerült – én úgy vélem – megidézni az írónő írásainak hangulatát. Nekem tetszett, hogy végre Margaretről is olvashattunk. S minden jó, ha vége jó! :)

Aranyos könyv. A tűrhető Jane Austen folytatások közé tartozik.